Fejtett?bableves... grrrrr!

Édes párom bablevest rendelt füstölt csülökkel. A csülköt már tegnap megfőztem, este már abból vacsorázott a lelkem. A léről szépen leszedtem a zsírt, mert azt nem szeretjük!
Ma úgy gondoltam, gyorsan végzek a főzéssel, elvégre fejtettbabról van szó, az meg ugye hamar megfő. Ember lánya tervez, piaci kofa meg beint. A bab fele szépen megfőtt (a barnás cirmosak), a másik fele (a fehér) meg 3 órás főzés, némi szódabikarbonás kezelés után is üvegesen kemény maradt. Szétfőtt a paprika, a répákok, mint a vaj, omlik a szájban, de a fehér bab! - az megkötötte magát... Piacon a néni kissé "huncut" volt és összekeverte a friss és a régebbi babot. Persze, miért is csodálkozom, amikor tonnaszám írják át a mindenféle romlandó termékek szavatossági idejét, méghozzá iparszerűen! Ezt legalább, ha megesszük, kicsit rágódunk, de más bajunk nem lesz. Na meg én morgok, hogy már hány órája fő az az átok leves!
Közben magamnak rittyentettem olyan nemistudom, talán hamis vadast? - karajból, de hasonló módszerrel, mintha marhából csináltam volna. Mellé kifőztem szarvacska tésztát - nem kell mindig zsemlegombóc...! Már rég kész volt, akár ehettem is volna, ha nem lennék olyan tapintatos, hogy mégsem eszem az éhező férjem orra előtt, amikor ő még epedve várja a bablevesét! :)
Háááát..., már túl vagyunk az ebéden. Megette. Még van. Sok. Napokig fogja enni. Vagy nem. Azt azért megfogadta, hogy annál a néninél nem vesz többé fejtettbabot.
Eddig ez volt a napi esemény, más nem is nagyon várható... Szép csendben éldegélünk és most még nagyon élvezzük, pihenünk. De jön még kutyára dér! :)

Unokák

Kislegény jött egy hétvégére, egy egész hét lett belőle. Már náthásan, köhögve érkezett, aztán szombaton belázasodott, irány a patika, lázcsillapító, köptető, kúp. Na, ez rosszul kezdődik!
Hétfőn leányzóm jött és elvitte az orvoshoz. Az ő aznapi programja: reggel kicsilányt iskolába vitte, majd a XI. kerületből utazás a XIV-be (munka), onnan hozzánk a II-ba, majd ismét a XI-be. Elintézte az orvost, kiváltotta az újabb gyógyszereket, elment a kisfiúval a kislányért az iskolába, újból vissza hozzánk. Nálunk pihentek kicsit, kb. este 7-kor hívott taxit, hogy hazamenjenek végre. Kicsilány sajnálkozott, hogy ő nem beteg, mert akkor ő is nálunk lehetne.
Kedd - viszonylag csöndesen telt, kislegény kicsit bágyadt volt, de egész jól tűrte a megpróbáltatásokat, mármint a napi háromszori gyógyszer-bevételt. Én is egész jól tűrtem...
Kiderült, hogy az óvodai borsófőzelék finomabb, mint amit én főzök! Az enyémben túl sok a borsó!!! :)
Közben természetesen jött a Mikulás is, hozott sok-sok kicsi autót, azzal lehetett autóversenyt játszani: ütköztünk, felborultunk, engem kizártak a versenyből - többször is - mert elhagytam a pályát. :) Minden szabad percemben jött egy szöszi kisfiú, autót szorongatott a kis kezében és érdeklődött, hogy akkor versenyzünk? Volt mese, Pókemberes is, de azt csak egyszer meséltem, mert kisunokám kijelentette, hogy Nagyi ez neked túl borzalmas! Neki nem... :)
Volt sok csokoládé, gyomorrontás elmaradt! (Még az kellett volna!)
Amint jobban lett, azért a játszóteret sem lehetett kihagyni, még egy kevés foci is belefért.
Aztán jött a számítógépes, kétszer is, mert ha már lúd, legyen kövér alapon a memóriát kicsit feljavította, 256-ról 512-re. Először hibás akármit hozott, másodszorra már működött a dolog, viszont Nagyapó, miközben lekísérte az urat, hogy bezárja a kaput utána, leesett a lépcsőn. Hála Istennek, nem történt nagyobb baja, csak most fáj a dereka és a sejhaja!
Én agyonaludtam magam, tegnap már nem bírtam, és éjjel egy kicsit bekapcsoltam a gépet, de egyfolytában a prücsköt figyeltem, nehogy felébresszem.
Nagyjából így telt el az idő...
Ma-tegnap kaptam a hírt, hogy kicsilány 100%-os matekfelmérőt írt! :):):)
Esküszöm, nem tudom, hogy mit csinálnék nélkülük!!! :) Nagyon unalmas lenne az élet...

