2006. május 31., szerda

Háttér

Már 1 órája játszadoztam, hogy ennek a blognak a hátterét megkeressem, mert elveszett. Nem tudom, hogy hogyan sikerült neki, de tény, hogy éjjel még megvolt, reggelre eltűnt. Aztán úgy oldottam meg, hogy változtattam külsőt - ugyanarra. Visszajött a háttér, elveszett az oldalt lévő üzenőke. Azt nem is hozom vissza, alig használta valaki.
Ha üzenni szeretne bárki, a bejegyzések alatt megteheti, csak rá kell kattintani az "üzenet" feliratra.

2006. május 30., kedd

Hócipő

Photobucket - Video and Image Hosting Tele van a hócipőm a freebloggal! Nagyon bosszant, hogy nem tudok ott szinte semmit sem csinálni! Képet egyáltalán nem tudok webre küldeni, lassú az egész és nagyon unom már!!!
A fejem is megfájdult...

2006. május 29., hétfő

Hókocka (Metának)

Tészta:
25 dkg liszt, 5 dkg vaj, 1 dkg szalalkáli (kevés tejben feloldva), 3 evőkanál cukor, 1 egész tojás


Ezekből a hozzávalókból könnyen gyúrható tésztát készítünk, három egyenlő részre osztjuk, kinyújtjuk, és sütőlemezen kisütjük a három lapot. Vigyázat, könnyen törik, de az sem baj, azért össze lehet rakni a süteményt!

Krém:
3 dl tejet felforralunk, 3 kanál lisztet, 10 dkg porcukrot, 3 csomag vaníliás cukrot teszünk bele. Ha kihűlt, 15 dkg vajat kikavarunk és a masszához keverjük. Ezzel töltjük meg a lapokat. Meghintjük porcukorral, egyforma kockákra vágjuk.
A krém alapját addig kell főzni, amíg az edény szélétől elválik. Gőz fölött a legjobb, mert akkor biztosan nem ég le. Állandóan kell keverni, nehogy csomós legyen. Kicsit furcsa, szürkés színe van, de nem kell izgulni, mert a kikevert vajtól nagyon szépen kifehéredik.
Variálni lehet, a krém felébe kakaót téve, fehér-barna csíkos is lehet a sütemény. Több krémmel, több tésztából akár 6 lapost is készíthetünk! :-)

Másnap az igazi, addigra a tészta megszívja magát a krémmel. Nekem egyik kedvencem, csak kicsit macerás az elkészítése.

Görögös csirkemell

Hozzávalók:

1 nagyobb csirkemell, 1 db zöld kaliforniai paprika, 1 db piros kaliforniai paprika, 1 közepes nagyságú padlizsán, 1 db cukkini, feta sajt, olajbogyó, olíva olaj, görög fűszerkeverék, citrom, só.

Elkészítése:

A csirkemellet feldaraboljuk és bepácoljuk a görög fűszerkeverékkel, olíva olajjal, meglocsoljuk kevés citromlével. Egy éjszakát állni hagyjuk. Másnap a csirkemellet a páclével együtt megpároljuk. Megmossuk a zöldségeket, cikkekre vágjuk a paprikákat, szeletekre a padlizsánt és a cukkinit. Olíva olajat öntünk egy serpenyőbe, miután felforrósodott, beletesszük a feldarabolt zöldségeket és megsózva megpároljuk. Ne túl puhára, kicsit ropogós maradjon. Mikor kész, tálra halmozzuk, mellétesszük a csirkemell-darabokat, meg­locsoljuk a visszamaradt szafttal, megszórjuk kockákra vágott feta sajttal és pár szem olajbogyóval. Rög­tön fogyasztjuk.
***

Ezt a finom csirkét a lányom készítette el egy alkalommal, mikor náluk voltam. Nekem nagyon ízlett, amint lehetett, beírtam a receptgyüjteményembe. Érdemes kipróbálni!

(Ha már Csalamádé a blog neve, akkor úgy illik, hogy valami jó recept is helyet kapjon benne.)

