Budán szakad a hó!

Gyönyörű így este Budapest...

Katt a képekre! :)

Hétvégén

itt voltak a gyerekek, nem az összes, csak három: Kicsilány, Kislegény és az ő Mamikájuk. Két héttel ezelőtt Esztergomban voltak kirándulni, átmentek a hídon Szlovákiába és a csemeték nagyot néztek, hogy nem is lehet észrevenni, hogy külföldön járnak. :) Most hozták el a képeket, egy pendrive volt a fényképalbum. Átmásoltam gyorsan az én gépembe, olyan jó nézegetni! Ilyen szép volt az ősz Esztergomban:

Kislegény gyanakodva nézegette a város nevét a táblán, hogy talán rosszul írták fel a nevet és lefelejtettek a végéről egy "b" betűt. :) Na igen, ...gom? - annak semmi értelme, de a ...gomb - az már érthető. Nekem is voltak ilyen gondjaim anno. :)

Egyébként elég zűrösnek ígérkezett ez a hétvége, mert eredetileg péntekre ablakcseréket terveztünk, aztán gyors takarítást, de műszaki okok miatt ez elmaradt, az én legnagyobb örömömre. :) Nyugodtan és nem hullafáradtan várhattam a "vendégeket", mert az ebéd sem igényelt sok időt: krumplis tésztát kértek és csemegének ropogós, sült szalonnát. A maradék tésztából vittek haza egy egész vödörrel. :) Fagyis vödörre kell gondolni!

Egyszer, egy hasonló hétvégén, mikor túrós csusza volt az ebéd, szintén vittek egy vödörnyit és később, mikor a lányom mondta a gyerekeknek, hogy jön a nagyi, Kicsilány felkiáltott: De jó, akkor biztos hoz egy vödör túrós csuszát is! Egy idegen, ha hallotta volna...

(Az ablakokat csütörtökön cserélik, jaj szegény fejemnek! Remélem, legalább az eső nem fog esni.)

Köd szitál

a városban, időnként esővé alakul... Úgy döntöttem, hogy a kutyát sem küldeném ki ilyen időben, hát még magamat! Nem mentem le a kertbe, az erkélyről közelítettem meg az aranyvessző bokrot. Kicsit messze van, de azért jól látszanak a kis sárga virágok, pláne, ha rákattint az ember gyereke a képre és megnézi a nagyobb változatot. :) Tehát, tessék kattintani:

Ez meg itt a köd. Látod? Nem látod? Na látod! :)

Novemberi aranyvessző

Sajnos fotóval nem szolgálhatok, mert ma sok a dolgom és nem érek rá, hogy megörökítsem, de a kertünk egyik sarkában virágzik az aranyvessző! :) Nem sok virág van a bokron és az is pöttömke mind, de... virágok. Talán holnap, ha nem esik az eső és az időm is engedi, lemegyek és lefényképezem, mert ilyet még nem láttam.

Szegénykém, azt hiszi, hogy itt a tavasz...

Más szögből a világ

nem is olyan nagyon különbözik a megszokottól. 

Tegnap volt "szerencsém" derékszögből ismerkedni a lakásunkkal. Egy rossz mozdulat, vagy az időjárás? - teljesen mindegy, hogy mi okozta, de egyik pillanatban még szépen, egyenes derékkal, ahogy a mamám tanította, jártam, a következő lépésnél pedig nappal láttam a csillagos eget. A derekam, jaj! Némi kísérletezés után rájöttem, hogy a derékszögben való közlekedés való nekem. Furcsa volt kicsit, közelebb került a lent... 

Éjszaka, szokásomhoz híven, ültem a monitor előtt és hajnalra elmúlt a derékfájás, mintha elvágták volna! Amilyen hirtelen jött, olyan észrevétlenül és gyorsan távozott. És még mondják nekem, hogy a számítógép káros! Ennyit ülni egy helyben (szerintem az tett jót) másképp nem tudok, csak ha rajzolgatok a gépemen.

Na igen, minden relatív...

Volt itt egy bejegyzés...

Hát igen, volt. Melegről, szélről, vöröslő égaljáról, mellékelve az illusztráció, de olyan nagyon vöröslött és én olyan nagyon giccsesnek láttam, hogy gyorsan kitöröltem. Érdekes, élőben nem volt olyan rémes. :)

Utcakép, városkép, felhőkép

Még ilyen a közeli táj, de ha messzebbre nézek, már kezd eltűnni a tarkaság, a fákon alig van lomb, mese nincs, jön a tél.

Esik az eső...

Ez az idő tényleg lehangoló, nincs miért, mégis olyan elárvultnak érzem magam...

Balaton...

Már megint a múltban kutakodtam és megtaláltam ezt az írást. Volt egy másik közös blog, a Van képünk hozzá, eredetileg oda íródott, de a Csalamádéba is betehető, főleg, ha nincs más. :)

A bőség zavara. Rengeteg emlék...
Gyenesdiás, gyermekkor, hosszú vonatozás végig a Balaton déli partján. Az első elszakadás a szülőktől, amikor egyedül lehettem, magam dönthettem olyan „fontos” dolgokban, hogy mire költöm csöppnyi kis zsebpénzem, vagy hogy milyen ruhát veszek fel aznap... Tábortűz, úttörődalok, strandolás, hajókirándulás, Keszthely, Badacsony, Vonyarcvashegy, Györök... A két hét elteltével, megérkezés a Délibe és Apukám mosolyogva mondja: Olyan vagy, mint a pulykatojás!
Szabadi, az egyetlen igazi úttörőtábor, egyenruhában, saját ruháinkat nem hordhattuk. Zászlófelvonás reggel, sorakozóval és az összes külsőséggel. Este ugyanez, csak a zászló nem felmegy, hanem lefelé jön. Őrszolgálat a kapunál, szigorú menetrend szerint történik minden. Nagyon nem szerettem.
Széplak, vállalati üdülő Anyuékkal. Nagy pingpong csaták, az első igazi táncos estém, természetesen szülői felügyelet mellett. Az első igazi csók, szülői felügyelet nélkül. :) Nagy boldogságok és nagy bánatok, sok nevetés és sok sírás.
Utazás a Balaton körül, busszal. Minden nagyobb városban megálltunk, megcsodáltuk a megcsodálni valókat.
Felnőttként visszatértem Gyenesdiásra és Széplakra is. Más körülmények közt, már gyerekekkel. Egészen más nyarak, már nem lehet felelőtlenül, csak úgy, élvezni a vizet, a napsütést, a nyarat. Vigyázni kell, figyelni. Minden rendben? Nem, nincs minden rendben. Van, hogy hamarabb haza kell jönni, mert a fiam asztmás köhögésbe kezd. Éjjel fújkálom a csodaszereket, hogy ne csípjék agyon a szúnyogok őket. Kevés pihenés, nincs tánc, csak csöndes olvasgatás a kertben amikor délután alszanak.
Lellén is eltöltöttünk két nyarat. Egy hét a másfél éves lányom nélkül, maga a végtelenség. Azt hittem, sosem lesz már vége! Öröm a hazaérkezés. Aztán a következő évben már vele és a fiammal a pocakomban.
Zánka, úttörőtábor, de ott már a lányom és a fiam töltött el pár hetet. Mi csak látogatóban voltunk náluk.
Szántód, felnőtt életem nyarai. Kicsik voltak még a gyerekek, amikor Anyukámék ott vettek telket, később került rá egy faház is. Azóta minden nyáron ott vagyunk. Tihany, Siófok, Földvár, Zamárdi..., ismerős helyek, mindenhol történt valami, amit megőrzött az emlékezet. Például Siófokon műtötték meg vakbéllel a fiamat. Mikor a vonat átrobog a városon, soha nem felejtek el arra nézni, ahol a kórház épülete van. Nagyon fájt akkor a szívem, mert nekem lejárt a szabadságom és csak egyszer tudtam meglátogatni. Igaz, a család ottmaradt része minden nap bement hozzá.
Szántód már az unokáké is. Lányom mindkét csemetéje ott tette meg az első lépéseket. Nekik az a szántódi kis faház A BALATON! Minden nyarat nagyon várnak, élvezik a szabadságot, pont úgy, ahogy annak idején a nagymamájuk és a Mamikájuk.
Láttam már a Balatont minden évszakban, de talán a téli, befagyott Balaton volt a legszebb. Sütött a Nap és a gyűrött jég a kék és a zöld mindenféle árnyalatában tündöklött, ragyogott. A viharos Balaton félelmet kelt bennem, de az is gyönyörű. A naplementékről már nem is beszélve, sőt, a közeli domb tetejéről a napfelkeltét is meglestük. Onnan a dombról szép, tiszta időben látni még a Badacsonyt is. Szemben Tihany az apátsággal, komp úszik a vízen, fürdőző nyaralók, a földeken traktorok, mert a helyieknek nem áll meg a munka, Szántódpusztán pattognak az ostorok, csikósok mutatják be tudományukat a külföldieknek, messziről néha hallatszik a vonat sípolása, zakatolása, amibe időnként belezenél egy fagyit, mirelit árukat kínáló autó és a közelben a fűből hirtelen felrebbennek a madarak, tücskök ciripelnek, vaddisznó nyomok rémisztgetik az embert és susog a búzatábla.
Tudnék még mesélni, ajjaj, nagyon is sokat, de akkor már regényt kéne írnom.
Életem része, egyik nagy szerelmem: BALATON

A köd, ami por

Nem ma készült a kép, nem is készülhetett volna, mert ma még ennyit sem lehetett látni.

Őszben a tavasz

Kimentem a kapun és ott várt a Tavasz. Langyos-meleg szél jött szembe velem, csalóka tünemény. Körülöttem a fák őszi ruhába öltözötten élvezték a nap simogató sugarait, mint ahogy én magam is. Nálam ugyan nincs különbség a tavaszi és őszi ruhatár között, ugyanaz a kigombolt ballonkabát, farmer, póló...
Az utcán már inkább az Ősz jött velem, a Tavaszi Szél fodrászt játszott és kopaszra nyírta a fákat, levelek sokasága vett búcsút a megtartó ágtól. Repültek a színes levelek, kergetőztek körbe-körbe, majd a földön megpihentek, de még onnan is tovább röppentek, vagy borzasan, együtt borítottak szép, tarka szőnyeget az utca kövére. Éreztem közben az őszi avar fanyar illatát, némi gyantaillat is keveredett bele, valahol avart égettek...
Megálltam egy-egy kerítés mellett, gyönyörködtem a bokrok ezerszínében, elnézegettem, hogy némelyik milyen nagy igyekezettel próbál kitörni a korlátok közül a vélt szabadság felé. Szegénykém, nem tudja, hogy késő ősszel, vagy kora tavasszal bizony megnyirbálják szabadulni vágyó ágait. Rendelet írja elő, mert a járda az embereké, az úttest az autóké. Rendnek kell lenni! Hogy ezt a rendet az ember találta ki? Na igen, még megteheti, kérdés, hogy a természet meddig tűri?
Aszfalton sétáltam, mégis - az illatok, a fák, a bokrok, a kék ég, a szél -, mintha az igazi, a valódi természet vett volna körül és ez megnyugtatott. Lassan lépkedtem, nem siettem, mert mi is várt otthon? - a fűtött szoba melege. Az se rossz, főleg télen, de ma sokkal kellemesebb volt bandukolni az utcán és csodálkozni, hogy a zöldnek milyen sok árnyalata van, és a sárgának is, meg a pirosnak, meg a barnának, a kéknek. Már tudom - a hírekben hallottam -, hogy az elmúlt napok szürkéskékje nem köd volt, hanem por. A Tavaszi Szél kisöpörte a várost, kékebb lett a kék, vajon a szemeket is kitisztította, vagy ahogy egy ma már klasszikusnak számító dalban írva van: "Hogyha fúj a szembeszél, a száj hallgat... s a szembe por megy"?

Lelkünkben élnek tovább...

"Az elmúlásban hirtelen kicsendül

A dolgok mélyén alvó dallam is

S szívünkben tovább zeng minden, mi eltünt,

Ha lemondón, fájón és halkan is!"

(Juhász Gyula: Örök visszhang)

Naplemente után

járőröztek a gépmadarak

és a természet madárkái

Más látnivaló most nem akadt.

Kiléptem, beléptem

és láss csodát, sikerült! :) Nahát, ez a kép az ügyeletes kedvenc.

Miért

nem tudok fotót betenni ide? :( Valamiért nem működik a dolog, pedig a pillanatnyi kedvencemet szerettem volna megmutatni. Ember tervez ugye..., aztán a blogspot csinál amit jónak lát.
Nem értem, nem értem...

Mi történt ezen a napon?

Sok más egyéb között, a teljesség igénye nélkül:
Zólyom városában megszületett Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kiemelkedő alakja. (1554.)
Megszületett Christopher Wren angol építész, matematikus és csillagász, aki Londont újjáépítette az 1666. évi tűzvész után. (1632.)
Megszületett Arthur Rimbaud francia költő, a szimbolizmus képviselője. (1854)
Megszületett Lugosi Béla magyar származású amerikai filmszínész (Drakula). (1883.)
Megszületett Katona Klári énekesnő. (1953.)

Megszületett a fiam. (1971.) Érthető, hogy számomra ez az októberi dátum a legfontosabb és a legszebb napok egyike. :)

Hétvégi bevásárlás

Nem nagy, csak kenyér, kifli, sajt, felvágott, szóval csak apróságok. Ó, hát a kedvencemet meg nem kifelejtettem?! Nagyon szeretem a Humusz (Hummus) néven árult csicseriborsó krémet, azt is vettem, a postán is voltam, elemeket is kellett venni, Apónak megvettem az elmaradhatatlan csokiját, stb.
Húst és zöldségfélét majd Apókám vesz a piacon. Ő a Nagy Piacjáró, én soha nem szerettem a piacokat.
Mivel nem volt nehéz a csomagom, előrelátó voltam és vittem magammal a fotómasinámat. Szépül az ősz, bár ahogy nézem, nem tart sokáig a jó idő, már megint esőt látok a Yahoon. :(

Az első képet még indulás előtt, az erkélyről készítettem, a többit jártomban-keltemben, ami épp megtetszett.

Nünüke

Már vége, álmodj szépeket – bárhol is vagy most. Mi mindig emlékezni fogunk rád. Nagyon kedves kis jószág voltál.

Néha furcsákat olvasok (2010. április 11.)

Hogy is volt? - Bikfic új blogot indított, ahol sokan írunk, sokfélét, hiszen minden év mindegyikünknek mást jelent, mindenki másra emlékezik. Miközben böngészgettem a múltamban, a fenti címmel találtam egy megjegyzést, kapcsolódik egy ide már beírt bejegyzéshez:
Egy cím a hírekből: Megalakult az Emberi Méltóság Tanácsa
Én ezt olvastam: Megvakult az Emberi Méltóság Tanácsa

Túl sok, túl bonyolult, túl hosszú

Ezt mondogatom, mert volna mit írni, hisz van véleményem mindenről, de inkább hallgatok. Mármint itt a blogban, mert egyébként - családon belül - nem titkolom el, hogy miről mit gondolok.

Felmerül a kérdés, hogy akkor meg mi a csudának van ez a blog? Kell, mert... és ezt most megint túl hosszú volna megmagyarázni és nekem nincs türelmem annyit írni. Mindegy, van és kész! :) Valamikor, valamiért még jól jöhet...

Cincogok

Nincs itthon a macska. :) Apó elment vásárolni, én meg itt ülök és ahelyett, hogy csinálnám a kötelező házi feladatokat, olvasgatom a blogokat. Nem lesz ez így jó, úgyhogy most szépen kilépek innen és kikapcsolom a gépet. Majd délután jövök, remélem.

Hogy mi sül ki belőle?

Félkész...

Nagyon kíváncsi vagyok és kicsit bizonytalan. Olvastam egy tepsiben sült csirkemell receptet, ám én módosítottam rajta és tettem bele például gombát, ami pedig elég sok levet ereszt. Lehet, hogy levesben úszó akármim lesz végül?
Így csináltam:
Először a csirkemellet készítettem elő. Megmostam, ujjnyi vastag csíkokra vágtam, szórtam rá majdnem egy egész zacskó giros fűszerkeveréket, kevés morzsolt tárkonyt és egy picike kaprot. Meglocsoltam kb. fél citrom levével és reszeltem rá kevés citromhéjat. Ezután letakartam, betettem a hűtőbe, hagytam összeérni az ízeket.
4 db közepes nagyságú krumplit meghámoztam 2 db vöröshagyma társaságában, majd jött egy szép nagy paprika és egy paradicsom. Úgy 20 dekányi gombát megtisztítottam, szeletekre vágtam, az összes többi hozzávalót is felkarikáztam.
Olvasztott vajat öntöttem a tepsibe, leraktam a krumplikarikákat (két réteg lett) és megsóztam. Erre jött egy sor hagymakarika, majd a gombaszeletek és megint hagymakarika. Szétterítettem rajta a fűszeres csirkemell csíkokat, majd egyenletesen elosztva rászórtam a paprikacsíkokat is és a vékony karikára szeletelt paradicsomot. A tetejére szórtam még kevés sót és elszórtan vajdarabkákat. Letakartam alufóliával, most a sütőben párolódik kb. 40 percig. Ha nem ég el, akkor 40 perc elteltével kiszedem a tepsit a sütőből és teszek rá egy nagy pohár tejfölt, talán sajtszeleteket is, de ezt még nem tudom biztosan, mint ahogy azt sem, hogy mi fog ebből kisülni...?!
(A tejföllel együtt még 10 percig kell sütni!)
Majd beszámolok a végeredményről, fotókkal is készülök. Aztán, ha jó lesz, lehet utánozni, ha pedig nem sikerül, akkor jól tessék megjegyezni, megnézni, hogy ilyet nem szabad csinálni! :)

Kész!

Valamivel később:
Már jól is laktam, nekem nagyon ízlik, a citromlétől kicsit pikáns az íze és a fűszerek is jól megférnek egymással. Valóban kissé levesesre sikerült, de velem nem tolt ki! - megdöntöttem csöppet a tepsit és egy kis lábasba átmeregettem a levét, tettem bele csipet őrölt borsot, egy darab füstölt sajtot, tűzön besűrítettem, így lett sajtszósz is a rakott csirkéhez.

Mi mást lehetne dúdolgatni...?

A Muzsikás együttes dalai járnak a fejemben...

HULLJATOK LEVELEK

Szomorú az idő nem akar változni
Nagy átok van rajtam mért tudlak szeretni

Szeretni nem tudtam de most már jól tudok
Búsulni nem tudtam úgyis megtanulok

Ahol én elmegyek még a fák is sírnak
Gyönge ágairól levelek hullanak

Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mer az én édesem mást szeret nem engem

Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mer akit szerettem mást szeret nem engem

Köszönöm édesem hogy eddig szerettél
Verjen meg az isten ha már megvetettél

Verjen meg az isten veretlen ne hagyjon
Szeretetlen társat hideg ágyat adjon

Szomorú az idő nem akar változni
Nagy átok van rajtam mért tudlak szeretni

Az én édesem nem szeret mást, de az idő, az akkor is szomorú!

Séta közben

És ez így megy nap nap után... :)

Nahát, nem egészen...
A reggel is már elég furcsán kezdődött, Apó a kéményseprővel együtt jött be a szobába ébreszteni. 11 és 13 óra közöttre ígérték, hogy jönnek a szokásos évi kéményellenőrzést megtartani, én be is állítottam a telefonomat, hogy 1/2 10-kor zenéljen nekem, erre már 9-kor itt voltak! Kicsit ciki volt, de elbújtam mélyen a paplan alá és egyébként meg, kinek mi köze hozzá, hogy 9-kor még alszom? Hajnali 5-kor még fent voltam, de ezt a kéményseprő nem tudhatta...
Délelőtt vásárlás, útközben láttam egy csodaszép pillangót, hazafelé pedig egy sünivel találkoztam. Közben az üzletben megcsodáltam két tündéri lurkót, vettem egy Nyomorultak DVD első részt, a másodikat hiába kerestem, azt majd még be kell szereznem. Ez az igazi, a régi, amiben Jean Gabin játszik és még a szinkronja sem új, megtartották abból is az eredetit. Kaptam eredeti görög feta sajtot, kettőt is vettem, jövőre jár le a szavatossága, van bőven időm, hogy megegyem. Nagyon szeretem a görög salátát, sok feta sajttal a tetején! Apóra is gondoltam, ő két szelet csokit kapott. Ja, és nagyon szép kenyeret is sikerült beszereznem! Még egy-két ilyen-olyan apróság, aztán irány a pénztár és kit látnak szemeim? - Gyurcsány Ferenc fizetett épp előttem. Rögtön egy régi sorozat szállóigévé vált mondata jutott az eszembe: Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem...! Nos, megtörtént. Most az egyszer elmeséltem, többet nem fogom, ígérem. :) Jó hely ez itt, sok érdekes és ismert embert lehet megtekinteni élőben.
Itthon kipakoltam, majd telefonáltam Kicsilánynak. Ma van a 11. születésnapja, de mivel ez a hétvége Apáé, így csak a jövő héten tarthatjuk meg az ünnepet, ez a telefon csak olyan emlékeztető volt, hogy nem felejtettük ám el! :) Következett az ebéd, befutott Apó is időben, merthogy ő is vásárolni volt. A csokiért cserébe én hatalmas szemű, finom, édes szőlőt kaptam. Mi már csak így kényeztetjük egymást...
Némi pihenő után megérkezett Apó fia a feleségével, velük töltöttük a délutánt és az este nagy részét. Nagy beszélgetés, kis politizálás (anélkül soha nem úszom meg), egy kis sós és édes süti, ahogy az már lenni szokott, üdítő, de a hangsúly a beszélgetésen volt.
Miután elmentek, kicsit megkésve, de Nünüke is megkapta a vacsoráját. Szegénykém, már nagyon öreg (két év, az egy törpe hörcsögnél nagyon szép életkor), sajnos bármelyik nap bekövetkezhet az, amit nagyon nem szeretnénk, de elkerülhetetlen. Minden nap félve nézzük meg reggel, hogy él-e még?
Apó már jóízűen alussza az igazak álmát, én meg itt pötyögök.
Ez volt egy nap a sok közül, azért a legtöbb ennél sokkal nyugisabb, ez a mai ilyenre sikeredett.

Petőfi után szabadon:

Fürdik a napvilág az ég tengerében...

De rég láttam ilyen eget! Ilyen kéket, ilyen sok felhővel és ilyen kedves, kopasz fával az előtérben. :)

Tegnap még fényes, majdnem telihold,

ma eső esik és szél cibálja a fákat, zörgeti a redőnyt, az ablakot. Kedves fám levelei lepotyogtak mielőtt még megsárgulhattak volna. A kedvem is olyan szélfútta... Pár napsütéses nap és mire épp megszoktam, már újra itt a szürkeség. Ősz, legkedvesebb évszakom... (?)

Freudi "elovasás"?

Olvasom a hírek címeit, általában gyorsan átfutom és ami érdekesnek látszik, arra rákattintok. Most is ez történt, de mit is olvasok? - Kényszertésztában sült csülök. :) Persze kenyértésztáról van szó, gondolom, valami recept (nem kattintottam rá). Mosolyogtam, de talán nem is olyan megmosolyogni való, ki tudja, mit jelent... Lehet, egyszerűen csak figyelmetlen vagyok..., csak azt nem értem, hogy mostanában miért fordul velem elő gyakrabban? Erre is lehet magyarázat: öregszem, de ahogy múlik az idő, úgy egyre több a tapasztalat, az emlék. A kényszerről is megvan az emlékem, tapasztalatom...
Talán mégsem a figyelmetlenség volt a félreolvasás oka?

A Nemzet Színésze

Ezt a címet és a velejáró juttatást most Haumann Péter kapta. Sokszor láttam őt élő előadásokon színházban, de TV-játékokban és filmen is, szinkronizálásait is ismerem. Nagyon örülök a választásnak, méltó utódja Kállai Ferencnek, aki végrendeletében megnevezett valakit, hogy Haumann Pétert, vagy mást, azt én nem tudom, de szerintem, ezzel a döntéssel ő is egyetértene.
Soha nem felejtem el azt az estét, amikor a Macskákban énekelte az öreg színházi macska dalát - főiskolások ültek, álltak a nézőtéren mindenhol és a közönség tombolva ünnepelte Haumannt.
Puzsér szerepe Molnár Ferenc: Doktor úr c. darabjában -, hogy én mennyit nevettem! Mensáros Lászlóval az Öltöztetőben..., sorolhatnám még, de nagyon hosszúra sikeredne az a felsorolás. Itt megtalálható szerepeinek (igaz, nem teljes) listája.
Kívánom neki, hogy még sokáig élvezhesse a közönség szeretetét, és adjon nekünk sok szép estét, felejthetetlen élményt. Az eddigieket pedig, én a magam és hiszem, hogy sokunk nevében, nagyon KÖSZÖNÖM!