Ismét Párizs!

Az Öreg Hölgy alulnézetben ;) :)

Most itt tobzódom, egyrészt, mert még maradt Rhumeltől kapott fotó, másrészt, mert nincs itthon Apó és cincogok. Ez sem tart már sokáig, mindjárt hazajön! Azért az ebéd készül ám és a mosógép is jár...

Tél, köd, reggel

Ébredés után ilyen látvány fogadott. Most viszont ragyogó napsütés van, nem is lehet fotózni!

Nem is olyan vicces!

Erről a fügéről (ami itt van egy kicsit lejjebb) jutott eszembe egy réges-régi vicc. Anno, mikor még oskolába jártam, a Horthy-korszakról tanultunk, és hogy egy kicsit feldobja a hangulatot, a történelem tanárnőnk mesélte. Mint tudjuk, ez a korszak a magyar történelem 1920 és 1944 közötti időszakának elnevezése, no, akkoriban kérdezgették egymástól az emberek:

Melyik a kedvenc gyümölcse Horthy Miklósnak?
???
Hát a görögdinnye!
???
Mert héjas is, meg gömbös is és piros-fehér-zöld.
(Célzás Héjjas Ivánra és Gömbös Gyulára)

Érdekes, ezt nem felejtettem el, pedig mennyi, sokkal fontosabb dolog potyogott ki az emlékezetemből!

Magyar füge. Kicsit zöld..., de a miénk!

Ma hozta Apó, az utcán hempergett (nem Apó, hanem a füge!), én meg felboncoltam. :)

Akkor most Párizs!

Karácsonyra készülnek a fények városában.

Ezeket a szép képeket Rhumeltől kaptam, egészen frissek és én nagyon hálás vagyok érte! :) Ennél jobb már csak az lehetne, ha ott sétálgathatnánk mi is Párizs utcáin, pihenésként beülhetnénk egy hangulatos kávézóba... hmm..., de szép is..., még álomnak is.

Naplemente után...

Katt a képekre, mint mindig! :)

Pizsamás volt a Mikulás! :)

Reggel felé, mikor már világosodott, jött ám hozzám is a Miku és képzeljétek el, pizsamában volt! Bizony! És nem volt néki szakálla, csak némi borosta díszítette az állát, és nem volt sapkája sem, és láttam, hogy erősen kopaszodik. :) Nem az ablakon át jött, hanem az ajtó felől közelített, egészen kicsire összehúzta magát. Hétrét görnyedve lopakodott az ágyam felé és letett az asztalra egy nagy-nagy tábla finom csokoládét! Én meg kinyitottam ám a szemem, rámosolyogtam, intettem neki, egészen olyan volt, mintha Apó lett volna! :)
Karalábét, uborkát, stb. nem hozott, de ha jól meggondolom, talán akad a hűtőben ilyesmi. Most viszont itt állok (ülök), egy jól megtermett csokival és elgondolkozhatom, hogy gömbölyűségem mennyi ilyen édes álmot bír elfogyasztani naponta úgy, hogy ne gömbölyödjön tovább. Talán, ha kockánként eszegetem meg (egy nap egyet!), az még belefér...

Itt már járt! - de vissza fog még jönni...

Apónak hozott a Mikulás finom csokoládét!
Nekem eddig még nem hozott finom csokoládét, remélem, hogy nem is fog, mert nem tudnék ellenállni neki, pedig gömbölyűségem ezt már nem engedi meg. :)
Talán jobban tenné, ha karalábét, uborkát, répát, káposztát, szóval ilyen egészséges, nem hizlaló apróságokat tenne az ablakba... Ha kérhetem...

Mikulásnak...

...szeretettel, hátha megkívánja ezt a finom, forró tejeskávét! Hosszú az éjszaka, sok kisgyerek várja őt, jó, ha ma nem alszik el, mert akkor hogyan jut el a sok szép ajándék, finom csokoládé, dió, piros alma, mesekönyv az ablakokba, a kis cipőkbe, csizmácskákba?! :)

A kis renitens

Igen, a december elseje. Most kellett volna a hó és hideg, ehelyett szélvihar kíséretében, villámlás és mennydörgés közepette megérkezett a zuhogó eső és még a hőmérő higanyszála is feljebb kúszott... Hogy mik vannak...?!

