2007. január 27., szombat

Régi rajzok...

Előkotortam az íróasztalom mélyéről a gimnáziumi biológia füzeteimet és pár rajzot bemásoltam belőlük a gépbe. Nagyon szerettem a biológiát, szinte nem is kellett tanulnom, már az órán megjegyeztem mindent. Olyan, számomra természetes dolgokat tanultunk, nem kellett más, mint nyitott szemmel járni a világban, megfigyelni a természetet. Főleg az embertan volt nagyon könnyű, elég volt csak magamra nézni... Rajzoltam mindenfélét a füzetembe, azzal is sokat tanultam, ráadásul a rajz (és az olvasás) volt akkoriban a mindenem! Elég csöndes elfoglaltságok... Sokat ültem (már akkor is!) az asztalomnál és rajzoltam.
Gimnázium után, tanáraim noszogatására, felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, persze nem vettek fel... Már mindegy, hogy miért nem, de én akkor úgy elkeseredtem, olyan csalódott voltam, hogy jó darabig nem vettem a kezembe rajzolás céljából ceruzát. Később persze megint rajzolni kezdtem, rajzoltam a gyerekeimnek, az óvodának - az iskolában már titkoltam, hogy tudok rajzolni :) - és a munkám is részben rajzolásból állt. Igaz, műszaki dolgokat szerkesztettem és rajzoltam, de abban is megtaláltam a szépséget.
Aztán jött a számítógép és én azzal is rajzoltam, eleinte csak használtam az AutoCad programot, de idővel belemásztam kisebb programokba, végül már én is írtam programot, bele is szerettem alaposan! :) Ez lett a hobbim. Ma még rajzolgatok szabadkézzel az unokáknak, de a számítógépes rajzolást már jobban szeretem. Soha nem lett volna belőlem művész, de egy jó ötvös biztosan!
Azt nagyon szerettem volna...

10 megjegyzés:

  1. Nagyon ügyes vagy! :) (és egyben újabb lelki rokonság kettőnk között: én is ilyen készülődtem, de nem sikerült)

    VálaszTörlés
  2. Még egy újabb hasonlóság, bár koponyát, meg bogarat - Brrr - sosem.

    VálaszTörlés
  3. Endikém, én viszont nem tudok írni! :) Ez a különbözőség azért nem baj, ugye? Attól még barátok vagyunk! :)
    Nem olyan jó rajzok ezek - nem álszerénységből mondom -, de anno nagyon jól szórakoztam velük. Egy kis kézügyesség, ennyi. A gyermekek, unokák örökölték, én is úgy örököltem a papámtól. :)

    VálaszTörlés
  4. Bikfic, ráéreztem én erre már az elején! :)
    Nagyon nehéz volt oda bejutni... Mikor én felvételiztem, textiltervező szakra összesen 5 embert vettek fel és állítólag már a neveket is tudták, hogy kiket. Ezt az információt terjesztették, de lehet, hogy csak savanyú volt a szőlő? :) Azért szép emlék az az 1 hét, minden nap bejártunk és egész nap csak rajzoltunk. Egy öreg nénike ült modellt. Sokan tanulhattak már előtte rajzolni, meglátszott. Én csak azt tudtam, amit a suliban tanultunk...

    VálaszTörlés
  5. Kacinka, Te is szeretsz rajzolni? :) Érdekes, a bogaraktól, rovaroktól én is irtózom, de a lerajzolásuk nem jelentett problémát, azok nem repültek a fejemre! :)
    A koponya meg soha nem rémisztett... Néha ránézek egy emberre és elképzelem, milyen formájú lehet a koponyája. Jó, kicsit morbid, de soha nem mondtam, hogy normális vagyok! :)

    VálaszTörlés
  6. Ha már itt vagyunk: Endi hol ír? mert én eddig még nem tudtam rájönni, kérek szépen címet privátban, jó?

    VálaszTörlés
  7. Bikfic, Endi csak az íróasztal fióknak ír! :) Titokban tartja..., pedig én nógattam, de hajthatatlan. Elárulok valamit: a Mila versek között van egy költő, Faller János. Érdemes elolvasni a verseit, Endi Édesapja. (Elnézést Endi, hogy árulkodtam.) :)

    VálaszTörlés
  8. Szerintem fantasztikusan jók ezek a rajzok!!! Gratulálok!!!

    VálaszTörlés
  9. Samu nagyon köszönöm. :) Ezeket 15-17 éves koromban rajzoltam. Azóta sok víz folyt le a Dunán...

    VálaszTörlés
  10. Micsoda tehetség! Nagy kár, hogy nem folytattad a rajzolást, még akkor is, ha nem vettek föl a főiskolára. (No persze, az lett volna az igazi, ha fölvesznek.)

    VálaszTörlés