Halihó! Még mindig hó!

Február, itt a nyár? Ugyan már...!

Hír..., na az nincs!

Ami nem megy..., az bizony nem megy. :) Nem is erőltetem, minek?
Írni nincs mit, de kicseréltem a fejlécet. Az megy, most a mindenféle csöndes bíbelődések ideje van. Ez a bejegyzés is csak azért, hogy jelezzem, még élek...

Nünüke most

Egy napokban készült fotó, és ígérem, hogy nem zargatom többé az olvasóimat Nünükével! :) Szegényke, nagyon meglepődött!
Elnézést a kihagyásért, nincs semmi komolyabb oka, csak találtam egy olyan elfoglaltságot, ami most nagyon leköt. Mindenféle képkeretet gyártok, nem fából, hanem itt a számítógépemben. Nagyon jó szórakozás, főleg, mert előbb meg kellett fejteni a mikéntjét! Na, az volt a legjobb! :) Melyik szám mit jelent, milyen lesz a kép, ha az egyik számot megváltoztatom? Szeretek ilyesmivel bíbelődni, egész éjszakákat töltöttem az utóbbi napokban ezzel. Most, hogy már megfejtettem a rejtvényt, rajzolom, illesztem, nézegetem, aztán majd csak jó lesz valamikor valamire...
Legközelebb, ha a lányom elküldi a képeket is hozzá, írok egy kiállításról. Én nem láttam, csak ő, de olyan jópofa neve van, hogy muszáj róla írni! A lopótök csodálatos világa! Na ugye, hogy nem semmi! :)))

(Később: Képek még nincsenek, de találtam a neten ismertetést, így már nem is írok róla. A linkre kattintva megtalálható.)

Már nagyfiú!

Közkívánatra, íme Nünüke, mikor még kicsi volt és a lányoméknál lakott. Itt éppen Kicsilány kényezteti. :) Világosabb a bundája, mint a testvéreié és nálunk még tovább világosodott. Ő Kicsilány kedvence, de mivel Nünüke fiú, nem maradhatott náluk, így is maradt még 3 hörcsögük. A többieket átvette egy kisállat-kereskedő, aki nagyon megdícsérte őket, hogy milyen szép, egészséges hörcsögöket neveltek fel a babszemekből.

Melegfront

Nem szeretem. Álmos vagyok, fáj a fejem, nyűgös vagyok és nem vagyok normális!
Holnap kocsonyát főzök, hát normális vagyok?! Hát nem. Mindegy, a hús és minden hozzávaló rendben sorakozik a hűtőben, úgyhogy nincs mese, meg kell főzni. Mostanáig (amíg hideg volt) nem tudtam rászánni magam, most aztán úgy kell nekem! Bízom az északi fekvésű konyha hidegében, bár eddig ki nem állhattam, de ebben az esetben jól jön. Elég sok bőrke is van, remélem, szépen megdermed a kocsonyalé és remegős lesz és finom és nagyon fogok neki örülni másnap, hogy megcsináltam!
Nem tudom miért, hiszen a frontok állandóan jönnek, mennek, de nekem a mairól jutott eszembe egy régi este, a 70-es évek végéről. Egyetemi Színpad, sok fiatal, várjuk az előadás kezdetét. Közöttünk álldogál egy feketébe öltözött, vékony fiatalember, ő az előadó. Cseh Tamás. Az előadás pedig a Frontátvonulás...

(A Frontátvonulás szövege, ha valakit érdekel, itt található)

Nünüke háza tája

Itt lakik. Ezen a képen pont ő nem látszik, de nappal szinte állandóan alszik ott bent a házikójában. Néha álmosan előbújik, eszik valamit, iszik és már megy is vissza durmolni. Délután aztán felébred rendesen és akkor kerekezik, szaladgál, hordja be a tartalékot a házába, éli az életét. Rengeteg magot halmoz fel és mikor kitisztítom a ketrecét, megsértődik, hogy eltüntettem a zsákmányát. Olyankor bevonul az egyik sarokba és még hátat is fordít nekünk. :) Persze, reggelre megbékül és folytatja a gyűjtögetést. Már nagyon megbarátkoztunk, természetét meghazudtolva, ő nem harap és olyan nagy lelkinyugalommal terül el a tenyeremben, mint aki biztos benne, hogy szeretik! (Nahát, hogy honnan tudja?! - egyébként jól tudja!) Nem akar elmenni a kezemből, néz rám a kis fekete gombszemével és nagyon hálás a símogatásért. Olyan csöpp kis szörgombóc! :)

