Naplemente után

járőröztek a gépmadarak

és a természet madárkái

Más látnivaló most nem akadt.

Kiléptem, beléptem

és láss csodát, sikerült! :) Nahát, ez a kép az ügyeletes kedvenc.

Miért

nem tudok fotót betenni ide? :( Valamiért nem működik a dolog, pedig a pillanatnyi kedvencemet szerettem volna megmutatni. Ember tervez ugye..., aztán a blogspot csinál amit jónak lát.
Nem értem, nem értem...

Mi történt ezen a napon?

Sok más egyéb között, a teljesség igénye nélkül:
Zólyom városában megszületett Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kiemelkedő alakja. (1554.)
Megszületett Christopher Wren angol építész, matematikus és csillagász, aki Londont újjáépítette az 1666. évi tűzvész után. (1632.)
Megszületett Arthur Rimbaud francia költő, a szimbolizmus képviselője. (1854)
Megszületett Lugosi Béla magyar származású amerikai filmszínész (Drakula). (1883.)
Megszületett Katona Klári énekesnő. (1953.)

Megszületett a fiam. (1971.) Érthető, hogy számomra ez az októberi dátum a legfontosabb és a legszebb napok egyike. :)

Hétvégi bevásárlás

Nem nagy, csak kenyér, kifli, sajt, felvágott, szóval csak apróságok. Ó, hát a kedvencemet meg nem kifelejtettem?! Nagyon szeretem a Humusz (Hummus) néven árult csicseriborsó krémet, azt is vettem, a postán is voltam, elemeket is kellett venni, Apónak megvettem az elmaradhatatlan csokiját, stb.
Húst és zöldségfélét majd Apókám vesz a piacon. Ő a Nagy Piacjáró, én soha nem szerettem a piacokat.
Mivel nem volt nehéz a csomagom, előrelátó voltam és vittem magammal a fotómasinámat. Szépül az ősz, bár ahogy nézem, nem tart sokáig a jó idő, már megint esőt látok a Yahoon. :(

Az első képet még indulás előtt, az erkélyről készítettem, a többit jártomban-keltemben, ami épp megtetszett.

Nünüke

Már vége, álmodj szépeket – bárhol is vagy most. Mi mindig emlékezni fogunk rád. Nagyon kedves kis jószág voltál.

Néha furcsákat olvasok (2010. április 11.)

Hogy is volt? - Bikfic új blogot indított, ahol sokan írunk, sokfélét, hiszen minden év mindegyikünknek mást jelent, mindenki másra emlékezik. Miközben böngészgettem a múltamban, a fenti címmel találtam egy megjegyzést, kapcsolódik egy ide már beírt bejegyzéshez:
Egy cím a hírekből: Megalakult az Emberi Méltóság Tanácsa
Én ezt olvastam: Megvakult az Emberi Méltóság Tanácsa

Túl sok, túl bonyolult, túl hosszú

Ezt mondogatom, mert volna mit írni, hisz van véleményem mindenről, de inkább hallgatok. Mármint itt a blogban, mert egyébként - családon belül - nem titkolom el, hogy miről mit gondolok.

Felmerül a kérdés, hogy akkor meg mi a csudának van ez a blog? Kell, mert... és ezt most megint túl hosszú volna megmagyarázni és nekem nincs türelmem annyit írni. Mindegy, van és kész! :) Valamikor, valamiért még jól jöhet...

Cincogok

Nincs itthon a macska. :) Apó elment vásárolni, én meg itt ülök és ahelyett, hogy csinálnám a kötelező házi feladatokat, olvasgatom a blogokat. Nem lesz ez így jó, úgyhogy most szépen kilépek innen és kikapcsolom a gépet. Majd délután jövök, remélem.

Hogy mi sül ki belőle?

Félkész...

