5 dolog, amiről még nem beszéltem.

1. Rögtön megszegem az ígéretem, mert erről pont az előző bejegyzésemben már volt szó, mégpedig, hogy én valójában ajándék vagyok, névnapi ajándék. A történetet lásd lejebb! Azért, hogy mégis legyen valami újdonság is, elmondom, hogy 2 évesen már óvodába jártam. Állami óvodába nem vettek fel, mert 3 év volt a korhatár, de az apácákhoz igen, csak az volt a feltétel, hogy szobatiszta legyek és beszéljek rendesen. Én mindkét feltételnek megfeleltem, így, amíg meg nem szüntették az egyházi óvodákat, iskolákat, apácákhoz jártam. Még most is látom magam előtt a nagy termet, a két hatalmas ablakot és köztük a falon a keresztet. Azt „játszottuk”, hogy mentünk körbe-körbe, miközben énekeltük:

Jézuska, Jézuska figyelj most reám!
Kis szívem, kis szívem szeret igazán,
Szívemet egészen Neked adom,
csak szeress Te is engemet nagyon, nagyon!

Amikor a kereszt elé értünk, le kellett térdelni. Erre én pontosan emlékszem, ezt biztosan nem mesélte nekem senki, mert nem is látták. Fura, mert elég korai emlékkép és nagyon éles.

2. Borkaságom története:
Nagyon kicsi voltam, amikor megszülettem, 2 kg 40 dkg és 48 cm. Amikor otthon először bontott ki Anyukám a pólyából, nagymamám, mivel a kis ingem hosszabb volt, mint én, elnevezett pendely-borkának. Később a pendely elmaradt, de a Borka megmaradt. Egyetlen élő nagybátyám a mai napig is gyakran szólít Borikának, Borkának.

3. Mániásan rámolok. Mindennek megvan a helye, persze az én rendszerem szerint, és ha valamit elmozdítanak, azt nem bírom elviselni, rögtön meg kell igazítanom! A rendszert még senkinek sem sikerült megfejtenie, én sem tudatosan csinálom, inkább érzem, hogy annak a valaminek épp ott van a helye és úgy kell állnia, ahogy én elrendeztem.

4. Metró. Amikor várom a szerelvényt, mindig a falnak támaszkodom. Az a mániám, ha előrébb állok, még a végén valaki, akár csak viccből is, meglök és én a szerelvény alá esem.

5. Öt éves koromban majdnem meghaltam. Nagyon beteg voltam, fájt a torkom, végül már semmit nem tudtam lenyelni. Akkoriban Nagymama vigyázott rám, mert a Mamám kollégiumban lakott, ápolónőképzőbe járt. Gyors telefon a Mamának, hogy a gyerek nagyon rosszul van, a Mama rohant hozzám, belenézett a torkomba és látta, hogy a két mandulám már majdnem összeér és zöldes lepedék van rajtuk. Rögtön tudta – előtte nem sokkal tanulta az iskolában - , hogy diftériás vagyok. Az orvos egyszerű mandulagyulladással kezelt. Rohanás a kórházba, megnéztek és onnan már mentővel mentünk a László kórházba, ahonnan két hónapig ki sem jöttem.

Tudnék még mesélni, de 5 dologról volt szó, én betartom. Tyria, Kata! Figyelem! Kérés teljesítve. :) Kicsit megkésve, de íme! Új emberkéket már nem neveznék meg, ha lehet...

Téli álom?

