Bizony, bizony, tegnap volt vízkereszt napja és én, úgy ahogy szokás, tegnap leszedtem a karácsonyfát, elcsomagoltam a díszeket a következő karácsonyig. Mikor ezzel végeztem, a derékfájás akkor kezdte. Szerencsére nem tartott sokáig, egy kis pihenés és már el is illant. A fa nélkül egy kicsit üres lett a szoba.
Ezután csináltam meg az ebédet, tejfölös gombapaprikást. Tegnap még volt hozzá köret, de ma már főznöm kellett hozzá valamit. Kipróbáltam a hajdinát. Nem is rossz. Úgy készítettem el, mintha rizs lenne. Emlékeztet a bulgurra. Na igen, ilyesmiket eszem mostanság, a tészta, rizs (kivéve a barna), a krumpli nem ajánlott, csak igen-igen módjával. Meg lehet szokni.
Sok salátát kéne ennem, de amellett, hogy nagyon drága, az én gyomrom nem igazán szereti a sok nyers zöldséget. Tehát marad a bulgur, hajdina, barna rizs és nagy ritkán (lelkiismeret-furdalással) tészta, krumpli, főleg a püré.
Reggel megörökítettem a napsütötte Várost, kicsit lefelé görgetve két fotót lehet látni közülük.
Ma olyan versolvasós kedvem is volt, Juhász Gyulától olvastam és írtam be egyet a verses blogomba. Most pedig itt az ideje az ebédnek (a rendszeresség fontos - nem nekem, hanem a cukromnak).
Mennem kell. Majd jövök.
Igazi meglepetés volt számomra, hogy jelentkeztél 🤗 nagyon régen nem írtad a blogodat, s valahol el is vesztettem a hozzád vezető linket, de szerencsére a profilodon megtaláltalak.
VálaszTörlésÖrülök, hogy visszatértél, pedig manapság már inkább az a divat, hogy abbahagyjàk sokan a blogíràst.
Most már fogom látni az írásaidat.
Minden jót kívánok neked! 😊🤗
Köszönöm! :)
VálaszTörlésEz most nekem egy kicsit terápia is. Nagyon megviseltek az elmúlt évek, főleg Apó betegsége és a betegség vége. :(
Talán így jobb lesz... Olyan, mintha beszélgetnék. :)
Minden nap benézek hozzád, igaz, nem jelzem mindig, de olvaslak. :)
Köszönöm 🤗
Törlés