2007. március 23., péntek

Windows Media Player 11.

Frissítettem a 10-est és ha már új, akkor zenéljünk is vele. Tobzódtam. Délelőtt vasaltam, ebéd, meg ilyenek, aztán zene vég nélkül! Már kicsit zsong a fejem, de most is szól. Épp Márkus László énekel... Majd gondolj néha rám... Casablanca...
Nosztalgiáztam. Jó volt. Lassan azért befejezem. Na, most meg a Cini énekli, hogy: Megmondták előre! Voltam vagy 20 éves, amikor bizonyos szerelmi csalódás miatt, sokat énekeltem ezt a nótát. Régen rengeteget énekeltem. Ma már erről is leszoktam, de a konyhában, főzés közben azért néha még dúdolgatok.
Ennek a sok éneklésnek az lett a következménye, hogy a gyerekeim olyan régi dalokat ismernek, amiket még apukám énekelgetett 20 évesen. Ő is nagyon nótáskedvű, én tőle tanultam sok régi dalt. Gyerekkoromban voltak olyan esték, amikor apu mandolinozott, én énekeltem, anyukám meg hallgatta. Neki nem volt jó hangja, egyetlen népdalt tudott csak elénekelni viszonylag nem hamisan: Szól a kakas már, majd megvirrad már...
Az Aludj baba, aludjál, feljött már a csillag kezdetű altatódalocskát tőle tanultam meg. Máig hamisan énekelem. :) Sőt, a lányom is, mert ő meg tőlem tanulta, anyukám stílusában. :)

Bárban érzem magam..., a 60-as évek közepén, még a félhomály is stimmel. Ne sírj anyám a te rossz fiadért..., zongorakísérettel. Éjjel rács van a csillagokon... Hobo. Ma ilyenem volt...
Léna eltűnt egy hajnalon..., én is eltüntetem magam, a hajnal már a kertek alatt oson.
Petite Fleur. Franciául énekli Petula Clark. Jó, legyen ez a búcsúdal. Jó éjszakát.

2 megjegyzés: