Ma délután fogalmam sincs, hogy honnan, de szinte percek alatt összejött annyi fölhő, hogy beterítette az egész várost. Sötétbe borult a világ, aztán dörgött, villámlott (de még mekkorákat!), majd eleredt az az igazi májusi zápor, az a bugyborékos.
Tudom, mindenkinek elege van az esőből - nekem is -, de ez más volt. Ennek tavasz-illata, hangulata volt... Naná, hogy irány az erkély, fotómasina a kézben, de a buborékokhoz le kellett volna menni a kertbe és bevallom, annyit azért nem érnek, hogy totál eláztassam magam és a gépem. Próbáltam a mellettünk levő ház tetejét fotózni, ott is voltak buborékos tócsák, hááát..., mit mondjak, nem jött össze. Egy árva villámot sem sikerült elcsípni, igaz, azt eddig is csak véletlenül és mindössze kétszer kaptam el.
A városból meg nem látszott jóformán semmi, csak a nagy szürkeség.
Holnap Pünkösd, pünkösdi rózsával nem szolgálhatok, de hibiszkuszunk pont az ünnepre bontotta ki harmadik virágát. Ennek a virágnak lelke van: az első virágot az én születésnapomra tartogatta, a másodikat a lányoméra nyitotta ki és a harmadik most virít a legszebben. Azt még nem sikerült megfejtenem, hogy egyszerre miért csak egy virágot hoz, de nem baj, csak hozzon! :)
Az esőt nem hiányolom, nálunk volt belőle napokig, a virág gyönyörű, egy villámodat láttam,örülök hogy olvashattalak!
VálaszTörlés:) Nagyon kedves bejegyzés!
VálaszTörlésAzt a múltkor el is felejtettem "mondani", hogy van már új papucsom! :)