Séta közben

És ez így megy nap nap után... :)

Nahát, nem egészen...
A reggel is már elég furcsán kezdődött, Apó a kéményseprővel együtt jött be a szobába ébreszteni. 11 és 13 óra közöttre ígérték, hogy jönnek a szokásos évi kéményellenőrzést megtartani, én be is állítottam a telefonomat, hogy 1/2 10-kor zenéljen nekem, erre már 9-kor itt voltak! Kicsit ciki volt, de elbújtam mélyen a paplan alá és egyébként meg, kinek mi köze hozzá, hogy 9-kor még alszom? Hajnali 5-kor még fent voltam, de ezt a kéményseprő nem tudhatta...
Délelőtt vásárlás, útközben láttam egy csodaszép pillangót, hazafelé pedig egy sünivel találkoztam. Közben az üzletben megcsodáltam két tündéri lurkót, vettem egy Nyomorultak DVD első részt, a másodikat hiába kerestem, azt majd még be kell szereznem. Ez az igazi, a régi, amiben Jean Gabin játszik és még a szinkronja sem új, megtartották abból is az eredetit. Kaptam eredeti görög feta sajtot, kettőt is vettem, jövőre jár le a szavatossága, van bőven időm, hogy megegyem. Nagyon szeretem a görög salátát, sok feta sajttal a tetején! Apóra is gondoltam, ő két szelet csokit kapott. Ja, és nagyon szép kenyeret is sikerült beszereznem! Még egy-két ilyen-olyan apróság, aztán irány a pénztár és kit látnak szemeim? - Gyurcsány Ferenc fizetett épp előttem. Rögtön egy régi sorozat szállóigévé vált mondata jutott az eszembe: Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem...! Nos, megtörtént. Most az egyszer elmeséltem, többet nem fogom, ígérem. :) Jó hely ez itt, sok érdekes és ismert embert lehet megtekinteni élőben.
Itthon kipakoltam, majd telefonáltam Kicsilánynak. Ma van a 11. születésnapja, de mivel ez a hétvége Apáé, így csak a jövő héten tarthatjuk meg az ünnepet, ez a telefon csak olyan emlékeztető volt, hogy nem felejtettük ám el! :) Következett az ebéd, befutott Apó is időben, merthogy ő is vásárolni volt. A csokiért cserébe én hatalmas szemű, finom, édes szőlőt kaptam. Mi már csak így kényeztetjük egymást...
Némi pihenő után megérkezett Apó fia a feleségével, velük töltöttük a délutánt és az este nagy részét. Nagy beszélgetés, kis politizálás (anélkül soha nem úszom meg), egy kis sós és édes süti, ahogy az már lenni szokott, üdítő, de a hangsúly a beszélgetésen volt.
Miután elmentek, kicsit megkésve, de Nünüke is megkapta a vacsoráját. Szegénykém, már nagyon öreg (két év, az egy törpe hörcsögnél nagyon szép életkor), sajnos bármelyik nap bekövetkezhet az, amit nagyon nem szeretnénk, de elkerülhetetlen. Minden nap félve nézzük meg reggel, hogy él-e még?
Apó már jóízűen alussza az igazak álmát, én meg itt pötyögök.
Ez volt egy nap a sok közül, azért a legtöbb ennél sokkal nyugisabb, ez a mai ilyenre sikeredett.

Petőfi után szabadon:

Fürdik a napvilág az ég tengerében...

De rég láttam ilyen eget! Ilyen kéket, ilyen sok felhővel és ilyen kedves, kopasz fával az előtérben. :)

Tegnap még fényes, majdnem telihold,

ma eső esik és szél cibálja a fákat, zörgeti a redőnyt, az ablakot. Kedves fám levelei lepotyogtak mielőtt még megsárgulhattak volna. A kedvem is olyan szélfútta... Pár napsütéses nap és mire épp megszoktam, már újra itt a szürkeség. Ősz, legkedvesebb évszakom... (?)

