Telihold

Bloghátterek

Beszélgetés :)

- Jövőre el kell döntened, hogy a furulya helyett milyen hangszeren folytasd tovább a tanulást.

- Gitáron.

- Biztos?

- Biztos, én arra születtem! 

Ez is szombaton történt

A szombat krónikájához tartozik jó is. 

Lányom és a két lurkó elmentek a biciklis felvonulásra, igaz, ők rollerekkel felszerelkezve és nem gurultak végig az egész úton, de mégis ott voltak! Nagyon nagy élmény volt a két gyereknek és a lányomnak is. A gyerekek élvezték a tömeget, a jó ügyért való összefogást, hogy a végén ők is felemelhették a többiekkel együtt a rollereiket. A lányomra is hatott a hangulat, de ő főleg arra volt büszke, hogy ezt így végig tudta kerekezni a gyerekekkel. Ha valaki ezt 20 éves korában mondja neki, hogy ő ennyi idősen, az Andrássy út kellős közepén, rollert hajtva közlekedik és még élvezi is, azt bizonyára kineveti. 

Kislegény már azt tervezi, hogy jövőre az egész távot megteszik...
Mamika kicsit óvatosabban fogalmazott: majd meglátjuk..., hiszen az évek azért felette sem tűnnek el nyomtalanul. Bár..., a gyerekekért...

(A képeket Mamika készítette, én nem voltam ott.)

Fehér orgonák

A kertünkben csak egy bokor fehér orgona van, szinte majdnem a kapu mellett. Az a része a kertnek Marikáé. Gyönyörű rózsák, íriszek, estikék, szép bokrok, tuják díszítik. Sokszor találkoztunk úgy, hogy én jöttem haza, ő pedig a kis kertjében gyomlált, locsolt, ültetett. Szerette csinálni, kikapcsolódás volt számára. Olyankor beszélgettünk kicsit, gyerekekről, unokákról, egészségről, betegségről, a cicákról (merthogy nagyon szaporodnak), a terveinkről. Most is nagyon szép a kis kert, rendben van benne minden, csak épp Marika hiányzik onnan. 

A lépcsőházban egy asztalkán egy lap, rajta a szomorú hír, Marika szombaton éjjel örökre elment. A lap mellett váza, benne a kedves kertjéből szedett virágok, a fehér orgona is. 

Az a kert nekünk már mindig Marika Kertje marad...

Van ilyen

Tegnap megbotlottam az egyik szőnyeg szélében, a papucsom marasztalt, a lendület vitt tovább és sikerült egy jó nagyot puffannom (szerintem az egész ház beleremegett). Egészen közelről gyönyörködhettem a parketta mintájában, sőt, az eddig rejtőzködő porcicákat is kiszúrtam (porszívózáskor gondom lesz rájuk).
Nem lett komoly következménye a mutatványomnak, csak a térdeimről jött le egy kicsit a bőr, de az sem vészes. Azóta óvatosabban közelítem meg azt a szőnyeget... Eddig csak utcán sikerült elesnem, azt általában a hátsó fertályom érezte meg, most rendesen orra buktam, de a két kezem még időben letettem! Tehát, semmi pánik, a reflexeim még működnek. :) Azért jó, hogy nem volt közönség... :)
Ma a fejem fájt(fáj), vajon mit hoz a holnap? Több bukfencet nem szeretnék!

Szieszta

A kertben csend és nyugalom, virágzó bokrok és fák, szundikáló macsek.

