Ez...?
...vagy ez?
2006. szeptember 9., szombat
Blog-születésnapi köszöntő
Tyria! Blogod születésnapja alkalmából, torta helyett fogadd szeretettel:
Ráadás!
Ráadás!
2006. szeptember 8., péntek
Bobby Solo
Most kihasználom az alkalmat, hogy nem tudom ugyan, miért, de működik a rádió. Bikfic, ezt kimondottan neked teszem be! A múltkor ezt emlegetted, ha jól emlékszem. :)
Nálunk a gimiben, a nagyszünetben mindig volt egy kis műsor. Az egyik lány imádott énekelni, mi meg boldogan hallgattuk, még táncoltunk is. Arra azért vigyáztunk, hogy nehogy egy arra sétáló tanár meghallja! Kaptunk volna intőt, az biztos! Úgy hívták a gimnáziumot: kommunista zárda, egyébként a tisztességes neve: Veres Pálné Leánygimnázium volt, mert mikor én ott koptattam a padot, még csak lányok jártak oda. Mikor mi negyedikesek voltunk, akkor az elsősök már vegyes osztályban kezdtek. Nagyon furcsa volt nekünk és a tanároknak is. A mai gyerekeknek ez már történelem...
2006. szeptember 7., csütörtök
Talán van remény
Kikapcsoltam, bekapcsoltam, most jobb! Most pedig, mint ki jól végezte dolgát, megyek más tájakra, de nem melegebb éghajlatra! :)
Nekem gyanús a gépem...
"Töröm, töröm okos fejem,
de nem tudom, miként legyen."
de nem tudom, miként legyen."
Lassabb lett minden, de nem tudom, hogy nálam van már megint gubanc, vagy ez a sok változtatás lassítja a blogokat. 
2006. szeptember 6., szerda
Hiba, hibácska...
Nem tudom, mi az ördög lehet már megint, de a BlogRadio nem akar együttműködni a keresőimmel! Tanácsot kaptam: telepítsem újra a FireFox-ot, de az sem ért semmit, különben is az Internet Explorer sem szereti ezt a rádiót. Sokkot kapnak tőle és bezárulnak.
Ez azt jelenti, hogy zene onnan mostanában nem lesz. Talán rájövök, hogy mi a baj... Sajnálom, mert egész jó, ritkán halott számokat is találtam ott.
Ez azt jelenti, hogy zene onnan mostanában nem lesz. Talán rájövök, hogy mi a baj... Sajnálom, mert egész jó, ritkán halott számokat is találtam ott.
2006. szeptember 5., kedd
2006. szeptember 4., hétfő
Ma megyek a gyerekekhez..., tirararam, tam, tam. 
2006. szeptember 3., vasárnap
Meglepetések, utólag
Most nagyon sajnálom, hogy nincs olyan masinám, amivel egész közeli fotókat lehetne készíteni! Kaptam egy kézzel festett, gyönyörű bögrét: Ősztündér varázspálcájával megérinti a fákat, csodálatos őszi színkavalkád... Ebből nem is szabad inni, olyan szép! :) Majd nézegetem.
Olvasnivalót is kaptam. Nyáron nagyon megtetszett Lawrence Block stílusa, meglepetésként most egy másik: A betörő, aki parókát viselt. Még nem kezdtem el, tartogatom egy kicsit, ne fogyjon el túl hamar. Sajnos, nem valami vastag könyv!
Holnap délután megyek játszani! - az unokáimra fogok vigyázni, míg mamikájuk szülői értekezleten csücsül és okosodik. Nekem jó lesz, de neki...?! Jaj, én nagyon nem szerettem a szülői értekezleteket, és a fogadóórákat sem! Muszájból elmentem, de annyi zagyvaságot tudtak a kedves szülők kérdezni, beszélni, hogy majd megölt az unalom, meg a méreg, hogy ez alatt az idő alatt sokkal értelmesebben is tölthetném az időt.
Azért ennek a kornak is megvan a maga szépsége, például már nem kell ilyen helyekre járnom...
Olvasnivalót is kaptam. Nyáron nagyon megtetszett Lawrence Block stílusa, meglepetésként most egy másik: A betörő, aki parókát viselt. Még nem kezdtem el, tartogatom egy kicsit, ne fogyjon el túl hamar. Sajnos, nem valami vastag könyv!
Holnap délután megyek játszani! - az unokáimra fogok vigyázni, míg mamikájuk szülői értekezleten csücsül és okosodik. Nekem jó lesz, de neki...?! Jaj, én nagyon nem szerettem a szülői értekezleteket, és a fogadóórákat sem! Muszájból elmentem, de annyi zagyvaságot tudtak a kedves szülők kérdezni, beszélni, hogy majd megölt az unalom, meg a méreg, hogy ez alatt az idő alatt sokkal értelmesebben is tölthetném az időt.
Azért ennek a kornak is megvan a maga szépsége, például már nem kell ilyen helyekre járnom...
2006. szeptember 1., péntek
Most jutottam el ide...
Páromat tegnap nem fújta el a szél, nem fázott meg, csak át. Még ma is úgy bújt be az ágyba este, hogy de jól fog esni az alvás a jó meleg paplan alatt, mert szinte kihűltek a csontjai.
Két nagy sporttáska ruhát, ágyneműt szállított haza, de legalább nem kell újra lemennie. Én meg ismét mostam, mostam és mostam. Egyszer talán vége lesz, mert még mindig van szennyes. "Ágnes asszony a patakban..." Jó, hogy már nem patakban kell mosni! :)
Holnapra szép időt jósoltak, legalább gyorsan meg fognak száradni és akkor még vasalni is kell, meg a fejemet valahogy rendbehozni, mert a hajamra már rá sem tudok nézni!
Ma van a nyitóbuli a Tandemben! Kár, hogy én már a korom miatt, no meg egyéb fontos teendőim is akadtak, nem tudtam elmenni. Biztos nagyon jól érzik magukat, mert Metánál olvastam valami ilyesmit.
Két nagy sporttáska ruhát, ágyneműt szállított haza, de legalább nem kell újra lemennie. Én meg ismét mostam, mostam és mostam. Egyszer talán vége lesz, mert még mindig van szennyes. "Ágnes asszony a patakban..." Jó, hogy már nem patakban kell mosni! :)
Holnapra szép időt jósoltak, legalább gyorsan meg fognak száradni és akkor még vasalni is kell, meg a fejemet valahogy rendbehozni, mert a hajamra már rá sem tudok nézni!
2006. augusztus 31., csütörtök
Juj, de hideg van odaki!
Irgum-burgum, szedtevette-teremtette!!! Hát hogy lehet ilyen hideg augusztus végén?!
Fotót nem tudok mutatni erről az útról, mert ex-férjem úgy fényképezte végig az Angliában töltött időt - nem volt sok, csak egy hét -, hogy a gépben nem volt film. Akkor még nem olyan fotómasinák voltak, hogy film nélkül el sem lehet kattintani. A meglepetés akkor jött, amikor ki akarta venni a filmet! Pedig micsoda jó képek lehettek volna!
Szép út volt..., leszámítva a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket, ami az akkori kettős érdeklődési körének különbözőségéből fakadt. Budapest-München-Párizs-Brüsszel-London-Birmingham és vissza. Autóval, mi skodával mentünk, Brüsszelben Anyukámék csatlakoztak hozzánk egy trabanttal. A skodát az öreg kontinensen hagytuk, és a trabant "röpített" bennünket tovább Angliába. Volt is közönségünk egész úton! Nem csodálom, ritkán láttak olyan szépséget. :)
Nahát, hova nem jutottam a rossz időtől! Közben kint szélvihar dúl, de sebaj! Miket nem mondok! - igenis baj! Szegény párom, ma ment le Szántódra, hogy az otthagyott ruháknak legalább egy részét elhozza. Meg fog fagyni!
Emlékeimben úgy él ez az időszak, hogy amikor ősszel iskolába kellett menni, akkor mindig nagyon jó idő volt, és mi majd' megfőttünk az évnyitón, nem is beszélve az utána következő tanítási napokról! Gyönyörűen sütött a Nap, mi meg az osztályban arról ábrándoztunk, hogy mi mindent lehetne kezdeni az időnkkel, ahelyett, hogy bent ülünk a meleg tanteremben... Tényleg, most jut eszembe, hogy az elején csak mindenféle felmérőket írtunk, hogy lássák, hol tartunk, ki mit felejtett a nyáron?