Nagyon kíváncsi vagyok és kicsit bizonytalan. Olvastam egy tepsiben sült csirkemell receptet, ám én módosítottam rajta és tettem bele például gombát, ami pedig elég sok levet ereszt. Lehet, hogy levesben úszó akármim lesz végül?
Így csináltam:
Először a csirkemellet készítettem elő. Megmostam, ujjnyi vastag csíkokra vágtam, szórtam rá majdnem egy egész zacskó giros fűszerkeveréket, kevés morzsolt tárkonyt és egy picike kaprot. Meglocsoltam kb. fél citrom levével és reszeltem rá kevés citromhéjat. Ezután letakartam, betettem a hűtőbe, hagytam összeérni az ízeket.
4 db közepes nagyságú krumplit meghámoztam 2 db vöröshagyma társaságában, majd jött egy szép nagy paprika és egy paradicsom. Úgy 20 dekányi gombát megtisztítottam, szeletekre vágtam, az összes többi hozzávalót is felkarikáztam.
Olvasztott vajat öntöttem a tepsibe, leraktam a krumplikarikákat (két réteg lett) és megsóztam. Erre jött egy sor hagymakarika, majd a gombaszeletek és megint hagymakarika. Szétterítettem rajta a fűszeres csirkemell csíkokat, majd egyenletesen elosztva rászórtam a paprikacsíkokat is és a vékony karikára szeletelt paradicsomot. A tetejére szórtam még kevés sót és elszórtan vajdarabkákat. Letakartam alufóliával, most a sütőben párolódik kb. 40 percig. Ha nem ég el, akkor 40 perc elteltével kiszedem a tepsit a sütőből és teszek rá egy nagy pohár tejfölt, talán sajtszeleteket is, de ezt még nem tudom biztosan, mint ahogy azt sem, hogy mi fog ebből kisülni...?!
(A tejföllel együtt még 10 percig kell sütni!)
Majd beszámolok a végeredményről, fotókkal is készülök. Aztán, ha jó lesz, lehet utánozni, ha pedig nem sikerül, akkor jól tessék megjegyezni, megnézni, hogy ilyet nem szabad csinálni! :)

Kész!

Valamivel később:
Már jól is laktam, nekem nagyon ízlik, a citromlétől kicsit pikáns az íze és a fűszerek is jól megférnek egymással. Valóban kissé levesesre sikerült, de velem nem tolt ki! - megdöntöttem csöppet a tepsit és egy kis lábasba átmeregettem a levét, tettem bele csipet őrölt borsot, egy darab füstölt sajtot, tűzön besűrítettem, így lett sajtszósz is a rakott csirkéhez.

Mi mást lehetne dúdolgatni...?

A Muzsikás együttes dalai járnak a fejemben...

HULLJATOK LEVELEK

Szomorú az idő nem akar változni
Nagy átok van rajtam mért tudlak szeretni

Szeretni nem tudtam de most már jól tudok
Búsulni nem tudtam úgyis megtanulok

Ahol én elmegyek még a fák is sírnak
Gyönge ágairól levelek hullanak

Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mer az én édesem mást szeret nem engem

Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mer akit szerettem mást szeret nem engem

Köszönöm édesem hogy eddig szerettél
Verjen meg az isten ha már megvetettél

Verjen meg az isten veretlen ne hagyjon
Szeretetlen társat hideg ágyat adjon

Szomorú az idő nem akar változni
Nagy átok van rajtam mért tudlak szeretni

Az én édesem nem szeret mást, de az idő, az akkor is szomorú!

Séta közben

És ez így megy nap nap után... :)

Nahát, nem egészen...
A reggel is már elég furcsán kezdődött, Apó a kéményseprővel együtt jött be a szobába ébreszteni. 11 és 13 óra közöttre ígérték, hogy jönnek a szokásos évi kéményellenőrzést megtartani, én be is állítottam a telefonomat, hogy 1/2 10-kor zenéljen nekem, erre már 9-kor itt voltak! Kicsit ciki volt, de elbújtam mélyen a paplan alá és egyébként meg, kinek mi köze hozzá, hogy 9-kor még alszom? Hajnali 5-kor még fent voltam, de ezt a kéményseprő nem tudhatta...
Délelőtt vásárlás, útközben láttam egy csodaszép pillangót, hazafelé pedig egy sünivel találkoztam. Közben az üzletben megcsodáltam két tündéri lurkót, vettem egy Nyomorultak DVD első részt, a másodikat hiába kerestem, azt majd még be kell szereznem. Ez az igazi, a régi, amiben Jean Gabin játszik és még a szinkronja sem új, megtartották abból is az eredetit. Kaptam eredeti görög feta sajtot, kettőt is vettem, jövőre jár le a szavatossága, van bőven időm, hogy megegyem. Nagyon szeretem a görög salátát, sok feta sajttal a tetején! Apóra is gondoltam, ő két szelet csokit kapott. Ja, és nagyon szép kenyeret is sikerült beszereznem! Még egy-két ilyen-olyan apróság, aztán irány a pénztár és kit látnak szemeim? - Gyurcsány Ferenc fizetett épp előttem. Rögtön egy régi sorozat szállóigévé vált mondata jutott az eszembe: Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem...! Nos, megtörtént. Most az egyszer elmeséltem, többet nem fogom, ígérem. :) Jó hely ez itt, sok érdekes és ismert embert lehet megtekinteni élőben.
Itthon kipakoltam, majd telefonáltam Kicsilánynak. Ma van a 11. születésnapja, de mivel ez a hétvége Apáé, így csak a jövő héten tarthatjuk meg az ünnepet, ez a telefon csak olyan emlékeztető volt, hogy nem felejtettük ám el! :) Következett az ebéd, befutott Apó is időben, merthogy ő is vásárolni volt. A csokiért cserébe én hatalmas szemű, finom, édes szőlőt kaptam. Mi már csak így kényeztetjük egymást...
Némi pihenő után megérkezett Apó fia a feleségével, velük töltöttük a délutánt és az este nagy részét. Nagy beszélgetés, kis politizálás (anélkül soha nem úszom meg), egy kis sós és édes süti, ahogy az már lenni szokott, üdítő, de a hangsúly a beszélgetésen volt.
Miután elmentek, kicsit megkésve, de Nünüke is megkapta a vacsoráját. Szegénykém, már nagyon öreg (két év, az egy törpe hörcsögnél nagyon szép életkor), sajnos bármelyik nap bekövetkezhet az, amit nagyon nem szeretnénk, de elkerülhetetlen. Minden nap félve nézzük meg reggel, hogy él-e még?
Apó már jóízűen alussza az igazak álmát, én meg itt pötyögök.
Ez volt egy nap a sok közül, azért a legtöbb ennél sokkal nyugisabb, ez a mai ilyenre sikeredett.

Petőfi után szabadon:

Fürdik a napvilág az ég tengerében...

De rég láttam ilyen eget! Ilyen kéket, ilyen sok felhővel és ilyen kedves, kopasz fával az előtérben. :)

Tegnap még fényes, majdnem telihold,

ma eső esik és szél cibálja a fákat, zörgeti a redőnyt, az ablakot. Kedves fám levelei lepotyogtak mielőtt még megsárgulhattak volna. A kedvem is olyan szélfútta... Pár napsütéses nap és mire épp megszoktam, már újra itt a szürkeség. Ősz, legkedvesebb évszakom... (?)

Freudi "elovasás"?

Olvasom a hírek címeit, általában gyorsan átfutom és ami érdekesnek látszik, arra rákattintok. Most is ez történt, de mit is olvasok? - Kényszertésztában sült csülök. :) Persze kenyértésztáról van szó, gondolom, valami recept (nem kattintottam rá). Mosolyogtam, de talán nem is olyan megmosolyogni való, ki tudja, mit jelent... Lehet, egyszerűen csak figyelmetlen vagyok..., csak azt nem értem, hogy mostanában miért fordul velem elő gyakrabban? Erre is lehet magyarázat: öregszem, de ahogy múlik az idő, úgy egyre több a tapasztalat, az emlék. A kényszerről is megvan az emlékem, tapasztalatom...
Talán mégsem a figyelmetlenség volt a félreolvasás oka?