Esti mese...

Már egy hete minden este a Kis kukac könyv az esti mese! Nem értem, még mindig nem unja!!! :)

Advent, első vasárnap

Már péntek van...

... és ma jön a kislegény hétvégére! :) Azt mondta a lányomnak, hogy két dolgot vár már nagyon, elmenni a nagyiékhoz és a Karácsonyt! Boldoggá tett ez a kis bogár, még jó kis program neki, hogy nálunk lehet, de tudom, hogy hamar eljön az idő, amikor inkább a barátokhoz akar majd menni.
Kicsilány már tud olvasni, mindent elolvas ami a szeme elé kerül. Tegnap este, lefekvés után égett a villany az előszobájukban. Lányom azt vette észre, hogy egyik csemetéje a szobájuk ajtaja előtt ül. Benyitott, hogy mi történik odabent, hát a kis mókus ott kuporgott, kezében egy könyv és a beszűrődő fény mellett olvasott! :) Nincs mese, megígérte neki a mamája, hogy ha gyorsabban fog már olvasni, akkor kap az ágya fölé egy olvasólámpát.
Hajaj! Én tudom, hogy ebből még lesz vita, veszekedés, mert az én lányom is könyvfaló volt már kisiskolás korában is, és égett a lámpa lefekvés után, öccse pedig kiabált, hogy ő így nem tud aludni. :) Nagyon jó esti program volt... Olyan jókat tudtak ezen veszekedni! :) (Sok más egyéb között)
Egyke lévén, az én életemből ez kimaradt. Addig olvastam, ameddig akartam, soha nem szóltak rám anyuék, hogy már késő van, oltsd el a lámpát! Talán ezért lettem ilyen éjjeli bagoly? :)

Elszállt a monitor...

Pár napig nem voltam. Nem mintha nem jöttem volna szívesen, de monitor nélkül ez nem megy. Szombaton kipurcant! Épp zenét hallgattam, amikor a jobb oldalon ívben meghajlott a kép, fényesség támadt aztán csak a sötétség. Kikapcsoltam, bekapcsoltam, mégis bunda a bunda, ihaj bunda, csuhaj bunda...
Így karácsony előtt már semmi sem hiányzott, csak ez. Jött a számítógépes, megnézte, aztán ellenőrizte, hogy esetleg a vezérlőkártya hibás, de nem! Megnéztük, hogy mennyiért vesztegetnek egy új monitort, osztottunk, szoroztunk és úgy döntöttünk, hogy veszünk egy újat. A régit, ha megjavítják, ki tudja meddig bírja, pedig nem is volt olyan öreg, kb 3 és 1/2 éves. Na, rendelés ment hétfőn, kedden hívtak, hogy szerdán már hozzák is. Ez ugyanaz a cég, ahol a szkennert is vettük.
Remélem, ez is kibírja legalább addig, mint az előző. Bezzeg az a rongyos régi, a legelső, még most is működik, csak épp Apukámnál van. Ő sakkozgat néha vele. Hát kérem ez a fogyasztói társadalom.
Most még meg kell szoknom az új képet, mert ez sokkal élesebb, szebbek a színek és a gépem is gyorsabb lett. Ezt ugyan nem értem, de így van.
Most van szép új szkenner, monitor és egy jóval laposabb pénztárcánk. Üsse kő, így mulat egy magyar asszony! - már ha teheti. Ez még belefér...

No még egy...

