Kissé megkésve

Most hideg van és szürkeség, de 16-án - vasárnap - fehérek voltak a háztetők. Hétvégén Kislegény vendégeskedett nálunk, holnap én leszek vendég náluk. Közben nagy készülődésben vagyunk, még mindig hiányzik pár ajándék. Az ünnepi menü alapjai, úgy nagyjából, már itthon várják sorsukat, de még akad bőven vennivaló. Na meg a sok tennivaló...! Ráadásul a fotómasinám is rendetlenkedik. Nem akar a vaku világítani, aztán meg úgy világít, hogy csak egy nagy fehérség látszik a képen. Irgum-burgum!
Csütörtökön jön el a Nagy Káposztafőzés. A próba szombaton elég jól sikerült, kicsit elsóztam ugyan, de azért mind elfogyott. Péntektől sütés, utolsó simítások a lakáson, ajándékok elő a dugihelyről (csak megtaláljam őket!), aztán jöhet a boldog Ünnep! :)

Advent, harmadik vasárnap

A kaktusz téli virága

Ma reggelre kaktuszunk kibontotta a szirmait. Nem lesz belőle karácsonyi virág, az már biztos, addigra el fog hervadni.
Hihetetlen, hogy ilyenkor virágzik, mindig nyár elején szokott.
Szép, örülök neki. :)

Esteledik

Lement a Nap, kigyúltak a fények. Kicsit halványabbak mint máskor, de legalább már látszanak!
(Nagyban jobban látszanak, katt a képre!)

Holnap lemegyek és szétnézek a környéken levő boltokban. Vásárolni is kell, mert a nézelődéstől még nem lesz semmi a fa alatt és az asztalon.
Egyébként megvan a Tüskevár! Leánykám talált rá, az utolsót hozta el, díszkötésben! Mikulásra már nem, de Karácsonyra nagyon jó lesz. Nem gondoltam, hogy így kell majd vadászni rá...
Fő, hogy ott lesz a fa alatt és Kicsilánynak teljesül a vágya. :)

Kint is vagyok, bent is vagyok...

A kinti világ.

A benti kuckó.

Karácsonyi kaktusz lett? Szépen növekszik a bimbó, talán addigra kinyílik.

Ilyen időben nem árt. Bevallom, ezt csak a változatosság kedvéért tettem ide. :)

Tessék, már megint...

... átcsúsztam a holnapba. Észre sem vettem, hogy már ennyi az óra!
Semmi különös, csak egy kis ködöt szeretnék mutatni, hátha holnapma nem lesz és valakinek esetleg, netántán hiányzik. :) Én már unom.

Advent, második vasárnap

Úúúúú-Borka!

Uborkaszezon van nálad. Minden nap benézel ide, aztán nem írsz semmit. Elolvasod a kedves ismerősök bejegyzéseit, nézelődsz a neten, itt meg nem változik semmi!

Történnek pedig dolgok, nem annyira velem, mint inkább a gyerkőcökkel, de valahogy nincs kedvem megfogalmazni, leírni. Az az igazság, hogy a karácsonyi készülődés elviszi minden energiámat. Ma is könyvnézőben jártam és játékboltban. Szerettem volna megvenni a Tüskevárt Fekete Istvántól, de nem volt. Volt Téli berek, de nekem per pillanat a Tüskevár kellett. Sürgősen!!! Mikulásra. Megrendelés kizárva.
Telefon a lányomnak, hogy akkor most mi legyen? Végül valami tündéres történetben egyeztünk meg, amiről semmi elképzelésem nem volt, de könyvesnéni tudta, hogy mit keresek és végre tehettem valamit a kosaramba. A többi, felnőtteknek szóló irodalmat csak félszemmel mertem megnézni, mert még a játékboltba is terveztem egy vásárlással egybekötött nézelődést. Aztán a mai árak mellett - a könyv sem olcsó, a játék is drága -, szóval gyorsan fizettem és iszkoltam kifelé, nehogy elcsábítson egy új regény, esetleg verses kötet.
Ezután a játékok felett töprengtem elég hosszan. Ami nekem tetszik, az ma nem menő. Végül kompromisszum született, Thomas mozdony (mégsem transzformer!) és nagy kétségek közepette, valami póni nevű borzalom... Nehéz a sorsa a mai nagymamáknak, nem én voltam az egyetlen, akinek fogalma sem volt, hogy milyen az a játék amire az unoka oly nagyon áhítozik.
Szerencse, hogy a karácsonyi ajándékokat már nem nekem kell megvenni, lányom átvállalta. A többi unokának viszont igen, de onnan nincs semmi konkrét igény, úgyhogy majd elboldogulok valahogy.
A gyümölcskenyérhez már megvettem az aszalt gyümölcsöket és a mandulát. Olyan, mintha a kabáthoz megvettem volna a gombot... A listám kész és jó hosszú, egy tétel kipipálva.