Freudi "elovasás"?

Olvasom a hírek címeit, általában gyorsan átfutom és ami érdekesnek látszik, arra rákattintok. Most is ez történt, de mit is olvasok? - Kényszertésztában sült csülök. :) Persze kenyértésztáról van szó, gondolom, valami recept (nem kattintottam rá). Mosolyogtam, de talán nem is olyan megmosolyogni való, ki tudja, mit jelent... Lehet, egyszerűen csak figyelmetlen vagyok..., csak azt nem értem, hogy mostanában miért fordul velem elő gyakrabban? Erre is lehet magyarázat: öregszem, de ahogy múlik az idő, úgy egyre több a tapasztalat, az emlék. A kényszerről is megvan az emlékem, tapasztalatom...
Talán mégsem a figyelmetlenség volt a félreolvasás oka?

A Nemzet Színésze

Ezt a címet és a velejáró juttatást most Haumann Péter kapta. Sokszor láttam őt élő előadásokon színházban, de TV-játékokban és filmen is, szinkronizálásait is ismerem. Nagyon örülök a választásnak, méltó utódja Kállai Ferencnek, aki végrendeletében megnevezett valakit, hogy Haumann Pétert, vagy mást, azt én nem tudom, de szerintem, ezzel a döntéssel ő is egyetértene.
Soha nem felejtem el azt az estét, amikor a Macskákban énekelte az öreg színházi macska dalát - főiskolások ültek, álltak a nézőtéren mindenhol és a közönség tombolva ünnepelte Haumannt.
Puzsér szerepe Molnár Ferenc: Doktor úr c. darabjában -, hogy én mennyit nevettem! Mensáros Lászlóval az Öltöztetőben..., sorolhatnám még, de nagyon hosszúra sikeredne az a felsorolás. Itt megtalálható szerepeinek (igaz, nem teljes) listája.
Kívánom neki, hogy még sokáig élvezhesse a közönség szeretetét, és adjon nekünk sok szép estét, felejthetetlen élményt. Az eddigieket pedig, én a magam és hiszem, hogy sokunk nevében, nagyon KÖSZÖNÖM!

Hull az eső...

Ilyen időben sétáltam el vásárolni. Lassan bandukoltam a zuhogó esőben - mivel sietni nem tudok - közben Szécsi Pál régi slágerét dúdolgattam magamban:

"Hull az eső, sápadt arcomra hull,

Az ég peremén szürke felhő vonul.

Lassan lépkedek, egyedül vagyok...", stb, stb.

(A kép nem saját, csak megtetszett - valamelyik esős oldalról töltöttem le, állítólag free, hát nagyon remélem.)

A ruháim még most is száradnak...

A csönd is jó

Még ülök egy kicsit a sarokban... Most jó itt, gondolkozom az életen... Kell az néha.

Jó reggelt búbánat,

köszönthettem volna akár így is a mai napot, mert ma valahogy rosszul jöttek össze a dolgok. Igazán nem mondhatom, hogy haj de fényes hangulatban lennék, pedig semmi eget-rengető dolog nem történt. Mint mindig, most is van oka, csakhogy nem egy, hanem szinte minden. Ma elégedetlen vagyok magammal és a világgal és minden olyan hiábavalónak látszik... Estére sem változott semmi, maradt a bú, vagyis marabu - kínomban szoktam ilyen hülye szóvicceket gyártani, elnézést.

Megoldás: leülök egy sarokba és megvárom míg elmúlik...

Talán verset is olvasok...

Van mááásik!