Orvosnál (viccek)

Tegnap kaptam emilkében vicceket. Én mosolyogtam rajtuk, hátha másnak is jobb kedve lesz tőlük. Mást most amúgy sem tudnék írni, nem sok történik velem, velünk. Örüljek-e, vagy búsuljak miatta...? - talán inkább örülök... Na, szóval a viccek:

- Uram, Önt meg kell műtenünk!
- Azt már nem! Akkor inkább meghalok!
- Ó, az egyik nem zárja ki a másikat!

Az orvost felcsöngeti egy izgatott férfi az éjszakai álmából.
- Doktor úr, azonnal jöjjön, a feleségemnek szörnyű fájdalmai vannak! Azt hiszem vakbél...
- Feküdjön vissza nyugodtan! A feleségének a múlt évben vettem ki a vakbelét és még soha nem hallottam olyat, hogy kiújult volna!
- És olyanról nem hallott a doktor úr, hogy valaki újra megházasodott?

Haldoklik az öreg paraszt és a városi rokona megkérdi:
- Hívjak orvost?
- Nem kell, fiam. Mi itt falun, természetes halállal szoktunk meghalni, segítség nélkül!

- Pista bácsi, most megmérem a vérnyomását.
- Nagyon muszáj? A múlt héten mérte, doktor úr!
- És akkor mennyi volt?
- Egy ezres!

Mai madarak

Balladai homályban gubbasztó három varjú.

Icinke-picinke, de nem cinke, sajnos! Sokan vannak és csivitelnek a kopasz fán, be nem áll a csőrük. :)

Ő pedig a hűséges fekete rigó. Jön minden évszakban, most is megérte neki erre téblábolni, egy egész bokor bogyó várta.

Varjak nélkül

Délelőtt, kék ég, napsütés..., most nem is kell több! :)
A délutáni napsütésben jól látszik a Nemzeti Színház sokat vitatott épülete.

Eredetileg ma a fiamékhoz kellett volna mennünk, de a két kis prücsök megbetegedett, elmaradt a vendégeskedés. Nekik sem tesz jót, ha nem pihenhetnek rendesen és bevallom, azt sem szeretném, ha mi szednénk össze tőlük valami torokfájós, lázzal járó kórságot! Hétfőn, ha igaz, jönnek a lányomék, de már ezt is óvatosan mondom, remélem náluk nem jelentkezik semmiféle vírus! Névnapot ünnepelünk, betegen nem lehet azt sem.
Még egy rövid, de annál fontosabb hír az iskolából: mindkét gyermek felmérői nagyon jól sikerültek! :)) Kislegény a tanulásban követi a hagyományokat, Kicsilány után most ő is nagyon jól tanul! Megy a versengés, hogy melyikük a jobb tanuló?! :)

Madarak

Varjak gyülekeznek..., egyik nagy filmélményem volt Hitchcocktól a Madarak...

Ködös minden: a táj, a jövő...

Lehet, hogy volt, de én nem emlékszem ilyen ködös, szürke télre. Elvesztek a színek. Elvétve akad pár őszről megmaradt levél, aranyos színekben őrzik még az őszi napsütést, de a többi...! Kék eget és tobzódó színeket szeretnék már látni! A hideg nem zavar, de ez az egyhangú szürkeség, ez nagyon!

Régen is volt jégpáncél...

Ma örültünk, hogy tegnap elintéztünk minden olyan dolgot, amihez utcára kellett menni.
Elnéztem az ablakból az úttesten tipegőket, néha még egy bátor, vagy inkább vakmerő autós is elhaladt araszolva a házunk előtt. Itt minden utca hol fel, hol lemegy, kanyarog beláthatatlanul, jégpáncél mindenütt, kész életveszély ilyenkor a közlekedés.
Érdekes, mikor még dolgozni jártam, ilyen körülmények között is eljutottam a munkahelyemre! Hogy hogy csináltam...?! :)) (A választ tudom ám!)
Azért örülök, hogy nem jött ma telefon, mert ebből tudom, hogy minden rokonom és ismerősöm még egyben van! Holnap is legyen így, és ne legyen ónos eső, vagy ha mégis, akkor húzzatok zoknit a cipőre!

