az írás megmarad.
Na igen, de ez engem jelen helyzetben - nem eszperente, véletlen - nem boldogít.
Jóval többet írok, mint amennyit beszélek. Régen ez pont fordítva volt. Apóval, apukámmal, a gyerekekkel, unokákkal sokat beszélgettem. Jöttek, mentek, közben megbeszéltük a történteket. Mindig volt téma. És ma? - ma mi van?
Az van, hogy egy-egy telefonbeszélgetés nem pótolja a jelenlétet. Néha bele sem kezdek valami elmondásába, mert túl hosszú lenne és inkább hallgatok. A lányommal szoktam hosszabban beszélni és azt vettem észre, hogy hol összevissza beszélek hülyeségeket, hol meg keresem a szavakat. Remélem ez tényleg attól van, hogy sokat vagyok egyedül, nincs kivel beszélgetni, hiányzik az élő szó.
Itt a házban is ritkán akadok össze valakivel, akkor is csak annyi, hogy hogy vagy? - hogy bírod a bezártságot? - stb. Még a szállítókkal szoktam pár szót váltani, az se sok.
Sok gondolat a fejemben marad és van, hogy nem is jön elő onnan soha. Mire elmondhatnám, már tárgytalan, érvényét veszti, eljár felette az idő.
Hiszek benne, hogy az elszállt szavaknak is van értelmük, nem múlnak el nyomtalanul. Mamám sok figyelmeztetése, akkor úgy hittem, elszállt a fülem mellett, jóval később jöttem csak rá, hogy bizony megmaradt minden amit mondott és sokszor jut eszembe, hogy milyen igaza volt.
"Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam, kit nem soha
Megfogadnám, de már késő
Hull a könnyem mint az eső"
Megfogadnám, de már késő
Hull a könnyem mint az eső"
(székely népdal - részlet)
Jó, nem panaszkodom, ha nem is beszélgethetek, de legalább írhatok és akadnak akik elolvassák. Azért ez is valami. Nem is kevés!😊
Én is többet írok, mint beszélek. A bezártság az oka és egyedüllét. Én telefonon sem beszélek. Remélem, egyszer eljön az ideje, hogy újra tudjunk beszélgetni személyesen a Covid után. Csak már múlna el!
VálaszTörlésDe jó is volna, ha az a vírus nem volna! Állítólag olyan, mint az influenza vírus és újra és újra be kell majd oltatni magunkat. Azt sem bánom, csak visszatérhetne minden a régi kerékvágásba!
VálaszTörlésMár kezdtem azt hinni, hogy öregkori elbutulásban szenvedek... :)
Már miért szendvednél tőle? Most ilyen helyzetben vagyunk, hogy keveset beszélünk, és ha nem gyakorolunk egyre nehezebb, de majd visszatér.
VálaszTörlésMost az írás adatott meg nekünk, élnünk kell vele.
Ez volt az a bejegyzés, amit piszkozatba tettél? Kár volt, jó írás.
Igazad van és ez nem az első, amikor így van. :) Élni kell a lehetőséggel, ha írni lehet, akkor írni kell, csak soha nem szabad feladni.
VálaszTörlésIgen, ez volt az a bejegyzés, kicsit kihúztam belőle és mivel állandóan a fejemben járt az "Édesanyám sok szép szava", gondoltam, nem véletlen, beírtam azt is. :)
Hát kérem, én meg írni se írok. Igaz, telefonon szoktam beszélgetni. Teljesen felfordult az életünk, és túl régóta tart, ez a baj. De legalább látnánk a végét. :(
VálaszTörlés