2007. június 17., vasárnap

Felhők...

Június 11-én ilyen felhők is voltak.
Ma felhők jönnek és mennek.
Tegnap este 8 óra körül a nyugati égbolt.

2007. június 16., szombat

Kimerészkedtem az utcára.

Bevallom, napok óta nem tettem ki a lábam a lakásból, de most...! - elmentem vásárolni. Elvégre lehűlt az idő, csak 27° lesz ma. Mire hazaértem, mindenem csupa víz volt. Nem, nem esett az eső, csak a szervezetem így védekezik a megenyhűlt melegben. Most egy darabig megint nem megyek sehova, az biztos! Még jó, hogy van egy drága Apókám, aki majdnem mindent megvesz, elintéz! Amit nem, azt majd én megveszem, elintézem, ha..., hát egyszer már csak lehűl tényleg a levegő! Nem kell nagyon, ááá! Legyen 25°, jó? Az olyan emberi...
Tegnap a postámban volt egy ventilátor, nagyon jókor küldte nekem Tyria.
Köszönöm szépen! Máskor is hozok kávét, meg finom teát, üdítőt, ha netán alkohol tartalmú italra vágytok, az is van, de ilyen nagy melegben azt inkább nem ajánlom.
Aki teheti és bírja (a pénztárcája is), menjen strandra, vagy húzódjon be a lakás leghűvösebb sarkába, mert jövő hétre 35°-ot jósolnak.

2007. június 15., péntek

Vakációóó!

Ma volt a tanévzáró és a bizonyítványokat is kiosztották. Kicsilány még csak írásos értékelést kapott, őket még nem osztályozzák. De... Kapott oklevelet az első osztályban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért és könyvjutalmat. Az értékelésbe meg beírták, hogy mindenben jó, de ami különösen érdekli, az a természet és a természeti jelenségek. :)
Mit ne mondjak...? Mintha hájjal kenegetnének. Nagyon örülök, bár már évközben tudtuk, hogy feltűnően jól megy neki a suli, pedig sokat volt beteg. Kartörés, macskagomba és egyéb "nyalánkságok".
A matek tanárnője azt mondta, hogy ő még nem tanított ilyen kislányt - nem fiatal, 50 év körüli -, aki ilyen jól érti és tudja a matematikát. A kis "stréber" nehezebb feladatokat szokott kérni, aztán rendre meg is oldja. Észreveszi az összefüggéseket, nagyon jó következtetései vannak.
Ennyi elég is a dicsekvésből, de muszáj volt!!!
Nagyon boldog vagyok! A mamikája is ilyen boldoggá tudott tenni, Kicsilány volt kitől örökölje azt az okos kis buksiját.

2007. június 14., csütörtök

Jó is van ebben a melegben!

Alig eszem, nincs étvágyam. Délután 1/2 5-kor ebédeltem, addig csak egy könnyű és finom került a pocakomba. Ha így folytatom, még a végén lefogyok! :)
A majdnem leégett pörkölt is Apónak készült. Őt nem zavarja a meleg. Nem értem, hogy tud ilyesmiket kívánni ilyenkor?! Ez van. Én megfőzöm..., csak ne kelljen megennem.
Sok gyümölcs, sok nyers saláta, sok ivólé, ásványvíz, ez most a nyerő nálam.

Kacinka figyelmébe...

... ajánlom:Természetesen másnak is jut. Aki nem szereti a kávét, talán próbálkozzon egy finom, citromos, jeges teával! :)

Üresfejű!



Bizony. Olyan üres a fejem, mint egy lufi. Nem először fordul velem elő, hogy mi lesz ennek a vége?!
Na jó, ebből elég!!! Itt a kávé, aki szintén úgy véli, hogy nincs egy fia gondolata sem, tartson velem.

2007. június 12., kedd

Meleg napok, még melegebb napok...

A távolban dörög az ég, lassul a Net. Biztos van valami közük egymáshoz. Én is lelassultam, biztos van valami köze az égzengéshez, meg annak is, hogy fáj a fejem...
Már nem vagyok morcos. Fásult vagyok. Ilyen az idő? Ilyen az idő! Na, és akkor mi van?! Nyár. De jön még Borkára tél... - és még előtte a szépséges ősz..., no, Ősztündért nagyon várom!!! Hozza a kedvenc színeimet. :)
Ezen a héten vége a tanévnek, pénteken évzáró. Jönnek a szép napok a gyerekeknek, sok szülőnek meg a gond, hogy hova tegye a gyereket.
Nálunk nincs ilyen probléma, de én akkor is nagyon sajnálom az úgynevezett kulcsos gyerekeket. :(

2007. június 10., vasárnap

Morcos vagyok!