Kicsit később: fellázadtam, legalább a blogomban ne legyen tél! - és láss csodát! - plusz 1°-ot mutat a hőmérő! Ha én ezt előbb tudom... :)

Ez meg itt Apó születésnapja! :)

Mivel elmúlt éjfél, mondhatom. Nem hiszek a csillagjegyekben, de nálunk bejön. Ő bak, én bika vagyok, minden csillagjós szerint összeillő párt alkotunk. :)
Tegnap este itt volt a család egyik fele köszönteni, az ő részéről a fia és az unokák. A fia közel annyi idős, mint én vagyok! Az unokák is 29 és 26 évesek, így van kettőnknek együtt 7 unokánk. Előbb utóbb fiatal dédi is lehetek... :) Olyan nagy a család, hogy egyszerre be sem férünk mindannyian ebbe a pici lakásba. Jó, tudom, sok jó ember kis helyen..., de akkor meg sem lehet mozdulni. Elosztjuk az ünneplést, bár egyszer azért jó lenne egy naaagy, közös bulit rendezni. Húúú, mi lenne ott! Majd javaslom Apónak és már látom is a fejét, hogy milyen képet vág hozzá! Nem szereti a nagy felhajtást, pedig most jobban tűri, mint fiatalabb korában, mellettem edződik a drága.
Talán a 100. születésnapján... :) Számítok rá, úgyhogy Apókám, addig még bírd ki és ha kérhetem, tegyél rá még pár évet, jó?

Mama születésnapja

Ez az arca kísérte kicsi gyermekkoromat, később már más volt, de erre olyan jó emlékezni. Ez a kép van a szoba falán, minden nap így mosolyog rám amíg csak élek.

Az 5 könyv helyett:

Faludy György: GUTENBERG GALAKTIKÁJA

Marshall McLuhan emlékének

Az ember hírt, történést, nézetet
csak hallomásból tudhatott követni,
amíg az első, százezres tömegcikk,
a nyomtatott könyv, meg nem érkezett.

Az auditív vizuálissá tisztult:
így olvasták Erazmust, s szinte látták
Vespuccitól Kolombus utazását,
de sokfelől nézték a hitet s Krisztust.

Majd Voltaire, a regény s a vers szerelme,
szép s torz eszmék. Mindez a mélybe megy le,
s mit ér, ha a tv ellen kiállna

a könyv? A köznép, a közhely, a maszlag
győzelmeskedik. Lassanként elhamvad
Gutenberg szikrázó galaktikája.

(Budapest, 1990)

Ez van

Tegnap érzékeny búcsút vettem a karácsonyfától. Nagyon is érzékenyet! A kezeim, főleg a jobb, olyan érzékeny lett, hogy még az ajtókilincs lenyomása is fájdalmasan érinti, nem is beszélve az egér mozgatásáról. Hát még a derekam! Kripli vagyok. Régebben kezdődött, még az ünnepi készülődésekkor, már akkor éreztem, hogy nem tesz jót a krémek kevergetése, pedig amit lehetett, robotgéppel kevertem.
Na, mindegy, ma, lefekvés előtt jöhet a kis chi, a derekamnak biztos jobb lesz, a kezeimet meg próbálom pihentetni. Ez utóbbi a nehezebb feladat, valahogy mindig akad halaszthatatlan tennivaló. Ki érti ezt?
Este még Nünükét is tisztába kellett tenni, most nagyon élvezi a tiszta ketrecét, egyfolytában mókuskerekezik, zörög, Apó szerint, mint egy aszfalttörő, de szerintem ez enyhe túlzás. :) Bár, ki tudja? - lehet, ha engem ez a zaj ébresztene fel a legszebb álmomból, én is osztanám a véleményét. Javasoltam már, hogy hozzuk ki a kisszobából, de azt nem akarja, hát akkor meg tűrnie kell, mert Nünüke éjjel "dolgozik", nappal jókat alszik.
Hétvégén megyünk Érdre, aztán Apót ünnepeljük és még Kicsilány névnapja is ebben a hónapban van. Mozgalmas január! Lassan annyian vagyunk, hogy minden hónapra jut valakinek valamije. :) Én jelenleg pihenni szeretnék leginkább!

