Bloghátterek (1366x768)

Már nagyon nem szeretem ezt a telet!

Most meg esik, esik, esik és esik, vigasztalanul esik az eső. Szürkeség, sötétség mindenütt. Szürke az ég, a táj..., brrrr!
Gyere már tavaszi napsütés, kéken ragyogó égbolt, harsogó zöld fák, bokrok, kipattanó rügyek, színek - nagyon hiányoztok.
Elegem van a nyomasztó téli időből!!! Piros lapot neki! - igen! Hm. Pedig nem is szeretem a focit. :)

Kilátás

Ozser blogjában találtam rá egy ismerős képre.
2007-ben volt egy blog: Van képünk hozzá - már nincs meg a blog, sem a képek - és ott tette be valaki ezt a köztéri szobrot, azaz a róla készült fotót. Mindegyikünk leírta azt, ami a képről eszébe jutott.

Én akkor ezt írtam:

Öregem! Micsoda kilátás...!!! Hű, de szép lábacskák! Az meg ott olyan, hogy nem félteném Magyarországot, ha ilyen lábakon állna... Jó kis tömör gyönyör a hölgyike. Nnna, itt meg nem bejött a képbe egy nadrág! Mellette tipeg egy picike lábikó, még alig tud menni, inkább pattog a kövön a lábacska..., de szedi a kicsi szorgalmasan.
Ez talán egy manöken – kicsit vékony az én ízlésemnek, de van akinek ez tetszik. Te Laci! - nem is rossz ez a munka. Az ember megunja a lenti sötétséget, feljön a felszínre és máris milyen érdekes a világ. Amott egy nénike sétálgat lassan, kopott, de szép tiszta a cipője, látszik, hogy nagyon vigyáz rá. Az meg ott egy kamasz, a lábán divatos sportcipő, szalad a megálló felé.
A mindenit! Ez veszélyes volt... Majdnem elvitte a fejem egy gördeszka! Jaj! Egy csomag landolt a fejemen. Hát ez nem lát a szemétől?! Jól van nnna, ne rángasd a nadrágom! - mindjárt lemegyek.
Laci, te nem akarod megnézni ezt a csodát? Ezeket a lábakat biztosítani kéne! Tudod, mint a Marlene Ditrichnek. Karcsú boka, formás vádli, hehe, szép hosszú combok, innen azt is látni! Ne rángass már! Olyan kellemes itt fent. Szépen süt a nap és ez a belváros öregem! - a sétáló utca! - nem autók robognak melletted, hanem emberek jönnek-mennek körülötted...
Várj, ezt még megvárom. Ezt pont nekem írta fel az orvos. Nagyon csinos lábacskák. Jó kis bögyös menyecske. Hinnye, de megszorongatnám!

Na jó, megyek már, megyek...

Ez jutott eszembe :)

Ejnye, ejnye Télapó,
megint esik itt a hó.
Végét járja február,
Tavasztündér merre jár?

Kahlil Gibran:

"Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között. Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott."

"Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal."

"Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse. A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek alatt sem születik meg soha."

Kiszakadt az égi dunyha

Délután, nagyjából 1 órán át, zuhogott a sok pehely.
Nagyon szép volt, de vendégeket vártunk és ahogy elnéztem az eget, kételkedtem benne, hogy fel tudnak majd jönni. Hihetetlenül sűrűn esett, alig látszottak a szemközti házak, a Várost pedig teljesen eltakarta a hófüggöny.

Aztán, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is ment, vendégeink már alig láttak belőle valamit. Nekem megmaradt a képeken. :)

Minden kedves olvasónak

Áprily Lajos:

DECEMBER VÉGÉN

Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idő-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal fonalát.