Van új verses blog!

Döntöttem. Az ajánlóban található az új blog!

2006. május 28., vasárnap

A képernyő felbontása?

Igazán nem szeretem, ha rákényszerítenek olyasmire, amihez nekem semmi kedvem, még akkor sem, ha az esetleg jobb, vagy újabb, vagy népszerűbb, mint amit én kedvelek. Szeretem magam megválasztani a körülményeket, amelyek közt szívesen dolgozom, netán szórakozom. Azt hiszem nincs más megoldás, mint megtalálni a nekem megfelelő formát.

2006. május 27., szombat

Ábrányi Emil

Csak úgy kíváncsiságból, hogy itt milyen a kinézete ennek a versnek:


Ábrányi Emil: NE VEDD ZOKON...

Ne vedd zokon, szerelmem,
Ha lelkem, mely tied
Egész a sírig, olykor
Körödből elsiet.

Szabad madár a lelkem,
S madárnak szállni kell,
Versenyt röpülni bátran
Az ég felhőivel...

Fölcsapni a magasba,
Hol a vihar terem,
És ringatódzni hosszan
Az örök étheren.

De mint a kék magasból
- Ha röpte véget ér -
A leggyorsabb madár is
Fészkére visszatér:

Akép leng vissza hozzád
Bolyongó szellemem,
És boldogsága fészkén:
Hű szíveden pihen.

(1882.)

Zavaró körülmények...

Nagyon zavar engem ez az új freeblog-rendszer. Nehézkes és pl. a verses blogomban képtelen vagyok sűrűre venni a sorokat. Így nagyon csúnya. Nekem legalábbis nem tetszik. Erősen gondolkozom, hogy valahogy átmásolom ide a verseket, na nem ebbe, mert ez ugye csalamádé, ide minden belefér. Ráadásul a képernyő felbontását is meg kell nagyítani, hogy látszódjon az a szerkesztő sor, ahol le lehet menteni az új bejegyzést. Mit mondjak, ez sem tetszik. Nekem a 800x600-as felbontás a szimpatikus, nagyon sok helyen az a jobb. Egészen elszontyolodtam. :-(
Na, majd holnap, azaz holnap nem, mert jönnek a gyerekek, hanem vasárnap este meglátom, hogy milyen változások történtek még ott és akkor eldöntöm, hogy mit csináljak.

2006. május 26., péntek

Petőfi Sándor

MI KÉK AZ ÉG!


Mi kék
Az ég!
Mi zöld
A föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt a
Hangos pacsírta fütyörész:
Dalával a napot kicsalta,
A nap rá gyönyörködve néz.


Mi kék
Az ég!
Mi zöld
A föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van...
És én oly sült bolond vagyok,
Hogy idebenn a szűk szobában
Kadenciákat faragok!


Eperjes, 1845. április

Fodor Ákos

Mindennapi Teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott" „az" „van"?

2006. május 25., csütörtök

Megüt a guta!

Már megint írtam jó sokat és mikor le akartam menteni, hát nem elszállt!
Fáj a derekam, reggel tettem egy rossz mozdulatot és azóta bele-belehasogat, szerencse, hogy nem egyfolytában fáj, mert akkor most nem mérgelődhetnék itt a gép előtt ülve! :) Szedegetem az algopyrint, csak módjával, mert attól meg a gyomrom purcan ki. Jó...
Írtam még az iwiw-ről, hogy egy vadidegen jelentkezett, miszerint ő ismer, én viszont nem ösmérem sem névről, sem képről. Az illető talán tévedett, összekevert valakivel, vagy csak próbálkozik, túl sok az ismerőse! Hja, ha így gyüjti, hát így könnyű!
Ennél sokkal bővebben írtam erről a témáról, meg az ismerősökről, de már nincs kedvem ismételni, és már nem is tudnám úgy leírni, az valahogy nem az igazi...
Na, megyek aludni és pihentetni szegény fájós derekamat. Photobucket - Video and Image Hosting Mindenkinek jó éjszakát, aki reggel téved erre, neki jó reggelt, szép napot kívánok!

