csakhogy az emlék nem temethető, azt mindennap átgyönyörködi vagy átszenvedi az, aki vele él.” (Szabó Magda)
Októberben volt a fiam születésnapja és akkor döbbentem rá, hogy már csak ketten vagyunk, akik ott voltunk a születésénél. A többiek mind elmentek... Nincsenek már köztünk a dédiék, a nagymamák, a nagypapák, Apa, a nagynéni és nincs már a szeretett nővér sem, akinek a nevét mondta ki először a fiam...
Értük és Apókámért égjenek a gyertyák.
„Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.” (Alyson Noel)
Drága Borka, csak gondolatban tudlak megölelni, szeretettel.
VálaszTörlésMint minden nap, ma is Nálad kezdek....
VálaszTörlésVárva, hogy egyszer majd újra írsz ide. Ma lett hát új bejegyzés....Az első november kezdet "azóta". 😢. Csak elképzelni tudom mit érzel. 😢Ölellek szeretettel és féltéssel.
rhumel
Kedves Borka, mikor megláttam, hogy írtál, tudtam, hogy miért tetted. A jelentkezésed időpontja mindent megmagyarázott számomra. A hiány űrjét nehéz megélni, én is tudom. Együttérzek veled, szeretettel ölellek.
VálaszTörlésKedves Borka, a dátum kegyetlen alkalom, de az idő némileg megszelídíti a veszteségeinket. Néhányan (köztük én is) azzal próbálunk vigasztalódni, hogy a hálát élesztgessük, tápláljuk magunkban az együtt töltött évekért...
VálaszTörlésGondolok rád és vártam, hogy egyszer újra írj.
Nagyon köszönöm nektek a kedves, együttérző szavakat, hogy nem felejtettetek el és velem vagytok ennyi kihagyott idő után is.
VálaszTörlésKedves Borka, szeretettel gondoltam Rád, jó, hogy újra itt vagy.
VálaszTörlés