Igen. Mert melegem van. Olyan jó azoknak, akik élvezik a nyarat, a napsütést. Én menekülök, jobb híján a lakásban ténfergek, redőny le, némi huzat és ventilátor. Ez van. Csak főzni ne kéne ilyenkor! - attól aztán totálkáros leszek.
Az éjjel megint világvége hangulatban voltam. Visszatérő álom. Legtöbbször az ég változik meg először, most is. Kinéztem az ablakon és annak ellenére, hogy nappal volt, az ég teljesen elsötétedett és megjelent az égen a Sixtus-kápolna freskója. Először azt hittem, hogy valahogy az égre vetítik, de aztán valamiből rájöttem, hogy nem, hanem ez itt a végítélet napja. Az ég borzalmasan sötét volt, de nem mint éjjel, hanem, mint amikor vészjóslóan sötét felhők borítják be, vagy mint amikor teljes napfogyatkozás volt. Nagyon félelmetes látvány. Eszembe jutott, hogy vajon a gyerekek otthon vannak-e, és hogy ezen a napon mindenki igyekezzen az otthonában, szeretteivel együtt lenni. Azon morfondíroztam, hogy én meg itt vagyok egyedül, mert Apónak épp most jutott eszébe elmenni itthonról. És közben nem tudtam levenni a szemem az égről!
Ez az egész olyan furcsa. Miért álmodom én ilyeneket? És ezek az álmok nagyon hasonlítanak egymásra. Nagyon furcsa az érzés is, ami ilyenkor álmomban elfog. Nem félelem, de az is van benne. Nagyon összetett, szavakkal el nem mondható. Utána sokáig a hatása alatt vagyok.
Valami magyarázata csak kell, hogy legyen! Valami tudatalatti működik...

2007. június 8., péntek

Nem tartott sokáig. :)


Már itt is vagyok! Tegnap is errefelé ténferegtem, mert be kellett tennem pár képet. Ma már új versekkel bejelentkeztem a verses blogokba is. Azért ez a rövidke kihagyás igazán jót tett, nem blogger-szemmel néztem a világot, csak úgy, mint bárki más normális ember. :)
Most jön a Djokovic-Nadal elődöntő a Roland Garroson. Az előbb Federer nagyon nehezen, de legyőzte Davigyenkót, ha minden sikerül, akkor megint Federer-Nadal döntő lesz. Tavaly már írtam, hogy én kinek drukkolok. Persze, nem élet-halál kérdése ez az egész, de azért én mégis izgulok! :))
Ja, és változatlanul nagy a meleg!!! :( Személyes sértésnek veszem, és nem ér a nevem!!! Ha ilyen meleg lesz vasárnap, akkor nem tudok elmenni a fagyizós programra, pedig nagyon szeretnék találkozni a "lányokkal"!

2007. június 7., csütörtök

A tegnapi eső...




...így tűntette el a várost. Nálunk még sütött a Nap, de Pestet már nem lehetett látni.

2007. június 4., hétfő

Szünet

Bekapcsolom a gépet és rövid időn belül olyan álmosság fog el, hogy majd' leragad a szemem. Ez megy napok óta. Így nincs sok értelme, tehát most határozatlan ideig minden blogom szünetel. Csak hogy tudjátok, nincs semmi bajom, talán elkapott a nyári álom...

2007. június 1., péntek

Csapdák

Tankcsapda helyett - Apóra való tekintettel - vettünk inkább hangyacsapdát. Kihelyeztem 3 különböző helyre. Állítólag hosszú, tömött sorokban kéne jönniük a finom hangyamorzsákért, de most egy fia hangyát sem látok. Bezzeg amíg nem voltak csapdák! Hajjaj! - tömeges támadást intéztek a konyha és az én lelkivilágom ellen. Teljesen beteg lettem, még a gyomrom is megfájdult. Persze, ha a hangyacsapda így működik, nekem az is jó, csak ne lássak többé egy darabot se belőlük. Majd a Balatonon, ott aztán élvezhetem a társaságukat. Ilyen kicsi mákszem és nekem mennyi gondot okoz!
A Gyuri meg nem jön! Bár most már ne is egyen nálunk hangyát, mert a végén még ő is feldobja mind a négy tappancsát.

2007. május 31., csütörtök

Kacinka dobta a labdát,

én meg elkaptam.

1. Mi a legjobb az utazásban?
2. Hova utaznál legközelebb Magyarországon?
3. Hova utaznál legközelebb külföldön?
4. Mi volt eddig a legjobb utazási élményed?
5. Mi a legkülönlegesebb utazós álmod?

Ezekre a kérdésekre kéne válaszolni.
Mi a legjobb?
Nekem az, hogy új szépségeket, tájakat, embereket ismerhetek meg. Utazás közben nem szeretek beszélgetni, bámulok ki az ablakon, nézem az elsuhanó tájat, az embereket, házakat, találgatom, hogy kik lakhatnak benne, mivel foglalkozhatnak. Figyelem a fákat, az égen a felhőket, a virágokat, a legelésző állatokat, a kis felbukkanó tavakat, patakokat, hidakat, a földeken a termést, a locsoló berendezést, mindent! És szeretem figyelni a velem együtt utazó embereket, hogy ki, mivel tölti az utazás idejét. Érdekes tanulmányt lehetne írni belőle. Na szóval, szeretem az utazást úgy, ahogy van, nem szoktam unatkozni.
Hogy itthon hova is utaznék legközelebb?
Hegyekbe! Mindegy melyikbe, csak hegy legyen. Víz mellett vagyok minden nyáron, rámférne már egy kis változatosság, mert az, mint tudjuk, gyönyörködtet. És én szeretek gyönyörködni és megadatott, hogy tudok is. Higgyétek el, ez igen nagy adomány. Sajnálom azokat az embereket, akik nem veszik észre a szépségeket, pedig mennyi van! - akárhol meg lehet találni, csak nyitva kell legyen rá a szemünk és a szívünk.
Külföldön hová?
Évek óta vágyom Máltára, annak ellenére, hogy az éghajlata nem igazán nekem való. Mennék még Spanyolországba, Olaszországba, megnézném a finn tavakat, az északi fényt, a sivatagot, Vietnámot, a Nasca-vonalakat, Kambodzsában Angkort, szeretném megnézni az egész Földet, minden országát! Sajnos az egészségem és Apó kora miatt legfeljebb az itthoni Balatonig jutunk el. De van az Internet, a különböző ismeretterjesztő TV-csatornák, ha nem is tökéletes az élmény, de mégis valami. Ez van.
Legjobb utazási élmény?
Sok volt és mind más. Nincs olyan, hogy legjobb. Olyanok ezek az élmények, mint a gyerekeim, mindegyiket szeretem, csak másképp. Nem lehet a különböző dolgokat összehasonlítani. Nem is akarom. Az azért nagy dolog volt, hogy egy teljes hónapig járhattam Párizs utcáit!
Legkülönlegesebb utazós álmom?
Valódi álom, vagy átvitt értelemben vett? Épp a napokban álmodtam, hogy Apó helyett nekem kellett valahová külföldre utazni repülővel és mindezt az indulás előtt 2 órával tudtam meg. Azt a kapkodást! Mindent csak bedobáltam a sporttáskába és tudtam, hogy valami nagyon fontos itthon fog maradni. Nekem még zuhanyozni kellett, fésülködni, stb és valahogy a reptérre is ki kellett volna érni. Annak, hogy az utazás előtt 1 órával legyek kint, már így is lőttek, de amikor Apó azt mondta, hogy ágyneműt is kell vinnem magammal, hát akkor én gyorsan elmenekültem ebből az álomból és felébredtem.
Egyébként a legkülönlegesebb vágyálmom, hogy hajóval körbe utazhassam a Földet. Úszni nem tudok, lassan már járni se, nem vagyok mai csirke, tehát elég különleges álom és szerintem álom is marad. Azért nagyon, de nagyon szeretnék elutazni, legalább még egyszer életemben, valamelyik szép országba!

Minden véget ér...

Elhervadt...

...lehullt.
"Elhull a virág, eliramlik az élet" (Petőfi Sándor)

Jó éjszakát! Szép álmokat!


2007. május 30., szerda

A gyíkunk

Ez hihetetlen! Itt kukucskál befelé a szobába! Esküszöm, ez a gyík hozzánk akar költözni! Most méri fel a terepet.
Úgy egyébként jópofa.

