2007. december 28., péntek

Ünnep után

Szépen, ahogy kell, eltelt az ünnep. Öröm és béke volt.
Mindenki örült a kapott ajándékainak (ezt a könyvet én kaptam!), én örültem, mert minden jól sikerült - a káposzta a lányom szerint is kicsit sós, de az aprója és nem a gombóc. :)
Sütemény még rengeteg van, de jönnek a gyerekek, nálunk is alszanak két éjszakát, talán ők is esznek majd - bár nem a sütemény a kedvencük. A fagyit jobban szeretik.
Vendégeskedés nálunk most nem volt, mi mentünk vendégségbe. A szentestét a lányoméknál töltöttük, Kislegény akkor még lázas volt, nagyon sajnáltam, mert többnyire csak üldögélt, pihengetett. Mikor lement kicsit a láza, akkor azért játszott is. :)
Most, hogy jönnek, hiába a sok maradék (káposzta, húsleves, sülthús, csirkemell-ragu), főznöm kell: minestrone levest virslivel és carbonara szószos tésztát sült szalonnával. Ezek a kedvencek, a levest Kislegény szereti, a tésztát Kicsilány. Nem baj, megéri a fáradtságot. Olyan öröm látni, ahogy esznek és közben Kicsilány mindig elmondja, hogy Nagyika, ezt csak te tudod ilyen finomra csinálni.

2007. december 23., vasárnap

Ünnep előtt

Áldott, békés Karácsonyt kívánok!




Az ünnepi készülődés lefoglalja az időmet, ide már nem nagyon tudok jönni, de még mutatok a mai zúzmarából egy keveset és egy csöpp ízelítőt a süteményekből. A gyümölcskenyér finom, már megkóstoltam, a gesztenyést majd 24-én. Most sült meg a piskóta a kakaókrémes tortához, kész a krémje is, csak ki kell még hűlnie, hogy megkenhessem.
A káposzta nem lett sótlan, nekem pont jó, Apó szerint kicsit sós. :)

Advent, negyedik vasárnap

2007. december 20., csütörtök

Rotyog a káposzta!

Nnna, ez nem soká kész, mára épp elég volt. Tegnap a gyerekeknél voltam, elég későn értem haza, elfáradtam és még mindig kell vásárolni... Nem nagy dolgokat, de szükségeseket.
Kislegény tegnapra megbetegedett, vírusos felső- légúti fertőzése van, remélhetőleg karácsonyra elmúlik. Nem veszélyes, de a hangulata nem volt olyan, mint máskor. Azért egy autózásban benne lett volna, de helyette inkább társasjátékoztunk és elmesélte a legalább 60 darab rajzát, egyenként, hogy miről szól.
Közben Mamika és Kicsilány karácsonyi ünnepségen voltak. Az iskola minden évben tart egy közös nagy ünnepet a közeli templomban. Kicsilány is szerepelt, tornázott. Ritmikus sportgimnasztika, nagyon ügyes benne, csak egy baj volt, hogy nem volt szőnyeg és a templom márvány padlóján várakoztak, ugráltak - egy szál zokniban. Most várhatjuk, hogy mi lesz a következménye, pláne, hogy Kislegény is beteg.
Holnap sütöm a gyümölcskenyeret. Az még kicsit bajmolódós, de aztán már enyém a krokodil! :) A többi hamar elkészül.

Később: Megkóstoltam egy bongócot, lehet, hogy kicsit sótlan... Jajj nekem! Úgy megijedtem a legutóbb elsózott káposztától, hogy most meg nem tettem bele elég sót? Ciki. Hátha mégis jó lesz? - majd megmondják az okosok... Ez van.

2007. december 18., kedd

Kissé megkésve

Most hideg van és szürkeség, de 16-án - vasárnap - fehérek voltak a háztetők. Hétvégén Kislegény vendégeskedett nálunk, holnap én leszek vendég náluk. Közben nagy készülődésben vagyunk, még mindig hiányzik pár ajándék. Az ünnepi menü alapjai, úgy nagyjából, már itthon várják sorsukat, de még akad bőven vennivaló. Na meg a sok tennivaló...! Ráadásul a fotómasinám is rendetlenkedik. Nem akar a vaku világítani, aztán meg úgy világít, hogy csak egy nagy fehérség látszik a képen. Irgum-burgum!
Csütörtökön jön el a Nagy Káposztafőzés. A próba szombaton elég jól sikerült, kicsit elsóztam ugyan, de azért mind elfogyott. Péntektől sütés, utolsó simítások a lakáson, ajándékok elő a dugihelyről (csak megtaláljam őket!), aztán jöhet a boldog Ünnep! :)