Csakis az lehet, vagy a szokatlan meleg bágyasztja az ismerős bloggerinákat és engem? Olyan nagy a csönd. Én mostanra kezdem utolérni magam az elmaradt házimunkákban. Végre a hajam is rendben, sokkal jobban érzem így magam. :) Nem nagy dolog, de ha az ember lányának fáj a dereka és idegcsatorna szűkület miatt zsibbad a bal keze, hát akkor nem egy kellemes tevékenység a hajmosás, festés, berakás. Mindegy, túl vagyok rajta, legközelebb, remélem, legalább az egyik fájdalom elmarad.
Az elmúlt héten nagyon sokat gondoltam a Mamámra. 65 éves volt amikor meghalt. Előző év tavaszán állapították meg, hogy valami van a tüdején, de nem ment be a kórházba, hanem még azt a nyarat lent töltötte a Balatonon úgy, ahogy minden évben szokta. Jól tette, segíteni úgysem tudtak volna rajta, így viszont volt még egy szép nyara. Aztán január 1-jén meghalt az Édesanyja - nagymamám - 96 éves korában. Utána nagyon gyorsan Anyukám is lerobbant, kórházba került, majd újra haza és június 19-én örökre elment.
Most a születésnapja volt, de ezek az emlékek is előjöttek. Előjött a kicsikorom, amikor "Amuci" volt nekem, amikor direkt mögötte mentem az utcán, hogy lássam az én gyönyörű szép Mamám sötétkék kabátos, valószínűtlenül karcsú alakját, szép hosszú, szőke haját. Életben sokkal szebb volt, mint a fényképeken! Sok-sok emlék..., volt min elgondolkozni.
Például az is eszembe jutott, hogy én egy névnapi ajándék vagyok. A háború után, az első névnapja előtti napokban apukám érdeklődött, hogy mit szeretne kapni és a mamám azt válaszolta: gyereket! :) 9 hónap múlva megérkeztem. :)
Ilyen, nekem nagyon kedves és egyben kicsit fájó emlékeket idézgettem fel a múltból... a kötelező gyakorlatok (házimunka) végzése közben. Régen együtt beszéltük meg ezeket a dolgokat, később csatlakozott hozzánk a lányom is. Olyan jókat beszélgettünk, nevetgéltünk a nagy ebédlőasztal mellett! Közben apukám és a fiam valamit játszottak, ők nem szóltak bele a lányok dolgába. Az asztalon sütemény, kávé, az elmaradhatatlan cigaretta, üdítő és virág. Az az elmaradhatatlan cigaretta! Mikor már nagyon beteg volt, tudta, hogy mi a baja, - kérdeztem, miért nem hagyja abba a dohányzást? Valamiben meg kell halni - jött a válasz. Szeretett dohányozni, neki így volt az élet gömbölyű.
Remélem, sőt, talán tudom is, hogy boldog volt. Ő teljesítette a feladatot, amit a sors adott neki. Bízom benne, hogy így van...

Mama

1928-ban ezen a napon született az én drága Mamám. Azon az éjszakán édesapja - nagypapám -, kislányát karjaiban tartva, le-föl sétált a szobában, nem tudott betelni az örömmel, hogy lánya született.

Mama életének egyik legboldogabb pillanata:

Hát elmentek...

Két nap öröm, némi zajjal, amit a lányom szerint már az első emeleten lehetett hallani. :) Istenem..., két kis bogár nem ülhet vigyázzban, így aztán volt itt minden! Párna helyett zsebkendőcsata, legalább 12 zsepi repkedett a levegőben, de azzal legalább nem lehet leverni semmit, viszont legalább olyan jó szórakozás, mintha párnákat dobáltak volna. Leckét is írtunk, írást és matekot. Én nem írtam, csak néztem, néha beleszóltam, de igazán csak néha! Nagyon önálló a kicsilány és meglepően jól és gyorsan olvas. Péntek este a Nagy Mercedes Könyvből kellett mesélnem..., autókról..., nekem, aki soha nem vezettem, egyszer próbáltam meg muszájból - nem indult be az autó - , akkor is gáz helyett a fékre léptem, az ex-férjem meg majdnem bejött a hátsó szélvédőn, mivel ő tolta a kocsit. :) Aztán, hogy az önbizalmam ne sérüljön olyan nagyon, elővettük Lázár Ervin meséit és abból is mondtunk egy mesét, szombaton meg elsumákoltam a Mercedes-könyvet, csak Szörnyeteg Lajost kínozta az álmosság. :) A fánk még áll, holnap majd leszedem. Holnap majd mosok is, holnap majd főzök is, holnap majd fodrászkodom is... Hát, ahogy elnézem, azért ezt mind mégsem fogom holnap megcsinálni! Régebben meg sem kottyant volna, de mostanság már nem megy, főleg úgy, hogy már megint fáj a derekam. Kislegény be is állt mellém ágyat tologatni, pedig nem is kértem, csak úgy, magától. Igaz, akkorát jajgattam, hogy biztos megszánt. Nagyapó és kicsilány annyira játszottak, hogy az egészből nem vettek észre semmit. (Jellemző) A gépem is üzemelt, kislegény a szövegszerkesztőben "dolgozott", püfölte a billentyűket, ahogy a mamájától látta. Ki is kellett nyomtatni. Persze játszottak is, van egy táblajátékos link, ahol rengeteg játék található, most kezdik felfedezni. Találtak egy idióta játékot: Kő, papír, olló - amiben egy karatés(?) az ellenfél, és időnként, nem tudni, miért, de pukkol egyet. Na, ez kellett csak az én két onokámnak! Gurultak a nevetéstől! Majd' leestek a székről! (Persze abban a korban vannak, amikor az ilyesmi nagyon érdekes és vicces) De golfoztak is, meg csővezetéket építettek, meg parkolóst játszottak. A parkolás ugyan nem sikerült, az összes autót összetörték, felmentek a járdára, nekimentek mindennek, miközben jókat kacarásztak és azért ügyesedtek is. Nem sorolom tovább, a lényeg, hogy jól érezték magukat. :) Én "kicsit" elfáradtam , de most majd pihenek... Jöhet a mosás és a többi...

