Vigyáztam...

Éjfél jóval elmúlt, úgyhogy már tegnap voltam a lányoméknál. Vigyázó szememet kivételesen nem Párizsra vetettem, hanem Kislegényre. Kicsilány tornázott az iskolában, Mamika szülői értekezleten ücsörgött, mi pedig nagyot autóztunk az előszobában, meséltünk Thomas-ról, a kis gőzmozdonyról, nagyokat nevettünk, beindult a csikigép is. Közben odakint eső esett, viharos szél kerekedett, de ezt észre sem vettük, csak Mamikáék mesélték, amikor megérkeztek.
Megnéztük a névnapi videót, képeket, sajnos Kicsilány kérését már nem tudtam teljesíteni. Egy Ki nevet a végén? már nem fért bele, mert holnap suli és ovi, korán kell kelni. Épp jöttem el, amikor a szél kivágta a konyha ablakát. Ott a nyolcadikon ez nem is ritka eset. Gyors szia nagyika! - Mamika rohant az ablakhoz én meg nem rohantam, csak komótosan beszálltam a liftbe.
Aztán az utcán már én is rohantam, mert úgy fújt a szél és jött a busz. Ilyen időben - illik, nem illik - muszáj elérni!
Ballonkabátban, kesztyű nélkül, vékony selyemsállal a nyakam körül, ámde kapucnival a fejemen végül hazaértem. Nem fújt el a szél... Apó ennek igen örült. (Nagyon bízom benne, hogy öröme őszinte volt. :) )
Majd' elfelejtettem: ettem finom, múlt hétről maradt kocsonyát!
Kicsilány kérte a névnapjára. Mikor Mamika feltálalta az ünnepi ebédet, a mi lányunk megkóstolta és elkenődött képpel mondta: Ennek húsleves íze van! :(
Mamika: Persze, a kocsonya olyan, csak meg van dermedve.
Kicsilány: Én nem erre gondoltam, hanem arra a pirosra, ami gyümölcsízű.
Így derült ki, hogy Kicsilány a kocsonyát a gyümölcszselére értette. Azóta Mamika egyfolytában kocsonyán élt. Én voltam a felmentő sereg, megszabadítottam az utolsó előtti adagtól, azért neki is maradt még egy. :)

Melegszik

Ködös, párás, esős őszi nap. Szédülök, nem való nekem ez a klímaváltozás! Azok a régi szép hideg, havas telek... Volt olyan reggel, amikor -20°-ban mentem dolgozni. Azt valahogy jobban bírtam. Igaz, jó pár évvel fiatalabb is voltam. :)

Majdnem disznótoros!

Húúú, de jót ettem! :) Sültkolbász, krumplipüré és cékla saláta. Nem hiányzott a hurka, nem szerettem nagyon soha, de mostanában olyan rossz szokott lenni, hogy nem is vettünk. Ez viszont nagyon finom volt. Apó vette a piacon (Lehel), remélem, tudja, hogy hol, mert ezt még ezen a télen meg kell ismételni.
Most boldog elégedettséggel nézek ki a fejemből. :)

Front? - netán más...? Netán.

Vannak olyan napok, amikor egy apróság is elég, hogy rossz legyen az ember kedve. Ez most olyan. Majd elmúlik...

Két órával később: Elmúlt. :)

Apó születésnapja

Kettesben, csöndesen, ahogy Ő szereti. Nem híve a nagy felhajtásnak, így aztán telefonok jönnek, de vendégek nem. Bevallom, ez nekem is sokkal könnyebb, persze, ha vendégek is jönnének, sokkal ünnepélyesebb volna.

Hosszú lesz a tél...

Holnapra készülődve: Ne várd a májust

(Itt csak a linket teszem be, mert a másik megoldás nagyon lassítja a blogot.)

Csalódtam

Bizony. Úgy vártam a Waczak szállót és meglepődtem, hogy én nem ilyen hangokra emlékszem. Aztán rájöttem, hogy persze, mert eddig az eredeti hangokat hallottam és feliratokat olvastam hozzá. Kár volt szinkronizálni, jobb volt a feliratozott változat. A poénok sokkal jobban kijöttek. A főszereplő (John Cleese) magyar hangja kimondottan idegesít!
Mindegy, a lányomnak megvan az egész sorozat dvd-n (feliratos), majd nála megnézem. :)

Tél, ég...