2007. december 16., vasárnap

Advent, harmadik vasárnap

2007. december 12., szerda

A kaktusz téli virága





Ma reggelre kaktuszunk kibontotta a szirmait. Nem lesz belőle karácsonyi virág, az már biztos, addigra el fog hervadni.
Hihetetlen, hogy ilyenkor virágzik, mindig nyár elején szokott.
Szép, örülök neki. :)

2007. december 11., kedd

Esteledik

Lement a Nap, kigyúltak a fények. Kicsit halványabbak mint máskor, de legalább már látszanak!
(Nagyban jobban látszanak, katt a képre!)

Holnap lemegyek és szétnézek a környéken levő boltokban. Vásárolni is kell, mert a nézelődéstől még nem lesz semmi a fa alatt és az asztalon.
Egyébként megvan a Tüskevár! Leánykám talált rá, az utolsót hozta el, díszkötésben! Mikulásra már nem, de Karácsonyra nagyon jó lesz. Nem gondoltam, hogy így kell majd vadászni rá...
Fő, hogy ott lesz a fa alatt és Kicsilánynak teljesül a vágya. :)

2007. december 10., hétfő

Kint is vagyok, bent is vagyok...

A kinti világ.
A benti kuckó.
Karácsonyi kaktusz lett? Szépen növekszik a bimbó, talán addigra kinyílik.
Ilyen időben nem árt. Bevallom, ezt csak a változatosság kedvéért tettem ide. :)

Tessék, már megint...

... átcsúsztam a holnapba. Észre sem vettem, hogy már ennyi az óra!
Semmi különös, csak egy kis ködöt szeretnék mutatni, hátha holnapma nem lesz és valakinek esetleg, netántán hiányzik. :) Én már unom.

2007. december 9., vasárnap

Advent, második vasárnap

2007. december 8., szombat

Úúúúú-Borka!

Uborkaszezon van nálad. Minden nap benézel ide, aztán nem írsz semmit. Elolvasod a kedves ismerősök bejegyzéseit, nézelődsz a neten, itt meg nem változik semmi!

Történnek pedig dolgok, nem annyira velem, mint inkább a gyerkőcökkel, de valahogy nincs kedvem megfogalmazni, leírni. Az az igazság, hogy a karácsonyi készülődés elviszi minden energiámat. Ma is könyvnézőben jártam és játékboltban. Szerettem volna megvenni a Tüskevárt Fekete Istvántól, de nem volt. Volt Téli berek, de nekem per pillanat a Tüskevár kellett. Sürgősen!!! Mikulásra. Megrendelés kizárva.
Telefon a lányomnak, hogy akkor most mi legyen? Végül valami tündéres történetben egyeztünk meg, amiről semmi elképzelésem nem volt, de könyvesnéni tudta, hogy mit keresek és végre tehettem valamit a kosaramba. A többi, felnőtteknek szóló irodalmat csak félszemmel mertem megnézni, mert még a játékboltba is terveztem egy vásárlással egybekötött nézelődést. Aztán a mai árak mellett - a könyv sem olcsó, a játék is drága -, szóval gyorsan fizettem és iszkoltam kifelé, nehogy elcsábítson egy új regény, esetleg verses kötet.
Ezután a játékok felett töprengtem elég hosszan. Ami nekem tetszik, az ma nem menő. Végül kompromisszum született, Thomas mozdony (mégsem transzformer!) és nagy kétségek közepette, valami póni nevű borzalom... Nehéz a sorsa a mai nagymamáknak, nem én voltam az egyetlen, akinek fogalma sem volt, hogy milyen az a játék amire az unoka oly nagyon áhítozik.
Szerencse, hogy a karácsonyi ajándékokat már nem nekem kell megvenni, lányom átvállalta. A többi unokának viszont igen, de onnan nincs semmi konkrét igény, úgyhogy majd elboldogulok valahogy.
A gyümölcskenyérhez már megvettem az aszalt gyümölcsöket és a mandulát. Olyan, mintha a kabáthoz megvettem volna a gombot... A listám kész és jó hosszú, egy tétel kipipálva.