13 éves filmről készült kép: akkor született az első unokám, azon a napon hozták haza. Ott állok és gyönyörködöm... :) Azóta, enyhén szólva, kissé megváltoztam, de az unokám is!!! A fiam csak kicsit lett más.

Dokument:

Így néz ki egy dokument az új szkennerrel, ha rákattintasz, el is tudod olvasni. :) Ugyanezt bevittem a gépbe a régivel is, de szinte olvashatatlan volt. Megmutatni már nem tudom, mert rögtön kitöröltem, ahogy ezt megláttam. :)
Na, ezzel vége a bemutatónak, talán még egy filmről készült képet is beteszek, de ez az egész csak nekem ilyen nagy újdonság, úgyhogy nem untatom vele többet a blogtársadalmat. :)

Működik!

Ezt a képet már az új szkennerrel vittem be a gépbe. Régebbi kép, most kopasz minden ág, itt-ott lengedez még pár levél, az sem sokáig... Nagy a köd, tejfehér a táj.

Holnap itt a szkenner!

Ma délután már telefonáltak, hogy holnap délelőtt tudják is hozni a HP 3800-at! Hurrá, ez egy jó hely, máskor is megyek oda! Ha működni is fog az egész, akkor meg pláne!

Akcióba lendültem

Online rendeltem egy szkennert! Első ilyesféle megmozdulásom. Osztottam, szoroztam és jobban járok, ha hazaszállítják, mintha elbuszozom a csudába és cipelem a 4,5 kg-os csomagot, vagy taxival hozom haza. Kb 3 nap - ezt ígérik. A régi Mustek nem kompatibilis az XP-vel, de lányom valami furmányos módon elérte, hogy nála működik. Így neki is van és nekem is lesz! HP 3800, usb csatlakozású, remélem nem választottam rosszat, mert az usb 2.0-ás. Fogalmam sincs, hogy ez passzol-e az én gépemhez? USB van, de hogy 2.0-ás? - azt a legöregebb tengerész sem tudja!
Bocsánat, most jutott eszembe, hogy rendeltem már online! Könyvet, de azért elmentem az üzletbe. Az nagyon jól sikerült, leszámítva, hogy nyár volt, dögmeleg, sehol egy fa, beton, beton, és beton, és nem volt nálam innivaló, és jó nehezek voltak a könyvek, és vörös lett a fejem, és majdnem megütött a guta! A lányom egész megijedt, amikor meglátott. Mondtam, hogy nekem is furcsa volt, hogy milyen udvariasan előre tessékeltek az autósok. Meg a fejem olyan különösen forró volt... és fájt...
Azóta óvatos vagyok és jól meggondolom, hogy személyesen vegyem-e át a megrendelt akármit. A szkennert meg nagyon várom, mert már nagyon hiányzik! :) Ja, ez a karácsonyi ajándékom.

Bölcsességek

Az öregkor hasonlít a hegymászáshoz: minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezen kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat.
(Ingmar Bergman)

Ajándékozz pénzt, ne kölcsönözz: az ajándékozás csak hálátlanokat szül, a kölcsönzés ellenségeket.
(ifj. Alexandre Dumas)

A fegyelem szabadság nélkül - zsarnokság. A szabadság fegyelem nélkül - káosz.
(Cullen Hightower)

Ez az ember őrült! Mindig azért nyomorog, hogy ne nyomorogjon...
(Leonardo da Vinci)

Az eszmények nem azért vannak, hogy elérjük őket, hanem, hogy mutassák az utat. Jó, ha van mintaképünk, amelyet tőlünk telhetően követünk.
(Selye János)

Ismét Párizsban...

Place de la Bastille kora délután...
Azért a Bastille, mert - mint azt már említettem - ott laktam a közelében és nagyon sok szép emléket idéz. Visszajön az a párizsi hangulat, ami sehol máshol nincs. Örülök, hogy ezzel Endi is így van, Ő megérti az én nosztalgiámat! :)

Párizsban...

A Place de la Bastille hajnaltájt.

Ami nem megy...