2006. május 23., kedd

Az élet szép... - úgy egyébként.

Photobucket - Video and Image Hosting
Csak jelzem, hogy élek, de nincs kedvem semmihez. Majd máskor.

2006. május 22., hétfő

Naptár, kicsit megkésve...

2006. május 20., szombat

Fodor Ákos

Canto

Titok a rózsa.
Aki firtatja - talmi a tudása.
Ki csak csodálja: az a tudósa.
A rózsa: rózsa.

2006. május 17., szerda

Mese..., vagy mégsem?

Lázár Ervin:
A KISLÁNY, AKI MINDENKIT SZERETETT

Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is. Eltévedt. Reggel elindult hazulról, a kert alatt egy kicsit nézte magát a patakban, fésülködött.
- Szép fekete hajam van - mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van.
- Bizony szép - mondta a patak.
- És a szemem is nagyon szép - folytatta Brunella.
Mi tagadás, a szeme is szép volt. A patak bólogatott. Most már nem olyan nagy lelkesedéssel, de bólogatott, mert Brunella igazán szép kislány volt, s olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy nem lehetett rá haragudni. A patak nagyon szerette volna, ha Brunella valami olyasfélét mond, hogy: "Jaj, de gyönyörű kristálytiszta vagy, te patak!" vagy: "Olyan szépen muzsikálsz, ilyen szépen senki sem tud muzsikálni!" De Brunella nem mondott ilyesfélét. Esze ágában se volt. Azt mondta:
- Ha behunyom a szemem, nem látlak.
Mikor Brunella szépen megfésülködött, elhatározta, elindul az erdő felé. Otthon ugyan mondták neki, hogy csak a patakig szabad mennie, mert az erdőben eltévedhet, és ott veszélyek leselkednek rá. "Ugyan - gondolta Brunella -, miféle veszélyek? Engem szeretnek a fák, a füvek, az őzikék. De az erdőben kígyók is vannak" - jutott eszébe. Öntudatosan fölvetette a fejét, fekete hajfonatában meglibbent a széles piros szalag.
- Engem a kígyók is szeretnek - mondta. - Most szépen megfésülködtem, elmegyek, megmutatom az erdőnek a hajam - szólt a patakhoz.
- Csak ne menj messze. Bajod eshet, az erdőben lakik a Tigris, a Medve meg a Pakuk madár.
- Engem szeretnek - toppantott Brunella, és elindult.
A patak nem szólt semmit. Akkor sem, mikor kisvártatva Brunella megfordult, és azt mondta:
- És én is szeretem őket.
Sohasem látott még Tigrist, Medvét meg Pakuk madarat.
Aztán, mondom, eltévedt.
De nem félt.
- Ugye, szerettek engem? - kérdezte a fákat.
- Szép kislány vagy - mondták a fák.
Azon a dombon, ahol a hét hársfa állt, találkozott a Tigrissel.
- Hrrr - morgott a Tigris -, hogy merészelsz!
- Jaj, de szép hangod van! - mondta Brunella, és közelebb lépett. - Nem morognál még egyet?
A Tigris meglepetésében teljesítette a kérést.
- Hrrr - morgott még egyszer, de most már sokkal szelídebben.
Aztán észbe kapott, igyekezett borzasztó pofát vágni: még ez a kis mitugrász lányka akar vele kukoricázni?!
- És az arcod is olyan kedves - mondta erre Brunella. - Megsimogathatom?
A Tigris tekergette a nyakát. "Még hogy kedves az arcom - Gyorsan belenézett egy tócsába. - Igaz is, elég kedves arcom van." - állapította meg elégedetten, és mosolyogni próbált. Az állkapcsa csikorgott, mert a Tigris hét éve mosolygott utoljára.
- Kedves kislány vagy - mondta -, megsimogathatsz.
Brunella megsimogatta a Tigrist, és azt mondta:
- Örülök, hogy találkoztam veled. Szeretlek, Tigris.
A Tigris boldog lett, ugrált és bukfencezett. Amikor kiugrálta magát, csodálkozva Brunellára nézett.
- Mit keresel itt, kislány?
- Eltévedtem - mondta magabiztosan Brunella -, a patak partján lakom, abban a piros cserepes házban.