Szeretettel valakinek...

Ezt a képet a meglevők közül bogarásztam ki, de lesz majd jobb is! Mostanában csúnya, szürke köd és szmog teríti be a tájat, de azért ott a bal alsó sarokban felfedezhető a Park. Sajnos, ez nem a szebbik fele, de innen ez látható. Majd, ha süt a Nap és tiszta lesz a levegő, kicsit arrébb megyek, hátha onnan szebb lesz a kép! :)

Kicsit később:
Ezt is találtam, ez 3-án készült délután, még a Nap is sütött, de a Park itt sem lett szebb. Vadászni fogok rá, ígérem! :)

Buli volt!

Na végre! Eljutottam ide is.
Nagyon jól sikerült a mi kis gyerekcentrikus szilveszteri mulatságunk! Tv csak éjfélkor volt, amikor meghallgattuk a himnuszt, egyébként szólt a zene (kemény rock - Kislegény kedvéért, funky - Kicsilánynak és persze mindkettő Mamikának, nekünk Apóval már nem jutott, de az igazság az, hogy nem akartam őket sokkolni a mi kőkori zenéinkkel!) :)
Táncoltak, énekeltek, ettek-ittak, időnként dudáltak(tunk), vígan voltak(tunk). Bólét is csináltunk - alkoholmenteset! - volt hozzá vidám kis esernyő, jópofa szívószállal. Fogyott a fagyi is, a gyümölcs, a sajtos süti, ropi, mogyoró, csak virslit nem kért senki... Éjfélkor kölyökpezsgővel koccintottunk és Mamika kinyitotta a meglepetés pezsgőt, ami nagy durranással teleszórta a szobát színes konfettivel. :) Nagy ováció fogadta a tűzijátékok kezdetét, majd ez a lelkesedés a tűzijátékok számának növekedésével csökkenni kezdett, jóból is megárt a sok és még 1/2 2-kor is durrogtattak.
Apó éjfél után elment aludni, mi még tartottuk a frontot, a két gyerek olyan jól érezte magát, hogy úgy nézett ki, reggelig le sem fognak feküdni. 2 óra körül (Kislegény még soha nem maradt fent ilyen sokáig!) aztán végre fáradni kezdtek és 3 órakor már mindenki ágyban várta a szép álmokat.
Másnap reggel 10 körül ébredtünk (nem is rossz!), az egész napot együtt töltöttük, szépen esett a hó, finom volt az ebéd, sokat játszottunk, beszélgettünk, aztán késő délután felszedték a horgonyt és elvitorláztak haza.
Én még "sikeresen" szétdurrantottam egy konfettivel töltött lufit, azt még nagyjából összeszedegettük és azóta egyfolytában pihenünk... :)
Ha minden összejön, akkor jövőre(idén) velük, ugyanitt! :)))

Szilveszter

Boldog Újévet kívánok!
Mindenkinek legyen olyan a 2009. év, amilyennek szeretné. Éjfélkor, a koccintgatásokkal tessék óvatosan bánni és közben lehet mindenfélét kívánni, persze csupa szépet és jót, másoknak és magunknak is. :)

Nagy László:
ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.

Ünnepek között

Ilyen időben mit is lehet csinálni...?

A Karácsonyra kapott mécsestartó fényével el lehet játszani, lehet örülni a meleget ugyan nem adó, de hangulatjavító napsütésnek.
Főzni ma nem kellett, sőt, még holnap is csak azért, mert jönnek a gyerekek szilveszterezni és arra külön készülünk! :) Most két napig megint sütök, főzök, aztán egy darabig csönd lesz...

Kedves olvasgató, nézelődő látogató...

Nemes Nagy Ágnes: KARÁCSONY

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

Hogy mindenből legyen...