Vészi Endre: A KERTBŐL SOHA NEM MENT EL A NYÁR

A kertből soha nem ment el a nyár csak éppen

elfödte finom metszésű arcát a köd csipkéivel

a piros alkonyok moáré-selymét összegöngyölte

s fölfüggesztette egy égi toronyba

a költöző madarak is ittmaradtak nekünk

lehunyt szemhéjunk mögött

és dermedt ezüstbe rejtették illatukat a rétek

s a robbanásra időzített rózsák

látod ez mind az örökkévalóság

Kalandozásainak ösvényeit orsóra tekerte a záruló égbolt

hogy majd lebomoljanak április zöldszagú szeleiben

és épségben maradt benned az élet szertelensége

hogy fölkiálts ha rejtegetve is

mikor szobádba lép karcsún újra a fény

kontyba szorítva laza haját

és arcod fölé hajol

Popper Péter (1933-2010)

Ma hajnalra virradóra elment ő is. Szerettem hallgatni, olvasni okos szavait, mindig tudott olyat mondani, írni amit vagy én is úgy gondoltam, vagy életem során találkoztam hasonló helyzettel, esetleg megoldást találtam egy bennem élő problémára. Nagyon fog hiányozni bölcsessége, már nem tudok meg tőle új dolgokat, de a könyvei, a már megtanult okosságok és az emléke velem marad.

"Nem volt olyan félév az egyetemen, amikor erkölcsi fejlődést tanítottam, hogy ne állt volna fel egy hallgató azzal, „Professzor úr, azt tetszik tapasztalni, hogy az erkölcsös embernek jobb sora van a társadalomban?” Nem, azt tapasztalom, hogy rosszabb sora van. Nem egy jutalmazott magatartás a tisztesség. „Akkor miért tetszik minket erre tanítani?” Mondom, nyuszi, én nem azt tanítom, hogy jó üzlet tisztességesnek lenni, hanem vannak emberek, akik annak ellenére megpróbálnak tisztességesek maradni, hogy ez társadalmilag hátrányos helyzetet teremt számukra. Ma minden kisiparos, meg egyéb ismerősöm azt mondja, hogy ha nem csal adót, akkor meghal éhen. Hát adót csal. Na, most az erkölcsileg hova vezet, ha lassan mindenki legálisnak érzi az adócsalást? Miközben az amerikai vagy a svéd társadalom kidobja magából az adócsalókat."

(Részlet egy beszélgetésből melyet Balla Istvánnal folytatott 2009. márciusában és ami Mindig jött egy erős ember címmel itt található)

Bloghátterek

Lehet válogatni! A pipacsost tettem most fel, hogy lássátok, milyen amikor háttérként működik.

Szemvidítónak

hoztam egy kis kék eget, zöld füvet, ahogy Kovács Kati énekli "Kék az ég és zöld a fű, mily egyszerű az élet..." Csak menne már valahova innen ez a szürkeség!

Kicsit bolondos ez a hónap

Jó, hogy harsány zöld levélkék figyelmeztetnek, hogy április van és tavasz, mert különben azt hinném, hogy októberi eső zuhog vigasztalanul, egész nap.
Nálunk még ég a konvektor gyújtólángja, ma szükség is volt rá, mert kicsit be kellett fűteni - pedig én aztán igazán nem vagyok fázós, de most nagyon jólesett a meleg szoba! Bolondos április nem tagadja meg önmagát, bolondul is viselkedik, no de semmi vész, közeleg már a csodaszép május..., hogy akkor is szokott esni az eső? Ühüm, csak az aranyat ér ám! :) Májusi esőben földszagú a világ, langyos a levegő és nagy buborékok pukkadoznak a tócsákban. Az azért egészen más!
Ez, remélem, még megmaradt, mert manapság a hónapok sem úgy viselkednek, mint régen.
(Öregszem, tudom, de nem csak a korom mondatja ezt velem, nálam sokkal fiatalabbak is állítják, hogy "kizökkent az idő; - ó, kárhozat!" és azt most megint én mondom, hogy Hamlet, dán királyfival ellentétben, nem én születtem helyre tolni azt.)
Írok itt mindenfélét, hallgatok a tegnapról és ez nem véletlen...

Közben elmúlt éjfél, tehát nem a tegnapról, hanem a tegnapelőttről hallgatok.

Nem csak felettem,

de a blogom felett is múlik az idő. 2006-ban pontosan ezen a napon kezdtem el írni. Nem ez volt az első, a freeblogon kezdtem, de ott olyan macerás lett a blog szerkesztése, hogy inkább áttelepedtem ide és itt is ragadtam. Jó itt, kényelmes, tudom, hogy mit és hol találok, tudom változtatni a hátteret, lehet bütykölni. :)
Néha, csak úgy kíváncsiságból nyitottam itt-ott blogot, de mindig megállapítottam, hogy a spot kényelmesebb, persze az is lehet, hogy egyszerűen csak megszoktam. Mindegy is, a fő, hogy még maradok egy darabig, hacsak nem jön egy mindent elsöprő Alkotói Válság! :) Mert az olyan ám, hogy egyszer csak itt van és nem tudok ellene tenni semmit. Ki kell várni amíg őkelme elunja magát nálam és végre odébbáll. Közben lehet búcsúzkodni az olvasóktól, de sokszor azért nem illik ezt eljátszani, mert az ember gyereke meg a szava hitelét veszti. Nem is teszem többé, inkább nagyokat hallgatok majd és amint Alkotói Válság helyet cserél Ihlet kisasszonnyal, szépen csendben visszajövök. :)
Holnap április 11. lesz, nevezetes nap. Kedves (legkedvesebb!) költőm születésnapja. Négy éve is ezzel kezdtem a mondókáimat, most sem feledkezhetem meg róla. Hogy ki Ő? Van aki nem tudja? - nem hiszem!

József Attila:
KI VERNÉ FÖL LELKÜNKBEN A LELKET?

A meddő dombok homlokából
Kiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat,
Föl, föl a magasságig
Repülőgépeket hajigálunk
És roppant, visszahulló pályájukkal
Kipányváztuk a madarak birodalmát,
Mozdonyokkal korcsolyázunk messze földre
És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk
A sörényes, üvöltő tengerekre,
De emberek, emberek!

Ki venné újból észre,
Hogy le kell sikálni asztalainkat,
Ki mondaná meg az asszonyoknak,
Hogy kisöpörhetik a szomorúságot,
Ki ültetne kerteket szemünkbe,
Ki verné föl lelkünkben a lelket?

Húsvéti ajándék

Végh György:
KLEOFÁS, A DIDERGŐ KIS TOJÁS

Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!

Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!

Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!

"Persze - mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!

Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!

Nem fázik már a tojás:
A zöld bundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!

Apóval közösen kaptuk ezt a versikét, Kicsilány mindenkinek rajzolt egy-egy szép lapot és már hetekkel előbb gyűjteni kezdte a húsvéti verseket, hogy mindenkinek jusson. Nagyon szép tojásokat festettek, és még tojásfestő programmal is készültek. Kézműveskedtünk kicsit mi is. Asztal, székek, rengeteg festék, ecsetek, víz, törlőrongy, tojások - mindenre gondoltak. Én, hogy a versikéhez igazodjam, megfestettem Kleofást amit Kislegénynek adtam, cserébe tőle egy szép bronz színű, csillogó tojást kaptam. Természetesen azt kisunokám festette. Hajszárítóval szárítottuk, hogy haza is tudjuk hozni. :)
Nagyon jó szórakozás volt és az egész ünnepet nagy titokban ők tervezték, szervezték, még Mamika sem tudhatta, hogy mi készül! Mamikának "csak" a sütés-főzés maradt, mi jártunk a legjobban: nekünk csak enni, inni kellett és gyönyörködni a gyerekekben, ez pedig igazán nem esett nehezünkre, sőt! :)

Ünnepre készülődve

Nagyon szép HÚSVÉTI ÜNNEPET kívánok!

Tavaszi szél

borzolja a fákat.

Az én idegeimet pedig az a reklám amiben naponta jó sokszor hallom kedves népdalomat, ám ha így megy tovább, nem is lesz olyan kedves, mert már a könyökömön jön ki! Jóból is megárt a sok.

Tavasz

Erkélyajtó kitárva, kintről kellemes virágillat jön, csak tudnám honnan, mert virág még nem nyílik a környékünkön. Talán valaki kiteregette a kimosott és virágillatú öblítővel öblögetett ruhákat. :)
Valahol egy kismadár vígan fújja a ti-ti-tát, kutyák ugatnak, süt a nap, bogarak repkednek, rügyek virítanak mindenütt és már megjelentek az első halványzöld, bársonyselyem aprócska levelek is.
Ez már igen! Ez már a TAVASZ!

