Őszi hangulat

Ránéztem és tudtam, hogy végérvényesen beköszöntött az ősz, az én szépséges, szeretett évszakom. Még várom azt az igazit, a vénasszonyosat...

Vasárnap a Várban nézelődtünk

Az indulás...

Itt a vége..., kis csalás van benne, mert előbb a Clark Ádám téren ültem buszra és úgy kerültem a Batthyány térre, a metróba már nem mentem le..., de ugye ez nem olyan nagy csalás? :)
(Megsajnáltam szeptEmbert, ne árválkodjon már itt bejegyzés nélkül!)

Csak egy kis ízelítő a budapesti ünnepből :)

Ezt nem tudtam kihagyni!

Majd..., valamikor...

Most tehernek érzem, nincs benne öröm, ha újra örömmel írok, akkor, de csak akkor! - visszajövök.
Kérlek benneteket, ne írjatok megjegyzést, attól lelkiismeretfurdalásom lesz és azt most nem szeretném.

Komolytalan az egész!

Mindenki olyan humoros, vagy lírai, vagy haragos, vagy bármi, tehát van egyéniségük, stílusuk, csak én szerencsétlenkedem itt a csalamádéban. Benne vagyok nyakig, pedig ma lecsóba csaptam, csalamádé se közel se távol.
Olajjal főztem, meg is van az eredménye, nem lett olyan finom! Nem tudom az olajat megszokni, a margarin (főző) elmegy, a zsírt már nem tűröm, de a margarinom elfogyott... Pedig angolszalonnát is tettem alá, de még az sem tudta elbolondítani. :(
Olimpia megvan, köszöni szépen. Nem nagyon jeleskedtünk eddig (mert azért félfüllel hallom ám, hogy mi történik!).
Apó is megvan, sőt, az egész család, ki itt, ki ott, de vagyunk. Én is vagyok, de minek?! Olyan furcsa ma a hangulatom, fáj a fejem és csak beszélek hülyeségeket miközben reszelgetem a körmömet, mint a nyuszika.

Olimpia

Felkészültem a legrosszabbra. Apó most mást sem fog nézni, csak az olimpiát. Na jó, még híradót is.
Mit lehet ilyenkor tenni? Hátat fordítok a tv-nek, amúgy sem vagyok nagy híve, nem esik nehezemre. Az olvasásban azért zavar. Még a gép előtt ülve tudom a legjobban kikapcsolni. Talán később lanyhul az érdeklődése...

Változatlan a helyzet

Se levél, se blog. :(((

Semmi...

Változatlan minden. :(

Várom, de...

...még nem jött levél...

Meglepetések

Kettő is. Melyikkel kezdjem? A jóval! A rossz ráér.
Tehát, a kellemes meglepetés Similis részéről ért, aki megajándékozott ezzel:
Bevallom őszintén, eddig nem olvastam és nem is tudtam, hogy ő szokott nálam olvasgatni, nézelődni, ezért aztán számomra ez a meglepetés igazán nagy, örülök neki. Kiérdemeltem? Nem tudom, de ha úgy vesszük, hogy minden blogger kreatív is egy kicsit, akkor biztos. Nagymamaként és a szép képekért kaptam. Hogy milyen nagyi vagyok, azt én nem tudom megítélni, azt a kis unokáim jobban tudják, én csak azt adom ami vagyok, mást nem is tehetnék. A képekkel nekem sok bajom van, soha nem vagyok elégedett, de nagyon örülök, ha másoknak tetszenek.
Egy kevés munka is jár ezzel a díjjal, lássuk csak:

Az adományozás szabályai

1. helyezzük ki a kitüntetésképp kapott logót a blogban
2. nevezzük meg saját blogunkban az adományozót,
3. díjazzunk 5 eddig még a címre nem jelölt blogírót,
4. hagyjunk üzenetet a kiválasztott blogokban.

Találnom kell 5 olyan blogírót aki még nem kapott ilyen díjat, de én ismerem... Mindjárt, mindjárt, nem kell elkapkodni!

Metahari
Több blogot ír egyszerre, fotózik, kirándul, verseket gyűjt, gondolkozik (rengeteget!), dolgozik, érdekes és nagyon jó a humora, és én neki köszönhetem, hogy blogíró lett belőlem, nem is beszélve a rengeteg segítségről amit kezdő blogtulajdonosként és kezdő fotósként kaptam tőle. Könyvekre, jó programokra lehet találni nála, ja, és jó zenéket is lehet hallgatni - kell ennél több?! Aki járt már nála, az tudja, hogy a felsoroltakon kívül is sok érdekességre találhat a blogjaiban.

Rhumel
Édesapja verseit gyűjti, rendezi, képekkel illusztrálja szorgalmasan. Nagy munka, sokszor a régi emlékek szívfájdítóak, de nem hátrál meg, úgy érzi ezzel tartozik Édesapja emlékének.

