Bloghátterek őszre 5.

Bloghátterek őszre 4.

Az utóbbi napok, természetesen őszi termése. (Változatlanul 1366x768-as méretben)

Bloghátterek őszre 3.

Van még:

Bloghátterek őszre 2.

Csöndesek a nappalok, van időm háttereket tervezgetni, csak kéne már csináltatnom új szemüvegeket, mert ezekkel (közelre, távolra) egy idő után elmosódnak a vonalak.

Bloghátterek őszre 1.

Bloghátterek..., na igen. Nekem kikapcsolódás, másoknak talán segítek velük.

Nehéz a szomorú gondolatokat elűzni, valójában nem is sikerül, mert valahol hátul a fejemben és a szívemben állandóan ott motoszkálnak. 

Boldogságok is vannak, persze hogy a gyerekek! Kicsilány már négy ötöst kapott a gimnáziumban, a kémia szabályosan elbűvöli. Nem rám hasonlít, az biztos! Kislegény végre gitározni tanul, a furulya nyugdíjba ment. Nagyon jól halad, állítólag az átlagnál gyorsabban. A felső tagozattal még mindig nincs kibékülve, de már kezdi megszokni, hogy itt másképp működnek a dolgok.

És akkor a hátterek:

Hosszabb szünet után...

...nehéz megszólalni.

Itt fiatalok, boldogok, sok szép év várt még rájuk, aztán 19 évvel ezelőtt Mama előrement és most, augusztus 13-án Apukám követte. Üzenetet kapott? - lehet, de nagyon halk lehetett az az üzenet, csak Ő hallhatta...

Talán egy égi padon ugyanígy üldögélnek és mosolyognak, újra együtt...
Én meg itt maradtam nélkülük...

Kicsit szomorkás...

Az idő kellemesebb, de nekem még ez is meleg. Na de jön még kutyára dér, lehet még olyan idő, hogy ezt a mostanit is visszasírom. Manapság minden lehetséges, még annak az ellenkezője is, ahogy Apó szokta mondani. 

A kedvem nem változott, sajnos épp elég rossz ahhoz, hogy ne legyen kedvem írni. Megyek is és leülök egy sarokba, megvárom míg elmúlik. A baj csak az, hogy ki tudja, mikor jövök ki onnan?! (Költői kérdés volt, választ nem várok, hisz ezt aztán igazán nekem kéne tudnom!)

Ez a jelenlegi háttér

Kicsit játékos, hogy jobb legyen a kedvem! :)

Kánikula

Ez az az idő amitől nagyon félek. Szenvedek a melegben, de eddig sikeresen túléltem az elmúlt évek forró napjait, tán csak megmaradok idén is... :) Egy okos függvény segítségével az előbb számoltam ki, hogy a mai nappal együtt már 24.156 napja élek itt a földön. Nem bánnám, ha jönne még hozzá pár ezer...

Egy aprócska hír: Kicsilány és Kislegény is kitűnő tanuló lett, Kislegény még hat tantárgyból külön dicséretet is kapott, a zeneiskolában is kitűnő mindenből. Jövőre már felső tagozatos nagyfiú lesz - rettenetesen szalad az idő! Emiatt kicsit szomorú, mert nem igazán szereti a változásokat. Kicsilány még nem kapta meg a bizonyítványát, csak az osztályfőnöke tájékoztatta a gyerekeket a várható eredményekről. Neki holnap lesz a nagy nap, a következő pedig akkor lesz, amikor beiratkozik a gimibe. Nagyon várja és nagyon boldog, hogy így sikerült ez a tanév.  Mamikájuk is boldog, hogy két ilyen okos kis manócskája van.

Nnna, mindenki boldog, mi is! :) 

A fiaméknál nem tudom mi van, ez a tény viszont nem boldogít, de az élet, mint azt A tanú óta tudjuk, nem egy habos torta. Jó, ennyit a családról.

Következik a mániám: a háttér is igazodik a nyárhoz, épp eleget mutogattam a noteszomat. :)

Notesz

Egyszerűnek néz ki, pedig elég sokat bajlódtam vele mire olyan lett, mint amilyenre gondoltam.  A méretekkel volt baj, mert a rest kétszer fárad ugye és én lusta voltam megnézni, csak az érzéseimre hagyatkoztam. Az érzéseknek meg olyan a természetük, hogy nem mindig jönnek be - így van ez, bizony.

Most tehát ez a háttér lesz itt pár napig, elvégre megdolgoztam érte, az a legkevesebb, hogy mutogatom. :)

Vissza a nyárba!

Itt is vannak fecskék és rigó is a fán...

Ez a háttér...

...inkább téli, de miért ne tehetném be nyáron? Nyár...?! Nincs is! Most épp nagyon fúj a szél és nekem fáj a derekam, a lábam, szerencse, hogy a kezem és fejem még működik. :)

Rhumel! Hahó! :)

Itt az új háttér feketerigókkal. :) Az egyik énekel, a másik hallgatja. Olyan, mint amikor Te írod a blogodat, én meg olvasom, nem? :) Bagoly mondja verébnek..., hiszen én sem írok...

Bloghátterek

Esetleg ezek is tetszeni fognak...

Névnapi kaktusz(ka)

Apó kapta és most újra virágzik. Egyébként, pici kis tökmag, nem Apó, hanem a kaktusz, de nagyon aranyos. Apó is aranyos és nem olyan szúrós. :)
Én meg nyuszikát játszom, reszelgetem a körmömet és beszélek hülyeségeket. Érti, aki ismeri a régi viccet. :)

Egy esős nap szivárványos estéje