Nnna! Mégis írtam ide is valamit!

Ünnepre készülődve

(Csak egy pici részlet)

Recepteket olvasgatva került a kezembe a mamám egyik írása. Ezt a süteményt nagyon szeretem, hókocka néven is emlegetik. Egyszer sütöttem csak, mert a szalalkáli szúrós szagát Apó nehezen tűrte. Az írás viszont megmaradt, megsárgult, kicsit szakadozott, de a mamámé. Van belőle több is és olyan jó 15 év után is érezni a gondoskodását. Némelyik alatt az is ott van, hogy : Jó étvágyat hozzá! Csillagom, ha valamit nem tudsz, hívj fel. Már nem lehet...

Nagyhalak, kishalak

A nagyhalak megeszik a kishalakat -, de akkor is, ha felhőhalak?

(Fekete-fehérben, mert színesben olyan hihetetlenül erősek voltak a színek.)

Labda Anditól

Most, hogy lankad a lelkesedésem a blog kinézetének alakítgatásában, van időm elgondolkozni. Andi dobott nekem egy labdát, amit ő Tyriától kapott. Nem tudom, mit írjak? - azt amit soha nem csinálok, vagy amit csinálok, de még nem írtam róla. Majd vegyesen, lesz benne ez is, az is. Hamarabb összejön a hét pont.
1. Mint Andi, én is teljesen natúr iszom a kávét és a teát. Szerintem így lehet igazán élvezni az ízüket.
2. Nem szeretek hosszú távon autóval közlekedni. Félek és ráadásul a gyomrom is felkavarodik tőle. Nem a félelemtől, hanem az autótól. Főleg ezek a mai, nagyon kényelmes, hajóként ringatózó kocsik ártanak a legjobban. Bezzeg a trabiban nem volt semmi bajom!
3. Minden nap - nem írhatom, hogy este, mert általában hajnalban fekszem le - halk zeneszó ringat álomba.
4. Nem szeretem a szűk helyeket, azonnal ki akarok onnan menni, és ha nem lehet, akkor bizony pánikba esem.
5. Nem adok ajándékba tűt és kést, pedig úgy különben nem vagyok babonás, de ezt valahogy mégsem tudom megtenni.
6. Ha valaki eddig nem jött volna rá, mert én így még soha le nem írtam, de bolondulok az unokáimért, szerintem ők a legszebb, legokosabb, legügyesebb gyerekek!
7. Nem igazán vagyok társas lény. Nagyon szeretek egyedül lenni, talán ezért van, hogy éjszaka olyan sokáig fent vagyok. Apó is eléggé magának való, így aztán egész jól kijövünk egymással. Kölcsönösen tiszteljük egymás bogarait. :) A hangyák..., ugyi.

Sűrű köd egész nap

Délután ennyit lehetett látni a városból, most kinéztem az ablakon és semmi, de egyáltalán semmi nem látszik az erkélyen túl, még egy aprócska pisla fény sem. Félelmetes, mintha a semmibe nézne az ember. Nem széles az utcánk, de a szemközti házak sem látszanak. "Szomorú az idő..."

Advent, első vasárnap

Álmos vagyok...

Megyek aludni. Annyi fejlécet gyártottam, hogy már káprázik a szemem! A vicc az, hogy még mindig nem találtam rá az igazira..., már ami a fejlécet illeti. :)
Na, megyek még kicsit chielni, az jól elringat, de utána zsupsz az ágyba!

Hajnalban, hajnal előtt...

