Itt fiatalok, boldogok, sok szép év várt még rájuk, aztán 19 évvel ezelőtt Mama előrement és most, augusztus 13-án Apukám követte. Üzenetet kapott? - lehet, de nagyon halk lehetett az az üzenet, csak Ő hallhatta...
Talán egy égi padon ugyanígy üldögélnek és mosolyognak, újra együtt...
Én meg itt maradtam nélkülük...
Én meg itt maradtam nélkülük...
Igen, így igaz, nagyon nehéz megszólalni, és bármit is mondani...
VálaszTörlésAz utolsó bejegyzésed óta bizony sejtettem, miért ez a hosszabb szünet, s féltem is, mi lesz a következőben.
Jó lenne, ha tudnék vigasztaló, okos szavakkal segíteni. Lélekben, teljes szívemből együttérzek, de sajnos ez mind hiába, Neked kell egyedül túljutni, feldolgozni- jaj, de buta igék ezek, hisz nem is kell ilyeneket tenned. Mert itt maradtak Veled, ha majd enyhül a gyász, a fájdalom, biztosan megérzed. Így lesz. (Én csak tudom...)
Hát..., igen. Nekem kell túljutni a történteken, hiszen van miért és kiért.
VálaszTörlésApukám nagyon szép kort ért meg, ezért hálás is vagyok, de mégis...
Nagyon köszönöm Neked a vigasztaló szavakat.
Kedves Borka, tudom milyen érzés, az én Édesapám is elment már...Fogadd együttérzésemet!
VálaszTörlésKedves Borka, együttérzek Veled.
VálaszTörlésOrsi, Vackor, köszönöm.
VálaszTörlés...milyen szépek... örökké fiatalok!:)
VálaszTörlésIgen, szépek voltak együtt. Mama kicsi, szőke, apukám magas, fekete, de nem csak a külcsín volt szép, nagyon szépen éltek, szerették, tisztelték egymást.
VálaszTörlésJó így elnézegetni őket..., de ezerszer jobb lenne, ha csak egy pillanatra is, de megölelhetném mindkettőjüket. Álmomban még megtehetem... (Jönnek a könnyek...)
Nagyon szépek...
VálaszTörlés