Bloghátterek

Újabb adag. :)

Dörmögök itt magamban

Tavaly júliusban még állt az a kicsi lapos tetős, teraszos ház, megszoktam, hogy ott áll és fölötte látni lehetett a hegyet, mögötte a fát. Aztán októberben már bontották, a fát is kivágták, mindkettőért fájt a szívem. Közben tél lett, szakadó hóban is építkeztek, emelték az új házat. (Arról is vannak fotók, valahol lejebb megtalálhatók.)

Ma így néz ki a ház és a táj. Talán, ha kizöldülnek a fák, jobban fog mutatni, de egyelőre nagyon barátságtalan szemmel nézegetem. Eltakar egy darab eget és jó pár napnyi naplementét... (Ne legyek már ilyen önző, elvégre maradt még bőven a látóhatárból és valakiknek kellenek azok a lakások! Csak hát..., mégis zavar, nem tehetek róla.)

Tegnapi telefonbeszélgetésből

Az én drága "kicsi" lányom, miközben bőszen inti csemetéit, hogy mosás előtt nézzék meg a ruhák zsebeit, nehogy bennük maradjon valami, nos... kimosta a telefonját, kicentrifugázta, még jó, hogy ki nem teregette! :) Szárítani azért próbálja, hátha visszanyerhető a sok kimosott telefonszám...
Én nem nagyon hiszem, de a mai kütyüktől minden kitelik, még az is, hogy szeretnek fürödni!

Most értesültem arról is, hogy Kislegény beceneve a suliban: Dinamit. Hogy mivel érdemelte ki? Az osztálytársai rájöttek, hogy sokáig és nagy-nagy türelemmel viseli, ha piszkálják, aztán egyszer csak felrobban és akkor jobb nem a közelében lenni! Nagyon tud haragudni, de verekedni nem szeret. Legalább már tudják a gyerekek, hogy mire számítsanak.

Lift, falfelület reklám céljára eladva. Jelenleg két "egyiketsemszeretem" politikus képe mosolyog a függőlegesen közlekedő gyanútlan utasra. Kicsilány nézi egy darabig, majd megkérdezi, hogy na és hol van XY? Mamika mondja, hogy ott a falon, láthatod. Az nem lehet, őt láttam az iskolában és neki sokkal kerekebb a feje. Mamika elmagyarázta a reklám lényegét: jobbat és szebbet mutatni a valóságnál... (Választások előtt pláne!)

A '48-as márciusi forradalomról beszélgetnek. Kicsilány mindent ért, csak az nem fér a fejébe, hogy attól mert Petőfiék "kitépték, vagy eltépték" a 12 pontot, attól miért tört ki forradalom? Lányom elképedve néz rá, ezt meg honnan veszed, hol tépték ki a 12 pontot?! Hát a nyomdában, ott, ahova vitték. Nagy nevetés - nem kitépték, hanem kiszedték! (Magyarázat következik a régi nyomdai gépek és nyomdák működéséről. Talán már az iskolában gondolni kellett volna erre, hiszen honnan tudhatná egy 10 éves, hogy mit jelent a nyomdai szedés. Vajon még hány mai gyerek nem tudja, hogy hogyan is szedték ki régen a könyvekhez egyenként a betűket? Az is igaz, hogy úgy tanul a gyerek, ha kérdez. Az iskolában biztos senki nem kérdezett...)

Az ünnep...

elmúlt. Igazi ünnep a szívemben, lelkemben volt, legbelül. Kint csak a politika...