Várakozás

Csönd van, Apó pihen (de azért nem kötötték ki és nem hallgat benne a sötétség :) ), én itt molyolgatok. Olvasgattam a kedves blogokat, benéztem ide-oda, írogattam megjegyzéseket és Bikfic példáján felbuzdulva, még ezen a tavasz-télen én is főzök kocsonyát! Most még nem, mert lányom jóvoltából nem olyan rég ettem - megjegyzem, nagyon finom volt! - , de valamikor, tán februárban rászánom magam. Addigra már nagyon jól fog esni újra.
Hamarosan nem lesz itt ilyen csönd! - 4 óra körül jönnek a csemeték. :) Akkor egyből úgy tele lesz a lakás, mintha legalább 10-en lennénk. Élménybeszámolók, persze lehetőleg egyszerre, közben a kabátok levétele, csomag kipakolása, Mamájuk útmutatásai, hogy mit és hogyan... Szóval, mikor megjönnek kapkodhatom a fejemet! Nem is jegyzek ám meg mindent, de úgy csinálok. :)
Visszatért a jó kedvem! Nincs már bánat, nincs már bú, mondtam én, hogy jön és megy! Most elég gyorsan szedte a sátorfáját, talán, mert jönnek a gyerekek. :)
Nos, én most kb. vasárnap estig nem jövök, ha lesz egy kis időm és a gyerekek sem csapnak le a gépre, akkor azért benézek olvasgatni.

Nagyon szép, kellemes, langymeleg, napos hétvégét kívánok MINDENKINEK!

Kételyek

Már megint kételyek gyötörnek. Írni, vagy nem írni? Az itt a kérdés.
Ma valahogy rossz napom volt. Talán a szél..., talán fáradt vagyok, nem tudom. Majd elmúlik, ahogy szokott..., jön és megy. Hogy mikor megy, az változó. Néha gyorsan, máskor meg itt tanyáz a szívemben, alig tudom elűzni. Elég valami apróság, talán nevetnék is rajta, ha nem lenne ilyen borús a hangulatom. Nnna, majd holnapra..., talán..., talán segít az álom..., vagy nem...
Ilyenkor elgondolkozom, hogy tulajdonképp nincs okom, hogy rossz legyen a kedvem, de ha mélyen magamba nézek, azért mindig megtalálom a bánat okát. Legfeljebb nem mondom ki, mint ahogy most sem.
Na, ebből elég! Szép álmokat, jó éjszakát.

Fogyni kék mire jön a nyitnikék!

Vége, vége... - a 2006-os évnek és az évvégi Össznépi Ünnepi Játékoknak. Sikerült mindenféle jóval elkápráztatni a gyomromat, aztán a szemem is káprázott, mikor a mérlegre álltam! Nem ér a nevem! Alig ettem, csak mindenből egy keveset..., ebből is egy kicsit..., abból is egy kicsit...
Az a helyzet, hogy várakozásom ellenére, egész jól sikerültek az ételek és a sütik. Szilveszter napján viszont sikerült egy tepsi sajtos pogit elégetnem! Oda se neki, maradt még elég. Most nincs főzés, tele a hűtő maradékokkal, és Apó nagy örömére, még van sütemény is bőven. Állandó csábítás..., és ennek kéne nekem ellenállnom! Na jó, ötször-hatszor még lebeszélem magam, de aztán jön az "engemnemérdekel" érzés és akkor, hááát akkor... Most ettem egy szelet püspökkenyeret..., tán tornázni is kéne! Ennek valahogy könnyebb ellenállnom, ki érti ezt?! :)

Boldog új évet kívánok!

