
Gimnázium után, tanáraim noszogatására, felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, persze nem vettek fel... Már mindegy, hogy miért nem, de én akkor úgy elkeseredtem, olyan csalódott voltam, hogy jó darabig nem vettem a kezembe rajzolás céljából ceruzát. Később persze megint rajzolni kezdtem, rajzoltam a gyerekeimnek, az óvodának - az iskolában már titkoltam, hogy tudok rajzolni :) - és a munkám is részben rajzolásból állt. Igaz, műszaki dolgokat szerkesztettem és rajzoltam, de abban is megtaláltam a szépséget.
Aztán jött a számítógép és én azzal is rajzoltam, eleinte csak használtam az AutoCad programot, de idővel belemásztam kisebb programokba, végül már én is írtam programot, bele is szerettem alaposan! :) Ez lett a hobbim. Ma még rajzolgatok szabadkézzel az unokáknak, de a számítógépes rajzolást már jobban szeretem. Soha nem lett volna belőlem művész, de egy jó ötvös biztosan!
Azt nagyon szerettem volna...
Nagyon ügyes vagy! :) (és egyben újabb lelki rokonság kettőnk között: én is ilyen készülődtem, de nem sikerült)
VálaszTörlésMég egy újabb hasonlóság, bár koponyát, meg bogarat - Brrr - sosem.
VálaszTörlésEndikém, én viszont nem tudok írni! :) Ez a különbözőség azért nem baj, ugye? Attól még barátok vagyunk! :)
VálaszTörlésNem olyan jó rajzok ezek - nem álszerénységből mondom -, de anno nagyon jól szórakoztam velük. Egy kis kézügyesség, ennyi. A gyermekek, unokák örökölték, én is úgy örököltem a papámtól. :)
Bikfic, ráéreztem én erre már az elején! :)
VálaszTörlésNagyon nehéz volt oda bejutni... Mikor én felvételiztem, textiltervező szakra összesen 5 embert vettek fel és állítólag már a neveket is tudták, hogy kiket. Ezt az információt terjesztették, de lehet, hogy csak savanyú volt a szőlő? :) Azért szép emlék az az 1 hét, minden nap bejártunk és egész nap csak rajzoltunk. Egy öreg nénike ült modellt. Sokan tanulhattak már előtte rajzolni, meglátszott. Én csak azt tudtam, amit a suliban tanultunk...
Kacinka, Te is szeretsz rajzolni? :) Érdekes, a bogaraktól, rovaroktól én is irtózom, de a lerajzolásuk nem jelentett problémát, azok nem repültek a fejemre! :)
VálaszTörlésA koponya meg soha nem rémisztett... Néha ránézek egy emberre és elképzelem, milyen formájú lehet a koponyája. Jó, kicsit morbid, de soha nem mondtam, hogy normális vagyok! :)
Ha már itt vagyunk: Endi hol ír? mert én eddig még nem tudtam rájönni, kérek szépen címet privátban, jó?
VálaszTörlésBikfic, Endi csak az íróasztal fióknak ír! :) Titokban tartja..., pedig én nógattam, de hajthatatlan. Elárulok valamit: a Mila versek között van egy költő, Faller János. Érdemes elolvasni a verseit, Endi Édesapja. (Elnézést Endi, hogy árulkodtam.) :)
VálaszTörlésSzerintem fantasztikusan jók ezek a rajzok!!! Gratulálok!!!
VálaszTörlésSamu nagyon köszönöm. :) Ezeket 15-17 éves koromban rajzoltam. Azóta sok víz folyt le a Dunán...
VálaszTörlésMicsoda tehetség! Nagy kár, hogy nem folytattad a rajzolást, még akkor is, ha nem vettek föl a főiskolára. (No persze, az lett volna az igazi, ha fölvesznek.)
VálaszTörlés