"Este van, este van..." (Katt!)

Mai felhők és naplemente

Katt! :)

A bőség zavara...

Na, "tegnapma" délelőtt és még egy kicsit délután is elég jó idő volt, még halványan a Nap is sütött, tehát káposzta ide, káposzta oda, én bizony közben az erkélyre rohangáltam fotózni! Azért a káposzta is elkészült, Apó szerint finom is lett, sőt, még én is elégedett vagyok vele.
A képeken meg nem győzök csodálkozni. Olyan közel hozza a várost a masina, amit eddig elképzelni sem tudtam. Nagy bajban vagyok, hogy melyiket szeressem, melyiket tegyem fel ide? Most aztán valóban érdemes rákattintani a képekre, mert úgy érvényesül igazán a távolság legyőzése! :)

Kiskarácsony - az állólámpa fénye és a vaku világított!

Sajnos belóg a képbe a szomszéd háztető. :(

Masiniszta, de nem vonaton!

Jaj nekem, hajnal van és én mostanáig szórakoztam az új masinával! Annyi felesleges felvételt csináltam, hogy alig győztem törölni. Az éjszakai képek nem vörösben ragyognak, hanem a természetes színek jönnek elő. :) Működik szépen, de ilyen gomb, olyan gomb, tárcsa, beállítások..., van mit megjegyeznem. Sokkal többet tud, mint a régi és egészen közel hozta például a Moszkva teret, a Budapest Szállót és a többit, amit innen az erkélyről látok.
Azért nincs a tájról kép, mert az idő nem kedvezett, egész nap esett az eső és bolond szél fújt, majd ha szép tiszta lesz az ég, akkor mutatom meg a gép tudományát. Azért egy beltéri fotót feltettem... :)
Megyek már aludni, mert holnap lesz a Nagy Káposztafőzés, nem lehet reggel lustálkodni!

Szaladnak a napok...

Az elmúlt napok történései röviden:
Borkatatarozás (itthon), lakáscsinosítás, utolsó vásárlásom az ünnep előtt (merem remélni! - utálatos esőben, ködben, de muszáj volt), utolsó mosás az ünnep előtt (ezt is csak remélem, vasalni még úgyis kell), hosszas egyeztetések a lányommal (ki mit főz, mit süt, hogyan osszuk meg a munkát, hogy egyikünk se szakadjon bele), sikeres barátkozás Nünükével (már kijön a házából, ha hallja a hangomat, persze, mert mindig kap valami finomságot!) és utoljára hagytam a "meglepetésem", egy okosabb fotómasinát rendeltem a neten, holnap érkezik, ha minden igaz.
Nagyon örülök neki, mert a réginek a vakuja nem működik rendesen, teljesen öntörvényű, csak akkor világít, amikor ő akar. Sokáig tipródtam, de végül, Apóval egyeztetve a dolgot, leadtam a rendelést. Hát..., remélem, hogy megéri az árát! (Most látom, hogy milyen sok hétköznapi remény és akkor a nagy reményekről egy szó sem esett!)
Kb ennyi, a mindennapos kötelező gyakorlatok mellett. Ennyire futja az erőmből.

Piros és ropogós

Ma sem unatkoztam! Apukám megkívánta a töltött csirkét, most még belefért az időmbe, de aztán jön a karácsonyi sütés-főzés, akkor már nem nagyon tudnék még ezzel is foglalkozni.
Nem egész csirkét sütöttem, csak a mellét és a két combját, de ezekkel is tele volt a tepsi. Apónak beraktam még mellé pár darab májat, mert a gombás töltelékes húst meg sem kóstolja. Nem eszik gombát, pedig szerintem nagyon jó étel, de ízlések és pofonok ugyebár... (A májakat még akkor kivettem, amikor a csirkét elkezdtem pirítani.)

Nünüke

Nagyon kedves, nagyon pici és kicsit lusta jószág. Most ismerkedünk, még szokjuk egymást...

Holdtölte

Katt, katt, másképp nincs kép! :)

Két hír, két mondat. Ennyi!

Két napja fáj az ujjam, hiába fújtam... :) (ízületi gyulladás). Holnap jön Nünüke, a törpehörcsög!