Lassan olyanok leszünk (vagy csak én?), mint az angolok. Fő téma az időjárás. Már nem csodálkozom rajtuk, mert amilyen régen volt a ködös Albion, hát... nem meglepő. Amikor (nagyon régen) én arra jártam, 22 fokban strandruhában járkáltak, mi meg pulóverben sétálgattunk, és még úgy sem volt melegünk. Azóta ott is felborult az időjárás, szerintem, a híres londoni köd sem létezik már. Szmog! - az igen. Mondom ezt úgy, hogy nem jártam ott, hú, már meg nem mondom hány éve! Már nem is fogok...Fotót nem tudok mutatni erről az útról, mert ex-férjem úgy fényképezte végig az Angliában töltött időt - nem volt sok, csak egy hét -, hogy a gépben nem volt film. Akkor még nem olyan fotómasinák voltak, hogy film nélkül el sem lehet kattintani. A meglepetés akkor jött, amikor ki akarta venni a filmet! Pedig micsoda jó képek lehettek volna!
Nahát, hova nem jutottam a rossz időtől! Közben kint szélvihar dúl, de sebaj! Miket nem mondok! - igenis baj! Szegény párom, ma ment le Szántódra, hogy az otthagyott ruháknak legalább egy részét elhozza. Meg fog fagyni!
2006. augusztus 28., hétfő
Váratlanságokkal...
...van tele az élet. Én pedig, ahogy öregszem, úgy viselem egyre nehezebben a váratlan történéseket. Elég egy csekélység, ami másképp alakul, mint ahogy terveztem, és akkor én már úgy érzem, hogy minden összekuszálódott. Aztán kiderül, hogy nem, nincs semmi baj, de az első reakcióm mindig az ijedtség, hogy most aztán mi lesz?
Szeretem a biztonságot, szeretem tudni, hogy miként alakul a másnapom, előre tervezek. Nem az a fontos, hogy óráról órára meglegyen a program, csak a napi teendőket tervezem meg, és ha az felborul, akkor rosszul érzem magam. Nem vagyok egy csöppet sem rugalmas, pedig a vicc az, hogy én igyekszem, és néha "hősnek" érzem magam, ha valami előre be nem tervezett esemény kapcsán nem zuhanok magam alá!
Ennek az eszmefuttatásnak természetesen oka van, mert holnap (ma!) váratlanul, 1 nappal előbb jönnek az unokáim, akiket imádok, szeretem, ha itt vannak, és mégis... Rögtön az jut eszembe, hogy van-e itthon minden amit szeretnek, hogy holnap (ma!) bele kell húzni, hogy felborul az egész heti programom..., pedig nagyhirtelen már át is szerveztem a dolgokat, és nem szakadt le az ég!
Mellettük nincs mese! - muszáj rugalmasabbnak lennem, akár tetszik, akár nem! Pedig de utálom! Mit meg nem tesz az ember az unokáiért!
Most 2-3 napig nem nagyon tudok jönni, de majd igyekszem, hátha mégis belefér az időmbe egy kis irkafirka.
Szeretem a biztonságot, szeretem tudni, hogy miként alakul a másnapom, előre tervezek. Nem az a fontos, hogy óráról órára meglegyen a program, csak a napi teendőket tervezem meg, és ha az felborul, akkor rosszul érzem magam. Nem vagyok egy csöppet sem rugalmas, pedig a vicc az, hogy én igyekszem, és néha "hősnek" érzem magam, ha valami előre be nem tervezett esemény kapcsán nem zuhanok magam alá!
Ennek az eszmefuttatásnak természetesen oka van, mert holnap (ma!) váratlanul, 1 nappal előbb jönnek az unokáim, akiket imádok, szeretem, ha itt vannak, és mégis... Rögtön az jut eszembe, hogy van-e itthon minden amit szeretnek, hogy holnap (ma!) bele kell húzni, hogy felborul az egész heti programom..., pedig nagyhirtelen már át is szerveztem a dolgokat, és nem szakadt le az ég!
Mellettük nincs mese! - muszáj rugalmasabbnak lennem, akár tetszik, akár nem! Pedig de utálom! Mit meg nem tesz az ember az unokáiért!
Most 2-3 napig nem nagyon tudok jönni, de majd igyekszem, hátha mégis belefér az időmbe egy kis irkafirka.
2006. augusztus 26., szombat
Juhász Gyuláról
Igen, aki olvasgatja a verses blogjaimat, az már észrevehette, hogy mostanában sok Juhász Gyula verset írok be.
Nemrégiben vettem elő a teljes gyüjteményt és olvasgatva olyan versekre bukkanok, amik annak idején - gondolom, túl fiatal voltam még - nem fogtak meg, most viszont csodálattal olvasom, nem tudok betelni vele!