Később:
Találtam neki nevet. Ezentúl Gyurinak fogom szólítani. Akkor is, ha lány, esetleg lányfiú. Nem tudom, hogy hogy is van ez gyíkéknál. Erre nem emlékszem az iskolából és most nincs kedvem megnézni a lexikonban. Gyuri a gyík. Gyere Gyuri! - egész jól hangzik. :) Megvendégelem hangyákkal. Légy most épp nincs itthon, és el ne kiabáljam, de szúnyoggal sem szolgálhatok. Gyuri csak egyen azt, amit kap, elvégre nem hívta senki, váratlanul toppant az életünkbe. Kezdem megkedvelni. :)

Szép, szép a természet..., de van neki határa...

Érik meglepetések az embert ebben a lakásban!
Sok-sok évvel ezelőtt egy alkalommal, amikor leengedtük a redőnyt, ott csimpaszkodott rajta egy denevér. Először majd' frászt kaptam, aztán tüzetesebben megvizsgálva, egész helyes kis jószágnak találtam.
Aztán, szintén jó pár éve, jövök ki a fürdőszobából, megyek a szobába, hát a szoba közepén ott sétál nagy peckesen egy gerle! Alig tudtam kihessegetni.
Az ablak belső párkányán tartottunk befőttes üvegben magokat a madaraknak. Egyszer mit látok?! - hát egy kis veréb majd' beleesik az üvegbe, az üveg száján kapaszkodott és csipegette a magokat kifelé. Degeszre ette magát, gondolom.
Tegnap délután az erkély küszöbén napozott egy gyík, egyáltalán nem izgatta a jelenlétem. Ma már be is jött a szobába, Apóval nézett farkasszemet a szoba közepéről. Én mondtam, hogy az nem baj, ha látogatóba jön, csak ne akarjon végül itt is lakni, mert nem szeretném egy gyíkkal tölteni a hátralevő pár évemet. Tudok jobbat is.
És akkor a hangyákról, pókokról, éjjeli pillangókról, szitakötőkről még nem is beszéltem. :)
Hogy örülne Gerald Durrell!

2007. május 28., hétfő

Pünkösdi rózsám nincs

A csúnya kaktusz szép virága.

Fények játéka

2007. május 27., vasárnap

Viszonyítási alap

Ezen a képen látszik (kezemben tartom), hogy milyen nagyra nő a hibiszkusz virága. Egy virág kb. akkora, mint egy újszülött baba feje. Talán még nagyobb is. Sajnos csak 1 napig szép, aztán összeesik. Érdekessége még, hogy este kezd nyílni és reggelre ott van az ablakban a gyönyörű meglepetés. Nem tudok betelni vele, mindegyik virág egyéniség és mindegyik valami másért olyan szép, hogy meg kell örökítenem. :)

2007. május 26., szombat

2007. május 24., csütörtök

Nyári álom

Én ilyenkor, ebben a nagy nyári hőségben, szeretnék nyári álmot aludni. Én lennék a nyári álmot alvó mackó. Egy jó kis hűvös barlang mélyén átaludnám a forró nyarat. De szép is lenne!
Nem tehetek róla, de ellentétben másokkal, én ettől leszek depressziós. Ha belegondolok, hogy jön még akár 40° is..., kitör a frász!
Csak ennyit akartam mondani.

2007. május 23., szerda

Záporeső

A délutáni rövid, de kiadós zápor

Hibiszkusz

Már el is nyílt és lepottyant, de megőrizte szépségét a kép.

2007. május 22., kedd

Idézek

Tuja akarok lenni egy díszkertben.

Kommentár nélkül

Van két iskola. Az egyik egy forgalmas főútvonalon található, betonozott udvara egy templom urnatemetőjével szomszédos. A másik, ha nem is zöldövezetben, de csöndes, fákkal, bokrokkal beültetett területen található, mellette játszótér.
Önkormányzat határozott, ebből a két iskolából az egyiket meg kell szüntetni. Az elsőbe kb. 10 elsős kérte a felvételét, a másodikba 40. Közlekedés szempontjából is az utóbbi van kedvezőbb helyzetben. A gyerekek érdeke mindenképp azt diktálná, hogy az első iskolát szüntessék meg, ha már muszáj iskolákat bezárni.
Önkormányzat úgy döntött, hogy a főútvonali, urnatemetőre néző iskolát hagyják meg, a másik helyére pedig lakóparkot építenek.
Vajon miért?