...azt ne erőltessük. És most nem megy az írás. Napok óta. Az is igaz, hogy nem nagyon történik velünk semmi. Apó most épp a 86 éves nővérénél van, beteg szegény, de nincs tisztában vele. Öregkori agyérelmeszesedés. Istenem, ha lehet, ettől ments meg! Szenved ő is a kényszerképzeteitől, és a család is. Nagy teher, vinni kell.
Más.
Kicsilány nagyon szeret tanulni. Ritkaság az ilyen gyerek, nekem megadatott, hogy már találkoztam ilyen kislánnyal: a lányom volt ilyen. Itt nem kérdés, hogy kire ütött ez a gyerek? :) Mostanában esti mesének azt kéri, hogy a lányom könyvből tanítsa őt angolul. :) Na, én ettől a mentalitástól olyan távol álltam, mint Makó Jeruzsálemtől. Soha nem jutott volna eszembe ilyesmi. Én tanulás helyett sokszor inkább olvastam mesét, regényt, vagy rajzoltam. Másnap aztán megbántam, mert a szünetben kellett gyorsan megtanulnom, amit otthon elmulasztottam.
Rég volt..., igaz volt.

Lázár Ervin:

MESE - REGGELRE

Hajnalodott.
- Talpra, senkiháziak! Hasatokra süt a nap. Gyerünk dolgozni, vár a jó, frissítő munka, a csákány, az ásó, a lapát nyele, pattogjatok, álomszuszékok! - rikoltotta az Egyalvó.
- Bizony, azonnal keljetek fel! Mit gondoltok, lustálkodásból is megéltek? - kiabált a Kétalvó.
- Nosza, ki a jó meleg ágyacskából! - mondta a Háromalvó.
- Ajaj, lassacskán föl kéne kelni - ásított a Négyalvó.
- Miért nem hagyjátok az embert aludni? - méltatlankodott az Ötalvó.
- Még alszom - mormogta a Hatalvó.
A Hétalvó nem szólt semmit. Aludt.
Aztán persze fölkeltek mind a heten.

A fény

Zimre Erzsébet:
Ébresztés

Roszler Mária:
A fény csöndje

Erényi Alajos: Pinceszer fényei

Barangolásaim közben a Neten, rábukkantam erre a lapra: (www.szkiosz.hu/afeny/page_01.htm) A fény, ahogy mások látják, megélik, érzik. Nekem ezek tetszettek meg így elsőre, de még nézelődni fogok.

Frontok

Frontok jönnek, mennek, hidegek, melegek. Az én fejem meg fáj, nyugtalan vagyok, nem találom a helyem. Nincs türelmem semmihez.
Még az íráshoz sem...

Már megint egy emlék...

Az én Mamám, amikor még kislány volt.
Nagyon régi, kissé megviselt a kép, szerencse, hogy egészen kemény lapon van, mert így megmaradt.
Kicsi lány, még az egész élet előtte van, még nem tudja, hogy mi vár rá...
Nem volt hosszú az élete, de amit szeretett volna elérni, azt én úgy hiszem, elérte. Még láthatta első dédunokája fényképét, de akkor már nagyon beteg volt...
Szeretett és tudott jóízűen nevetni, utazni, enni, olvasni, szeretni..., sorolhatnám, de egy szóval ki tudom fejezni: élni.
Életét az én életem határozta meg, Ő mindent, de MINDENT megtett értem. Ezt nevezik önzetlen szeretetnek.
(Miért ez az emlékezés? Semmi különös, csak az elmúlt napokban történtek hozták elő.)

Szavak helyett B.-nek...

Egy Édesanya emlékére, aki már örökre megpihent.

Jó reggelt!

Lehet reggelizni, jó étvágyat kívánok!

Köszönöm!