Régebben az Anna-versek nyűgöztek le, gyönyörűek, és koromnál fogva a szerelem nagyon fontos volt számomra. Ma már az élet egyéb oldalai is nagyon mélyen érintenek, s ha találok olyan verset, mely közel áll az én természetemhez, életfelfogásomhoz, ráadásul csodálatosan megírva, hát ott én csak hallgatok, hiszen mindent elmond a vers!
Nemrégiben vettem elő a teljes gyüjteményt és olvasgatva olyan versekre bukkanok, amik annak idején - gondolom, túl fiatal voltam még - nem fogtak meg, most viszont csodálattal olvasom, nem tudok betelni vele!
Régebben az Anna-versek nyűgöztek le, gyönyörűek, és koromnál fogva a szerelem nagyon fontos volt számomra. Ma már az élet egyéb oldalai is nagyon mélyen érintenek, s ha találok olyan verset, mely közel áll az én természetemhez, életfelfogásomhoz, ráadásul csodálatosan megírva, hát ott én csak hallgatok, hiszen mindent elmond a vers!
Juhász Gyula: TESTAMENTUM
Nektek hagyom, ha innen elmegyek
E búcsúzót, jövendõ emberek!
Ha emlékeztek, mit daloltam én,
Ne kérdezzétek majd, ki voltam én.
Nem a pacsirta fontos, csak a dal,
Mely a nem múló, szent összhangba hal.
Én botorkáltam, s botlottam sokat,
De nem szûntem dúdolni dalomat.
Szomorú volt a versem, jól tudom,
Csüggedten álltam sokszor féluton.
Én vétkem, én nagy vétkem, érezem,
Hogy nem láthatta könnyemtõl szemem
Sokáig a fölpirkadó napot:
De ti ezen ne csodálkozzatok!
Ha én a gyöngyvirágos hant alatt
Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt,
Kívánom és ez testamentumom,
Akarom én, ez így is lesz, tudom:
Hogy meg ne értse többé senki sem,
Miért vérzett el lassan a szivem,
Miért volt nékem fájó, ami szép,
S a fiatalság tavaszi izét
Miért érezte fanyarnak a szám,
S az asztal végén, vidám lakomán
Mért sírtam én, mint az elátkozott:
Ne értsétek meg azt, ti boldogok!
Nektek hagyom, ha innen elmegyek
E búcsúzót, jövendõ emberek!
Ha emlékeztek, mit daloltam én,
Ne kérdezzétek majd, ki voltam én.
Nem a pacsirta fontos, csak a dal,
Mely a nem múló, szent összhangba hal.
Én botorkáltam, s botlottam sokat,
De nem szûntem dúdolni dalomat.
Szomorú volt a versem, jól tudom,
Csüggedten álltam sokszor féluton.
Én vétkem, én nagy vétkem, érezem,
Hogy nem láthatta könnyemtõl szemem
Sokáig a fölpirkadó napot:
De ti ezen ne csodálkozzatok!
Ha én a gyöngyvirágos hant alatt
Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt,
Kívánom és ez testamentumom,
Akarom én, ez így is lesz, tudom:
Hogy meg ne értse többé senki sem,
Miért vérzett el lassan a szivem,
Miért volt nékem fájó, ami szép,
S a fiatalság tavaszi izét
Miért érezte fanyarnak a szám,
S az asztal végén, vidám lakomán
Mért sírtam én, mint az elátkozott:
Ne értsétek meg azt, ti boldogok!
2006. augusztus 25., péntek
Plútó, megmérettél...
- A Plútó a Naprendszer legkülső és messze a legkisebb bolygója.
-
- Naptól mért átlagos távolsága: 5,913,520,000 km (39.5CSE)
- átmérõ: 2320 km
- tömeg: 1.32e22 kg
Ez volt eddig. Mától a Plútó nem bolygó! Nem ám, mert túl kicsi, és nem úgy viselkedik, mint ahogy azt egy bolygótól elvárnánk! Pályája olyannyira megnyúlt, hogy időnként a Neptunusznál közelebb kerül a Naphoz, pályasíkjának a Nap egyenlítőjével bezárt szöge jóval nagyobb mint a többi bolygóé. Ráadásul a Plútó jóval kisebb mint gondolták felfedezésekor, mert mint később kiderült, a mi Holdunk is nagyobb nála.
Az IAU (Nemzetközi Csillagászati Unió) idei prágai kongresszusán egy szakértői bizottság, hosszas vita után javasolta a Plútó trónfosztását. A 75 országból érkezett 2500 csillagász szavazása alapján a Plútót mostantól hivatalosan törpebolygónak nevezik.