Elnézést a késésért, de eleinte a lustaság, később a programok, majd kislegény érkezése akadályozott meg abban, hogy itt írogassak. Köszönöm Mindenkinek a jókívánságokat, köszönöm, hogy gondoltatok rám. :)

Kívánok Nektek 12 hónap egészséget,
52 hét szerencsét,
365 nap nyugalmat,
8760 óra szerelmet,
525600 boldog percet! B.Ú.É.K.!

Advent, negyedik vasárnap

Magam sem hiszem el, de minden kész! :) Én is, teljesen... :) De ez már a múlt, jön a gyönyörűséges Karácsony!

Szeretettel kívánok Mindenkinek boldog, békés Karácsonyi Ünnepet!

Lufi vagyok

Mára úgy leeresztettem, mint egy ócska lufi!
Délelőtt ugye ügyintéztem, az meglepően gyorsan ment, alig akartam elhinni... Aztán ittam egy nagyon finom, erős kávét, majd végre sikerült kifognom egy combinót. Mentem vele egy megállót, aztán valami őrült ötlettől vezérelve bementem egy élelmiszer áruházba. Alig vettem valamit (nem is volt olyan fontos), de legalább 1/2 órát álldigáltam, ha nem többet, mire a pénztárhoz értem. A derekam majd' leszakadt.
Már nagyon vágytam egy busz kellemesen andalító zötyögtetésére! Ez is sikerült, még le is ültem. Hogy az milyen jó volt! Onnan hívtam fel Apót, hogy már úton vagyok hazafelé. Aztán felcsendült az "Én vagyok a kistehén..." dallama, ami nálam egy sms érkeztét jelzi. Lányos zavaromban - elvégre az egész busz hallhatta őszinte önkritikámat - összevissza nyomkodtam a telefonom gombjait, sikerült is az sms-t eltávolítanom, azóta töröm a fejem, hogy ki küldhette? Mert az olvasó szemüvegemet ugye, a nagy sietség miatt, nem vettem elő!
Itthon épp csak kezet mostam és mentem a konyhába káposztát melegíteni, mert: Azt csak te tudod, hogy hogy kell!
Olyan fáradt voltam, hogy én nem is ebédeltem. Átöltözés, átvedlés itthoni Borkává, majd kicsit nézelődtem a postámban meg a blogokban, aztán eldőltem mint egy kivágott fa (méretemet tekintve, inkább bokor) és édes, álom nélküli álomba zuhantam...
Mostanra kicsit feléledtem, de nem nagyon! Ez a mai nap már elment, inkább holnap többet csinálok, de ma...! Nem! Nincs is ihletem, anélkül meg nem megy. Majd..., holnap...

Recept (köretnek)

BURGONYA-SALÁTA (olajos)

Egy 3 literes fazékban felteszünk főni héjában kb. 3/4-ig burgonyát úgy, hogy a víz ellepje. Közben egy nagy tálba karikázunk nagyon vékonyan 3-4 db közepes nagyságú vöröshagymát.
2 púpozott kiskanál sóval megszórjuk és 3 evőkanál 10 %-os ecettel meglocsoljuk. Ha nincs 10%-os, akkor az erősebb ecetből arányosan kevesebbet használunk.
A megfőtt krumplikat meghámozzuk és még melegen, kb 5 mm vastagon belekarikázzuk a sós, ecetes hagymába. 3-4 evőka­nál forró olajjal meglocsoljuk.
Óvatosan megkeverjük, hogy a krumpli ne essen nagyon szét, és lefedve, legalább 2 órán keresztül pihentetjük. Ha tovább áll, még jobb! Nem kell megijedni, ha rögtön megkóstoljuk és nem elég sós, vagy savanyú, mert állás közben a krumpli beszívja majd az ízeket.

Köretnek, rántott hal, rántott csirkemell mellé, tartár mártással nagyon finom! (Ezt a receptet a volt-anyósomtól tanultam, anyukám ecetes-cukros vízzel csinálta, de szerintem ez finomabb, érdemes kipróbálni.)

