Ebben a pillanatban ködben van az egész város, nem látszik szinte semmi, csak a kékesfehér gomoly. Jó, hogy délelőtt előkaptam a masinám. :)
Reggelre kisütött a Napocska és én úgy éreztem magam, mintha az Üveghegyen lennék. Üvegfák, üvegbokrok mindenütt, csillogtak-villogtak a szikrázóan napsütéses télben. Nagyon szép volt. A völgyeket sejtelmes köd takarta és az ellenfényben a hegyek, tornyok körvonala látszott. Íme:
Gyönyörűszép!!!
VálaszTörlésLassacskán hozzád járok napot nézni és fényeket...:)
VálaszTörlésRhumel ugye? Nekem is nagyon tetszett. :))
VálaszTörlésMeta, odaát nem süt a Nap? A fények nagy értője, tudója Te vagy! Ez komoly, nem viccelek!
Látványnak tényleg szépek ezek a fák. Ők maguk (mármint a fák) biztos nem örülnek ennek a "kabátnak". Egyébként Andi is ilyen csillogó szépségekről írt.
VálaszTörlésAz biztos, hogy a fák nem érezhetik jól magukat benne, főleg, ha az a kabát hízós fajta, de itt leolvadt róluk és a holnapi, ha lesz, nem töri le az ágakat, remélem.
VálaszTörlésSzeretem nagyon a természetet, szegény fák, most igaz rájuk, hogy szépségért szenvedni kell. :)
Gyönyörűek a képeid! :)
VálaszTörlésKöszönöm, a természeté az érdem. :)
VálaszTörlés