A Nemzet Színésze

Ezt a címet és a velejáró juttatást most Haumann Péter kapta. Sokszor láttam őt élő előadásokon színházban, de TV-játékokban és filmen is, szinkronizálásait is ismerem. Nagyon örülök a választásnak, méltó utódja Kállai Ferencnek, aki végrendeletében megnevezett valakit, hogy Haumann Pétert, vagy mást, azt én nem tudom, de szerintem, ezzel a döntéssel ő is egyetértene.
Soha nem felejtem el azt az estét, amikor a Macskákban énekelte az öreg színházi macska dalát - főiskolások ültek, álltak a nézőtéren mindenhol és a közönség tombolva ünnepelte Haumannt.
Puzsér szerepe Molnár Ferenc: Doktor úr c. darabjában -, hogy én mennyit nevettem! Mensáros Lászlóval az Öltöztetőben..., sorolhatnám még, de nagyon hosszúra sikeredne az a felsorolás. Itt megtalálható szerepeinek (igaz, nem teljes) listája.
Kívánom neki, hogy még sokáig élvezhesse a közönség szeretetét, és adjon nekünk sok szép estét, felejthetetlen élményt. Az eddigieket pedig, én a magam és hiszem, hogy sokunk nevében, nagyon KÖSZÖNÖM!

Hull az eső...

Ilyen időben sétáltam el vásárolni. Lassan bandukoltam a zuhogó esőben - mivel sietni nem tudok - közben Szécsi Pál régi slágerét dúdolgattam magamban:

"Hull az eső, sápadt arcomra hull,

Az ég peremén szürke felhő vonul.

Lassan lépkedek, egyedül vagyok...", stb, stb.

(A kép nem saját, csak megtetszett - valamelyik esős oldalról töltöttem le, állítólag free, hát nagyon remélem.)

A ruháim még most is száradnak...

A csönd is jó

Még ülök egy kicsit a sarokban... Most jó itt, gondolkozom az életen... Kell az néha.

Jó reggelt búbánat,

köszönthettem volna akár így is a mai napot, mert ma valahogy rosszul jöttek össze a dolgok. Igazán nem mondhatom, hogy haj de fényes hangulatban lennék, pedig semmi eget-rengető dolog nem történt. Mint mindig, most is van oka, csakhogy nem egy, hanem szinte minden. Ma elégedetlen vagyok magammal és a világgal és minden olyan hiábavalónak látszik... Estére sem változott semmi, maradt a bú, vagyis marabu - kínomban szoktam ilyen hülye szóvicceket gyártani, elnézést.

Megoldás: leülök egy sarokba és megvárom míg elmúlik...

Talán verset is olvasok...

Van mááásik!

Az aranyló ősz még várat magára, Mackó koma épp biztonságos helyre szállítja a mézet. Nagyon jól fog jönni az neki a zord téli napokon, amikor a kutyát sem engedik ki az utcára, hát még egy mackót! Majd február elején..., talán...
Addig is elővettem egy füzetet, megállapítottam, hogy pont jó lesz ide háttérnek a blogba, egy kis csiribi-csiribá, hipp és hopp, már itt is van. :) Kicsit az időjárás jelzővel is bűvészkedtem, átlátszó hátteret varázsoltam neki. Újra tettem fel órát, csak úgy, mert sok értelme nincs, de most ilyenem volt. Marad a gyerek, ha játszik... :)

Ma egész szépen sütött a nap, csak az a szürkeség a városról..., az nem akar felszállni.

A szomorú valóság:

A háttérrel ellentétben, mostanában ilyen képet mutat a város. :(

 A kertben azért még akad szín és szépség most is. :)

Játszottam kicsit :)

Vackor kérésére igazi ősz lett, nem esős, ködös, hanem szép, aranyos színű! Itt-ott még a napsugár is csiklandozza a fák leveleit. Gondoskodtam Mackó koma mézéről is, egy darabig biztos elég lesz, ha elfogy - semmi gond - van még ott, ahol ezt beszereztem. :)

Ha már lúd,

legyen kövér! :) Új háttér, igen. Váltogatom, mert miért csinálom, ha nem használom? Ez már közelít a szeptemberhez, de még nem ősz, majd jön az is...