Köd van babám!

Most tényleg katt a képre, mert különben semmit nem látsz! :) (Ellenőriztem, úgy sem látni sokat, de mégis...) :))

Advent

El lehet kezdeni ünneplőbe öltöztetni a szívünket. (A lakás nem olyan fontos, bár azt sem árt!) :)

Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

(Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG)

Boldogság...

Hogy milyen relatív! Jelen pillanatban például, az jelenti a boldogságot, hogy most éppen kapok levegőt az orromon és nem kell köhögnöm sem. Na, nem fog sokáig tartani, de akkor is!
Még pár nap, aztán ez a boldogság eltűnik, természetessé válik ami most öröm. Milyen boldog lehetnék, ha az élet minden percében örülni tudnék annak, hogy rendesen kapok levegőt, nem fojtogat a köhögés, jól hallok mindent és érzem az ízeket! Hát ez az...! :)

Teendő

Be kell szereznem egy kis karácsonyi hangulatot. Keresgéltem itthon, de nem találtam. Nagyon úgy néz ki, hogy a tavalyi mind elfogyott.

Szellőztetés közben

Tehetek én arról, hogy pont akkor ment le a Nap?! :)

Mégis, pedig nem akartam...

Élek még, csak takarékra tettem magam.
Tegnap épphogy megnéztem Kac képeit és aztán már ki is kapcsoltam a gépet. Nem volt türelmem hozzá. Megfogadtam a tanácsokat, még nem érzem jól magam, de haladok, haladok. Legalább már nem ég és kapar a torkom. Köhögés, tüsszögés felváltva, hangom meg, mint a repedt fazék, de azt úgysem halljátok. :)
Hó még van, háztetőkön, kertekben, de néhol azért csepereg az eresz...
Szóval, rendben mennek a dolgok, majd jövök!

Nem akarom!!!

Egész nap kapart és égett a torkom, könnyezett a szemem... Gyógyító cukorkát szopogattam, mézet is kanalaztam, remélem, nem lesz belőle jövő tavaszig tartó köhögés és nátha! Holnapra kiderül..., talán az ég is...
Éjfélig még elnézelődöm, mert akkorra töltődik fel az aksi, aztán álomra hajtom őszülő fejem, talán a pihenés jót fog tenni. Mostanában úgyis túlzásokba estem, hajnali 5 óra előtt nem nagyon kerültem ágyba és reggel 9 körül azért felkeltem. Nyugdíjasként ugyebár könnyű! :) Régen akkor keltem, amikor mostanában fekszem. Na de most jó leszek. Persze, mert már alig látok! :))

Reggel, mikor felébredtem:

Sajnos a szűz havat átaludtam. Itt már macskák, emberek és autók jártak, hólapátok is dolgoztak.

Még tegnap este...

...készültek a képek, csak aztán 1/4 10-től 1/2 2-ig beszélgettem leánykámmal telefonon (hogy nem lehet ennyit beszélni?! - dehogynem!!!) és most jutottam hozzá, hogy feltegyem. Nagyon szép itt fent, főleg, ha nem kell lemenni! :)

Jelentem:

Még mindig hózik, -zik, -zik!

Hull a hó és hózik... (Katt a képekre!)

A konyha ablakábólNapsütés hófelhőn át

Még a rácsig sem merészkedtem, csak úgy az ajtóból

Közelebbről (mert a masina ezt is megteszi nekem!)

Itt a Várnak kéne látszania és a Dunának

Halványan, de ott a Hotel Budapest, ha ugyan még így hívják...

Tegnap éjjel készült, nem a legjobb, lemerülőben volt az aksi, de hó az már van!

