csakhogy az emlék nem temethető, azt mindennap átgyönyörködi vagy átszenvedi az, aki vele él.” (Szabó Magda)
Októberben volt a fiam születésnapja és akkor döbbentem rá, hogy már csak ketten vagyunk, akik ott voltunk a születésénél. A többiek mind elmentek... Nincsenek már köztünk a dédiék, a nagymamák, a nagypapák, Apa, a nagynéni és nincs már a szeretett nővér sem, akinek a nevét mondta ki először a fiam...
Értük és Apókámért égjenek a gyertyák.
„Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.” (Alyson Noel)