Magyarázom a bizonyítványomat

Jó ez a blog, csak egy baja van, hogy én jobban szeretek beszélni, mint írni. :)
Mostanában meg elkapott egy "alkotási" kényszer (annyi a várakozó bloghátterem, hogy minden napra jutna egy), meg az új zenék és filmek is csábítanak, jaj, "annyi mindent nem szerettem még"! És akkor a kötelező gyakorlatokról még nem is beszéltem..., a muszáj nagy úr, nagyobb, mint a blog! :)
Mielőtt a suli beindult, pár napig nálunk voltak az unokák is és mivel borzasztó ronda idő volt, hát bizony én a számítógép közelébe csak akkor fértem, amikor megkérdeztek, hogy nagyi, ez itt meg mit jelent, vagy: ezt most miért csináljaaa?
Jelenleg (sajnos...) ilyen probléma nincs, de a csuda se érti, hogy mégis, miért nem érek rá blogot írni?! :)

Hangulatjavítónak

új háttér. Kint hideg ősz van, de ide - egy icipici manólány segítségével - tavaszt varázsolok. Nem forró nyarat, mert abból is elegem volt már, hanem kellemes, virághozó, langyos időt. :)

Nagy vihar volt, de már megszoktam

Éjjel, úgy éjfél körül, jó nagy vihar kerekedett. Féltve az okos laptopomat, gyorsan kikapcsoltam és áramtalanítottam, majd szétnéztem a lakásban, hogy hol kell becsukni az ablakot és hol maradhat nyitva, mert levegő azért még a viharban sem árt. Rettenetesen fújt a szél, arról szó sem lehetett, hogy kimenjek az erkélyre villámot vadászni, mert az esőt pont oda verte. Nem csak az ajtót, ablakot kellett becsukni, de a redőnyt is le kellett engedni, hogy az üvegen lefolyó víz ne a szoba padlóján landoljon. Nagyon vártam a vihar végét, mert ilyen körülmények között (fülledt meleg) nem tudok aludni. A gépemet, a biztonság kedvéért csak reggel "áramosítottam" - sose lehessen tudni..., én már nagyon óvatos vagyok.
Mostanság takarítom a gépemet - ezért jelentkezem ritkábban -, mert összegyűlt annyi szemét, hogy na! Megfogadtam Bikfic tanácsát és most a pendrive mellett lemezekre is mentem a dolgaimat, kicsit unalmas, ámde szükséges rossz. Nohát, ezek vannak...
Majd jövök, addig pedig marad az elmúlt idők krónikája (no és a versek) olvasnivalónak. :)

Elment az esze!

Igen, igen, a számítógépemnek. Addig húztam az időt, hogy végül mégis szerelőt kellett hívni, de amúgy sem tudtam volna semmit csinálni vele, mert - mint kiderült - a memóriája teljesen kipurcant. Nagy valószínűséggel már eleve nem lehetett teljesen épeszű a lelkem, gyárilag toltak el valamit. 

Utoljára pénteken működött, aztán kikapcsoltam és mikor újból bekapcsoltam, mindössze ennyit üzent nekem: "BOOTMGR image is corrupt. The system cannot boot" Próbálkoztam én mindennel, de ezen kívül nem volt hajlandó többet mondani. 

Keseregtem, de nagyon! - hogy miért is nem mentettem ki az utóbbi időkben készült képeimet?! No de félre bánat, félre bú, mert kapott új memóriát és láss csodát! - minden eszébe jutott és most van egy valóban okos kis laptopom! :) 

Biztos ami biztos, most elment Apó pendrive-ot venni, ha lehet, akkor 32 GB legyen, hogy jó sok kép férjen rá! :)

Remélem, most egy ideig nem lesz ilyen "kalandom". Pár nap gép nélkül - kibírtam, de nagyon hiányzott. Naná, hogy most lett volna a legjobban szükségem a Netre!

"Nekem a Balaton a Riviéra..."

Balaton retro (katt)

Emilkében kaptam, egy kedves ismerősöm küldte az ajánlást, hogy nézzem meg, mert érdemes. Kicsit hosszú, tehát rá kell szánni jó pár "percet", de aki most fiatal, az nézze meg, hogy milyen is volt a balatoni élet anno, aki idősebb, nos, az idősebb nemzedéknek van mit felidézni miközben ezt a filmet nézi... :)

Tavalyi kép, nem én fotóztam, leánykám masinájából került ide.

Fújt közben a szél...

Tegnapi képek, egész jól látszik a Déli pályaudvar, pedig nem igazán volt fotós idő. (Nagyobb képért kattints rá!)