A változatosság kedvéért

Már megint hóóóóó! :(

Még mindig dáthás

5 nap szobafogság után úgy gondoltam, hogy épp ideje levegőre és emberek közé menni. Nem is volt semmi gond, a Napocska langyosan melegített, az emberek fütyültek rám, én meg vígan bandukoltam körömvirág krémet és fahéj olajat venni a gyógynövény boltba. Akkor lepődtem meg, amikor a kérdésre, hogy mit szeretnék venni, helyettem egy rettenetesen náthás, repedt fazék válaszolt. Itthon még egész normálisnak tűnt a hangom, vajon mi történhetett vele útközben?
Később megnyugodtam. A lakásban újra én beszéltem, repedt fazék kint maradt az egészséges emberek között. Apó mellett (szintén zenész, vagyis trombitál egy zsebkendő segítségével) az én hangom úgy szól, hogy még! - a varjúénál sokkal szebben. :)

Meglepetés - nekem

Ezt a fotót ma kaptam, egy kedves régi ismerősöm küldte emilkében. Nem írt kísérőszöveget, csak úgy jött a kép magában.
Ez egy sorozat egyik darabja, emlékszem, elég sok készült akkor, nekem is van egy pár, de pont ez nincs meg. Egy kollégám készítette nagyon régen - 18-19 éves vagyok ezen a képen. '60-as évek közepe, hatalmas doboz-konty, macskaszemek, fekete szemceruzával elég vastagon kihúzva. Arra meg gondolni sem merek, hogy hány kilóval könnyebben...
Te jó ég! -, hogy mi-minden történt még velem ezután a kép után! Jött a nagybetűs és tartogatott számomra sok meglepetést, jót, rosszat egyaránt. Nem bántam meg semmit, a jónak örültem, a rosszból tanultam, mindennek így kellett történnie. Ami rossz volt, arról utólag sokszor kiderült, hogy nem is volt az rossz, annak köszönhettem nagyon sokszor a jót. Frázisok? - lehet, de tényleg így volt!
18 évesen még csak terveim voltak, van ami megvalósult, sajnos olyan is akad, ami nem, pedig jó lett volna... Ezzel együtt nem elégedetlenkedem, elég jól alakult az életem. Valaki, ott fent, nagyon figyel és vigyáz rám.
Elröpültek az évek, már nincsenek világmegváltó tervek, de vannak kis hétköznapi vágyak és rövidtávú elképzelések, mert ugye ebben a korban sohase lehessen tudni... Na, ez nem szerepel a terveim között! Még örülni akarok a gyerekeimnek és az unokáimnak, szeretném látni ahogy elindul az ő nagybetűs életük és ez nem is lehetetlen kívánság, ugye...?
Te is hallod ott fent? Én igyekszem, már csak rajtad múlik.
                    ( ...az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár!")

Vannak dolgok...

...amiket nem tudok megmagyarázni. Egész nap ezt a pár sort ismételgetem a Toldi estéje elejéről:

"Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja."
                                           (Arany János)

Tavasz jön, nem az ősz! Talán az életem..., de ott sem az ősz közelít, sokkal inkább a tél.

Helyzetjelentés

Dáthás vagyok és kicsit köhögök is, de lázam nincs, úgyhogy nagy valószínűséggel életben maradok...

Tegnapi mondatok

Az egész világon én szeretlek a legjobban.
Tudom.

Bloghátterek

Ezek csak háttérképek, semmi mást nem tudnak, de hátha valakinek szüksége van rá, ha tetszik, nyugodtan le lehet tölteni. Nekem ez szórakozás, szívesen csinálom.

Most készült

Ha rákattint az ember az első fotóra, akkor a nagyobb képen látszik, hogy az Országház kupoláján egy közismert gyorsétterem emblémája van. :) Ilyen a véletlen, már csak akkor láttam, amikor bevittem a gépembe. Persze az az étterem valahol távolabb és mögötte van, de az esti fények már csak ilyenek. Olykor megtréfálják az embert, pont, mint akik abban a szép házban döntenek egy ország sorsáról... Érdekes, azon még soha nem jutott eszembe mosolyogni, sőt!

Bolond idők...

