Átalakulás?

Ha minden így megy tovább, szép lassan átalakulok fotós bloggá!
Ma délelőtt legalább 2 órát traccsoltam Apóval, gyakran előfordul, nem tartozunk a "két szót sem szólunk egymáshoz" stílusú házaspárok közé. Szerencsések vagyunk, hogy még ennyi év után is van mondanivalónk egymásnak, és az nem csak a családi ügyeket érinti, hanem a világ dolgait is. Apókám, bár nem fiatal, nyitott mindenre, még a költészet iránti rajongásomat is megértéssel fogadja, meghallgatja, vagy elolvassa az épp felfedezett verset, megbeszéljük. Nem mindig találkozik a véleményünk, de épp az a jó, van min vitázni. A politika is ilyen terület. Azért van amiben tökéletesen egyetértünk, például mindketten elmondhatatlanul szeretjük az unokákat! :) Más is van persze, az élet főbb dolgaiban nagyon is egy húron pendülünk.
Később a lányom hívott, most nem beszéltünk sokat, mert nekem ebédet is kell Apónak adni, nem elég a szellemi táplálék! Amikor este telefonál egyszem lányom (van egyszem fiam is, de ő nem arról híres, hogy telefonálgat!), na akkor jó esély van rá, hogy akár 3 órán keresztül is folyik a társalgás.
Ezek után mit írjak a blogba? Mindent kibeszélek, megbeszélek, ide nem sok marad..., a fényképek és nagy ritkán valami, amit még nem mondtam el.