Kint süt a Nap, fúj a déli szél, de inkább kellemes, nem úgy, mint az elmúlt napokban.
Csönd van, még a város mormolása sem hallatszik, néha egy-egy kutya ugatását hallani, de az is valahogy belesimul a csendbe. Madarak röpködnek ide-oda, most hallom, hogy csicseregnek is és két gerle burukkol a vezetéken. A fiú gerle bőszen bólogatva udvarol a párjának, aztán mindketten elrepülnek.
Ilyen napsütésben szép a város, most - a szélnek köszönhetően - élesek a kontúrok, jól ellátni messzire.
Nyugodt minden, még én is. A fotókat tegnap kattintottam, de akár ma is készülhettek volna.
Ki kell élvezni ezt a pár hetet(?), mert aztán jön a kánikula és akkor már nem lesz nyitott erkélyajtó, még a redőnyt is le kell majd engedni. Valahogy védekezni kell a meleg ellen, mert déli lakásban, a legfelső emeleten, lapos tető alatt úgy, hogy három fal közül valamelyiket mindig éri a napsütés, elviselhetetlen a létezés, pedig forog a ventilátor is.
Elkalandoztam a nyárba, de most még tavasz van és örülök, hogy nem fázom és nincs melegem, pont jó az idő. Minden fű, fa, virág csudaszép, semmi nem kókadozik, vidáman bólogatnak a lombok.
Tavasz van...
Jaj, azok a redőnyöket lehúzó forró napok! De nem bírom őket. Most éppen jó, a lakásban és kint is, bár ma nem voltam az utcán, de bentről is láttam, éreztem a jó időt. Örülök, hogy nyugodt körülötted minden és te is az vagy.
VálaszTörlésSzép képeket hoztál megint.
Vannak ilyen "jeles napok". :) Ezek nélkül sokkal szegényebb lenne számomra a világ. Most éppen minden gömbölyű, de sajnos nem mindig alakul így.
TörlésBorka, olyan szépen írtad, mint egy verset. :) Nem lehetne egy klímát beszerelni hozzád? Legalább egy kisebb helyiségbe, hűt is, fűt is, nem olyan drága.
VálaszTörlésKlári, ma ilyen hangulatom volt/van. :) Olyan boldog nyugalmat éreztem, amiben már rég volt részem.
VálaszTörlésIdegenkedem a klímától és a lakás nagy szobája nem is nagyon ad helyet egy ilyen berendezésnek, márpedig én ott élem az életem. A másik szobát úgy hagytam, ahogy 3 éve Apókám hagyta, amikor bement a kórházba. "Emlékszoba" lett belőle, a falon a naptár az utolsó napját őrzi, ott minden rá emlékeztet, nem akarom megbolygatni. Na és bevallom, fáraszt már minden, nem szeretem, ha felborul a rendem. Így aztán inkább tűrők. :)
Valóban, milyen gyönyorű élesek a kontúrok! Közelebb hozzák a hegyet.
VálaszTörlés"Carpe diem!" - hisszük el Horatiusnak, csak a megvalósítása nem ilyen egyszerű...
Igaz, de nekem vasárnap valahogy összejött...
TörlésÖrülök neki! Szàmomra ritka ajàndék...
TörlésSzámomra is, sajnos.
VálaszTörlés