2007. december 28., péntek

Ünnep után

Szépen, ahogy kell, eltelt az ünnep. Öröm és béke volt.
Mindenki örült a kapott ajándékainak (ezt a könyvet én kaptam!), én örültem, mert minden jól sikerült - a káposzta a lányom szerint is kicsit sós, de az aprója és nem a gombóc. :)
Sütemény még rengeteg van, de jönnek a gyerekek, nálunk is alszanak két éjszakát, talán ők is esznek majd - bár nem a sütemény a kedvencük. A fagyit jobban szeretik.
Vendégeskedés nálunk most nem volt, mi mentünk vendégségbe. A szentestét a lányoméknál töltöttük, Kislegény akkor még lázas volt, nagyon sajnáltam, mert többnyire csak üldögélt, pihengetett. Mikor lement kicsit a láza, akkor azért játszott is. :)
Most, hogy jönnek, hiába a sok maradék (káposzta, húsleves, sülthús, csirkemell-ragu), főznöm kell: minestrone levest virslivel és carbonara szószos tésztát sült szalonnával. Ezek a kedvencek, a levest Kislegény szereti, a tésztát Kicsilány. Nem baj, megéri a fáradtságot. Olyan öröm látni, ahogy esznek és közben Kicsilány mindig elmondja, hogy Nagyika, ezt csak te tudod ilyen finomra csinálni.

2007. december 23., vasárnap

Ünnep előtt

Áldott, békés Karácsonyt kívánok!




Az ünnepi készülődés lefoglalja az időmet, ide már nem nagyon tudok jönni, de még mutatok a mai zúzmarából egy keveset és egy csöpp ízelítőt a süteményekből. A gyümölcskenyér finom, már megkóstoltam, a gesztenyést majd 24-én. Most sült meg a piskóta a kakaókrémes tortához, kész a krémje is, csak ki kell még hűlnie, hogy megkenhessem.
A káposzta nem lett sótlan, nekem pont jó, Apó szerint kicsit sós. :)

Advent, negyedik vasárnap

2007. december 20., csütörtök

Rotyog a káposzta!

Nnna, ez nem soká kész, mára épp elég volt. Tegnap a gyerekeknél voltam, elég későn értem haza, elfáradtam és még mindig kell vásárolni... Nem nagy dolgokat, de szükségeseket.
Kislegény tegnapra megbetegedett, vírusos felső- légúti fertőzése van, remélhetőleg karácsonyra elmúlik. Nem veszélyes, de a hangulata nem volt olyan, mint máskor. Azért egy autózásban benne lett volna, de helyette inkább társasjátékoztunk és elmesélte a legalább 60 darab rajzát, egyenként, hogy miről szól.
Közben Mamika és Kicsilány karácsonyi ünnepségen voltak. Az iskola minden évben tart egy közös nagy ünnepet a közeli templomban. Kicsilány is szerepelt, tornázott. Ritmikus sportgimnasztika, nagyon ügyes benne, csak egy baj volt, hogy nem volt szőnyeg és a templom márvány padlóján várakoztak, ugráltak - egy szál zokniban. Most várhatjuk, hogy mi lesz a következménye, pláne, hogy Kislegény is beteg.
Holnap sütöm a gyümölcskenyeret. Az még kicsit bajmolódós, de aztán már enyém a krokodil! :) A többi hamar elkészül.

Később: Megkóstoltam egy bongócot, lehet, hogy kicsit sótlan... Jajj nekem! Úgy megijedtem a legutóbb elsózott káposztától, hogy most meg nem tettem bele elég sót? Ciki. Hátha mégis jó lesz? - majd megmondják az okosok... Ez van.

2007. december 18., kedd

Kissé megkésve

Most hideg van és szürkeség, de 16-án - vasárnap - fehérek voltak a háztetők. Hétvégén Kislegény vendégeskedett nálunk, holnap én leszek vendég náluk. Közben nagy készülődésben vagyunk, még mindig hiányzik pár ajándék. Az ünnepi menü alapjai, úgy nagyjából, már itthon várják sorsukat, de még akad bőven vennivaló. Na meg a sok tennivaló...! Ráadásul a fotómasinám is rendetlenkedik. Nem akar a vaku világítani, aztán meg úgy világít, hogy csak egy nagy fehérség látszik a képen. Irgum-burgum!
Csütörtökön jön el a Nagy Káposztafőzés. A próba szombaton elég jól sikerült, kicsit elsóztam ugyan, de azért mind elfogyott. Péntektől sütés, utolsó simítások a lakáson, ajándékok elő a dugihelyről (csak megtaláljam őket!), aztán jöhet a boldog Ünnep! :)



2007. december 16., vasárnap

Advent, harmadik vasárnap

2007. december 12., szerda

A kaktusz téli virága





Ma reggelre kaktuszunk kibontotta a szirmait. Nem lesz belőle karácsonyi virág, az már biztos, addigra el fog hervadni.
Hihetetlen, hogy ilyenkor virágzik, mindig nyár elején szokott.
Szép, örülök neki. :)

2007. december 11., kedd

Esteledik

Lement a Nap, kigyúltak a fények. Kicsit halványabbak mint máskor, de legalább már látszanak!
(Nagyban jobban látszanak, katt a képre!)

Holnap lemegyek és szétnézek a környéken levő boltokban. Vásárolni is kell, mert a nézelődéstől még nem lesz semmi a fa alatt és az asztalon.
Egyébként megvan a Tüskevár! Leánykám talált rá, az utolsót hozta el, díszkötésben! Mikulásra már nem, de Karácsonyra nagyon jó lesz. Nem gondoltam, hogy így kell majd vadászni rá...
Fő, hogy ott lesz a fa alatt és Kicsilánynak teljesül a vágya. :)

2007. december 10., hétfő

Kint is vagyok, bent is vagyok...

A kinti világ.
A benti kuckó.
Karácsonyi kaktusz lett? Szépen növekszik a bimbó, talán addigra kinyílik.
Ilyen időben nem árt. Bevallom, ezt csak a változatosság kedvéért tettem ide. :)

Tessék, már megint...

... átcsúsztam a holnapba. Észre sem vettem, hogy már ennyi az óra!
Semmi különös, csak egy kis ködöt szeretnék mutatni, hátha holnapma nem lesz és valakinek esetleg, netántán hiányzik. :) Én már unom.

2007. december 9., vasárnap

Advent, második vasárnap

2007. december 8., szombat

Úúúúú-Borka!

Uborkaszezon van nálad. Minden nap benézel ide, aztán nem írsz semmit. Elolvasod a kedves ismerősök bejegyzéseit, nézelődsz a neten, itt meg nem változik semmi!

Történnek pedig dolgok, nem annyira velem, mint inkább a gyerkőcökkel, de valahogy nincs kedvem megfogalmazni, leírni. Az az igazság, hogy a karácsonyi készülődés elviszi minden energiámat. Ma is könyvnézőben jártam és játékboltban. Szerettem volna megvenni a Tüskevárt Fekete Istvántól, de nem volt. Volt Téli berek, de nekem per pillanat a Tüskevár kellett. Sürgősen!!! Mikulásra. Megrendelés kizárva.
Telefon a lányomnak, hogy akkor most mi legyen? Végül valami tündéres történetben egyeztünk meg, amiről semmi elképzelésem nem volt, de könyvesnéni tudta, hogy mit keresek és végre tehettem valamit a kosaramba. A többi, felnőtteknek szóló irodalmat csak félszemmel mertem megnézni, mert még a játékboltba is terveztem egy vásárlással egybekötött nézelődést. Aztán a mai árak mellett - a könyv sem olcsó, a játék is drága -, szóval gyorsan fizettem és iszkoltam kifelé, nehogy elcsábítson egy új regény, esetleg verses kötet.
Ezután a játékok felett töprengtem elég hosszan. Ami nekem tetszik, az ma nem menő. Végül kompromisszum született, Thomas mozdony (mégsem transzformer!) és nagy kétségek közepette, valami póni nevű borzalom... Nehéz a sorsa a mai nagymamáknak, nem én voltam az egyetlen, akinek fogalma sem volt, hogy milyen az a játék amire az unoka oly nagyon áhítozik.
Szerencse, hogy a karácsonyi ajándékokat már nem nekem kell megvenni, lányom átvállalta. A többi unokának viszont igen, de onnan nincs semmi konkrét igény, úgyhogy majd elboldogulok valahogy.
A gyümölcskenyérhez már megvettem az aszalt gyümölcsöket és a mandulát. Olyan, mintha a kabáthoz megvettem volna a gombot... A listám kész és jó hosszú, egy tétel kipipálva.