Jó étvágyat!

Recept

PÜSPÖKKENYÉR

Ebből az adagból két rúd lesz:
8 db tojás, 30 dkg cukor, 30 dkg liszt, 15 dkg mazsola, 15 dkg darabos dió vagy mandula, 15 dkg aszalt gyümölcs, 10 dkg zselé cukorka (el is lehet hagyni, csak akkor cukrozott, aszalt gyümölcsöt kell többet használni), 2 szelet sport csoki, margarin, kevés liszt a forma kikenéséhez.

Először a sütőt bemelegítjük. A tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a mazsolát (én előzőleg rum aromás vízben áztattam kicsit), a darabos diót-mandulát, a feldarabolt aszalt gyümöl­csöt (megmosott, kimagozott datolya), az apróra vágott zselé cukrot és az apró kockákra vágott csokoládét, végül közékeverjük a lisztet, melyben előzőleg elkevertünk egy késhegynyi szódabikarbónát. A tojásfehérjéket keményre verjük majd óvatosan a tésztához keverjük. Kivajazott (margarin is jó), lisztezett formákba öntjük, lassú tűzön (nálam, a gáztűzhelynél 4-es fokozat) megsütjük. 20 percig nem szabad a sütő ajtaját kinyitni! (Kb 3/4-1 órán át sütöm) Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e. Ha kész, hagyjuk kihűlni, kiborítjuk a formából és porcukorral, sűrű hálójú teaszűrő segítségével, alaposan behintjük, esetleg olvasztott csokoládéval bevonjuk.

A hozzávalókat lehet változtatni, ki mit szeret, csak az arányokat kell betartani. Én most nem használtam zselét, viszont vettem egy zacskó havaii mixet (ebben van sokféle gyümölcs, mogyoró, mandula, dió is), tropi mixet, datolyát, mazsolát, csokit és még egy kis mandulát. Most ezekkel sütöttem. Lehet próbálkozni más ízekkel is!

Még szilveszterkor is lehet enni, nem romlik meg! - már ha marad! :)

Vendégség? Előkarácsony?

Elmentek a vendégek... Igazán jól sikerült este volt! :) Pedig tartottam tőle, mert elég fáradtak voltunk, de még Apó is nagyon összeszedte magát és nem ásítozott a vendégek képébe, sőt nagyon jókat nevetgélt(ünk)!
Holnap-ma megsütöm a püspökkenyereket, sokat fogok vagdalni: aszalt gyümölcsöket, mandulát, csokit, na jó, a mazsolát nem darabolom miszlikre. Ebben a sütiben a vagdosás a legnagyobb munka. A végén csokival fogom bevonni, ez új, mert eddig csak úgy, natur ettük. Apukámnak biztos tetszeni fog! :)

Pákoszta is kész!

Naaaaagy fazék töltött káposzta a hűtőben várja, hogy felmelegítsem!
Mindig izgulok, hogy hogy sikerül?! A káposztát még megkóstolom, de a fűszerezett, nyers húst képtelen vagyok. Így aztán csak a főzés közepe táján derül ki, hogy elég sós-e, eltaláltam-e az arányokat. Ezt érzésre csinálom, vagy bejön, vagy nem. Most bejött. :) Kicsit csípős, de a tejföl majd megszelidíti.
Nnna! Ez már kész. Apó kitakarított, az is kész. Egyelőre minden úgy megy, ahogy terveztem. :)

Ajándékok: kész!

Ma még vettem pár könyvet, 2 cd-t, szaloncukrot (marcipánost). Ezzel befejeztem. Holnap megfőzöm a töltött káposztát, miközben Apó takarítani fog.
Szerdán, mert mikor is máskor, mint a karácsonyi készülődés kellős közepén, párom nagylány unokája bemutatja a barátját. Hogy miért nem lehetett ezt az ünnepek utánra halasztani, azt nem tudom. Úgyis olyan kevés a dolgunk, hát egy kis vendégeskedés igazán jól jön, na nem? Ráadásul a szerda mindig egy húzós nap, olyankor szinte egész nap van programunk. Most este is lesz!
Másnap aztán belehúzok, mert sütni kell a süteményeket. Pénteken még van délelőttre egy ügyintézés, aztán délután megpróbálom ünnepi ruhába öltöztetni az ajándékokat. Szombaton nagy hajtás, krémek keverése, főzése, a spéci krumplisaláta elkészítése, mert annál fontos, hogy az ízek jól összeérjenek! Tartár, húsok előkészítése.
Vasárnap délután irány Horány! Megyünk a lányomhoz és ott ünnepeljük Jézus születését.
Közben valamikor a fát is fel kell díszítenem..., még jó, hogy eszembe jutott! :)
És a legfontosabb: 24-én estére ünneplőbe öltöztetem a szívemet!

