2008. október 30., csütörtök

Katt a képekre...

Délután 6 óra körül így ragyog a város. Végre sikerült elcsípnem, mert éjjel már közel sem világít ennyi ablak. Nagyban jobban látszik ám! :)

2008. október 24., péntek

Mai szépség a kertből

Készült belőle több változat, nehéz volt kiválasztani a nekem legjobban tetszőt. Nem a képnek, a fának vannak fantasztikus színei.

2008. október 23., csütörtök

Ezen a napon

csöndesen emlékezünk...
Most eső esik, hideg szél fúj..., akkor sütött a Nap és volt reményünk... Most..., mi van most? Kiábrándulás. Valami új kéne, valami egészen más... A bajban az összefogás, ahogy akkor régen, hihetetlen! - 52 éve! Sokaknak már történelem, de nekünk még emlék... Behunyom a szemem, filmkockák pörögnek, látom a körúton vonuló reményt, érzem a boldogságot, majd a sok szenvedést, a fájdalmat, a könnyet édesanyák szemén, siratják az elesettet, vagy a bujdosót, és látom a tankokat ahogy végigdübörögnek, égő házakat, gyerekeket, puskával vállukon, vagy ahogy a koktélt dobják, a molotovot. Sírokat, koporsókat, börtönök rácsait, a végső csalódást, mintha csak tegnap történt volna, belénk vésődtek örökre azok a napok.
Szép volt, még akkor is, ha elbukott...

2008. október 19., vasárnap

A fák közelebbről

A mai program a Természettudományi Múzeum volt. Ott nem fotóztam, csak két kép készült a dinó szobrok kertjében (a dinót nem tettem ide!). Csuda érdekes dolgokat láttam! Nagyon élveztem, talán a lányom és én örültünk a legjobban egy-egy szép madár, érdekes állat, vagy például a gondolkodó csontváz láttán. :) (Rodin után szabadon) Érdemes megnézni!
Az őszi fákat hazafelé kaptam ajándékba magamtól. Pár megállóval előbb leszálltam a buszról és egy kis kerülővel sétáltam haza, szerintem ez is megérte. :) Közben a Ferenciek terén, várakozás közben is készült egy-két..., több kép. Ez a ház az egyik kedvencem, nem csak azért, mert nagyon szép, hanem mert ott van a Jégbüfé. Haj-haj, de sok fagyit ettem én ott, az anyukám a sarokházat szerette... - a süteményt! Igazira nem futotta a fizetésből. :) Belváros..., régen milyen sokat jártam arra, most meg..., azt sem tudom, mikor voltam bent utoljára. Mert a mai ugye nem számít.
A múzeum a Ludovika kertben van, oda a nagymamámmal jártam sokat, a közelben a klinika, ahol születtem és az Örökimádás temploma, ahol kereszteltek és ahol anyukámék esküvője volt. Mennyi emlék! A múzeum helyén anno egy nagy bemutató mozi volt, ott is megfordultam párszor. Egyébként a klinikán (2. számú nőgyógyászati) született Kicsilány és Kislegény is.
Szép emlékek... és ez a vasárnap is szép volt, az idő meg egyenesen csodás! Pont nekem való. :)

2008. október 17., péntek

Korfu után budapesti pillanatok

Borús, hideg idő volt ma, de legalább köd nem volt, így aztán tudtam kattintgatni a masinát, igaz, csak az erkélyről, de lesz még szép napsütés és akkor közelebbről is megnézem azokat a fákat! :)

Ajándék nyár az őszben

A háttér kavicsait Rhumel hozta Korfu szigetéről. :) A szép képeket is tőle kaptam, bőven kárpótolt a Korfu csoki elveszett ízéért! :) Nagyon szépek, köszönöm!!!

2008. október 14., kedd

Pamacsok

Nappal......és éjszaka

2008. október 12., vasárnap

Kondenzcsíkok

Őrjárat az égen?

2008. szeptember 30., kedd

Othello, a szőlő

Termesztési értéke: középérésű, középerős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-13 t/ha, kettős hasznosítású, direkt termő fajta. Szaporítása nem engedélyezett, az Európai Unióban is tiltott. Tápanyagigényes, fagytűrő, szárazságra érzékeny, a gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll, nem rothad, zöldmunka igényes. Bora rubinpíros, enyhén labruszka ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor. Klónja nem ismert.
Felhasználási aránya 1973-1997 között: az utóbbi évtizedekben nem szaporították.

A fürt: vállas, tömött, kicsi-középnagy, átlagtömege 105 g; a bogyó gömbölyded, középnagy, átlagtömege 2,1 g, kék, feltűnően hamvas, nem mintázott; húsa kásás, nyálkás, kocsonyás; labruszka ízű; héja vastag, szívós.

Forrás: Terebess gyümölcskalauz

Nos, erre az értéktelen, szaporítását nézve betiltott szőlőre vágytam, de nagyon. Apó vett már ilyet-olyat, muskotályost, óriásszemű olaszt, csemegét, rózsaszínt, sárgát, zöldet, de nekem ez a hamvas sötétkék szőlő kellett. Kerestem a régi ízt, és benne a gyermekkoromat, a fiatalságomat. Mostanság nem találkoztam vele sehol, és láss csodát! - egyik nap Apó boldogan jött meg a piacról: Hoztam neked othellot!
Komolyan mondom, féltem megkóstolni. Újabban olyan sok szépemlékű ízben csalódtam, nem azt kaptam, mint amit vártam, de most nem! Számban a szőlő ugyanúgy pattant szét, ugyanúgy maradt egyben a húsa és ugyanaz az íz, mint régen! Jobb volt, finomabb, zamatosabb, mint az olasz óriás!
Érdekes, Aliznak is az Édesanyja jutott eszébe róla, nekem is. Régen nem volt ilyen nagy a választék, sokszor ettük ezt a szőlőt, akkor talán nem is ízlett ennyire, de az emlékeknek fura tulajdonsága, hogy megszépítik a múltat és finomabbá varázsolják az ízeket.

2008. szeptember 29., hétfő

Őszi hangulat

Ránéztem és tudtam, hogy végérvényesen beköszöntött az ősz, az én szépséges, szeretett évszakom. Még várom azt az igazit, a vénasszonyosat...

2008. szeptember 22., hétfő

Vasárnap a Várban nézelődtünk

Az indulás...
Itt a vége..., kis csalás van benne, mert előbb a Clark Ádám téren ültem buszra és úgy kerültem a Batthyány térre, a metróba már nem mentem le..., de ugye ez nem olyan nagy csalás? :)
(Megsajnáltam szeptEmbert, ne árválkodjon már itt bejegyzés nélkül!)