Kérésem meghallgattatott. Gyönyörűen sütött a Nap, kicsit fújt a szél, eltűnt a nyírkosság. Igazán kellemes őszi idő kerekedett. Farmer, rövidújjú blúz és egy kardigán, ebben indultam útnak, a csomagcipeléskor már melegem is lett.
Kicsit kopasz lett a vidék, de még mindig szép a táj. Az úton láttam rengeteg beérett, lepotyogott bakaszivart. Nem tudom, mi a hivatalos neve, azt sem, hogy milyen fán terem, mert biztos, hogy nem bakaszivarfán, de gyerekkoromban így hívtuk.
Találkoztam egy szép, hófehér cicával. Barátkozni szerettem volna vele, nem szaladt el, nem ijedt meg tőlem, de nem is figyelt rám. Úgy ment el mellettem, mintha ott sem lettem volna! :) Ilyenek a cicákok, de ezért szeretem őket! Nem lehet csak úgy lekenyerezni őket, majd ők közlik, ha akarnak valamit.
Jó volt sétálni, nézelődni miközben a langyos napsugár simogatta vénülő fejemet.
"Elhull a virág, eliramlik az élet..." Én joggal mondhatom, de Petőfi az ő 26 évével!
Kicsit mélabúsra sikeredett itt a vége, de félre bánat, félre bú! Miért is ne lennék jókedvű, amikor ilyen szép nap van! Van, hogy ennyi is elég...

Ne essen, ha kérhetem...

Holnap el kell mennem itthonról. Ez nem baj, kicsit kimozdulok legalább, de ha lehet, szépen kérem: ne essen az eső!
A szél fújhat, de ne nagyon. Ja, és süssön már ki a Napocska! Nyáron nem vagyok oda érte, de ilyenkor olyan jólesik. Ne legyen ez a csontig hatoló nyirkosság...
Sokat kérek? Ugye nem? Neked, ott fent ez olyan csekélység, na jó? - megegyeztünk? :)

Gyorsan múlnak az évek

Találtam ezt a verset , mikor elolvastam, eszembe jutott a fiam. Neki volt általános iskolában egy dundi kislány osztálytársa, akit minden gyerek csúfolt, csak az én kicsi fiam nem. Mindig megsajnálta a kislányt, segített neki, saját szememmel láttam, hogy viszi a nehéz csomagját. Nem volt szerelmes, csak emberséges abban a gyermektársadalomban, ahol bizony-bizony sokszor nagyon kegyetlen törvények uralkodnak.
A fiam ezt megtehette, ő volt az összes lány kedvence. Talán meg lehet érteni, miért. Ma is nagy tisztelője a női nemnek! ;-)
Egyébként nincs semmi különös, eddig eseménytelen volt a nap. Tettük a dolgunkat. Néha elgondolkozom azon, hogy nem lenne-e jobb mozgalmasabb életet élni, de gyorsan rájövök, hogy az eseménydús napoknak vége - már nem győzöm sem fizikailag, sem idegileg. Megnyugtat az állandóság. Pedig fiatalabb koromban ettől falra másztam volna! :)

Végre!

Eltelt a nap csöndben, nyugalomban, békésen. Egész nap szorongtam kicsit, de most azt kell hogy mondjam, van remény... Talán, talán. Ideje lenne már.

Legyen béke már!

Elég volt. Remélem, a TV műsorok nem vandalizmusról, összecsapásokról fognak szólni. Legalább ezen a napon ne!
Azért, aki nem akar belekeveredni valami borzalomba, ne menjen bámészkodni, nézelődni. Amúgy sem értem, hogy miért kell véres jeleneteket élőben nézegetni, van épp elég ilyen tartalmú film, ha már valaki pont erre vágyik. :( Én azokat sem szeretem.

Hármat mondtam, négy lett belőle.