Advent, harmadik vasárnap

Keresem! Elveszett.

TAVASZI KANKALIN

Primula veris

Virágzása: március-május.

Népies nevei: orvosi kankalin, csókaláb, égikincs, gutaütésfű, istenkesztyu, Isten kulcsa, József-napi virág, kacinka, kankalék, kásavirág, kesztyűvirág, mennyország kulcsa, sárgakökörcsin, szentgyörgyike, Szent György virága, Szent Péter kulcsa, tavaszfű, tavaszka.

Száraz tölgyesekben, erdei tisztásokon lelhetünk rá bókoló virágzatára. "Kulcsos" népi nevei a virágernyőnek egy kulcs tollához való hasonlóságát jelzik. Gyógynövény, gyökerét és hajtását köptető, nyugtató teákhoz használják. A kankalinvirág a monda szerint gazdáját elvezeti még a távol elrejtett kincshez is.

Növényvilág

Hallgatni arany...

Megbántottam a páromat, pedig nem akartam. Állandóan jár a szám, akkor is amikor nem kéne! Most rosszul érzem magam a bőrömben. :( Hányszor megfogadtam már, hogy bizonyos esetekeben inkább hallgatok! Miért nem tudom befogni, miért??? Haragszom. Magamra.

Kacinkának!

Ezt találtam, nem Weöres Sándor, mert akkor ott lenne a neve a kottán.

Csillaghullás, hol vagy?

Reggel hallottam a rádióban, hogy ma éjjel csillagok fognak potyogni. Eddig szinte minden este látni lehetett innen a csillagos eget, de most az utca másik oldalát sem látom, nemhogy az eget! Akkora köd van, de akkora...!!!
Pedig milyen jó lett volna egy meleg, augusztusi csillaghullásos éjszakát idéző nézelődés az égen!
Majd lesznek csillagok Karácsonykor! Elvégre mire való a csillagszóró, na nem?

Vasalás...

Vasalás közben is gondolkoztam, vártam az ötletet adó ihletet, de lehet, hogy Endinél van, mert itt nálam tuti, hogy nincs! Ennyire azért nem lehetek lufi!!!

Frissen, üdén?

Nem olyan üdén és frissen, de vagyok. Kipihentem a fáradalmakat, most nem fáj a lábam. Akár mehetnék is újra vándorútra, de nem megyek. Pihenek. Csak az itthoni kötelezőket vállalom. Azok elől nincs menekvés.
Közben meg töröm a fejem, hogy mit is vehetnék annak a pár kedves embernek, akiknek tegnap nem sikerült semmit venni. Talán jön az ihlet... :) Nagyon várom!

Jaj, jajjaj, jajajajajj!

Olyan nagyon elfáradtam, hogy korán (éjfél után) lefeküdtem. Aztán forgolódtam, gondolkodtam mindenféléről, halkan szólt a magnó, mert a zene ilyenkor el szokott andalítani - na persze nem rock - , de minden hiába. Döntöttem, bekapcsoltam a konvektort és a gépet és most itt ülök és írok.
Kivetett az ágy, pedig én azt hittem, hogy úgy fogok aludni, mint a bunda. Nem jött össze, mint ahogy a mai vásárlás sem. Én ugyan mászkáltam, kirakatokat néztem, be is mentem némelyik üzletbe, de semmi olyat nem találtam, amire azt mondhattam volna, hogy na, ettől örömében ki fog ugrani a bőréből aki kapja. Ráadásul legalább 5 üzlet megszünt, ahova ilyenkor, karácsony előtt mindig benéztem és mindig találtam is valami jó dolgot.
A vége megint az lesz, hogy egy könyves boltban fogok kikötni. :)
Vettem pár dobozos, "elegáns" édességet, csomagoló papírt, zacskót, kártyát és Nagyapónak egy bordó pizsamát. Karácsonyi szalvétát, a püspökkenyérhez aszalt gyümölcsöt, datolyát, mandulát, egy flakon tejszínhabot, a többi meg olyan, amit amúgy is meg kellett volna venni, például szappan, stb.
És ezért kellett egész délelőtt a Margit körúton rohangálnom (poroszkálnom), majd haza, és délután a Rózsakertbe elbattyognom. Ami fura, alig vettem valamit, sokat költöttem és nehéz volt a csomagom, igaz, ez már délután volt így, mert délelőtt a pizsamát vígan libegtettem a szatyorban.
A lábam purc! - derekam purc! Most meg az alvásnak is fújtak, hát mi lesz így a szép karácsonyi készülődésemből?! Le ne merjek robbani, mert azt nagyon nem díjaznám!!! Elég volt tavaly!
Most egy kicsit megnyugodtam, megpróbálok elaludni, megpróbálok nem a világ sorsán gondolkodni, úgysem én fogom megváltani - aztán reggel üdén, frissen felébredni és folytatni a nagy karácsonyi mindenfélét.
Akkor hát: szép jóéjszakát!

Készülődés

Vagyok, vagyogatok, de nagyon elkapott a karácsonyi láz!
Holnap még pár apróságot meg kell vennem, aztán még bevásárlás a Kaiser's-ben, a piac Apó területe, majd a főzés előkészületei jönnek. Céduláim vannak - köztük a fél is! :)

Még nem látom az alagút végét, de 24-én este már minden rendben lesz! Eddig, kivéve a tavalyi évet, legalábbis sikerült mindent elrendeznem mire eljött a szenteste. Remélem, most sem hagyom cserben magamat! :)

Egy biztos: ritkábban fogok jönni, de azért be-bekukkantok ám!!!

Advent, második vasárnap

Fejtett?bableves... grrrrr!

Édes párom bablevest rendelt füstölt csülökkel. A csülköt már tegnap megfőztem, este már abból vacsorázott a lelkem. A léről szépen leszedtem a zsírt, mert azt nem szeretjük!
Ma úgy gondoltam, gyorsan végzek a főzéssel, elvégre fejtettbabról van szó, az meg ugye hamar megfő. Ember lánya tervez, piaci kofa meg beint. A bab fele szépen megfőtt (a barnás cirmosak), a másik fele (a fehér) meg 3 órás főzés, némi szódabikarbonás kezelés után is üvegesen kemény maradt. Szétfőtt a paprika, a répákok, mint a vaj, omlik a szájban, de a fehér bab! - az megkötötte magát... Piacon a néni kissé "huncut" volt és összekeverte a friss és a régebbi babot. Persze, miért is csodálkozom, amikor tonnaszám írják át a mindenféle romlandó termékek szavatossági idejét, méghozzá iparszerűen! Ezt legalább, ha megesszük, kicsit rágódunk, de más bajunk nem lesz. Na meg én morgok, hogy már hány órája fő az az átok leves!
Közben magamnak rittyentettem olyan nemistudom, talán hamis vadast? - karajból, de hasonló módszerrel, mintha marhából csináltam volna. Mellé kifőztem szarvacska tésztát - nem kell mindig zsemlegombóc...! Már rég kész volt, akár ehettem is volna, ha nem lennék olyan tapintatos, hogy mégsem eszem az éhező férjem orra előtt, amikor ő még epedve várja a bablevesét! :)
Háááát..., már túl vagyunk az ebéden. Megette. Még van. Sok. Napokig fogja enni. Vagy nem. Azt azért megfogadta, hogy annál a néninél nem vesz többé fejtettbabot.
Eddig ez volt a napi esemény, más nem is nagyon várható... Szép csendben éldegélünk és most még nagyon élvezzük, pihenünk. De jön még kutyára dér! :)