Tehát, mostantól nem kilenc, csak nyolc bolygó kering a Nap körül.
De a Föld azért még forog...
Az IAU (Nemzetközi Csillagászati Unió) idei prágai kongresszusán egy szakértői bizottság, hosszas vita után javasolta a Plútó trónfosztását. A 75 országból érkezett 2500 csillagász szavazása alapján a Plútót mostantól hivatalosan törpebolygónak nevezik.
Tehát, mostantól nem kilenc, csak nyolc bolygó kering a Nap körül.
De a Föld azért még forog...
2006. augusztus 23., szerda
Újra itthon!
Megjöttem.
Furcsa egy nyaralás volt, az már biztos! Semmi sem úgy alakult ahogy terveztem, és én bika vagyok! Ezzel el is mondtam mindent. Aki ismeri a bika jegyében születettek természetét, az tudhatja, hogy milyen megrázkódtatásokkal járhatott az eltelt pár nap.
Azért nem panaszkodom, így is jó volt, csak kicsit csöndesebb, nyugisabb lehetett volna.
Olyan volt az egész, mint egy átjáróház. Emberek, gyerekek jöttek-mentek, csak én voltam állandó. Akkor is, amikor az ég zengett és akkor is, amikor hétágra sütött a Nap, és 35°C volt árnyékban. Na, a sok melegre nem panaszkodhatom, mert nem nagyon volt benne részünk, a hideg annál többet vendégeskedett nálunk... Még be is kellett fűteni, úgy ám! Ennek ellenére mégis megfáztam, még most is dáthás vagyok, de a tünetek azt mutatják, hogy kifelé megyek belőle.
Elromlott a villanyrezsó, leverte az órát, persze még időben rájöttem, hogy mi a gond, mert különben a melegvíznek is búcsút mondhattunk volna. Egy ősrégi barackfa, mely csak apukám miatti tiszteletből álldigál még mindig, elhagyta az egyik ágát: barackostul letörött. Ezt nem bántam, pedig úgy amúgy én nagyon szeretem a fákat, de ahogy ez szegény kinéz..., hát..., szóval nem kár érte.
Lányom a kaktusz bimbai helyett a tuják tetejét nyírta le, mert szerinte azok miatt nincs fény a teraszon. Bummm. Ezzel csak azt érte el, hogy nem fognak az égig nőni, de majd jól megbokrosodnak, akkor majd nyírhatjuk körbe.
Az egész kert olyan, mint egy erdő, melynek közepén van egy icipici napsütötte tisztás. Ott néha még napozni is lehet. A kert körül, kint, a járda mellett van vagy 12 diófa. Ezzel azt hiszem, el is mondtam mindent. Akkor mit számít az a pár tuja?
Mondogatjuk apukámnak, hogy talán nem nekünk kellene egy új esőerdőt gondozni, de ő a 85 évével már ragaszkodik a megszokott fáihoz. Csak azt felejti el, hogy amikor ezeket ültették, akkor még kicsik voltak, nem ért össze a lombjuk, a kertben sem volt égigérő fenyő, lépcsőt beborító tuja és fenyőre, házra, kerítésre tekeredő szőlőlugas. Van még sövény is kívül, belül, biztos, ami biztos alapon, pár betegeskedő meggyfa, szilva, ami még soha nem hozott normális termést, de jó, ha van. Néhány barackfa is akad. Kicsi telek, kicsi ház, kicsi hinta, kicsi medence, kicsi emberek. Nagyokat és kövéreket nem hívunk, mert úgysem férnének el.
A gyerekek viszont nagyon jól érzik ott magukat, van sok bogár, madár, mókus, vakond... El is határozták, hogy amíg élnek, soha nem fognak máshol nyaralni!
Azért azt megnézném... Hátha lesz még rá időm...
Azért nem panaszkodom, így is jó volt, csak kicsit csöndesebb, nyugisabb lehetett volna.
Olyan volt az egész, mint egy átjáróház. Emberek, gyerekek jöttek-mentek, csak én voltam állandó. Akkor is, amikor az ég zengett és akkor is, amikor hétágra sütött a Nap, és 35°C volt árnyékban. Na, a sok melegre nem panaszkodhatom, mert nem nagyon volt benne részünk, a hideg annál többet vendégeskedett nálunk... Még be is kellett fűteni, úgy ám! Ennek ellenére mégis megfáztam, még most is dáthás vagyok, de a tünetek azt mutatják, hogy kifelé megyek belőle.