Nnna! Mégis írtam ide is valamit!

2007. december 5., szerda

Ünnepre készülődve

(Csak egy pici részlet)

Recepteket olvasgatva került a kezembe a mamám egyik írása. Ezt a süteményt nagyon szeretem, hókocka néven is emlegetik. Egyszer sütöttem csak, mert a szalalkáli szúrós szagát Apó nehezen tűrte. Az írás viszont megmaradt, megsárgult, kicsit szakadozott, de a mamámé. Van belőle több is és olyan jó 15 év után is érezni a gondoskodását. Némelyik alatt az is ott van, hogy : Jó étvágyat hozzá! Csillagom, ha valamit nem tudsz, hívj fel. Már nem lehet...

2007. december 4., kedd

Nagyhalak, kishalak

A nagyhalak megeszik a kishalakat -, de akkor is, ha felhőhalak?

(Fekete-fehérben, mert színesben olyan hihetetlenül erősek voltak a színek.)

2007. december 3., hétfő

Labda Anditól

Most, hogy lankad a lelkesedésem a blog kinézetének alakítgatásában, van időm elgondolkozni. Andi dobott nekem egy labdát, amit ő Tyriától kapott. Nem tudom, mit írjak? - azt amit soha nem csinálok, vagy amit csinálok, de még nem írtam róla. Majd vegyesen, lesz benne ez is, az is. Hamarabb összejön a hét pont.
1. Mint Andi, én is teljesen natúr iszom a kávét és a teát. Szerintem így lehet igazán élvezni az ízüket.
2. Nem szeretek hosszú távon autóval közlekedni. Félek és ráadásul a gyomrom is felkavarodik tőle. Nem a félelemtől, hanem az autótól. Főleg ezek a mai, nagyon kényelmes, hajóként ringatózó kocsik ártanak a legjobban. Bezzeg a trabiban nem volt semmi bajom!
3. Minden nap - nem írhatom, hogy este, mert általában hajnalban fekszem le - halk zeneszó ringat álomba.
4. Nem szeretem a szűk helyeket, azonnal ki akarok onnan menni, és ha nem lehet, akkor bizony pánikba esem.
5. Nem adok ajándékba tűt és kést, pedig úgy különben nem vagyok babonás, de ezt valahogy mégsem tudom megtenni.
6. Ha valaki eddig nem jött volna rá, mert én így még soha le nem írtam, de bolondulok az unokáimért, szerintem ők a legszebb, legokosabb, legügyesebb gyerekek!
7. Nem igazán vagyok társas lény. Nagyon szeretek egyedül lenni, talán ezért van, hogy éjszaka olyan sokáig fent vagyok. Apó is eléggé magának való, így aztán egész jól kijövünk egymással. Kölcsönösen tiszteljük egymás bogarait. :) A hangyák..., ugyi.

2007. december 2., vasárnap

Sűrű köd egész nap

Délután ennyit lehetett látni a városból, most kinéztem az ablakon és semmi, de egyáltalán semmi nem látszik az erkélyen túl, még egy aprócska pisla fény sem. Félelmetes, mintha a semmibe nézne az ember. Nem széles az utcánk, de a szemközti házak sem látszanak. "Szomorú az idő..."

Advent, első vasárnap

2007. december 1., szombat

Álmos vagyok...

Megyek aludni. Annyi fejlécet gyártottam, hogy már káprázik a szemem! A vicc az, hogy még mindig nem találtam rá az igazira..., már ami a fejlécet illeti. :)
Na, megyek még kicsit chielni, az jól elringat, de utána zsupsz az ágyba!

2007. november 29., csütörtök

Hajnalban, hajnal előtt...

Jó itt a meleg szobában, lassan hajnalodik... -8 °C van odaki! Szerencsétlen emberek, akik most kint alszanak egy padon, jobb esetben egy szélvédett zugban húzzák meg magukat, bár az sem védi meg őket ettől a fagyos időtől.
Verseket írtam be a másik blogba, sokat olvasgattam miközben válogattam, elszaladt az idő. Megcsináltam, hogy az IE alatt is látható legyen az elválasztó kicsi rajz. Rajzolgattam is, fotót is vittem be a gépbe, de már kezdek elálmosodni. Nem csoda!
A Rigókat is meglátogattam...
Na jó, befejezem, pedig tudnék még itt szórakozni, de akkor ki főz holnap Apónak ebédet?
Usgyi az ágyba!