Búcsú és várakozás

Még csak a kapu felé bandukol a kertben 2012, az Öreg, de a kapun kívül már ott toporog az Ifjú: 2013, várja, hogy végre bejöhessen, hozza vállán a meglepetések batyuját. Nem tudom mit rejteget, jövőre ilyenkor már sokkal okosabb leszek.
Nagyon remélem, több az öröm abban a batyuban, mint volt az idén.
Menjen az öreg, nem bánom, nem sírok utána, vigye csak zsákjában minden bánatom, de az örömöket nem adom, de nem ám! - viszem magammal, könnyű teher, elbírom míg élek...
Én is, mint az Öreg, bandukolok az úton, köszöntöm az egymást követő éveket, az embereket: a szembejövőket, a párhuzamosan haladókat, a velem együtt tartó utazókat. Egyikük-másikuk lemarad, van, aki előresiet, van, aki utolér és van, aki végleg búcsúzik és én csak megyek, viszem a magam batyuját, tele örömmel, bánattal, reménnyel...
Nem teszem le, nem tehetem le. Majd, egyszer..., az egyik év zsákjában az lapul.

Dsida Jenő: SOHASEM TUDOM MEG

Csak pihenek egy kicsit a gesztenyefa
virághullása alatt, a méhek bódító
zümmögésében, mert megfáradtam és
szédít az álom és ég a szemem.
Vándortarisznyám mellettem nyugszik,
minden ág meghajlott és letört alatta,
felsebezte vállamat, most itt pihen
oldalam mellett és nézem sokáig:
Nem tudom, mi van benne, valami
megbízatás, világokat rendítő titok
lezárva s lepecsételve hét pecséttel.
Vagy csak iromba gyémánt, súlyos aranytömb,
talán csak ólom és fekete szikla,
mit tudom én, - nekem el kell vinnem
és át kell adnom fáradtságos vándor-útam
végén. Akkor egy mosollyal elbocsátanak
pihenőre és soha, soha sem tudom meg:
mit hurcoltam egy életen keresztül.

Ünnepi hangulat

Boldog, békés, szép Karácsonyi Ünnepet kívánok!

Ködbe és múltba...

... veszett hóesés. Napközben még majdnem vízszintesen hasította a levegőt a porhó, most pedig látom az időjárás-ablakocskában, hogy eső esik. Nem tudom, ónos vagy csak "vizes", de holnapra nem hiányzik a csúszda, mert akkor hogy megyünk le a városba ünnepelni? Márpedig nagyon várnak minket és mi is nagyon készülünk.
A sütés-főzés kész, holnapra alig maradt valami. Nagyon remélem, hogy nem felejtettem el semmit és az időjárás sem gonoszkodik velünk. :) Pont Karácsonykor? - igazán nem volna szép.
No, majd meglátjuk...

Ég a város a hegy mögött?

Nem, csak a decemberi naplemente ilyen tüzes. Meleget nem sokat ad, de fénye mégis a nyár forróságát idézi. A természetnél nincs zseniálisabb művész. :) A naplemente, lehet, giccses és mégis örök téma. Én sem tudok ellenállni, ilyenkor gyorsan elő a masinát, és kattintgatni kell, nem tudom kihagyni!

Amikor a zene a lelkemet simogatja...

Bloghátterek tél 2. és egyéb

Nagyon a nyakunkon a tél, állítólag a jövő héten hó is esik, időszerű feltenni pár télies hátteret. Az egyéb kategória sem mostohagyerek, így azokból is válogattam.

Naplemente

Őszi délután a Város fölött, a hegy mögé bújik a nap. Ma nagyon jól jött a szél, kifújta egy kicsit a ködöt és a szmogot. Már éppen ideje volt, mert kezdett a kedvem is olyan borús lenni, mint az ég. Egy kis napsütés és máris jobban érzem magam. Hiába, nem tudok mindig arra gondolni, pedig nem ártana, hogy "a vonuló felhők felett mindig kék az ég". :)

Kicsit közelebbről:

A Város:

A távolban ködös,

közelítve tisztább a kép, az utca jobbról, balról és a kert. Még így, ködben is szép.

Bloghátterek tél 1.

Pár háttér, régebbiek és újabbak is, de nem akarom velük siettetni a hideget, még ráér, megúszni úgysem lehet. 

Bááár..., ki tudja, manapság megbolondult a világ, akár még el is maradhat a tél. Azért a hóesést nem hagynám ki, nagyon szép tud lenni, főleg, ha az ember egy jó meleg szobából nézi az ablakon keresztül.

Az utolsó háttérnek tavaly sikere volt, talán most is tetszeni fog.

Bloghátterek, mi más?

A pillanatnyi háttér:

És lassan jönnek a téli hátterek is.

Emlékezünk...