- Tudom - mondta a Tigris -, pattanj a hátamra, egy darabig elviszlek.
Brunella a Tigris hátára ült. Csodálatos volt száguldani.
Egy ligetnél megálltak.
- Tovább nem mehetek - mondta a Tigris -, erre menj, egyenesen. Hazatalálsz.
Brunella elindult, amerre a Tigris mondta, és dúdolgatott. Egyszer csak lát ám egy barna foltot. Nicsak - gondolta -, talán a Medve, és megindult feléje. Tényleg a Medve volt. Már régóta figyelte a kislányt, csodálkozott, milyen bátran sétál a sötét erdőben. Tetszett neki, elhatározta hát, hogy nem bántja. De találkozni nem akart vele; minek mindenkinek megtudni, hogy ő itt lakik a Holdfényes Barlangban.
De Brunella akkor már csak pár lépésre volt.
A Medve nem akart bonyodalmat, gondolta, inkább elfut.
- Ne szaladj el! - kiáltott utána Brunella. - Úgy szeretnék beszélgetni veled.
"Most már mindegy" - gondolta a Medve, és megállt.
- Ne gyere közelebb, mert megeszlek! - kiabált a kislányra.
- Jaj, de vicces vagy! - nevetett Brunella. - Miért ijesztgetsz?
A Medve elcsodálkozott.
- Hogy mersz így beszélni velem?
- Ó, hát mert szeretlek! - nevetett a kislány, és kezet nyújtott a Medvének.
A Medve vigyázott, nehogy nagyon megszorítsa a kezét.
- És miért szeretsz?
- Csak - mondta Brunella -, mutasd a hátad, úgy látom, a hátad sötétbarna.
- Igen - mondta a Medve, és mutatta a hátát. Jókedvű lett. Igazán jó érzés, ha egy szép kislány szereti az embert. Azaz hogy szereti a medvét.
Brunella elmondta, hogy eltévedt, és hogy a Tigrissel találkozott.
- Nem bántott? - csodálkozott a Medve.
- Ó - nevetett Brunella -, hogy bántott volna, amikor olyan kedves Tigris! A hátán hozott a ligetig, hogy hamarabb hazaérjek.
- Ha akarod - mondta a Medve -, én is elvihetlek egy darabig a hátamon.
- Az jó lenne - felelte a kislány -, csak tudod, olyan éhes vagyok.
- A mézet szereted? - kérdezte a Medve.
- Nagyon. Mézet adjál - mondta Brunella.
A Medve kézen fogva vezette a kislányt a barlangjába. Csodálatos barlang volt, zegzugos nagy termekkel.
- Ugye, szép? - dicsekedett a Medve. - Rajtad kívül még senki sem látta.
- Gyönyörű! - ámuldozott Brunella, és boldog volt, hogy szeretik egymást a Medvével.
Ennél jobb méz nincs a világon, a Medve biztatta Brunellát, egyék még. Nem nagyon kérette magát, a hasát degeszre tömte.
- Nem kellett volna annyit ennem. Most biztos nehéz vagyok - mondta, amikor a Medve hazafelé vitte a hátán.
A Medve mosolygott. "Micsoda kedves kislány - gondolta -, lám, azzal törődik, hogy nekem nehezebb." Pedig hát igazán lepkekönnyű kislány volt, a Medvének meg se kottyant, hogy a hátán ül.
- Na, tovább nem mehetek. Innét, ha egyenesen arra mégy, hamarosan hazaérsz - mondta a Medve, s amikor Brunella már majdnem eltűnt a fák között, utána kiabált: - Gyere el máskor is!
- Jó! - kiáltott vissza Brunella.
Ebben a pillanatban a nagy eukaliptuszfán - éppen az alól kiáltott vissza Brunella - megszólalt egy dörmögő hang:
- Ki merészeli zavarni a nyugalmamat?
- Hát te ki vagy? - kérdezte a kislány, ernyőt csinált a szeme fölé, és a fára kémlelt.
- Én a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár vagyok - dörmögött a hang -, és ha azonnal nem hordod el magad, meglegyintelek a szárnyammal.
- Ó, de buta vagy! - mondta csendesen Brunella. - Látod, ha kedvesen beszélnél velem, és lejönnél hozzám, megszerethetnénk egymást. És akkor sokáig jól éreznéd magad, tudnád, hogy valaki szeret.
- Ugyan - mondta a Pakuk madár -, én már háromszáz éve ülök itt, és még soha senkivel nem szerettük meg egymást.