Az aranyló ősz még várat magára, Mackó koma épp biztonságos helyre szállítja a mézet. Nagyon jól fog jönni az neki a zord téli napokon, amikor a kutyát sem engedik ki az utcára, hát még egy mackót! Majd február elején..., talán...
Addig is elővettem egy füzetet, megállapítottam, hogy pont jó lesz ide háttérnek a blogba, egy kis csiribi-csiribá, hipp és hopp, már itt is van. :) Kicsit az időjárás jelzővel is bűvészkedtem, átlátszó hátteret varázsoltam neki. Újra tettem fel órát, csak úgy, mert sok értelme nincs, de most ilyenem volt. Marad a gyerek, ha játszik... :)

Ma egész szépen sütött a nap, csak az a szürkeség a városról..., az nem akar felszállni.

A szomorú valóság:

A háttérrel ellentétben, mostanában ilyen képet mutat a város. :(

 A kertben azért még akad szín és szépség most is. :)

Játszottam kicsit :)

Vackor kérésére igazi ősz lett, nem esős, ködös, hanem szép, aranyos színű! Itt-ott még a napsugár is csiklandozza a fák leveleit. Gondoskodtam Mackó koma mézéről is, egy darabig biztos elég lesz, ha elfogy - semmi gond - van még ott, ahol ezt beszereztem. :)

Ha már lúd,

legyen kövér! :) Új háttér, igen. Váltogatom, mert miért csinálom, ha nem használom? Ez már közelít a szeptemberhez, de még nem ősz, majd jön az is...

Magyarázom a bizonyítványomat

Jó ez a blog, csak egy baja van, hogy én jobban szeretek beszélni, mint írni. :)
Mostanában meg elkapott egy "alkotási" kényszer (annyi a várakozó bloghátterem, hogy minden napra jutna egy), meg az új zenék és filmek is csábítanak, jaj, "annyi mindent nem szerettem még"! És akkor a kötelező gyakorlatokról még nem is beszéltem..., a muszáj nagy úr, nagyobb, mint a blog! :)
Mielőtt a suli beindult, pár napig nálunk voltak az unokák is és mivel borzasztó ronda idő volt, hát bizony én a számítógép közelébe csak akkor fértem, amikor megkérdeztek, hogy nagyi, ez itt meg mit jelent, vagy: ezt most miért csináljaaa?
Jelenleg (sajnos...) ilyen probléma nincs, de a csuda se érti, hogy mégis, miért nem érek rá blogot írni?! :)

Hangulatjavítónak

új háttér. Kint hideg ősz van, de ide - egy icipici manólány segítségével - tavaszt varázsolok. Nem forró nyarat, mert abból is elegem volt már, hanem kellemes, virághozó, langyos időt. :)

Nagy vihar volt, de már megszoktam

Éjjel, úgy éjfél körül, jó nagy vihar kerekedett. Féltve az okos laptopomat, gyorsan kikapcsoltam és áramtalanítottam, majd szétnéztem a lakásban, hogy hol kell becsukni az ablakot és hol maradhat nyitva, mert levegő azért még a viharban sem árt. Rettenetesen fújt a szél, arról szó sem lehetett, hogy kimenjek az erkélyre villámot vadászni, mert az esőt pont oda verte. Nem csak az ajtót, ablakot kellett becsukni, de a redőnyt is le kellett engedni, hogy az üvegen lefolyó víz ne a szoba padlóján landoljon. Nagyon vártam a vihar végét, mert ilyen körülmények között (fülledt meleg) nem tudok aludni. A gépemet, a biztonság kedvéért csak reggel "áramosítottam" - sose lehessen tudni..., én már nagyon óvatos vagyok.
Mostanság takarítom a gépemet - ezért jelentkezem ritkábban -, mert összegyűlt annyi szemét, hogy na! Megfogadtam Bikfic tanácsát és most a pendrive mellett lemezekre is mentem a dolgaimat, kicsit unalmas, ámde szükséges rossz. Nohát, ezek vannak...
Majd jövök, addig pedig marad az elmúlt idők krónikája (no és a versek) olvasnivalónak. :)

Elment az esze!

Igen, igen, a számítógépemnek. Addig húztam az időt, hogy végül mégis szerelőt kellett hívni, de amúgy sem tudtam volna semmit csinálni vele, mert - mint kiderült - a memóriája teljesen kipurcant. Nagy valószínűséggel már eleve nem lehetett teljesen épeszű a lelkem, gyárilag toltak el valamit. 