Jelenleg felettünk süt a nap, de a hegy mögött nagy eső lehet, mert szürke minden, és mintha jönne errefelé. Nagyon nem szeretném. Reggel, délelőtt inkább, ilyen szép volt az ég és +14°-ot mutatott a hőmérő:

Később ilyen lett. :(

Az öt film...

No kérem, akkor most nekidurálom magam és írok 5 filmről, ahogy azt Bikfic kérte.

Az első egy indiai film, Ketten a nagyvárosban.

Az 50-es években láttam, lehettem olyan 9-10 év körüli? - ez csak azért fontos, mert a szüleimmel néztük meg a filmet. Ma már nem emlékszem igazán a történetre, de egy kép a film végéről máig bennem él: egy nagy pályaudvar, egy nagyon szegény kisfiú, aki cipőtisztítással keresi a kenyérre valót, de valamiért nincs munkája és hosszas lelki tusa után, kéregetni kezd. Kinyújtja kezét az emberek felé, rájuk sem mer nézni, ám egyszer mégis feltekint és akkor látja, hogy a jómódú emberek által örökbefogadott kishúga áll előtte...

Kavargó érzelmek..., szégyen, fájdalom... és szipogás, sírás a nézőtéren. Nem tagadom, én is sírtam, sírtam? - bőgtem. Aztán felkapcsolták a nézőtéri lámpákat és kifelé menőben láttam, hogy nem csak mi – az Anyukám és én – megyünk haza vörös szemekkel és dagadtra bőgött arccal, sokakból váltotta ki ez a film ezt a reakciót.

Most, mikor készültem erre a kis beszámolóra, utánanéztem, hogy van-e valami erről a filmről, és van! Többek közt ezt találtam:

KETTEN A NAGYVÁROSBAN (Boot Polish)

fekete-fehér, indiai filmdráma, 149 perc, 1954

Az árvaságra jutott testvérpárt nyomornegyedben élő gonosz nagynénjük koldulásra kényszeríti, miközben szomszédjuk, egy jólelkű, idős nyomorék, becsületes kenyérkeresetre biztatja őket. A komoly anyagi befektetést és konspirációt követelő cipőtisztítás sok kalanddal és konfliktussal jár, ami végül szembefordítja az elszánt kamaszhőst bájos kishúgával.

A második: Liliomfi (1954), magyar film, mint azt - gondolom én - mindenki tudja ebben a hazában!

Húúú, az a film nekem már kislányként nagyon tetszett! Darvas Iván fiatalon, jaj, de jóképű volt! Akkor még nem tudtam, hogy egész életemre szóló barátságot kötöttem vele, igen, kötöttem és nem kötöttünk, mert ő erről természetesen nem tudott, én a nézőtérről rajongtam érte, Darvas Iván pedig számtalan csodálatos alakítással igazolta, hogy nem véletlen ez a rajongás, nem csak a csinos külsőről volt itt szó. Én sem írhatnám meg jobban, átfogalmazhatnám, de minek? - inkább idézek Csáki Judit Darvas Ivánról írt megemlékezéséből:

„Elegáns színész volt - zsigeri elegáns; tudott például öltönyt viselni, meg a modort is hozzá. Mozdulatai, gesztusai régi színészek eleganciáját idézték - és egy másik kort, csak képekről, filmekről ismerőset.

Bármit-bárkit játszott: DARVAS IVÁNRA lehetett ismerni benne. Manír? Naná, sok. És hozzá a maníron túli nagyság. Lenyűgöző férfibáj - milyen kevés színész bír ilyesmivel, neki meg milyen sok volt belőle, ráadásul mindvégig -, ami, gondolom, nemcsak a nőket nyűgözte le. Vonzás és vonzódás, és mindig valami titokzatosság; annak érzékeltetése, hogy amit látunk, nem minden. És amit nem látunk - na, azt kéne látni.

Liliomfi - ezt sokszor láttam, ez az ő szerepe marad, akárhányan játszották el azóta, utána: ott mosolyog a szekér ponyvája alól, makacs szőke fürtjei az arcába hullnak. „

Ebben a filmben szerepel még a másik nagy kedvencem, Dayka Margit, de a szereposztás egyébként is parádés: Balázs Samu, Pécsi Sándor, Soós Imre, Ruttkai Éva, Tompa Sándor, Szemere Vera..., Krencsey Marianne, aki akkoriban a szépség volt maga.