- Talán nem is járt erre senki - mondta Brunella.
- De igenis - mondta a Pakuk madár -, kétszáztíz éve egy nyúl és nyolcvan éve egy szénégető. De nem szerettük meg egymást. Az igaz, hogy nem is vettek észre.
- Na látod - mondta Brunella -, lejöhetnél, úgysem láttam még Pakuk madarat.
A Pakuk madár egy darabig mirgett-morgott, aztán csak lejött. Óriási madár volt, és láb helyett tényleg három kereket viselt.
- Hát, te elég fura szerzet vagy - nevetett Brunella -, de a szíved biztos jó, téged biztos nagyon lehet szeretni.
Ezzel megsimogatta a Pakuk madarat.
A Pakuk madárnak mind a három kereke bizseregni kezdett, s arra gondolt, jöhetett volna ez a kislány háromszáz évvel korábban is. Akkor talán ő még énekelni is megtanult volna, úgy, mint a sárgarigó.
Kérlelte Brunellát, hogy ne menjen még, de erősen esteledett, a kislánynak haza kellett indulnia. A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár a hátára vette, és elrepült vele az erdőszélig.
- Na, innen már látszik a házatok - mondta, és kitépett a szárnyából egy tollat. - Ezt őrizd meg. Emlékül.
Már majdnem a patakhoz ért a kislány, mindjárt otthon lesz, gondolta, amikor egy borízű hang reccsent rá:
- Állj! Hogy mersz a területemen mászkálni?
- Hát te ki vagy? - csodálkozott Brunella, és megindult a hang felé.
Egy torzonborz ember állt ott, szakálla az övéig ért, puskájával Brunellára célzott.
- Én a vadász vagyok. Ha nem állsz meg, lelőlek.
- Dehogy lősz - nevetett Brunella -, ki hallott már olyat, egy kislányt lelőni! Nem is gondolod te komolyan, látszik a szemeden, hogy jó ember vagy, és én a jó embereket szeretem, meg a jó emberek is szeretnek engem.
- Igazán? Látszik a szememen? - kérdezte a vadász, és leengedte a puskáját.
Brunella rámosolygott, a vadász meg vissza.
- Ne haragudj, hogy ijesztgettelek - mondta a vadász -, nem tudtam, hogy szeretsz.
- Ó, én mindenkit szeretek - mondta a kislány -, s engem is szeret mindenki. A füvek, a fák, a virágok. És a Tigris is meg a Medve meg a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár.
- Az nem lehet igaz - mondta a vadász, és megszorította a puskáját. - Nem is láttál még Tigrist, Medvét meg Pakuk madarat.
- De igenis láttam - mondta büszkén a kislány -, és biztos téged is szeretnének. A Tigris a hátán hozott, a Medvénél mézet ettem, és a Pakuk madártól ezt a tollat kaptam emlékbe. A Tigris azon a dombon lakik, amelyiken a hét hárs áll, a Medve a Holdfényes Barlangban, a Pakuk madár meg az eukaliptuszfán.
- Ó! - mondta halkan a vadász, és forgatta a szemét.
- Megsimogatnál? - kérdezte tőle Brunella.
- Persze, persze - sietett a vadász. Megsimogatta a kislányt. - És most már siess, mert esteledik.
Elváltak. A kislány a patakhoz ért.
- Szervusz, patak - mondta -, látod, semmi bajom se lett. Mindenkit szeretek, és engem is szeret mindenki.
Ekkor egy lövés dördült.
- A Tigris - mondta a patak.
Brunella földbe gyökerezett lábbal állt. Megszólalni sem tudott. Eldördült a második lövés.
- A Medve - mondta a patak.
- Jaj, ne, nem akarom! - kiabált a kislány, de akkor már hozta a szél a harmadik dörrenést.
- A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár - mondta a patak.
A kislány térdre esett, keservesen sírt, könnyei a patakba hullottak. A víz zavaros lett a könnyeitől.
- Most már sohasem láthatod magad bennem - mondta szomorúan a patak -, csak talán akkor, ha behunyod a szemed.

