Kilenc könyv

Szigorú Kacinka kötelező házi feladatot adott. :)
Volt már ilyen, amikor a Nagy Könyvön játszottunk és szavaztunk. Akkor nem írhattam be a verseket, mert az a játék nem arról szólt, viszont 10 regényt lehetett megnevezni. Akkor írtam egy listát, ez a lista más lesz.
Kezdem a Bibliával. Azt el kell vinni, az olyan, hogy bármi öröm vagy bánat ér, vágyom egy vigasztaló jó szóra, biztatásra, reményre, hitre, de akár történelemre is, csak fellapozom és íme: már megtalálom a vigaszt, a reményt, a hitet.
Másodiknak mindenképp József Attila kötete. Ezt a két könyvet máskor is viszem magammal. Velem voltak a kórházban és minden nyáron a Balatonon. Ha ezt a két könyvet nem vehetem elő bármikor, akkor nagyon rosszul érzem magam.
Mi legyen a harmadik? Szívem szerint mééég versek! Tóth Árpád? Juhász Gyula? Áprily Lajos? Kosztolányi Dezső: Idegen költők? Szabó Lőrinc versei és versfordításai? Vagy Arany János, netán Petőfi Sándor? Atyavilág! Nem tudok választani! És hányan kimaradtak a felsorolásból! Talán egy lakatlan szigeten kiegyeznék egy versantológiával: Hét évszázad magyar versei. Csekélység... 4 kötet, de cipelném örömmel.
Mi legyen a következő? Most valóban jöjjön Kosztolányi Dezső: Idegen költők kötete! Nekem ugyan a magyar költészet a legszebb, de van sok szép vers a világirodalomban is, nélkülözhetetlen szépségek... :)
Ez eddig négy, jaj, már csak ötöt választhatok. Nagyon meg kell gondolnom. Azért milyen más érzés, amikor itt vannak a polcokon a kedvesek és csak kinyújtom értük a kezem, leemelem azt, amelyikre éppen vágyom, vagy töröm a fejem, hogy melyiket válasszam, mert nem lesz más, csak és kizárólag azt olvashatom, amit most kiválasztok. Nem jó. Nem szeretem ezt. Régen, egyszer már válogattam így gondolatban és akkor nem tudtam dönteni. Vagyis döntöttem: a könyveim és Budapest, na és elsősorban a szüleim, családom mellett. Ez csak úgy eszembe jutott...
Szóval az ötödik. Most egy olyan drámára esik a válsztásom, amit jobb olvasni, mint nézni. A szó elszáll, az írás megmarad. Ha olvasom, vissza-visszatérek egy szép sorhoz, szóhoz, okos gondolathoz és elgondolkozhatom rajta, nem hajt a színészek elszálló, siető szava. Madách Imre: Az ember tragédiája.
A hatodik legyen egy vidám történet, Pepin bácsi mindig megnevettet. Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio.
Hetediknek történelmi regényt választok. Jó hosszú és francia. Életem egyik nagy élménye volt, most sem lehet kihagyni, Maurice Druon: Az elátkozott királyok.
Már csak kettő van. Igazából most nagy bajban vagyok. Két írót semmiképp sem hagyhatok itthon, Lion Feuchtwanger és Robert Graves. Mindkettőt nagyon szeretem, de hát másokat is nagyon szeretek! :) Fájdalmas választás, de mit tegyek? Ha tizenöt könyvet vihetnék magammal, az sem lenne jobb! Akkor is fájna a szívem az itthon maradottakért...
Tehát, legyen egy festő élete. Szeretem az életrajzi regényeket, nem a túl regényeseket, hanem azokat, amelyek kicsit ugyan kiszínezve, de a valóságot tartalmazzák. Az egyik legjobb könyv, legalábbis nekem, ebben a témakörben Lion Feuchtwanger: Goya c. regénye. Ezt is becsomagolom.
Robert Graves... Megint egy nagy élmény. Én, Claudius és Claudius, az isten. Két kötet, de nekem ez egy könyv!
Itt a vége és futhatok velük a lakatlan szigetre. :) Nem, nem és nem! Nem tetszik ez nekem! Miért kell választani? Tudom, ha ott lennék azon a szigeten ezekkel a könyvekkel, állandóan a többire gondolnék, hogy azt, meg azt és amazt miért hagytam ki?! Hol van akkor még Thomas Mann, Szerb Antal, Galsworthy, Stefan Zweig, Lawrence Durell, Maupassant, Sienkiewicz, Márquez, Szabó Magda, Csáth Géza, Bulgakov, Csehov, Solohov, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Moravia, Benedek Elek, Lázár Ervin, Rejtő Jenő, Agatha Christie, Umberto Eco, Paul Auster... Soroljam még? Nem. Képtelenség felsorolni őket.
Én inkább maradnék itt, ebben a régi, kissé lepusztult budai lakásban a kedves könyveim között. Nagyon rossz lenne nélkülük, ...életem egy fontos részét jelentik nekem kedves íróim, költőim könyvei. Ha el kellene hagynom őket, mintha belőlem szakítanának ki egy darabot. Nem túlzok, erősen kötődöm a könyveimhez. Lehet, hogy nem vagyok nooormális? :)) És ki az?! :)

(Talán holnap, vagy egy hét múlva, más könyveket választanék, mert ez is hangulattól függ, mint oly sok minden más, de az első kettő, az biztos!)
(Később: Olvastam Meta listáját, mennyire más! Rideg Sándor: Indul a bakterház c. regénye és a Hrabal-könyv között én is vacilláltam. :) Sőt, Szabó Magda az egyik kedves íróm, talán csak a mostanában írt könyvei nincsenek még meg. De... a kilenc az kilenc!)