2010. február 28., vasárnap

Az öt film...

No kérem, akkor most nekidurálom magam és írok 5 filmről, ahogy azt Bikfic kérte.

Az első egy indiai film, Ketten a nagyvárosban.
Az 50-es években láttam, lehettem olyan 9-10 év körüli? - ez csak azért fontos, mert a szüleimmel néztük meg a filmet. Ma már nem emlékszem igazán a történetre, de egy kép a film végéről máig bennem él: egy nagy pályaudvar, egy nagyon szegény kisfiú, aki cipőtisztítással keresi a kenyérre valót, de valamiért nincs munkája és hosszas lelki tusa után, kéregetni kezd. Kinyújtja kezét az emberek felé, rájuk sem mer nézni, ám egyszer mégis feltekint és akkor látja, hogy a jómódú emberek által örökbefogadott kishúga áll előtte...
Kavargó érzelmek..., szégyen, fájdalom... és szipogás, sírás a nézőtéren. Nem tagadom, én is sírtam, sírtam? - bőgtem. Aztán felkapcsolták a nézőtéri lámpákat és kifelé menőben láttam, hogy nem csak mi – az Anyukám és én – megyünk haza vörös szemekkel és dagadtra bőgött arccal, sokakból váltotta ki ez a film ezt a reakciót.
Most, mikor készültem erre a kis beszámolóra, utánanéztem, hogy van-e valami erről a filmről, és van! Többek közt ezt találtam:

KETTEN A NAGYVÁROSBAN (Boot Polish)
fekete-fehér, indiai filmdráma, 149 perc, 1954

Az árvaságra jutott testvérpárt nyomornegyedben élő gonosz nagynénjük koldulásra kényszeríti, miközben szomszédjuk, egy jólelkű, idős nyomorék, becsületes kenyérkeresetre biztatja őket. A komoly anyagi befektetést és konspirációt követelő cipőtisztítás sok kalanddal és konfliktussal jár, ami végül szembefordítja az elszánt kamaszhőst bájos kishúgával.

A második: Liliomfi (1954), magyar film, mint azt - gondolom én - mindenki tudja ebben a hazában!
Húúú, az a film nekem már kislányként nagyon tetszett! Darvas Iván fiatalon, jaj, de jóképű volt! Akkor még nem tudtam, hogy egész életemre szóló barátságot kötöttem vele, igen, kötöttem és nem kötöttünk, mert ő erről természetesen nem tudott, én a nézőtérről rajongtam érte, Darvas Iván pedig számtalan csodálatos alakítással igazolta, hogy nem véletlen ez a rajongás, nem csak a csinos külsőről volt itt szó. Én sem írhatnám meg jobban, átfogalmazhatnám, de minek? - inkább idézek Csáki Judit Darvas Ivánról írt megemlékezéséből:

Elegáns színész volt - zsigeri elegáns; tudott például öltönyt viselni, meg a modort is hozzá. Mozdulatai, gesztusai régi színészek eleganciáját idézték - és egy másik kort, csak képekről, filmekről ismerőset.
Bármit-bárkit játszott: DARVAS IVÁNRA lehetett ismerni benne. Manír? Naná, sok. És hozzá a maníron túli nagyság. Lenyűgöző férfibáj - milyen kevés színész bír ilyesmivel, neki meg milyen sok volt belőle, ráadásul mindvégig -, ami, gondolom, nemcsak a nőket nyűgözte le. Vonzás és vonzódás, és mindig valami titokzatosság; annak érzékeltetése, hogy amit látunk, nem minden. És amit nem látunk - na, azt kéne látni.
Liliomfi - ezt sokszor láttam, ez az ő szerepe marad, akárhányan játszották el azóta, utána: ott mosolyog a szekér ponyvája alól, makacs szőke fürtjei az arcába hullnak. „

Ebben a filmben szerepel még a másik nagy kedvencem, Dayka Margit, de a szereposztás egyébként is parádés: Balázs Samu, Pécsi Sándor, Soós Imre, Ruttkai Éva, Tompa Sándor, Szemere Vera..., Krencsey Marianne, aki akkoriban a szépség volt maga.