2006. május 16., kedd

Iskolás lesz az óvodásból...

Blogokat olvasgattam, nagyon jól szórakoztam, egész jó kedvem lett! :) Pedig ma elfáradtam. A város másik végében volt dolgom, két, általában elég csintalan és mozgékony csemetére vigyáztam, de most olyanok voltak, mint két angyal! Nem szeretni, hanem imádni kell őket!!! A fáradtság nem miattuk van, csak úgy..., talán az idő meg a kor és a kór(ság).
Kisebbik unokám, aki fiú, nagyon ragaszkodik a mamijához, szabályosan udvarol neki...
Ma szülői értekezleten volt a lányom és hozott a suliból egy nagy szatyor mindenfélét, ami majd nagyobbik unokámnak kell az első osztályban. Nem ő vette meg, hanem a lelkes tanítónénik. Egyébként is úgy látjuk, hogy jó kezekbe kerül a mi lányunk.
Nézegették, hogy mi minden van a csomagban, persze ezek egy kisgyerek számára nagyon érdekes, fontos és nélkülözhetetlen csoda-dolgok. Kisebbik lurkó rögtön lecsapott a korongokra, hogy azok neki kellenek. Nem lehet - mondta a mama - ezek nem játékok! Jó, akkor csak egyet kérek - jött a válasz. Annyit sem lehet, mert mindre szükség lesz az iskolában. Na, erre eltörött a mécses, elvonult a másik szobába keseregni. Mama utána: vígasztalni. Hallom, hogy mondogatja neki, hogy ha ennyire szeretné azokat a korongokat, akkor majd vesz neki külön olyat, amivel játszhat. De te nekem nem hoztál semmit, összetörted a szívemet! - mondta hüppögve 5 éves kisunokám.
Más: a mesét nem felejtettem el, de ma nem volt sem időm, sem kedvem előhalászni és leírni, de ígérem, amint lehet, hozom! :)

2006. május 15., hétfő

Újra lehet olvasgatni!

Végre! Visszatérhetek kedves könyveimhez! Mindent elkövettem, hogy az XP jól működjön, egyelőre nincs is semmi gond, csak a scannerem nem működik együtt vele... Hja kérem, az élet nem egy habostorta!

Most nem írok többet, mert késő-korán van (ez olyan, mint a "kisnagy" a reklámban), de legközelebb egy Lázár Ervin-mesét hozok. Jó éjt, megyek aludni, mert holnap is van nap, legalábbis remélem! :)

2006. május 8., hétfő

Május 8. !!!

Photobucket - Video and Image Hosting
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉDES KISLÁNYOM!

2006. május 6., szombat

Hétvége!

Photobucket - Video and Image Hosting
kívánok mindenkinek! Vasárnap Anyák Napja!

Az én Mamám

Az én Mamám nem hordott bubifizurát,
nem hordott párizsi ruhát és mégis szép volt.
Az én Mamám lágy hangja csupa zene volt,
emlékszem olyan szeme volt, akár az égbolt.
Az én Mamám még néha elpirult,
szívében még a múlt melódiája gyúlt.
Az én Mamám nem hordott bubifizurát,
nem hordott párizsi ruhát és mégis szép volt.