2007. november 26., hétfő

A bárányok (is) hallgatnak

Egy egész nyáj!

2007. november 24., szombat

Már nem azért, de...

...most nagyon elfoglalt vagyok. Tegnap beszereztem (vettem!) egy grafikai szoftvert és véle ösmérkedem. Ráadásul angol nyelvű a lelkem, én meg nem tudok olyan nagyon (már ez is nagyképűség!) ezen a nyelven, de szép lassan megismerem a kunsztokat. A verseknél az elválasztót már azzal rajzoltam. Nálam az elválasztó csak Firefox alatt látható, tehát aki az Internet Explorert használja, nem valószínű, hogy látja új művemet. Le kellett kicsinyítenem, nagyobb méretben sokkal jobban néz ki, ott látszanak a levelek is. :)
Másik nagy ténykedésem: letöltöttem a netről (ingyééé!) egy programot amivel a régi kazettáimról be tudom vinni a gépbe a zenéket és aztán átmásolom cd-re. Elég lassan megy és van ami használhatatlan, mert olyan rossz minőségű a magnófelvétel. Az ötletet Bikfictől vettem, a kábelt a működtetéshez a "hülye azért nem vagyok" boltban.
Tegnap a napom nagy részét császkálással töltöttem. Engem, már látom, hogy nem csak könyvesboltba, de műszaki boltba sem szabad beengedni! Nálam mindkettő elég költséges nézelődéssel jár.
Közben azért főzök, mosok, vasalok, stb., telefonon hosszasan ápolgatom leánykám lelkét, csinálok pár fényképet, Apóval, Apukámmal társalgok és néha még magamra is szánok egy kis időt. Szóval, van mit tenni, egy csomó dolgot le sem írtam.
Nnna, ezért vannak a képek és a mjuzik. Ha egy darabig nem írok, akkor elvesztem a rajzoló programban, vagy a zenék átírása közben.

2007. november 23., péntek

Délután 4 óra körül

Mai naplemente...
...és a tegnapi.

2007. november 21., szerda

Fényes Adolf:

Utca Vácott

Képtáramba tényleg nagyon rég akasztottam ki új festményt.
Hát tessék: ez az egyik legkedvesebb! A színei, a témája, minden, az egész kép úgy, ahogy van, nekem nagyon tetszik. Kár, hogy az eredeti nem lóghat a szobám falán, pedig hogy elgyönyörködnék benne minden nap. Most pár napig itt fogom nézegetni. :)

Ha én rózsa volnék


Rég volt már zene is. Ezt a rádió blogból sikerült elhozni, talán más is szereti. Én nagyon!

2007. november 20., kedd

Nem sok történt

Ilyen volt a mai szürkeség. Néha még a Nap is sütött, a sok esős, borús nap után kész felüdülés!

Behoztuk a kaktuszfélét az erkélyről és meglepődve láttuk, hogy van rajta egy bimbó. Ilyen későn még soha nem virágzott. Másodvirágzását éli, ő is öregszik. :)

Hogy ez a kép miért van itt? Csak. Mert nekem tetszik. :) Jó ránézni, legalább valami friss zöldség.

2007. november 19., hétfő

Szabó Magda (1917-2007):

Tudom, hogy nem volt fiatal, tudom, hogy nem él senki sem örökké, tudom, hogy egyszer mindenki elindul arra az utolsó útra..., mégis... - nagyon fog hiányozni.
Soha többé nem ír új regényt, verset, színdarabot, meg kell elégednünk azzal, amit eddig alkotott. Szinte fáj. Nagyon szeretem az írásait, szerettem kedves lényét, szerettem hallgatni okos, szép szavait.
Szabó Magda ma délután, könyvvel a kezében, olvasgatás közben ment el örökre.
A könyv, a kedves jó barát, elkísérte őt az ismeretlen úton is.
Szabó Magda: MEGMARADT SZOBOTKÁNAK

„Hogy én? Hogy énvelem mi lesz?

