Helsinkiből érkezett

A napokban kaptam ezt a képet Kicsilánytól:

Igazán jól sikerültek a bejglik és milyen szeretettel nézegeti. 

Karácsonyra hazajön, már mindannyian nagyon várjuk. Mi is készülődünk, bár bejglit én nem sütök, de azért lesz sütemény bőven.

„A halottat eltemették (...),

csakhogy az emlék nem temethető, azt mindennap átgyönyörködi vagy átszenvedi az, aki vele él.” (Szabó Magda)  

Októberben volt a fiam születésnapja és akkor döbbentem rá, hogy már csak ketten vagyunk, akik ott voltunk a születésénél. A többiek mind elmentek... Nincsenek már köztünk a dédiék, a nagymamák, a nagypapák, Apa, a nagynéni és nincs már a szeretett nővér sem, akinek a nevét mondta ki először a fiam... 

Értük és Apókámért égjenek a gyertyák. 

„Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.” (Alyson Noel)

Elment... Nagyon fáj...