Adhat Isten gazdagságot,
rubintokat és gyémántot, márvány palotát.
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad a drága ékszer.
Csak egyet nem adhat kétszer:
édes, jó, anyát.
Adj csókot az ősz fejére,
ráncos, reszkető kezére.
S érezd azt meg, hogy a szíve érted reszket.
Hogyha bánat ér, ölében vígaszt lelhetsz.
Imádkozz a jó Istenhez, hogy tartsa meg neked.

Az én Mamám még néha elpirult,
szívében még a múlt melódiája gyúlt. ...



Mama

2006. május 4., csütörtök

Álmos vagyok... nagyon...

Sleeping

2006. május 3., szerda

Siker!


Na végre! Igaz, hogy az Internet Explorert nem tudtam megjavítani, pedig igazán mindent elkövettem az érdekében. Tőle érzékeny búcsút veszek, néha még előszedem majd, ha ellenőrizni akarom, hogy az IE alatt milyen az általam készített oldal, mert gondolni kell azokra is, akik ezt a programot használják. Ugyanis most derült ki számomra, hogy az én nagy gonddal összehozott blogomat a Firefox böngészővel nézegetők nem úgy látták, ahogy én azt hittem. Most áttértem én is a Ff-ra, rendes képet csináltam, igaz, ráment jó sok időm, mire rájöttem, hogy mit kell másképp írni a programban, de most mindkét böngészőből elég jól láthatják a blog igazi kinézetét. A verses blogról van szó. Jelen állapotában a fentiek szerint lehet ráismerni. :)
Tehát vége a problémázásnak, már mindenkit mozgósítottam, hogy tud-e segíteni? Ezennel jelentem: minden OK! Addig, amíg valami hülyeséget nem csinálok újból, és akkor kezdődik minden előlről. :) De talán már említettem, hogy így tanul a magamfajta botcsinálta programozó. Még szerencse, hogy némi gyakorlatom már van, persze az AutoCad programozási nyelve egész más volt - lisp, autolisp -, de azért valamit mégis segít. A gondolkodásmódot, a programok logikáját, mindenképp megtanultam akkor és a kifejezések is gyakran visszaköszönnek. És még ráadásul szórakoztat is, járatom a kerekeket, nem rozsdásodnak be! :)

2006. május 2., kedd

Még azért gondolkozom...

Photobucket - Video and Image Hosting

Firefox...

Most éppen Firefox alatt írom ezt a pár sort. Ez is olyan, hogy van sok előnye, de hátránya is. Nem lehet minden tökéletes, tudom, de vannak dolgok, amikben maximalista vagyok. Ilyen a számítógép és a programok. Rettenetesen tud bosszantani és izgatni, hogy valami miért nem működik úgy, ahogy kéne. Most három böngésző között ingázom, mert egyik sem olyan, amilyet én szeretnék. Attól függően használom őket, hogy mi a fontos.
Itt pl. a Firefox tökéletes, de a másik blogomnál már nem a valós képet mutatja, fogalmam sincs, hogy miért. Ott az 1'st ZipCommander a jobb, de a legjobb az lenne, ha az eredeti, megszokott IE-t használhatnám. Ott olyan otthonosan érzem magam, vagy inkább éreztem, mert most inkább egy albérletre emlékeztet, ahol a házinéni nem tartja be a szabályokat. :) Bár én is bűnös vagyok, ha maradok a hasonlatnál, akkor becsempésztem a lakásba egy tiltott személyt. Igen, letöltöttem egy programot, szerintem az okozta a bajt. Ellopott valamit az IE-ből és képtelenség visszaszerezni tőle. Lehet, hogy a rendőrséghez fordulok? :) Hívok egy szoftverest, ő talán tud segíteni, bár a telefonban inkább a Ff-ot ajánlotta megoldásnak.
Meg kell szabadulnom ettől a problémától, mert lassan a mániámmá válik. :)