Elromlott a villanyrezsó, leverte az órát, persze még időben rájöttem, hogy mi a gond, mert különben a melegvíznek is búcsút mondhattunk volna. Egy ősrégi barackfa, mely csak apukám miatti tiszteletből álldigál még mindig, elhagyta az egyik ágát: barackostul letörött. Ezt nem bántam, pedig úgy amúgy én nagyon szeretem a fákat, de ahogy ez szegény kinéz..., hát..., szóval nem kár érte.
Lányom a kaktusz bimbai helyett a tuják tetejét nyírta le, mert szerinte azok miatt nincs fény a teraszon. Bummm. Ezzel csak azt érte el, hogy nem fognak az égig nőni, de majd jól megbokrosodnak, akkor majd nyírhatjuk körbe.
Az egész kert olyan, mint egy erdő, melynek közepén van egy icipici napsütötte tisztás. Ott néha még napozni is lehet. A kert körül, kint, a járda mellett van vagy 12 diófa. Ezzel azt hiszem, el is mondtam mindent. Akkor mit számít az a pár tuja?
Mondogatjuk apukámnak, hogy talán nem nekünk kellene egy új esőerdőt gondozni, de ő a 85 évével már ragaszkodik a megszokott fáihoz. Csak azt felejti el, hogy amikor ezeket ültették, akkor még kicsik voltak, nem ért össze a lombjuk, a kertben sem volt égigérő fenyő, lépcsőt beborító tuja és fenyőre, házra, kerítésre tekeredő szőlőlugas. Van még sövény is kívül, belül, biztos, ami biztos alapon, pár betegeskedő meggyfa, szilva, ami még soha nem hozott normális termést, de jó, ha van. Néhány barackfa is akad. Kicsi telek, kicsi ház, kicsi hinta, kicsi medence, kicsi emberek. Nagyokat és kövéreket nem hívunk, mert úgysem férnének el.
A gyerekek viszont nagyon jól érzik ott magukat, van sok bogár, madár, mókus, vakond... El is határozták, hogy amíg élnek, soha nem fognak máshol nyaralni!
Azért azt megnézném... Hátha lesz még rá időm...
2006. augusztus 4., péntek
2006. augusztus 3., csütörtök
Ember tervez...
Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről. (Woody Allen)
Szombatról vasárnapra virradóra csörgött a telefon, lányom hívott Szántódról, hogy rettenetesen fáj a torka, bedagadt a mandulája, lázas, másnap jönnek a gyerekek és nem tudja őket ellátni. Mit tehettem? Vasárnap délelőtt összepakoltam a legszükségesebbeket és délben irány a Déli pu. Délután 4 órakkor már ott is voltam, 6 óra körül befutottak a gyerekek.
Nos, én azt terveztem - meg az egész család - , hogy 7-én indulunk nyaralni. Tegnap este jöttem vissza, mert hál' Istennek és az orvosnak, lányom már egész jól bírja a gyűrődést. Azért egy majdnem 7 éves és egy 5 éves lurkóval nem akármi az élet!
Fő, hogy jobban van, én meg most pihenem ki a fáradalmakat és mosok, vásárolok, készülök az igazi nyaralásra, mert hétfőn újra utazom, de akkor már kb 2-2 és fél hétig maradok. Ezt tervezem én...
Aztán kiderül, hogy mi lesz belőle?!
Lehet, hogy Isten már most jókat somolyog magában?
Szombatról vasárnapra virradóra csörgött a telefon, lányom hívott Szántódról, hogy rettenetesen fáj a torka, bedagadt a mandulája, lázas, másnap jönnek a gyerekek és nem tudja őket ellátni. Mit tehettem? Vasárnap délelőtt összepakoltam a legszükségesebbeket és délben irány a Déli pu. Délután 4 órakkor már ott is voltam, 6 óra körül befutottak a gyerekek.
Nos, én azt terveztem - meg az egész család - , hogy 7-én indulunk nyaralni. Tegnap este jöttem vissza, mert hál' Istennek és az orvosnak, lányom már egész jól bírja a gyűrődést. Azért egy majdnem 7 éves és egy 5 éves lurkóval nem akármi az élet!
Fő, hogy jobban van, én meg most pihenem ki a fáradalmakat és mosok, vásárolok, készülök az igazi nyaralásra, mert hétfőn újra utazom, de akkor már kb 2-2 és fél hétig maradok. Ezt tervezem én...
Aztán kiderül, hogy mi lesz belőle?!
Lehet, hogy Isten már most jókat somolyog magában?
2006. július 29., szombat
Hibiszkusz
Hibiszkuszunk ledobálja az éppenhogy kinyíló virágait. Tudja valaki, hogy miért műveli ezt szegény? Talán túl melege van? Locsolom rendesen, de hűteni nem tudom. Az erős napfénytől is óvom, mégis ilyen öngyilkos akcióba kezdett. Pedig olyan szép!
(A képen nem ő van, de nagyon hasonló.)
2006. július 28., péntek
2006. július 25., kedd
Már megint Párizs!
Nem tehetek róla, de Rhumel utazása teljesen Párizs felé viszi a gondolataimat. Most is egy szép számot hoztam, természetesen Párizsról, ahova míg élek visszavágyom!
2006. július 24., hétfő
Tegnap, ma...
Tegnap nem írtam, nem jöttem, mert nagyon meleg volt, és a gépem nem légkondicionált szobában van, úgyhogy kissé lelassult a lelkem. :)
Meg kicsit megijedtem. Az elmúlt héten kétszer is eleredt az orrom vére. Tegnap elég nehezen állt el. Hűtöttem magamat kívül-belül, aztán végre sikerült, de nagyon nyugtalanul aludtam, állandóan attól féltem, hogy éjjel is megismétlődik, s még a végén úgy járok, mint a nagy hun vezér: Attila. Nem is beszélve az ágyneműről! :)
Hülyeségeket álmodtam, többek között a kisunokámat fent felejtettem a buszon, és már egy másik buszon ülve vettem észre. Nem kívánok senkinek ilyen álmot! Rémes volt!
Remélem, a mai éjszakám jobban alakul.
Hűvösebb van, és még ha átmeneti is, de jól jött ez a kis felfrissülés! A sok beázás, áramszünet, villamosok, vonatok leállása azért nem kellett volna!
Meg kicsit megijedtem. Az elmúlt héten kétszer is eleredt az orrom vére. Tegnap elég nehezen állt el. Hűtöttem magamat kívül-belül, aztán végre sikerült, de nagyon nyugtalanul aludtam, állandóan attól féltem, hogy éjjel is megismétlődik, s még a végén úgy járok, mint a nagy hun vezér: Attila. Nem is beszélve az ágyneműről! :)
Hülyeségeket álmodtam, többek között a kisunokámat fent felejtettem a buszon, és már egy másik buszon ülve vettem észre. Nem kívánok senkinek ilyen álmot! Rémes volt!
Remélem, a mai éjszakám jobban alakul.
Hűvösebb van, és még ha átmeneti is, de jól jött ez a kis felfrissülés! A sok beázás, áramszünet, villamosok, vonatok leállása azért nem kellett volna!
Újra Piaf...
Rhumel! Kimondottan a te kérésedre, íme:
Remélem, még lesz annyi időd az indulás előtt, hogy meghallgasd!
Nagyon jó nyaralást kívánok!
(Mikor ezt írtam, tiszta volt az ég..., még nem olvastam az üzenőboxban levőket, de próbálj kikapcsolni, nagyon kéne az már neked!)
Remélem, még lesz annyi időd az indulás előtt, hogy meghallgasd!
Nagyon jó nyaralást kívánok!
(Mikor ezt írtam, tiszta volt az ég..., még nem olvastam az üzenőboxban levőket, de próbálj kikapcsolni, nagyon kéne az már neked!)
2006. július 22., szombat
2006. július 21., péntek
Hőhullám Budapesten!
...és egész Európában, én meg itt köhögök már csaknem egy hete. Nem elég, hogy a melegtől nem alszom jól, mire végre álomba szenderülnék, rám jön egy köhögési roham. Hát lehet így pihenni?!
Elnézem az előző bejegyzés őszi képét, nem bánnám, ha már szeptember felé járnánk, talán akkor már az idő is kellemesebb lesz.
Ez, ami most van, nem jó sem embernek, sem állatnak, sem növénynek..., tényleg, jó ez egyáltalán valakinek?
Egész nap olyan csöndes a kert, még a madarak is elbújnak, a cicák sem jönnek elő, csak este. Akkor esznek valamit, isznak és már újból valahol a hűvösebb bokrok között lustálkodnak. Ha a lustálkodást nézzük, akkor már én is macska vagyok. :) Ebben a melegben vagy reggel, vagy késő este tudok bármit is csinálni. Napközben én is pihegek, mint a madarak, ja, ...és köhögök...