Utoljára pénteken működött, aztán kikapcsoltam és mikor újból bekapcsoltam, mindössze ennyit üzent nekem: "BOOTMGR image is corrupt. The system cannot boot" Próbálkoztam én mindennel, de ezen kívül nem volt hajlandó többet mondani. 

Keseregtem, de nagyon! - hogy miért is nem mentettem ki az utóbbi időkben készült képeimet?! No de félre bánat, félre bú, mert kapott új memóriát és láss csodát! - minden eszébe jutott és most van egy valóban okos kis laptopom! :) 

Biztos ami biztos, most elment Apó pendrive-ot venni, ha lehet, akkor 32 GB legyen, hogy jó sok kép férjen rá! :)

Remélem, most egy ideig nem lesz ilyen "kalandom". Pár nap gép nélkül - kibírtam, de nagyon hiányzott. Naná, hogy most lett volna a legjobban szükségem a Netre!

"Nekem a Balaton a Riviéra..."

Balaton retro (katt)

Emilkében kaptam, egy kedves ismerősöm küldte az ajánlást, hogy nézzem meg, mert érdemes. Kicsit hosszú, tehát rá kell szánni jó pár "percet", de aki most fiatal, az nézze meg, hogy milyen is volt a balatoni élet anno, aki idősebb, nos, az idősebb nemzedéknek van mit felidézni miközben ezt a filmet nézi... :)

Tavalyi kép, nem én fotóztam, leánykám masinájából került ide.

Fújt közben a szél...

Tegnapi képek, egész jól látszik a Déli pályaudvar, pedig nem igazán volt fotós idő. (Nagyobb képért kattints rá!)

De jó! :)

Visszakaptam a megszokott, jól bevált életem. Remélem, ez így is marad. Lehet kicsit melegebb, az nem baj, csak az a hőség ne jöjjön vissza már!

Most próbálom behozni az elmaradásaimat, ma egész jól haladtam és egész  könnyen vettem az akadályokat! :)

Vakondélet

Reggel, legkésőbb 9-kor, redőny le, erkélyajtó be, ventilátor bekapcs, egyéb, északra néző ablakokat kinyit, próbálok egy kis huzatot kicsikarni, de áll a levegő, később már a ventilátor is csak Surdát juttatja eszembe, mert forró szelet hajt felém.

Napközben hideg kefir, joghurt, fagylalt, gyümölcs, langyos zuhany és kétségbeesés, ha Apónak kifogy a meleg étele (ahhoz ragaszkodik most is), mehetek a konyhába gázlánggal felforrósítani az amúgy is meleg levegőt. Ha mosok, akkor is hőt termelek és még párát is..., vasalásról szó sem lehet, a porszívó is pihen! Hangyacsapdák mindenhol.

Számítógép általában kikapcsolva, főleg az időjárást és a postámat nézem meg, aztán már menekülök is a közeléből.

Éjszaka szúnyogriasztó, a fürdőszobában randevú hatalmas, fekete pókokkal, zöld, földönkívülinek kinéző csúnyaságokkal és egyéb, nekem nagyon nem tetsző rovarokkal. Egyik nap egy legalább 8 centis sáskához is volt szerencsém...

Utcára nem megyek, majd, ha hűvösebb lesz, karácsonykor! Ez a legújabb családi szállóigénk.

Hiányzik a "normális" megszokott életem. Még bírom, mert az ember és főleg a lánya, sokat kibír, de nagyon várom a világosságot és a langyos szellőt..., a LEVEGŐT!!!

Tiltakozom!