Jó itt a meleg szobában, lassan hajnalodik... -8 °C van odaki! Szerencsétlen emberek, akik most kint alszanak egy padon, jobb esetben egy szélvédett zugban húzzák meg magukat, bár az sem védi meg őket ettől a fagyos időtől.
Verseket írtam be a másik blogba, sokat olvasgattam miközben válogattam, elszaladt az idő. Megcsináltam, hogy az IE alatt is látható legyen az elválasztó kicsi rajz. Rajzolgattam is, fotót is vittem be a gépbe, de már kezdek elálmosodni. Nem csoda!
A Rigókat is meglátogattam...
Na jó, befejezem, pedig tudnék még itt szórakozni, de akkor ki főz holnap Apónak ebédet?
Usgyi az ágyba!

A bárányok (is) hallgatnak

Egy egész nyáj!

Már nem azért, de...

...most nagyon elfoglalt vagyok. Tegnap beszereztem (vettem!) egy grafikai szoftvert és véle ösmérkedem. Ráadásul angol nyelvű a lelkem, én meg nem tudok olyan nagyon (már ez is nagyképűség!) ezen a nyelven, de szép lassan megismerem a kunsztokat. A verseknél az elválasztót már azzal rajzoltam. Nálam az elválasztó csak Firefox alatt látható, tehát aki az Internet Explorert használja, nem valószínű, hogy látja új művemet. Le kellett kicsinyítenem, nagyobb méretben sokkal jobban néz ki, ott látszanak a levelek is. :)
Másik nagy ténykedésem: letöltöttem a netről (ingyééé!) egy programot amivel a régi kazettáimról be tudom vinni a gépbe a zenéket és aztán átmásolom cd-re. Elég lassan megy és van ami használhatatlan, mert olyan rossz minőségű a magnófelvétel. Az ötletet Bikfictől vettem, a kábelt a működtetéshez a "hülye azért nem vagyok" boltban.
Tegnap a napom nagy részét császkálással töltöttem. Engem, már látom, hogy nem csak könyvesboltba, de műszaki boltba sem szabad beengedni! Nálam mindkettő elég költséges nézelődéssel jár.
Közben azért főzök, mosok, vasalok, stb., telefonon hosszasan ápolgatom leánykám lelkét, csinálok pár fényképet, Apóval, Apukámmal társalgok és néha még magamra is szánok egy kis időt. Szóval, van mit tenni, egy csomó dolgot le sem írtam.
Nnna, ezért vannak a képek és a mjuzik. Ha egy darabig nem írok, akkor elvesztem a rajzoló programban, vagy a zenék átírása közben.

Délután 4 óra körül

Mai naplemente...

...és a tegnapi.

Fényes Adolf:

Utca Vácott

Képtáramba tényleg nagyon rég akasztottam ki új festményt.
Hát tessék: ez az egyik legkedvesebb! A színei, a témája, minden, az egész kép úgy, ahogy van, nekem nagyon tetszik. Kár, hogy az eredeti nem lóghat a szobám falán, pedig hogy elgyönyörködnék benne minden nap. Most pár napig itt fogom nézegetni. :)

Ha én rózsa volnék

Rég volt már zene is. Ezt a rádió blogból sikerült elhozni, talán más is szereti. Én nagyon!

Nem sok történt

Ilyen volt a mai szürkeség. Néha még a Nap is sütött, a sok esős, borús nap után kész felüdülés!

Behoztuk a kaktuszfélét az erkélyről és meglepődve láttuk, hogy van rajta egy bimbó. Ilyen későn még soha nem virágzott. Másodvirágzását éli, ő is öregszik. :)

Hogy ez a kép miért van itt? Csak. Mert nekem tetszik. :) Jó ránézni, legalább valami friss zöldség.

Szabó Magda (1917-2007):

Tudom, hogy nem volt fiatal, tudom, hogy nem él senki sem örökké, tudom, hogy egyszer mindenki elindul arra az utolsó útra..., mégis... - nagyon fog hiányozni.
Soha többé nem ír új regényt, verset, színdarabot, meg kell elégednünk azzal, amit eddig alkotott. Szinte fáj. Nagyon szeretem az írásait, szerettem kedves lényét, szerettem hallgatni okos, szép szavait.
Szabó Magda ma délután, könyvvel a kezében, olvasgatás közben ment el örökre.
A könyv, a kedves jó barát, elkísérte őt az ismeretlen úton is.

Szabó Magda: MEGMARADT SZOBOTKÁNAK

„Hogy én? Hogy énvelem mi lesz?