A harmadik, a Cartouche (1962), francia-olasz, kosztümös kalandfilm.

A történet a XVIII. századi Párizsban játszódik, Cartouche egy tolvajbanda feje, de olyan bandáé, ami csak a gazdagokat lopja meg, a szegényeket segíti. Klasszikus „jó betyár” film, de én ebben a filmben szerettem meg azt az érdekesen csúnya, gyűrött fejet, ami Belmondo nyakán ül. Claudia Cardinale játsza mellette kedvesét, a gyönyörű cigánylányt, Vénuszt, akibe a bandavezér természetesen halálosan szerelmes és aki a film vége felé meghal és akit csodálatosan felékszerezve (a lopott kincsekkel), egy gyönyörű hintóban temetnek el örökre a hullámok... Hááát..., mindegy, nekem akkor is tetszett, nna! Valahogy a 60-as évekre olyan jellemző ez a film. Vagy csak én néztem meg akkoriban több kalandfilmet? Lehet.

Az 50-es, 60-as évek után a 70-es évek nagy filmje volt, bár hozzánk csak a 80-as években jutott el a Jézus Krisztus Szupersztár.

A történetet nem kell elmondanom, Jézusnak - a keresztre feszítése előtti - pár napjáról szól. Mikor én megnéztem a filmet, még elég újdonságként hatott az emberekre. Rám is. A zene..., amit máig szeretek, pedig elmondhatatlanul sokszor hallottam azóta. A zenét és részben a forgatókönyvet is Andrew Lloyd Webber írta.

Tudom, hogy a hozzáértők gyakran fintorognak, ha meghallják a film címét, én nem vagyok hozzáértő, csak egy néző a sok közül, aki amikor kijöttem a moziból, legalább 1 órán át meg sem tudtam szólalni. Ha akad az olvasók közt olyan, aki ismer, az tudhatja, hogy ez mit jelent. Általában nem szoktam fukarkodni a szóval. :)

Időhöz nem köthető az ötödik, nem is egy film, inkább sok kicsi film és azok is némák! Annál kevésbé a közönség! A sok hahotától, ha hangos filmek volnának, akkor sem sokat lehetne belőlük hallani. Stan és Pan!

Anno, nagyon-nagyon régen, bérletem volt a Filmmúzeumba és ott láttam jó pár Stan és Pan filmet. Stan a kicsi, naiv, tutyi-mutyi, együgyűen bájos figura, aki mindig jót akar, mégis rosszul sülnek el a dolgai, Pan a nagy, az atyáskodó, a mindig tettre kész, örökké valamin mérgelődő, fölényeskedő alak, aztán valahogy neki sem sikerül a helyzet magaslatára kapaszkodnia. Nagyon sok komikus helyzetben, nagyon sok galibát csinálnak ők ketten.

Két filmjükre nagyon jól emlékszem, az egyikben kéményseprőket játszanak, a másikban pedig azon nevettem könnyesre a szemem, amikor egy építkezésen, fent a magasban, egy keskeny vasvázon manőverez Pan, mert ott érzékeli, hogy a nadrágjában, ha jól emlékszem, egy rákocska kóstolgatja, csipkedi és keresi a kiutat a nadrág-csapdából. Elmondani nem lehet, azt látni kell! :)))

Ezzel elvégeztem a házi feladatot, de közben, amíg készültem megírni, nagyon sok filmemlék előjött a múltból. Ez a válogatás inkább véletlenszerű, nem a legkedvesebbek, de azokat nem is tudnám felsorolni. Rájöttem, hogy nagyon sok filmet szeretek, vagy a történetük, vagy a bennük játszó színészek teszik kedvessé őket.

Itt a pont, amikor befejezem, mert ha még belemegyek a kedves filmek témába is, akkor még holnap is a billentyűket fogom abajgatni. :)