Metánál láttam a pesti égboltot, itt Budán ilyen volt ma délután:

Ma lenne 80 éves...

...és ezen a napon már 15 éve ég a gyertya Mamám emlékére.

Ütöget a guta!

Akartam üzenni Rhumelnek, hogy a Rigókba nem tudok kommentet írni, mert valami szerver error-terror van nála, erre itt meg az üzenő box nem fogadja el amit beírok. Nem tudom, mi lehet a baja?! Most csak mérges vagyok, majd ha lehiggadok és megjön a kedvem, akkor megnézem.
Irgum-burgum!
Odakint sötét van, köd, szürkeség, hát ez nem elég?! Akkor még itt is sötétben kell tapogatóznom?!

Ködös nap

Üveghegy eltűnt, maradt a köd.

Angol humor!

Aki szereti: m2, 22.35-kor Waczak szálló! Nem tudom, hányszor láttam már, de még mindig nagyon tudok rajta nevetni.

Üveghegy

Ebben a pillanatban ködben van az egész város, nem látszik szinte semmi, csak a kékesfehér gomoly. Jó, hogy délelőtt előkaptam a masinám. :)

Reggelre kisütött a Napocska és én úgy éreztem magam, mintha az Üveghegyen lennék. Üvegfák, üvegbokrok mindenütt, csillogtak-villogtak a szikrázóan napsütéses télben. Nagyon szép volt. A völgyeket sejtelmes köd takarta és az ellenfényben a hegyek, tornyok körvonala látszott. Íme:

2008. GMB

Ma hallottam a rádióban, hogy egyes vidékeken az ajtófélfára írják krétával az új esztendő számát és a háromkirályok neveinek kezdőbetűit. Nos, én itt a blogomban teszem ezt, tán használ... :)
Fenyőfa már a múlté és mappalakó vált belőle, mert azért megörökítettem, ki tudja mire lesz még jó alapon.
Kezdődik a farsang, jöhet a tánc, a móka, kacagás! A táncot kihagyom, pedig hogy szerettem valamikor táncolni! Hja, most van a chi, minden nap megtáncoltat.
A kedvem sokkal jobb, kipihentem magam és egy hosszú telefonbeszélgetésben tisztáztuk a tisztázandókat. Így már nyugodtabb az én lelkem és nincs tüske senkiben. Még időben kihúztuk, mert ha sokáig bent marad, el is tud ám mérgesedni, hajjaj, és az nagyon nem jó...
Tehát, újult erővel és lendülettel vágok neki az új évnek és a blogírásnak.
Ez meg itt egy téli naplemente. Azon a napon sütött, előtte és utána semmi, csak a jég és a hó az utakon. Nagyon remélem, senkinek nem lett semmi baja és mindenki egészben van!

Nem az igazi ez a kezdet...

Ez volt az utolsó év, amikor nagy főzést és sütést rendeztem. Jövőre másképp lesz. Rengeteg étel ment - nem pocsékba, mert az még hagyján -, hanem kárba.
Apónak megártott a sok káposzta, ma az orvosnál kezdte a napot. Én meg egyedül, amúgy sem eszem valami sokat, nem tudom elpusztítani a maradékot.
A gyerekek, jól sejtettem, levest és tésztát kértek. Két éjszakát mindketten nálunk aludtak, majd Kicsilány Apához ment, Kislegény maradt tovább. Kettesben töltöttük a szilveszter éjszakát, mert Apó korán (este 8-kor) már lefeküdt. Nem érezte jól magát.
Azért mi jól elvoltunk... 11-ig bírta a maszat, én 12-kor még fent voltam és magamban boldog új évet kívántam minden kedves rokonomnak és ismerősömnek. :)
31-én, én kis naív, még főztem bablevest (a lencsét nem szeretjük) és sütöttem rengeteg sajtos és köménymagos sós süteményt. Mondjuk, ez utóbbi elég jól fogyott, frissen, melegen nagyon finom. Most Apó eszegeti a teájához.
Elfáradtam. Ma mosnom kellett, mert Karácsony óta ez bizony elmaradt és annyi piszkos ruha jött össze, hogy moshatok még két napig, pedig nem is egyszer dolgoztattam meg a gépet. Most viszont jó párás a levegő a száradó ruháktól. Nincs padlás, nem tudom felvinni a vizes ruhát... Ilyenkor mindig a MAMA jut eszembe. József Attilától.

2008!

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!