Hátamon két hátizsákkal (persze, a két lurkó!) kicsit izgultam, hogy fel tudok-e állni a földről, de minden gond nélkül sikerült. Meséltünk, bújócskáztunk, rajzoltunk (elefántot, oroszlánt, krokodilt, királylányt, királyfit, apa rajzolta a várat), megcsodáltam a láthatatlanná tévő varázságyat, sőt még evésre is jutott idő! A diafilmeket már nem szedtük elő, mert akkor már zuhogott a hó és én kezdtem kicsit izgulni, hogy hogyan jutunk haza.
Minden rendben, mint a mellékelt ábrák mutatják, baj nélkül hozott haza kocsival a menyem.
Szép ott kint, csak nekem kicsit nehézkes a kimenetel, elég ritkán találkozunk, de a két csöppség úgy fogadott, mintha csak tegnap láttak volna, nagyon aranyosak voltak. :)
nagy büdös sárkány..:D ilyet szülni...:O
VálaszTörlésegyébként meg nekem az (is) a munkám most, amit te az unokákkal nyomtál... játék az élet..:)) de fotós pénzkeresésem is lett, de az is játék nekem..:)) nem növök így fel soha..;)dejó!
Jól tetted, hogy kattintgattál te is, az utolsó nem töltődik le.. majd holnapra jó lesz.. A Vár és Dunahiányos tetszik a legjobban, de csak kísérletezzél, én is azt csinálom..:O
A nagy büdös sárkány fiam agyából pattant ki, nem esett messze a fájától. :)))
VálaszTörlésMicsoda érdekes dolgokat csinálsz Te!? Jó, ha az ember munkája játék, lehet gyereknek maradni. :) Én az unokáimmal élem a gyermekéveimet. Elég sok fantázia kell hozzá, dolgoznak a kerekek és ez jót tesz velem fizikailag és szellemileg, no meg főleg érzelmileg! :)
Az állatok rajzolásakor eléggé bajban voltam, soha nem tudtam ilyeneket, de nekik tetszett. Húúú, nagyon ronda lett az oroszlán!
Köszönöm a biztatást, olyan fantáziám sajnos nincs, mint Neked! :) Nálad mindig csuda dolgokat találok.