Nnna! Mégis írtam ide is valamit!

2007. december 5., szerda

Ünnepre készülődve

(Csak egy pici részlet)

Recepteket olvasgatva került a kezembe a mamám egyik írása. Ezt a süteményt nagyon szeretem, hókocka néven is emlegetik. Egyszer sütöttem csak, mert a szalalkáli szúrós szagát Apó nehezen tűrte. Az írás viszont megmaradt, megsárgult, kicsit szakadozott, de a mamámé. Van belőle több is és olyan jó 15 év után is érezni a gondoskodását. Némelyik alatt az is ott van, hogy : Jó étvágyat hozzá! Csillagom, ha valamit nem tudsz, hívj fel. Már nem lehet...

2007. december 4., kedd

Nagyhalak, kishalak

A nagyhalak megeszik a kishalakat -, de akkor is, ha felhőhalak?

(Fekete-fehérben, mert színesben olyan hihetetlenül erősek voltak a színek.)

2007. december 3., hétfő

Labda Anditól

Most, hogy lankad a lelkesedésem a blog kinézetének alakítgatásában, van időm elgondolkozni. Andi dobott nekem egy labdát, amit ő Tyriától kapott. Nem tudom, mit írjak? - azt amit soha nem csinálok, vagy amit csinálok, de még nem írtam róla. Majd vegyesen, lesz benne ez is, az is. Hamarabb összejön a hét pont.
1. Mint Andi, én is teljesen natúr iszom a kávét és a teát. Szerintem így lehet igazán élvezni az ízüket.
2. Nem szeretek hosszú távon autóval közlekedni. Félek és ráadásul a gyomrom is felkavarodik tőle. Nem a félelemtől, hanem az autótól. Főleg ezek a mai, nagyon kényelmes, hajóként ringatózó kocsik ártanak a legjobban. Bezzeg a trabiban nem volt semmi bajom!
3. Minden nap - nem írhatom, hogy este, mert általában hajnalban fekszem le - halk zeneszó ringat álomba.
4. Nem szeretem a szűk helyeket, azonnal ki akarok onnan menni, és ha nem lehet, akkor bizony pánikba esem.
5. Nem adok ajándékba tűt és kést, pedig úgy különben nem vagyok babonás, de ezt valahogy mégsem tudom megtenni.
6. Ha valaki eddig nem jött volna rá, mert én így még soha le nem írtam, de bolondulok az unokáimért, szerintem ők a legszebb, legokosabb, legügyesebb gyerekek!
7. Nem igazán vagyok társas lény. Nagyon szeretek egyedül lenni, talán ezért van, hogy éjszaka olyan sokáig fent vagyok. Apó is eléggé magának való, így aztán egész jól kijövünk egymással. Kölcsönösen tiszteljük egymás bogarait. :) A hangyák..., ugyi.

2007. december 2., vasárnap

Sűrű köd egész nap

Délután ennyit lehetett látni a városból, most kinéztem az ablakon és semmi, de egyáltalán semmi nem látszik az erkélyen túl, még egy aprócska pisla fény sem. Félelmetes, mintha a semmibe nézne az ember. Nem széles az utcánk, de a szemközti házak sem látszanak. "Szomorú az idő..."

Advent, első vasárnap

2007. december 1., szombat

Álmos vagyok...

Megyek aludni. Annyi fejlécet gyártottam, hogy már káprázik a szemem! A vicc az, hogy még mindig nem találtam rá az igazira..., már ami a fejlécet illeti. :)
Na, megyek még kicsit chielni, az jól elringat, de utána zsupsz az ágyba!