Vége, vége... - a 2006-os évnek és az évvégi Össznépi Ünnepi Játékoknak. Sikerült mindenféle jóval elkápráztatni a gyomromat, aztán a szemem is káprázott, mikor a mérlegre álltam! Nem ér a nevem! Alig ettem, csak mindenből egy keveset..., ebből is egy kicsit..., abból is egy kicsit...
Az a helyzet, hogy várakozásom ellenére, egész jól sikerültek az ételek és a sütik.
Szilveszter napján viszont sikerült egy tepsi sajtos pogit elégetnem! Oda se neki, maradt még elég. Most nincs főzés, tele a hűtő maradékokkal, és Apó nagy örömére, még van sütemény is bőven. Állandó csábítás..., és ennek kéne nekem ellenállnom! Na jó, ötször-hatszor még lebeszélem magam, de aztán jön az "engemnemérdekel" érzés és akkor, hááát akkor... Most ettem egy szelet püspökkenyeret..., tán tornázni is kéne!
Ennek valahogy könnyebb ellenállnom, ki érti ezt?! :)
Az a helyzet, hogy várakozásom ellenére, egész jól sikerültek az ételek és a sütik.
Borika, megálltad, hogy csak 1 szelet sütit egyél?
VálaszTörlésGyere a blogomba, van egy "labdád"! :-)
Meg én! :) Már elfogyott, nincs csábítás. Papának még van sütije, de azokat nem szeretem. Most jönnek a csokik. :) Ja, és a kilók...
VálaszTörlésTyria, én inkább nem kapnám el azt a labdát, nekem a családom is olvassa (néha) ezt a blogot, nem szeretném, ha az eddig magamban eltemetett titkaim napfényre kerülnének. Nincs sok, de az a pár inkább maradjon ott, ahol van. :)
Rendben! A csokikra vigyázz!
VálaszTörlés