A harmadik, a Cartouche (1962), francia-olasz, kosztümös kalandfilm.
A történet a XVIII. századi Párizsban játszódik, Cartouche egy tolvajbanda feje, de olyan bandáé, ami csak a gazdagokat lopja meg, a szegényeket segíti. Klasszikus „jó betyár” film, de én ebben a filmben szerettem meg azt az érdekesen csúnya, gyűrött fejet, ami Belmondo nyakán ül. Claudia Cardinale játsza mellette kedvesét, a gyönyörű cigánylányt, Vénuszt, akibe a bandavezér természetesen halálosan szerelmes és aki a film vége felé meghal és akit csodálatosan felékszerezve (a lopott kincsekkel), egy gyönyörű hintóban temetnek el örökre a hullámok... Hááát..., mindegy, nekem akkor is tetszett, nna! Valahogy a 60-as évekre olyan jellemző ez a film. Vagy csak én néztem meg akkoriban több kalandfilmet? Lehet.

Az 50-es, 60-as évek után a 70-es évek nagy filmje volt, bár hozzánk csak a 80-as években jutott el a Jézus Krisztus Szupersztár.
A történetet nem kell elmondanom, Jézusnak - a keresztre feszítése előtti - pár napjáról szól. Mikor én megnéztem a filmet, még elég újdonságként hatott az emberekre. Rám is. A zene..., amit máig szeretek, pedig elmondhatatlanul sokszor hallottam azóta. A zenét és részben a forgatókönyvet is Andrew Lloyd Webber írta.
Tudom, hogy a hozzáértők gyakran fintorognak, ha meghallják a film címét, én nem vagyok hozzáértő, csak egy néző a sok közül, aki amikor kijöttem a moziból, legalább 1 órán át meg sem tudtam szólalni. Ha akad az olvasók közt olyan, aki ismer, az tudhatja, hogy ez mit jelent. Általában nem szoktam fukarkodni a szóval. :)

Időhöz nem köthető az ötödik, nem is egy film, inkább sok kicsi film és azok is némák! Annál kevésbé a közönség! A sok hahotától, ha hangos filmek volnának, akkor sem sokat lehetne belőlük hallani. Stan és Pan!
Anno, nagyon-nagyon régen, bérletem volt a Filmmúzeumba és ott láttam jó pár Stan és Pan filmet. Stan a kicsi, naiv, tutyi-mutyi, együgyűen bájos figura, aki mindig jót akar, mégis rosszul sülnek el a dolgai, Pan a nagy, az atyáskodó, a mindig tettre kész, örökké valamin mérgelődő, fölényeskedő alak, aztán valahogy neki sem sikerül a helyzet magaslatára kapaszkodnia. Nagyon sok komikus helyzetben, nagyon sok galibát csinálnak ők ketten.
Két filmjükre nagyon jól emlékszem, az egyikben kéményseprőket játszanak, a másikban pedig azon nevettem könnyesre a szemem, amikor egy építkezésen, fent a magasban, egy keskeny vasvázon manőverez Pan, mert ott érzékeli, hogy a nadrágjában, ha jól emlékszem, egy rákocska kóstolgatja, csipkedi és keresi a kiutat a nadrág-csapdából. Elmondani nem lehet, azt látni kell! :)))

Ezzel elvégeztem a házi feladatot, de közben, amíg készültem megírni, nagyon sok filmemlék előjött a múltból. Ez a válogatás inkább véletlenszerű, nem a legkedvesebbek, de azokat nem is tudnám felsorolni. Rájöttem, hogy nagyon sok filmet szeretek, vagy a történetük, vagy a bennük játszó színészek teszik kedvessé őket.
Itt a pont, amikor befejezem, mert ha még belemegyek a kedves filmek témába is, akkor még holnap is a billentyűket fogom abajgatni. :)

2010. február 25., csütörtök

Ilyen volt ma a napsütés...

Hogy közben köd, vagy szmog, netán pára homályosította el a Várost, azt nem tudom, de a Nap valóban sütött!

(Közben tervezgetem, hogy mit is írjak az "írj öt filmről" listájába - Bikfictől kapott házi feladat -, de nagyon nehezen tudok dönteni. Azért lassan már össze kéne szedni magam és azt az öt filmet! Nem az a baj, hogy nem tudok miről írni, hanem hogy a sok közül melyiket  is szeressem?!)

2010. február 20., szombat

Ez még a hónál is rosszabb!