Elnézem az előző bejegyzés őszi képét, nem bánnám, ha már szeptember felé járnánk, talán akkor már az idő is kellemesebb lesz.
Ez, ami most van, nem jó sem embernek, sem állatnak, sem növénynek..., tényleg, jó ez egyáltalán valakinek?
Egész nap olyan csöndes a kert, még a madarak is elbújnak, a cicák sem jönnek elő, csak este. Akkor esznek valamit, isznak és már újból valahol a hűvösebb bokrok között lustálkodnak. Ha a lustálkodást nézzük, akkor már én is macska vagyok. :) Ebben a melegben vagy reggel, vagy késő este tudok bármit is csinálni. Napközben én is pihegek, mint a madarak, ja, ...és köhögök...
2006. július 20., csütörtök
2006. július 14., péntek
Jó, ha van...?
Időnként elgondolkodom, hogy érdemes-e ezt a blogot és a másik mindenféléset életben tartani? Persze, írok ezt-azt, de rájöttem, hogy nagyon tartózkodó, zárkózott vagyok, nem tudok kitárulkozni, nem írom le a lényeget... Felületes, csak a felszínt érintő bejegyzéseim vannak. A versek, bár sokan talán nem hiszik, sokkal többet árulnak el rólam, mint az úgynevezett személyes blogok.
Azért jó, ha néha azt a keveset is, ami kikívánkozik belőlem valahova le tudom írni, ezért nem szüntetem meg a blogokat.
A versekkel - a költők szavaival - mindent ki tudok fejezni, amit csak érzek, és én szemérmesen a háttérben maradhatok.
Azért jó, ha néha azt a keveset is, ami kikívánkozik belőlem valahova le tudom írni, ezért nem szüntetem meg a blogokat.
A versekkel - a költők szavaival - mindent ki tudok fejezni, amit csak érzek, és én szemérmesen a háttérben maradhatok.
2006. július 13., csütörtök
2006. július 12., szerda
2006. július 11., kedd
Zelk Zoltán:
LEHEL-TÉR
Mintha vonatból a tájra,
hegyek, rétek bársonyára,
olyan boldogan nevetve
bámulok a villamosból
erre a szép krumplihegyre!
Micsoda táj! Hegye! dombja!
Krumpli! retek! hagyma! gomba!
tisztáson a lombok árnya,
az se olyan bársony, mint e
hajnalban szedett vargánya!
Hát a ringló! hát az alma!
hát a barack sárga halma!
s hogyha még csak mutatóba,
zöld káposzta-csúcsok mögött
épül már a dinnye dombja!
Micsoda táj! s mennyi tájból!
mennyi kertből! mennyi fáról!
alig rebben még a reggel,
gyüjtik, hordják már a tájat
vagónokkal, szekerekkel!
Egy tenyérnyit Jászberényből,
egy szekérnyit Kecskemétről
és Ceglédről s tán Zalából -
mit a nyár kagylója izzad,
idecsurog teli zsákból!
Egyik zsákból másik zsákba -
Bogdán néni kosarába!
Viszi haza. S nem is látja,
hogy egy sárgadinnye, mint a
gyerek, szaladna utána!
Mintha vonatból a tájra,
hegyek, rétek bársonyára,
olyan boldogan nevetve
bámulok a villamosból
erre a szép krumplihegyre!
Micsoda táj! Hegye! dombja!
Krumpli! retek! hagyma! gomba!
tisztáson a lombok árnya,
az se olyan bársony, mint e
hajnalban szedett vargánya!
Hát a ringló! hát az alma!
hát a barack sárga halma!
s hogyha még csak mutatóba,
zöld káposzta-csúcsok mögött
épül már a dinnye dombja!
Micsoda táj! s mennyi tájból!
mennyi kertből! mennyi fáról!
alig rebben még a reggel,
gyüjtik, hordják már a tájat
vagónokkal, szekerekkel!
Egy tenyérnyit Jászberényből,
egy szekérnyit Kecskemétről
és Ceglédről s tán Zalából -
mit a nyár kagylója izzad,
idecsurog teli zsákból!
Egyik zsákból másik zsákba -
Bogdán néni kosarába!
Viszi haza. S nem is látja,
hogy egy sárgadinnye, mint a
gyerek, szaladna utána!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)