2007. május 21., hétfő

Egy hétfő a sok közül

Van olyan, hogy a vágott virág nő? Mert én úgy vettem észre, hogy a tulipánok a csokorban megnőttek. Vagy a fehér virágok mentek össze? A vázába tettem egy kis tápoldatot is a vízhez, talán attól...
Gyermekek tegnap elmentek, én meg ma pótoltam, amit a múlt héten elmulasztottam. Egész nap ment a mosógép. Az erkélyen teregettem ki a felét, de az alatt a rövid idő alatt is majd' megfőttem! Iszonyú meleg volt. Most sem fázom.
Délután mesét játszottunk az internet meg én. Én olvastam, ő meg hol volt, hol nem volt. Telefon úgyszintén. Felhívtam jupicit, volt zene és várakozás, a mobilomról meg csak úgy repültek a forintok! Aztán megnyugtattak, hogy már dolgoznak rajta a kollegák, mert valami központi hiba van. Megnyugodtam, és áldottam az eszem(?), hogy legalább a TV nem jupici!
Este még egy morgolódó telefon a lányommal. Nem egymással morogtunk, hanem a hazai viszonyok miatt háborogtunk egy sort. Oktatásügy, egészségügy - soroljam még?
És hogy ez a nap se maradjon kép nélkül, bár ez még tegnap készült:
Hajjaj, megy a labda a bokrok alá... Vajon ki fog érte bemenni? Na, vajon ki?

2007. május 17., csütörtök

Összefoglaló képekben

Tegnap délután, inkább este, itt volt nálunk a fiacskám és ő hozta ezt a szép virágcsokrot.

Aztán egész éjjel fotókat szortíroztam, végül már világosodni kezdett, nosza kaptam a masinát, uccu, ki a konyhába, ott egy széket az ablak alá tettem, hopp már fent is álltam, kinyitottam az ablakot és csináltam pár képet. Közben hallottam, hogy egy rigó nagyon fújja, de látni nem láttam. Mikor elővarázsoltam a képeket a gépből, nini, mit látok? Hát nem ott ül fent az egyik fán?! Köszönti a felkelő Napot.
És még valami. Már majdnem teljesen kinyílt a hibiszkusz első virága. Bimbós kora óta fotózgatom, de most be is teszek egy képet róla. Legközelebb már csak akkor, ha teljesen kinyílt.
Holnap délután jönnek a gyerekek és vasárnap délutánig mi szórakoztatjuk őket. Legkésőbb hétfőn jövök újra, de lehet, hogy azért be tudok nézni közben is.

2007. május 16., szerda

Még ilyet...!

Ki hallott már olyat, hogy csukott szembe kell a szemcseppet csepegtetni?! Aztán majd a két szemhéj között beszivárog a szemgolyóra... :) Ezen már csak nevetni lehet...
Ilyen okos tanácsot kapott kicsilány valakitől. Nem a mamájától és nem is a doktor nénitől. De tőlem sem!
Ja, és napozzon sokat, hogy legyen valami színe. Mindkét gyerek teljesen fehér bőrű, állandóan magas, legalább 15-ös faktorszámú naptejjel kenegetjük őket, hogy nehogy később bőrrákjuk legyen és akkor jön egy közel 50 éves (lehetne már több esze!) és ilyen és ehhez hasonló jó tanácsokat osztogat - sajnos, elég sokat. Mintha nem is ma élne! Valahol a 60-as években ragadt...
Eszem megáll! Valóban, az emberi butaság határtalan. Azért én mindig meglepődöm, hogy ilyenek is vannak. És van neki két gyereke...

A tegnap délutáni eső

Csúnyán beborultEső utáni aranyfény és szivárvány

2007. május 15., kedd

Önkritika

Nem azért mondom, hogy vigasztaljatok, mert azt igazán nem szeretném - de olvasgatva a blogokat (a kedves ismerősök blogjait!), elmegy a kedvem az írástól. Hol vagyok én tőletek?! Ha a fene fenét eszik sem tudok olyan jókat írni. Erősen gondolkozom, hogy ezután csak olvasni fogok, írni nem! Talán átalakulok fotós bloggá... és nagyon jól fogok szórakozni szomszédolás közben.