Andi
Ő az, aki bebizonyítja nekünk, hogy mozgáskorlátozottan, "mociban" ülve is lehet az életet nagyon is kreatívan élni, hogy az élet úgy is lehet gömbölyű!

Kac
Tessék csak megnézni, a blogja rögtön elárulja, hogy miért kapja a kreatív blogger díjat tőlem! Szellemes, humoros címek, jó képek, én nagyon szeretek odalátogatni.

Sasó
és az ő utazásra csábító képei. Gyönyörűek, az embernek rögtön indulni támad kedve!

Nos, a jelöltjeim megvannak, a sorrend teljesen a véletlennek és nem a kreativitás mértékének tudható be. :)

Most jöhet a kellemetlen hír: Mindenkinek, akit érint...! Eltűnt (vagy én vagyok a bűnös?) a Képesek vagyunk blog. Nagyon sajnálom, mert szerettem, néha még mostanában is olvasgattam. (Talán ez volt a baj, nem tudom.) Ha én vagyok az okozója, ezerszer is bocsánatot kérek.

Próba!

1, 2, 3...
Egy új programot nézegetek, hogy működik-é?

Működik!!! Beírta ide a blogba, nagyon jó. Hogy miért hasznos? - azt még ki kell találnom, de biztos jó lesz egyszer...
A Firefox alatt működő ScribeFire kiegészítőről van szó.

Meleg és pára... - ez kell nekik!

Én kókadozom, a növényeink meg az égig nőnek! Úgy veszem észre, hogy nekik nagyon is bejön ez a klímaváltozás. Ennek az általam szőlőlevélnek becézett zöldségnek akkora 1 levele, mint az én két kezem együtt. Lassan kinövi a szobát.
Az erkélyen, amíg mi nem voltunk itthon, megszaporodott a gyíkcsalád. Ma láttam egy icipici kis gyíkocskát, de olyan hamar besurrant egy résbe, hogy nem tudtam elcsípni a kattintgatóval.

Mindenkinek szépjónapot kívánok!

Nnna, ez a blog is csak addig szünetelt igazán, amíg én Szántódon fáztam, vagy éppen aszalódtam. Márpedig az utóbbira semmi szükség, az öregség megteszi a magáét, nem kell még besegíteni neki! - ezt üzenem a Napnak és az emberiségnek.
Igazságtalannak érzem, hogy csak úgy, minden munka nélkül, gyűjtögetem a hozzászólásokat, pedig tudom ám, hogy eme bejegyzésemet még meg fogom bánni, mert jön majd idő, amikor a blogírást ismét a csudába fogom kívánni! Hogy akkor mégis miért? Oszkár tudja, de nem mondja... (Oszkár napja van ma.) Én sem mondom, igaz, nem is tudom. (Lehet, hogy hiányzott?) :)
Mindegy, itt vagyok, ragyogok. A ragyogást nem a fejemben levő nagy ész produkálja, sokkal inkább a meleg. Ugye említettem már, hogy utálom a meleget?!!! :))
Kezdetnek ennyi elég is. Úgy, amúgy jól vagyok...

Információ

Holdlemente

A lemenő Hold fényében..., elég sötét, nem olyan ragyogó a világ, de ez így sikerült. Ez az első kép, amit a Holdról lementében sikerült elkapni. (Katt a képre! - bár...)

A lemenő Nap fényében

A Vár

A város a kék DunávalAranyos házikó

Ezt még muszáj elmondanom!

Kicsilány kitűnő tanuló, kilenc tantárgyat tanul, ebből nyolcból külön megdicsérték, környezetismeretből különösen jó, az ének az egyetlen, amiből ugyan nagyon szorgalmas, csak a hangja nem az igazi. :) Két oklevelet kapott, egy jutalomkönyvet és egy jutalom-mozilátogatást. Az évzárón felolvasták a nevét, mint az egyik legjobb és legaktívabb tanulóét.
Nagyon büszke nagymama vagyok, és anyuka is, "mert mindez nem jöhetett volna létre", ha nincs egy Mamika, aki mindezért nagyon sokat tett!
:))) - ilyen napom van!!!

Vakáció!

Gerhard Kiefel: KÉT KÉZ

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
szükségem van terád,
mert nélküled szinte
semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered
melegét, mikor felébredek
s mellettem megjelensz.
Amikor éhezem
és táplálékot adsz és segítesz,
hogy megragadjunk valamit,
s felépíthetem apró ajándékaimat,
velem vagy midőn
járni tanulok, s hozzád futok,
ha félelem gyötör.
Kérlek ne hagyj el,
maradj velem!
S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:
Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet,
mert érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Már ma...

Éjfél után

Változatos nap

Délelőtt

Délután

Estefelé

Úgy néz ki, hogy Medárd teszi a dolgát...