Én kérem nem ide jöttem annak idején! Én kiválasztottam egy országot, ahol van tavasz, nyár, ősz és tél, szépen elosztva, kb azonos arányban. Mérsékelt éghajlat, kellemes időjárás..., kedves szülők - igen, mondtam, ez pont megfelel nekem! És mi lett belőle?! Ha én ezt tudom, akkor Skóciát vagy Írországot választom. Ott ugyan sokat esik az eső, de milyen szép zöld a fű! A szüleimet azért nem cseréltem volna el, megsúgtam volna nekik, hogy már ők is szülessenek oda és így tovább visszafelé...
A meleg már az agyamra ment, könyörgök, csak legalább egy kicsit hűvösebbet!

Soha többé laptopot!!!

Nem tudom, most mit szidjak? 

A Vistát, a laptopot, a meleget, a beállítást, netán magamat, mert hülye vagyok és nem értek a saját gépemhez, vagy azért szidjam magam, hogy miért vettem selejtes árut és egyáltalán, miért laptopot?! Nem tudom, csak azt, hogy már lassan nem öröm, hanem szenvedés a netezés, olyan sokszor áll le a masinám. Volt, hogy csak úgy tudtam újraindítani, hogy áramtalanítottam és az akkut is kiemeltem pár percre. Nem hiszem, hogy ennek így kell lennie! Bármennyire nem akarom, ennek hardveres, vagy szoftveres lesz a vége... Mert nem elég nekem a meleg, még ez is...!

Jaj nekem!

Itt a hőség már megint. :( 

A túlélés a cél.

Szöszmörgés

Már legalább két órája próbálok rájönni, hogy az üzenetek számlálója miért nem működik, de kifogytam az ötletekből. Úgy döntöttem, hogy fogalmam sincs és különben is..., itt a front, jön a "hideg", ha az emberekre hatással van, akkor a számítógépre miért ne? Na nem? De.

Olvasom a híreket

és nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek?
Egyszer, nagyon régen, még gyerekkoromban, elkapott egy nevetőgörcs és a vége hosszan tartó sírógörcs lett..., egy lapátnyi pattanóbogár látványa váltotta ki belőlem. Aki az orrom elé dugta, tiszta jóindulattal, csak azt akarta bizonygatni, hogy nem kell félni, nem bánt..., aztán nem győzött vigasztalni, nem is igazán sikerült neki...

Esti megvilágításban

Felhő a város felett a távolban és kicsit közelebbről.

A hosszú élet titka

Találtam egy rövid hírt, komolyan mondom, ezt én már régóta sejtettem, csak bizonyítani nem tudtam! :):)

Ellentét

Ebben a melegben elég sűrűn lefagy a gépem. Mókás, nem?

A tegnapról

Tegnap úgy eltűntem, mint szürke szamár a ködben. 

Hirtelen jött áramszünet elvitte a netemet, aztán meg a kedvemet. Végre megkaptam a könyvet (Elizabeth Gaskell) és inkább azt kezdtem el olvasni. Egyelőre csak annyit, hogy kellemes olvasmány. Majd ha már kiolvastam, többet fogok tudni, most még felelőtlenség volna részemről bármi más véleményt írni.

Később az utcánkban, pont szemben a házunkkal, nem lehet tudni,  hogy miért, de itt volt egy kéken villogó nagy tűzoltóautó, egy rendőrautó és egy mentő. Közben az ég világon semmi normálistól eltérőt nem lehetett látni, se füst, se betörő, se sebesült... Ez még a jobbik eset, de azért kint lógott az egész utca az ablakokban, és ha vicc volt, akkor nagyon hülye (bocs) viccet csinált valaki. Amíg itt szobroztak ezek az autók a személyzettel együtt, addig valahol lehet, hogy valóban szükség lett volna rájuk.

Még később alattomosan megtámadott egy migrén, ezzel a napom el is romlott végleg. Számítógépről, olvasásról, tévézésről szó sem lehetett, egy választásom maradt, lefeküdni és kialudni a fejfájást. Sikerült. Reggelre már csak a derekam fájdult meg...

Szép is ez a nyugdíjas élet! :)