Hát igen. A gyerekek csak 3 napig voltak, de kellett nekem még 1 nap csöndes pihenés. Most jobban elfáradtam, mint máskor. Nem fizikailag, inkább idegileg. Féltettem nagyon kicsilányt, hogy nehogy elessen, vagy megerőltesse a kezét.
Hiába, azért egy 7 éves kislány gyakran elfeledkezik arról, hogy neki most lépésben kell közlekednie, hogy nem szabad bírkóznia, hogy nem mászkálhat a bútorokon, mert leeshet és így tovább..., időnként már az 5 éves öccse figyelmeztette, hogy na-na! - nem szabad!
Elég sok leckét is kapott, minden napra jutott írnivaló és matek is. Ahhoz képest, hogy most kezdett csak írni, nagyon szépen ír! (Nem azért, mert az én unokám, de tényleg ügyes.) :)
A lényeg, hogy épen, egészségesen vitte őket haza a mamikájuk. Hál' Istennek, nagyon jó az étvágyuk, jókat ettek, játszottak, rajzoltak, számítógépeztek. Kicsifiú focizott is, aztán sajnos elromlott az idő, úgyhogy örültünk, hogy bent vagyunk a jó meleg szobában, sőt..., egyik délután nagyapó és unokája (a kisebbik), bebújtak az ágyba, az volt az űrhajó és nagyot kirándultak az űrben. Felfedeztek új bolygókat, mindenkinek jutott egy, mert természetesen a bolygóknak nevet is kellett adni. Miközben ők utaztak, mi a másik szobában rajzoltunk. Gyönyörű tündérkirálynőt, tündérpalotában. A rajzokat aztán mindig megkapja a mama, az az ő meglepetése. :)
Szóval, így múlattuk az időt. Jó volt, és ahogy láttam, ők sem érezték rosszul magukat.
Egyébként meg nagyon hideg van, kicsit fáj a fejem a nagy szél miatt, meg talán a hirtelen jött hideg sem tesz jót. Na, ez legyen a legnagyobb bajom! :)

3 napos szünet

Három napig most nem leszek. Persze, már tudhatja, aki ezt a blogot olvasgatja, hogy olyankor tűnök el, amikor a két kis "nikkelbolha" nálunk vendégeskedik.
Ilyenkor minden figyelmemet, energiámat lekötik. Kétemberes gyerekek, legalább két ember kell hozzájuk, hogy mindent rendben érezzenek. Otthon jobban elvannak magukban is, de nálunk állandó foglalkoztatást, játékot igényelnek. Legutóbb már nem is hoztak magukkal otthonról játékot, minek - mondták ők -, hisz ott a nagypapa, ő a mi játékunk. Na, ebben van valami. :)
Ilyenkor nem is két, hanem három gyerekre kell vigyáznom. De a nagypapa ettől olyan boldog! - valóban gyermekké lesz arra a kis időre. Én meg vagyok a nagyi, akitől lehet "félni", mert - juj, mit fog ehhez szólni?!
Már várom őket, mindig készítek nekik egy kis apróságot, ajándékot. Az a meglepetés.
Aztán, ha letelik az a pár nap, olyan furcsán érzem magam. Jó, hogy végre csönd van és pihenhetek, és rossz, hogy megint csönd van és nincs kivel foglalkozni egész nap. Mert a párom azért mégsem igényel egész napos törődést... :) Elég önálló, hála istennek.
Jön a hideg, vagy már itt is van. Mindenki vigyázzon magára, hogy meg ne fázzon! Majd jövök...

Vasárnap hajnaltól...

Vasárnap 1 órával tovább fogunk! Jön a időszámítás. Én már szombat este átállítok minden órát, ami a lakásban fellelhető, nem szeretnék másnap reggel korábban kelni, elég volt egész nyáron és ősszel!

Tehát, nem elfelejteni: TÉLI IDŐSZÁMÍTÁS!!!

Nincs gipsz!

Ennyi szomorúság után jöjjön vidámabb hír.
Kicsilány gipszét levették. Még fel van kötve a karja, még két hónapig nem szaladgálhat, nem mászókázhat, és még sok-sok dolgot nem csinálhat, de szabadon van a karja és finom mozgásokat, gyöngyfűzés, rajzolás, írás, az egér kezelése :) már végezhet. Szegénykém, majdnem elsírta magát, hogy még mindig korlátozva van a mozgása. Doktor bácsi elmesélte neki, hogy mi történhet, ha nem vigyáz magára, megértette, és ahogy én ismerem, be is fogja tartani az utasításokat.
Csak az írással van elmaradva, mert a matekot bal kézzel mindig megírta. Az írást nem hagyták, inkább vártak, amíg a jobb kezét használhatja. Naponta 3-4 sornál többet az írásból sem gyakorolhat.
Jön az őszi szünet, és hétfőn jönnek hozzánk ők is. Izgulok, hogy nehogy baj történjen vele, de nagyon fogunk rá vigyázni!