Unokák

Kislegény jött egy hétvégére, egy egész hét lett belőle. Már náthásan, köhögve érkezett, aztán szombaton belázasodott, irány a patika, lázcsillapító, köptető, kúp. Na, ez rosszul kezdődik!
Hétfőn leányzóm jött és elvitte az orvoshoz. Az ő aznapi programja: reggel kicsilányt iskolába vitte, majd a XI. kerületből utazás a XIV-be (munka), onnan hozzánk a II-ba, majd ismét a XI-be. Elintézte az orvost, kiváltotta az újabb gyógyszereket, elment a kisfiúval a kislányért az iskolába, újból vissza hozzánk. Nálunk pihentek kicsit, kb. este 7-kor hívott taxit, hogy hazamenjenek végre. Kicsilány sajnálkozott, hogy ő nem beteg, mert akkor ő is nálunk lehetne.
Kedd - viszonylag csöndesen telt, kislegény kicsit bágyadt volt, de egész jól tűrte a megpróbáltatásokat, mármint a napi háromszori gyógyszer-bevételt. Én is egész jól tűrtem...
Kiderült, hogy az óvodai borsófőzelék finomabb, mint amit én főzök! Az enyémben túl sok a borsó!!! :)
Közben természetesen jött a Mikulás is, hozott sok-sok kicsi autót, azzal lehetett autóversenyt játszani: ütköztünk, felborultunk, engem kizártak a versenyből - többször is - mert elhagytam a pályát. :) Minden szabad percemben jött egy szöszi kisfiú, autót szorongatott a kis kezében és érdeklődött, hogy akkor versenyzünk? Volt mese, Pókemberes is, de azt csak egyszer meséltem, mert kisunokám kijelentette, hogy Nagyi ez neked túl borzalmas! Neki nem... :)
Volt sok csokoládé, gyomorrontás elmaradt! (Még az kellett volna!)
Amint jobban lett, azért a játszóteret sem lehetett kihagyni, még egy kevés foci is belefért.
Aztán jött a számítógépes, kétszer is, mert ha már lúd, legyen kövér alapon a memóriát kicsit feljavította, 256-ról 512-re. Először hibás akármit hozott, másodszorra már működött a dolog, viszont Nagyapó, miközben lekísérte az urat, hogy bezárja a kaput utána, leesett a lépcsőn. Hála Istennek, nem történt nagyobb baja, csak most fáj a dereka és a sejhaja!
Én agyonaludtam magam, tegnap már nem bírtam, és éjjel egy kicsit bekapcsoltam a gépet, de egyfolytában a prücsköt figyeltem, nehogy felébresszem.
Nagyjából így telt el az idő...
Ma-tegnap kaptam a hírt, hogy kicsilány 100%-os matekfelmérőt írt! :):):)
Esküszöm, nem tudom, hogy mit csinálnék nélkülük!!! :) Nagyon unalmas lenne az élet...

Esti mese...

Már egy hete minden este a Kis kukac könyv az esti mese! Nem értem, még mindig nem unja!!! :)

Advent, első vasárnap

Már péntek van...

... és ma jön a kislegény hétvégére! :) Azt mondta a lányomnak, hogy két dolgot vár már nagyon, elmenni a nagyiékhoz és a Karácsonyt! Boldoggá tett ez a kis bogár, még jó kis program neki, hogy nálunk lehet, de tudom, hogy hamar eljön az idő, amikor inkább a barátokhoz akar majd menni.
Kicsilány már tud olvasni, mindent elolvas ami a szeme elé kerül. Tegnap este, lefekvés után égett a villany az előszobájukban. Lányom azt vette észre, hogy egyik csemetéje a szobájuk ajtaja előtt ül. Benyitott, hogy mi történik odabent, hát a kis mókus ott kuporgott, kezében egy könyv és a beszűrődő fény mellett olvasott! :) Nincs mese, megígérte neki a mamája, hogy ha gyorsabban fog már olvasni, akkor kap az ágya fölé egy olvasólámpát.
Hajaj! Én tudom, hogy ebből még lesz vita, veszekedés, mert az én lányom is könyvfaló volt már kisiskolás korában is, és égett a lámpa lefekvés után, öccse pedig kiabált, hogy ő így nem tud aludni. :) Nagyon jó esti program volt... Olyan jókat tudtak ezen veszekedni! :) (Sok más egyéb között)
Egyke lévén, az én életemből ez kimaradt. Addig olvastam, ameddig akartam, soha nem szóltak rám anyuék, hogy már késő van, oltsd el a lámpát! Talán ezért lettem ilyen éjjeli bagoly? :)