Kísérletezés a színekkel, szintén tegnap

Tegnap Érden voltam a fiaméknál, náluk is van Kicsilány és Kislegény. Tegnap épp tündér volt az egyik, kislovag a másik, a fiam pedig a nagy büdös sárkány, aki elrabolta a szép kis tündérlányt. Kislovag hősiesen küzdött és legyőzte a nagy sárkányt, kiszabadította tündérkénket. :)
Hátamon két hátizsákkal (persze, a két lurkó!) kicsit izgultam, hogy fel tudok-e állni a földről, de minden gond nélkül sikerült. Meséltünk, bújócskáztunk, rajzoltunk (elefántot, oroszlánt, krokodilt, királylányt, királyfit, apa rajzolta a várat), megcsodáltam a láthatatlanná tévő varázságyat, sőt még evésre is jutott idő! A diafilmeket már nem szedtük elő, mert akkor már zuhogott a hó és én kezdtem kicsit izgulni, hogy hogyan jutunk haza.
Minden rendben, mint a mellékelt ábrák mutatják, baj nélkül hozott haza kocsival a menyem.
Szép ott kint, csak nekem kicsit nehézkes a kimenetel, elég ritkán találkozunk, de a két csöppség úgy fogadott, mintha csak tegnap láttak volna, nagyon aranyosak voltak. :)

Iszaak Iljics Levitan (1860-1900) orosz tájképfestő

Aliz előző bejegyzésemhez írt megjegyzését elolvasva, keresgéltem a neten és megtaláltam a képet, az Aranyló őszt! :) Olyan szépek ezek az őszi tájak, hogy meg kell mutatnom másoknak is, hátha kedvet kapnak ők is a nézelődéshez. :)

Aranylik, őszül

"Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzódó darvak
nem intenek már vissza senkinek."

(Szergej Jeszenyin, Rab Zsuzsa fordítása)

Csak úgy...

Tegnap végre megint szép volt a naplemente!

Nem ússzátok meg...

Budapesti fények a ködben. Katt a képre, mert úgy jobban látszanak.

Ez is most történt...

Hogy ne csak nyafogjak, van ám öröm is! Tegnap volt eredményhirdetés Kicsilány iskolájában, a házi matekversenyen, a harmadik osztályosok közül első helyen végzett. :) 1000 forintos könyvutalvány a jutalom és az öröm, amit nekünk és a tanító néninek szerzett. :)
Kislegény is szépen halad, már az utcán böngészgeti a feliratokat. Mamikával megosztották az autók rendszámainak kiolvasását, Kislegény a betűket, Mamika a számokat olvasta egybe. Egy idő után elismerően megszólal Kislegény: Azért tényleg nagyon jó gimnázium lehetett ahova jártál! :)

Nnna, ezt aztán végképp nem szeretem!

Szürkeség, köd, felhő, varjak károgása, hideg kint és meleg bent, kopasz fák és bokrok, zörgő avar, álmos macskák, szédelegve zuhanó legyek, korai sötétség, láthatatlan naplemente, fejfájás, "tovább is van, mondjam még?"

Hörcsögcsalád

Esti telefon. Beszélgetés, könnyesre kacagás, hírek innen és onnan, majd búcsúzás.
5 perc sem telik el, újból csörög. Képzeld, megszülettek a hörcsögök! Én: ...??? Ő: Azt hittük csak meghízott, de most pocak nélkül jelent meg és a házikóban 6 rózsaszín babszem szuszog. :)
Most izgulhatok, hogy legalább 1 babszem megmaradjon! - mert hatot nem hiszem, hogy fel tud nevelni Tuti, a mama. Fruti, a papa pedig már megint a szexen töri a fejét, de Tuti erélyesen elutasítja, még a házikóját és arrébb tolta. Remélhetőleg a csöpp Tuti gondos anyuka lesz. 1 hörcsögnek biztos helye van: nálunk. Hogy a többivel mi lesz? Ha megérik, biztos akad nekik is egy-egy jó hely! Csak tudnám, hogy később mi lesz, amikor Tuti újból elfogadja Fruti közeledését?! Tudtommal, a lányom nem tervezi, hogy kisállat-kereskedésre cserélje jelenlegi munkáját.
Kicsilány álma-vágya viszont teljesült! Ezt várta amióta megérkezett hozzájuk a két apró hörcsög. Állandó téma volt, hogy vajon milyen neműek? Rettenetesen bízott benne, hogy az egyik fiú, a másik lány. Mamikát már nem lelkesítette ez az ötlet olyan nagyon, ahhoz képest most mégis úgy örül a babszemeknek, mint egy gyerek!
Tuti pedig máris nekilátott, hogy újra karcsú legyen! Miközben beszéltünk, beszállt a mókuskerékbe és futott pár kört. A babszemek jóízűen aludtak.

Lángoló égbolt

Tegnap

Égjen a mécses...

...szeretteinkért, akik már csak gondolatban lehetnek velünk.