Ezzel most ne törődj. Harmincnégy éven át csak azon törted a fejed, nekem hogy legyen könnyebb, hogy bírjam elviselni a magam sem éppen problémáktól mentes akadályversenyét, most magaddal foglalkozz, az én életművem kész. A szertartás is kész, hallod az éneket? Nincs már szívem félelmére nézni sírom fenekére… Ne félts, én a szó minden értelmében hiszek a feltámadásban. Hát csak várj majd rám a Katalin utcán, ahogy megbeszéltük, „majd jövök”, ahogy Encsy Eszter az Őz-ben ígérte. Holtbiztos jövök, olyan biztos, mint ahogy meghaltál, holtbiztos, hogy jövök, olyan biztos, mint ahogy nem haltál meg.”

(részlet)

2007. november 16., péntek

Hétvégén...

... nem leszek itt. Nem visz el az ördög, sem a gyorsvonat, csak jön Kislegény! :) Már másodszor jön egyedül, mert Kicsilánynak egyéb elfoglaltsága akadt, amit az öccse nem favorizál, így nekünk jut a kellemes feladat, hogy vigyázzunk rá és szórakoztassuk.
Megfőztem az ebédet egész hétvégére, kivéve Kislegény ebédjét, mert azt majd Ő dönti el, hogy mit szeretne enni. Nagyon szereti a minestrone levest virslivel, van egy sanda gyanúm, hogy azt fog kérni.

Majd jövök...

2007. november 15., csütörtök

Metának :)

Ez a Napocska itt csak Neked mosolyog!

2007. november 11., vasárnap

Csak nem?!

Létezik? Már itt is a tél? Zuhog a hó és már minden fehér. A tegnapi szép színek eltűntek. Jó, tudom, hogy november van, de azért várhatott volna még egy kicsit ez a hóesés!

2007. november 10., szombat

Meglepetés

Kellemes. A Borka gyűjtötte verseknél találtam egy megjegyzést, amit Rongyműves írt. Megtalálta nálam két régi versét és gondolom, nagyon meglepődött (Ő is). Kérdezi, hogy hogyan jutottam hozzá?
A történet régi, legalább 20 éves. Volt egy kedves kolleganőm, akivel elég jó barátságban voltunk. Sokszor töltöttük az időt versek olvasgatásával, egyszer elhozta a kedves verseit és köztük volt ez a bizonyos kettő is. Nekem nagyon megtetszettek, én is bemásoltam a füzetembe, ahol az én kedves verseim voltak. Mikor elindítottam a Versek blogot, azt a füzetet is átböngésztem és úgy éreztem, annak a két versnek is ott a helye a blogban, tehát beírtam. Álmomban sem gondoltam, hogy egyszer megkeres az, aki írta! :) Nem tudom, ír-e még verseket, de a blogját nézegetve azt látom, hogy a művészet ma is igen közel áll hozzá. Örülök neki, hogy legalább így, virtuálisan - találkoztunk.
És kedvenc évszaka az ŐSZ! :)

2007. november 8., csütörtök

Naplemente

Őszi nátha

Fázócskázós napok, tüsszentgetések, kicsit kaparó torok. Most épp rajtam a sor. Kicsilány, Mamika, Apó. Így, szép sorjában. Kislegény egyelőre (hál' Istennek!) kimaradt.
Ma megállapítottam, hogy a nagyon megpirult (megégett, nnna!) szalonna nem jó. Keserű és fekete, de nincs élénkítő hatása, mint a kávénak. Inkább lelombozó.
Egyébként minden megy a maga útján, hallgatok nagyokat, mert nem történik semmi különös.
Ma is találtam szépet a kertben:

2007. november 5., hétfő

Frissítések, hajjaj!

Mindenféle frissítési problémáim akadtak. Nem akarnak települni. Most éppen ezzel vagyok elfoglalva, napok óta próbálom megtalálni a hiba okát. Egyelőre nem megy, de majd csak a végére járok. A csuda vigye el, hogy mindig van valami probléma! Már olyan jól működtek itt a gépben dolgok, hogy valaminek történnie kellett.
Aztán vagy elrontom azt is ami még jó, vagy sikerül megoldani... Nem a gép rossz, valamelyik szoftverrel van a baj.


Később: Sikerült!!! Böngészgettem a neten és megtaláltam a bűnöst. Kiderült, hogy ez másnak is problémát okozott. Az XP rendszer javítása után nem telepíthetők a frissítések. Akinek ilyen gondja van, esetleg lesz, megtalálja a megoldást itt:
http://support.microsoft.com/?kbid=943144

2007. november 2., péntek

Csönd...

...és emlékezés.

2007. október 28., vasárnap

Csak úgy firkálgatok

Öröm lenézni az erkélyről! Messzire is érdemes nézelődni, és jó - úgy általában - nyitott szemmel járni a világban. Teljesen belegabalyodtam a fotómasinám madzagjába, nem tudok szabadulni! :)
A sok hülyeség mellett gyönyörű dolgokat láthat az ember gyereke, és akkor mindjárt elviselhetőbb a rossz, a csúnya és a hülyeség is. Bár ez utóbbi elég nehezen.
Az órákat átállítottuk, fura most ez a hirtelen jött sötétség. Még sok dolgom van ma, de kicsit meg vagyok zavarodva, folyton azt hiszem, hogy már nagyon későre jár.
Közben szól a zene: Words (FR. David), kinek van így kedve a konyhába menni? Jó kis fokhagymás húst sütök Apukámnak, eredetileg krumplipüré kísérte volna, de tegnap jött a rendelés, hogy inkább zöldborsó főzeléket enne. Hát akkor legyen zöldborsó. Ebből is csak azt látom, hogy már nagyon jól kezd lenni, hála Istennek!
Szerdán jön Kislegény, nálunk alszik, aztán csütörtökön megy is haza, de nagyon jó lesz, mert pont egy ilyen drága kis mókus kell most nekünk, hogy a mindenféle betegség, öregség hátrébb vonuljon az életünkben.
Tegnap mesélte a lányom, hogy Kicsilány egyik osztálytársa náluk volt és azt mondta: Tetszik tudni, a S.(Kicsilány) nagyon okos, olyan okos, mint Vágó István! :))
Később beszélgettek, többek között Szent Imre hercegről és a lányom elmondta nekik, hogy ki volt Imre édesapja, hogy meghalt, mielőtt király lehetett volna, stb., mire Kicsilány: Látod Niki, az anyukám pont olyan okos, mint én. :)) - Így. A lányom nagyon megtisztelve érezte magát. :))

2007. október 27., szombat

Vissza a régi kerékvágásba!

Nagy megkönnyebbülés, otthon van Apukám. Tegnap reggel nagy izgalmak közepette készülődtünk, mert nem tudtuk, hogy az a kb. 100-200 hobbi-tüntető - tetszik a szó, tegnap hallottam - meddig óhajtja akadályozni egy egész város életét?
Simán bejutottunk a kórházba, ott kicsit várni kellett amíg Apukám mindent lerendezett (hmm...), szépen lejutottunk a kapuhoz, a taxi rögtön jött és a Fő utcán úgy ment végig, mint a villám! :) Senki nem járt arra, mert az autósok még féltek, hogy nem jutnak át, de a rendőrök akkorra már őrizték a rendet. Tehát, mi megúsztuk, de hányan nem?!
Azt még nem is meséltem, hogy egyik nap, miközben vártam a buszra, megszólított egy kissé fura külsejű nő, szerintem teljesen őrült volt. Megkérdezte, hogy tudnék-e adni neki 100.000 forintot kölcsön? Először csak néztem, aztán felfogtam az összeg nagyságát és akkor döntöttem úgy, hogy ez csak őrült lehet. Hányan mászkálhatnak közöttünk szabadon? (Persze, mert bezárták a nagy sárga házat Hűvösvölgyben!)
A tegnap egy teljesen bolond nap volt, ma már sokkal csöndesebb az élet, még ebédet főzni is volt időm! :)

2007. október 25., csütörtök

10 nap kórház után, végre! :)