Ezzel most ne törődj. Harmincnégy éven át csak azon törted a fejed, nekem hogy legyen könnyebb, hogy bírjam elviselni a magam sem éppen problémáktól mentes akadályversenyét, most magaddal foglalkozz, az én életművem kész. A szertartás is kész, hallod az éneket? Nincs már szívem félelmére nézni sírom fenekére… Ne félts, én a szó minden értelmében hiszek a feltámadásban. Hát csak várj majd rám a Katalin utcán, ahogy megbeszéltük, „majd jövök”, ahogy Encsy Eszter az Őz-ben ígérte. Holtbiztos jövök, olyan biztos, mint ahogy meghaltál, holtbiztos, hogy jövök, olyan biztos, mint ahogy nem haltál meg.”

(részlet)

Hétvégén...

... nem leszek itt. Nem visz el az ördög, sem a gyorsvonat, csak jön Kislegény! :) Már másodszor jön egyedül, mert Kicsilánynak egyéb elfoglaltsága akadt, amit az öccse nem favorizál, így nekünk jut a kellemes feladat, hogy vigyázzunk rá és szórakoztassuk.
Megfőztem az ebédet egész hétvégére, kivéve Kislegény ebédjét, mert azt majd Ő dönti el, hogy mit szeretne enni. Nagyon szereti a minestrone levest virslivel, van egy sanda gyanúm, hogy azt fog kérni.

Majd jövök...

Metának :)

Ez a Napocska itt csak Neked mosolyog!

Csak nem?!

Létezik? Már itt is a tél? Zuhog a hó és már minden fehér. A tegnapi szép színek eltűntek. Jó, tudom, hogy november van, de azért várhatott volna még egy kicsit ez a hóesés!

Meglepetés

Kellemes. A Borka gyűjtötte verseknél találtam egy megjegyzést, amit Rongyműves írt. Megtalálta nálam két régi versét és gondolom, nagyon meglepődött (Ő is). Kérdezi, hogy hogyan jutottam hozzá?
A történet régi, legalább 20 éves. Volt egy kedves kolleganőm, akivel elég jó barátságban voltunk. Sokszor töltöttük az időt versek olvasgatásával, egyszer elhozta a kedves verseit és köztük volt ez a bizonyos kettő is. Nekem nagyon megtetszettek, én is bemásoltam a füzetembe, ahol az én kedves verseim voltak. Mikor elindítottam a Versek blogot, azt a füzetet is átböngésztem és úgy éreztem, annak a két versnek is ott a helye a blogban, tehát beírtam. Álmomban sem gondoltam, hogy egyszer megkeres az, aki írta! :) Nem tudom, ír-e még verseket, de a blogját nézegetve azt látom, hogy a művészet ma is igen közel áll hozzá. Örülök neki, hogy legalább így, virtuálisan - találkoztunk.
És kedvenc évszaka az ŐSZ! :)

Naplemente

Őszi nátha

Fázócskázós napok, tüsszentgetések, kicsit kaparó torok. Most épp rajtam a sor. Kicsilány, Mamika, Apó. Így, szép sorjában. Kislegény egyelőre (hál' Istennek!) kimaradt.
Ma megállapítottam, hogy a nagyon megpirult (megégett, nnna!) szalonna nem jó. Keserű és fekete, de nincs élénkítő hatása, mint a kávénak. Inkább lelombozó.
Egyébként minden megy a maga útján, hallgatok nagyokat, mert nem történik semmi különös.
Ma is találtam szépet a kertben:

Frissítések, hajjaj!

Mindenféle frissítési problémáim akadtak. Nem akarnak települni. Most éppen ezzel vagyok elfoglalva, napok óta próbálom megtalálni a hiba okát. Egyelőre nem megy, de majd csak a végére járok. A csuda vigye el, hogy mindig van valami probléma! Már olyan jól működtek itt a gépben dolgok, hogy valaminek történnie kellett.
Aztán vagy elrontom azt is ami még jó, vagy sikerül megoldani... Nem a gép rossz, valamelyik szoftverrel van a baj.

Később: Sikerült!!! Böngészgettem a neten és megtaláltam a bűnöst. Kiderült, hogy ez másnak is problémát okozott. Az XP rendszer javítása után nem telepíthetők a frissítések. Akinek ilyen gondja van, esetleg lesz, megtalálja a megoldást itt:
http://support.microsoft.com/?kbid=943144

Csönd...

...és emlékezés.