 
Nagy köd és sehol a panoráma, eltűntek a színek, szürke minden, csak a munkások dolgoznak az építkezésen hóban, fagyban, esőben, szélben na és ködben, mint a mellékelt ábra mutatja. Nemszeretem idő!
Ezt a képet csak azért, hogy színt vigyek a nagy szürkeségbe. Éjjel, mikor már nem a monitorral szemezek, akkor még nézek egy kis akármit a tévében, legtöbbször a BBC entertainment műsorát. Itt épp a Kincskeresők vetélkedője megy.
Két csoport - pirosak és kékek - kapnak a tévétől 300-300 fontot és abból kell régiségeket vásárolniuk (3 darab mindegy mit), lehetőleg olcsón, mert árverésre kerülnek a tárgyak és az a csoport nyer, amelyik haszonnal tudja eladni az általuk vett szépségeket. A nyereséget aztán a győztes csapat vághatja zsebre. Az egészben azt szeretem, hogy nagyon sok szépet, vicceset, randát, értékeset, érdekeset, furcsaságot lehet látni. És hogy miket tudnak emberek gyűjteni...! Az árverés is nagyon jópofa, ilyen helyre én amúgy nem jutok el, de itt ez is lehetséges. Közben még tanulok is, mert mindenről elmondják, hogy mikor és ki készítette, mire való, miért értékes, vagy épp miért értéktelen. Minden adásban megcsodálhat az ember egy-egy szép régi kastélyt is, természetesen gyönyörűen berendezve. Az árveréseken pedig a zászlótól a tintatartóig, szobroktól az éjjeli edényig, bútoroktól a tubákos szelencéig, minden megtalálható. Ezt a "csodás" zöld békát is egy árverésen találták. :)
Valamit nagyon tudhatnak ott BBC-éknél, mert ez az egész még izgalmas is!

2010. február 18., csütörtök

Hátterek (jó szórakozás!)

Ez csak pár darab, van mééég! - azokról nem is szólva, amiket kidobtam, mert vagy nem tetszett a végeredmény, vagy túl sötétnek, túl mintásnak bizonyultak. A fejléchez szükséges feliratokat - gif formátumban - külön szoktam megrajzolni, írni. A hasznos rész középen: 840 px széles, a teljes méret: 1280x800 px, ha valakinek megtetszik bármelyik és tudja használni, csak tessék, lehet vinni. :)

2010. február 13., szombat

Új ruha

Végre, rájöttem az átlátszó háttér titkára! Elég sokáig tartott... :)
Az a helyzet, hogy a régi képtároló helyem nem hajlandó nagyobb, csak max. 1024x768-as felbontású képet tárolni, jobban mondva hajlandó, de nem ingyééé. Én meg ugye, jó magyar szokás szerint, nem akarok ezért fizetni, tehát kerestem egy ingyen tárolót. Megtaláltam, aztán megjött az ihlet is és úgy döntöttem, hogy új ruhát kap Csalamádé.
Most egy ideig ebben lesz, de amint jön a jobb idő, lecserélem vidámabbra, tavasziasra.
Egyébként elvagyok, megvagyok. Fotózgatok, zenéket rendezgetek, olvasgatok, ja, és úgy mellesleg  élem a megszokott életem (értsd: vásárlás, főzés, takarítás, mosás..., csupa ilyen "érdekes" dolog). Minden nap furdal a lelkiismeret az elmaradt emilkék miatt, de bizakodó vagyok, és hiszem, hogy eljön az a nap, amikor leülök a gép elé és azt mondom, hogy na, most aztán adok a furdalásnak egy pofont és megírom azokat a leveleket. Addig pedig mindenkitől akit érint, bocs, bocs, ezer bocs! :)

2010. február 10., szerda

Téli rajzok és egy naplemente

2010. február 9., kedd

Képek Magyarországról

Nohát, nem itt nálam, hiszen én alig mozdulok ki Budapestről (sajnos), de létezik egy blog, ahol nagyon sok szépséget lehet találni, érdemes meglátogatni. :) ;)

"Szeretnénk, ha hazánk minden tájáról, városáról és falváról láthatóak lennének fényképek, ezért kérünk, hogy vedd a fényképezőgéped, és örökítsd meg ahol élsz, amerre jársz." - idézet a blog bemutatkozásából.

2010. február 2., kedd

No te medve, hosszú lesz még a tél?

A konyha ablaka felett ilyen hatalmas jégcsapok lógnak! Épp az elmúlt héten meséltem Kislegénynek, hogy az én gyerekkoromban milyen naaagy jégcsapok voltak, most aztán meg is mutathatnám neki, ha itt volna... :)