Holnap leszámolunk a kórházzal! Visszük haza Apukámat. :)
Mostantól még több dolgom lesz, de nem számít, fő, hogy Ő meggyógyult. Apukám számára most jönnek a pihengetés napjai és ez nem lesz könnyű, mert egy örökmozgó, nem tud megmaradni a fenekén. Remélem, azért megértette, hogy miért fontos neki és nekünk is, hogy kímélje magát.
Mostanáig főztem, hogy legyen mit ennie otthon, ez most egy darabig így lesz. Nem minden nap, mert azt nem bírnánk már mi sem, de elég sűrűn viszünk neki friss ebédet és úgy, hogy maradjon neki másnapra is. Vásárolunk neki mindent amire csak szüksége van, a lányom is besegít majd, hiszen ő lakik hozzá a legközelebb.
Persze neki ott a két kis maszat, velük is épp elég a dolga, tehát a nagyobb részt mi vállaljuk. Bízom benne, hogy nem lesz semmi baj, szépen megoldódnak a bajok, gondok.
Ma sikerült az antikváriumban megvennem egy 2005-ben megrendelt könyvet. Végre beérkezett! Szakácskönyv. 1955-ben jelent meg, Venesz József szerkesztésében, híres szakácsok receptjeivel. Anyukámtól örököltem ugyan egyet, de azt továbbadtam a lányomnak, ő meg majd Kicsilánynak adja. Igen ám, de nekem nagyon hiányzott és végre birtokomban van egy példánya, igaz, nem pont az a kiadás, de majdnem ugyanaz. Jó lesz majd valamelyik másik unokámnak. :)
Most viszont olyan fáradt vagyok... Eső, nyirkosság, utazás a város másik végébe, majd vissza. Közben kórház, vásárlás, aztán itthon kicsi pihenés, az új szerzemény olvasgatása (de jó, ez is benne van - gondolatok), majd este főzés. A holnap is nagyon húzós lesz. Fel vagyok készülve, vagy csak azt hiszem...?

2007. október 23., kedd

Őszi szépségek

Kórházi napok

Szép kórház, de kívülről jobban szeretném nézegetni! Minden rendben megy, Apukám gyorsan javul (korát meghazudtolóan jól van). Mi egy kicsit fáradtabbak vagyunk, de az most nem számít. Elnézést, hogy így eltűntem, de fáradt volt az agyam is, nem volt energiám írni. Most megyek és megnézem, hogy hogy vannak a kedves ismerősök! :))

2007. október 19., péntek

Családi mindenféle

A nagy izgalmak után nagy a csönd is. Most kezdem kiértékelni a helyzetet, hogy mi várható, mit kell megcsinálni, elintézni. Közben felváltva járunk Apóval a kórházba. Apukám ma már pirospozsgás arccal feküdt az ágyban (nem a láztól, hanem a nyári, balatoni napsugártól), jó volt látni, hogy újra a régi.
Bizony, eddig fel sem merült bennem, hogy vele is történhet valami. Ő olyan, hogy VAN! Jóban, rosszban, mindig! Pedig volt ő már nagyon beteg, amikor az életéért aggódtunk, de az olyan régen volt...
Most viszont jól fejbe kólintott a felismerés, hogy bármikor elmehet Anyukám után, hiszen nem fiatal, ám ezt ügyesen titkolja. :) Nagyon aktív, vásárol, főz, takarít, olvas, rejtvényt fejt, a dédunokákkal játszik, persze jóval visszafogottabban, mint annak idején az unokákkal. Kicsit már összement, meghajlott, ősz lett a haja, de a szíve olyan fiatal, mint régen. Kicsit mindig olyan volt, mint egy nagy gyerek. Ezt a gyermekségét nem veszítette el soha.
Mikor mentem a kórházba, ragyogóan sütött a Nap, de közben olyan erős és hideg szél fújt, hogy majd' levitte a fejem és komolyan fázott a mancsom. (Az előbb olvastam Vackort!)
Holnap lesz az én naaagy fiam születésnapja. Akkor meleg volt, majdnem nyár. Mindkét csemetém nagy melegben született, bár május és október nem nyári hónapok, de a meleg, mint azt már többször említettem, nekem ááárt! A fiam előbb is jött pár héttel, mint ahogy vártuk, és ez volt a szerencse, mert a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór. Nem is sírt fel rögtön, csak miután kicsit megpaskolták az arcocskáját. Azt a pár pillanatot nem kívánom senkinek! Hogy mi-minden szaladt át az én fejemen?! Aztán meghallottam a hangját és akkor végre megnyugodtam. Később, amikor bajok voltak vele (mert voltak), félig viccesen azt mondogattam, hátha az a pár pillanat, amíg nem jutott oxigénhez, az ártott meg neki. :) Mindez ma már nem látszik rajta és egyre kevesebb a baj is vele. :))
Hááát... innen is kívánom, hogy Isten éltessen nagyon sokáig drága kisfiam!