Éva blogjában láttam idei ibolyát. Nekem most nincs friss ibolyám, de mutatok sok régi ibolyát a kertünkből és Apót ahogy a kerítés mellett lesi az avar között elbújt ibolyákat.
Régi képek, régi géppel készültek, de azért most is élvezhetőek, és "az emlékezés a találkozás egyik formája". Itt a jobb oldalon az is kiderül, hogy kitől idéztem. :)
(Most vettem csak észre, hogy Apóról a kép pont 2007. március 13-án készült.)
De szép ibolyáitok voltak! Valóságos mező.:)
VálaszTörlésMilyen érdekes, hogy éppen március 13-án készült a kép sok évvel ezelőtt.
Szerintem nem véletlen, mert véletlenek nincsenek! :)
VálaszTörlésEgyszer pont Apó tartott nekem egy kiselőadást egy cikkről, aminek A véletlenek törvényszerűsége volt a címe. Akkoriban ez nagyon foglalkoztatta, sokszor emlegette. Ezt csak úgy megemlítettem, ilyesmikről is beszélgettünk. :)
Milyen megkapó látni egy ilyen "fentről" készült képet. És mennyi szeretet van benne, hogy aki fent van, örvendve kihasználja a pillanatot, hogy megörökítse a számára kedves embert.
VálaszTörlés(Fiam, aki már 37 éves, tudja hogy én mindig integetek neki a 7. emeletről elmentében. El nem mulasztja, hogy felnézzen, és int mielőtt beül az autójába. Én ugyanígy integettem mindig az édesanyámnak, akinek én most a lakásában élek. Így öröklődnek szokásaink genetikusan az évek hosszú során át.)
Milyen jó, hogy bár világvárosban élsz, mégis részed van a természet közelségéből.
Igen, nagyon szeretem őt. Nem írhatom múlt időben, mert az nem lenne igaz.
VálaszTörlésNálunk is családi szokás integetni, visszanézni, nappal, vagy éjszaka, nem számít. Ha nagyon rossz az idő, akkor lebeszélnek róla, hogy kimenjek az erkélyre.
Szerencsés helyen van a ház, van kert és az egész környék tele van fákkal, bokrokkal, növényekkel. Ezt is Apónak köszönhetem, Ő lakott itt, én jóval később jöttem ide. Egyetlen hibája, hogy a második emeleten van, de ha nem ott volna, akkor nem lenne olyan szép kilátás a Városra, hiába no, nincsen rózsa tövis nélkül. :)
Emlékezünk, bizony, a régi képekkel is. Így találkozhatunk a múlt szépségeivel, a kis ibolyákkal....és a szeretteinkkel. Talán ezért is fényképezek sokat?!
VálaszTörlésA pandémia miatti beszorultságban rendezgettem a fotókat, hosszan, lassan, így sokáig elöl voltak, asztalon, dobozokban, osztályozásra, csoportosításra várva. Körülvettek az emlékek, jó volt belemerülni, mikor a jelen annyira egyhangú, a jövő pedig tervezhetetlen....
Az ibolyás képedhez szinte pontosan ilyen nekem is van, kár hogy nem tudom az iker fényképet idetenni.:)
rhumel
Én is mostanában rendezgettem a képeket, dobozokból és a gépben is. Némelyikre nagyon rácsodálkoztam, hogy jééé, erre nem is emlékeszem. Múltidéző és igen - találkozás velük, akik már nincsenek közöttünk. Én azért úgy érzem, hogy velem vannak, segítenek.
VálaszTörlésAz ibolyák már csak ilyenek, kicsik, illatosak, lilák és szépek. :)