Termesztési értéke: középérésű, középerős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-13 t/ha, kettős hasznosítású, direkt termő fajta. Szaporítása nem engedélyezett, az Európai Unióban is tiltott. Tápanyagigényes, fagytűrő, szárazságra érzékeny, a gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll, nem rothad, zöldmunka igényes. Bora rubinpíros, enyhén labruszka ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor. Klónja nem ismert.
Felhasználási aránya 1973-1997 között: az utóbbi évtizedekben nem szaporították.
A fürt: vállas, tömött, kicsi-középnagy, átlagtömege 105 g; a bogyó gömbölyded, középnagy, átlagtömege 2,1 g, kék, feltűnően hamvas, nem mintázott; húsa kásás, nyálkás, kocsonyás; labruszka ízű; héja vastag, szívós.
Forrás: Terebess gyümölcskalauz
Nos, erre az értéktelen, szaporítását nézve betiltott szőlőre vágytam, de nagyon. Apó vett már ilyet-olyat, muskotályost, óriásszemű olaszt, csemegét, rózsaszínt, sárgát, zöldet, de nekem ez a hamvas sötétkék szőlő kellett. Kerestem a régi ízt, és benne a gyermekkoromat, a fiatalságomat. Mostanság nem találkoztam vele sehol, és láss csodát! - egyik nap Apó boldogan jött meg a piacról: Hoztam neked othellot!
Komolyan mondom, féltem megkóstolni. Újabban olyan sok szépemlékű ízben csalódtam, nem azt kaptam, mint amit vártam, de most nem! Számban a szőlő ugyanúgy pattant szét, ugyanúgy maradt egyben a húsa és ugyanaz az íz, mint régen! Jobb volt, finomabb, zamatosabb, mint az olasz óriás!
Érdekes, Aliznak is az Édesanyja jutott eszébe róla, nekem is. Régen nem volt ilyen nagy a választék, sokszor ettük ezt a szőlőt, akkor talán nem is ízlett ennyire, de az emlékeknek fura tulajdonsága, hogy megszépítik a múltat és finomabbá varázsolják az ízeket.
Felhasználási aránya 1973-1997 között: az utóbbi évtizedekben nem szaporították.
A fürt: vállas, tömött, kicsi-középnagy, átlagtömege 105 g; a bogyó gömbölyded, középnagy, átlagtömege 2,1 g, kék, feltűnően hamvas, nem mintázott; húsa kásás, nyálkás, kocsonyás; labruszka ízű; héja vastag, szívós.
Forrás: Terebess gyümölcskalauz
Nos, erre az értéktelen, szaporítását nézve betiltott szőlőre vágytam, de nagyon. Apó vett már ilyet-olyat, muskotályost, óriásszemű olaszt, csemegét, rózsaszínt, sárgát, zöldet, de nekem ez a hamvas sötétkék szőlő kellett. Kerestem a régi ízt, és benne a gyermekkoromat, a fiatalságomat. Mostanság nem találkoztam vele sehol, és láss csodát! - egyik nap Apó boldogan jött meg a piacról: Hoztam neked othellot!
Komolyan mondom, féltem megkóstolni. Újabban olyan sok szépemlékű ízben csalódtam, nem azt kaptam, mint amit vártam, de most nem! Számban a szőlő ugyanúgy pattant szét, ugyanúgy maradt egyben a húsa és ugyanaz az íz, mint régen! Jobb volt, finomabb, zamatosabb, mint az olasz óriás!
Érdekes, Aliznak is az Édesanyja jutott eszébe róla, nekem is. Régen nem volt ilyen nagy a választék, sokszor ettük ezt a szőlőt, akkor talán nem is ízlett ennyire, de az emlékeknek fura tulajdonsága, hogy megszépítik a múltat és finomabbá varázsolják az ízeket.
Igen, Mila, én is most ettem újra ilyet, és az az íz olyan elfeledett képeket, illatokat hozott elő...
VálaszTörlésÉn nagyon örültem neki, kár, hogy kátrányos Bambit már sehonnan nem lehet szerezni, meg igazi Sport csokit, meg Korfut! :)
VálaszTörlésKorfut dehogynem lehet szerezni :))) Kár hogy "elfogyott"...
VálaszTörlésSport szelet is van, az igazi :)
VálaszTörlésMinden vasárnap ez a rejtvényjutalom nálunk :)
...60 filléres boci csoki, bocskorszíj, régi falusi mozik "büféje" a dekára mért cukorkáival, nagyanyám krumplis gánicája, és a pörköltszaftba mártott nagy szelet kenyér - futtában...
VálaszTörlés"Édes évek hol vagytok ma már..." ?
de örülök, hogy nem egyedül öregszem... :D
VálaszTörlésRhumel, már el is fogyott? Kár, bár örülök Neked nagyon! :)
VálaszTörlésVackor, nekem az a "rongyos régi" jobban ízlett. Nem volt ilyen puccos, de nem a külső számít, igaz? ;)
Sasó, micsoda lista! Mi cipőfűzőnek hívtuk azt a fekete micsodát, nagyon szerettem. Hja, és a régi cukorkák, kislapáttal papírzacskóba, jó kemény és savanyú! Abból a pici Bociból még a gyerekeim is ettek. :))
Kac, sokan vagyunk, veled tartunk míg csak élünk! :)))