2008. május 5., hétfő

Anyák Napja volt

Az úgy kezdődött, hogy lent a kapuban váratlanul ott állt a két kis szöszi! Ott nevettek ránk az üvegen keresztül, minket vártak.
Aznap reggel Kicsilány készítette el Mamikának a reggelit és tálcán vitte be neki az ágyba: kávét és sajtos-uborkás szendvicset.
Később egyedül ment el virágot venni – a virágos a házuk előtt van, úgyhogy nem volt veszélyes, de ez volt az első önálló vásárlása.
Feldíszítették a lakást, ahogy azt Mamikától látták, felköszöntötték Anyák Napja és a születésnapja alkalmából, átadták az ajándékaikat.
Ezek után érkeztünk meg mi és fogadtak bennünket - ahogy azt már írtam.
Sikere volt a tortának, az érdem most nem az enyém, mindenkinek ízlett, csak a marcipán figurákkal akadt némi gond.
A Mamikának vitt marcipánrózsa Kicsilányhoz, Kicsilánynak szánt kiskacsa Kislegényhez és a Kislegénynek vásárolt bohóc Mamikához vándorolt.
Jött az élménybeszámoló: érdekes volt a repülés - képzeld, Nagyi, egyszer még egy felhőbe is belerepültünk!
Látták a Kárpátokat, kocsival elvitték őket, megnézték a havas csúcsokat, csak épp nem az erdélyi oldalon, hanem a másikon.
Nagyon fáradtan jöttek haza, a három napot szinte végig utazással töltötték, aludni sem aludtak sokat.
Itthon minden a helyére került, már Kislegény szíve sem fáj, merthogy fájt neki... - ő mondta így. A távolság kissé megviselte.
Nagyon jókat játszottunk és nagyokat nevettünk, csak úgy zengett a ház! Végül azzal búcsúztunk, hogy szombaton jönnek hozzánk és nálunk lesznek egész hétvégén.
A rendelés: milánói makaróni spagettiből, krumplifőzelék virslivel és sok-sok sült szalonna!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése