Ünnep után

Szépen, ahogy kell, eltelt az ünnep. Öröm és béke volt.
Mindenki örült a kapott ajándékainak (ezt a könyvet én kaptam!), én örültem, mert minden jól sikerült - a káposzta a lányom szerint is kicsit sós, de az aprója és nem a gombóc. :)
Sütemény még rengeteg van, de jönnek a gyerekek, nálunk is alszanak két éjszakát, talán ők is esznek majd - bár nem a sütemény a kedvencük. A fagyit jobban szeretik.
Vendégeskedés nálunk most nem volt, mi mentünk vendégségbe. A szentestét a lányoméknál töltöttük, Kislegény akkor még lázas volt, nagyon sajnáltam, mert többnyire csak üldögélt, pihengetett. Mikor lement kicsit a láza, akkor azért játszott is. :)
Most, hogy jönnek, hiába a sok maradék (káposzta, húsleves, sülthús, csirkemell-ragu), főznöm kell: minestrone levest virslivel és carbonara szószos tésztát sült szalonnával. Ezek a kedvencek, a levest Kislegény szereti, a tésztát Kicsilány. Nem baj, megéri a fáradtságot. Olyan öröm látni, ahogy esznek és közben Kicsilány mindig elmondja, hogy Nagyika, ezt csak te tudod ilyen finomra csinálni.