Búcsú a Mila napoktól.

Tegnap még csak szüneteltettem, de ma egy határozott klikkeléssel megszüntettem a Mila rendszertelen mindenféle blogomat. Itt is, ott is, kicsit elegem lett... Azért döntöttem úgy, hogy ez marad, mert itt sokkal kényelmesebb a beírás, szerkesztés és ha meggondolom magam, akkor a blog külsején is tudok változtatni.

Itt egyszerűbb az élet. Nehéz döntés volt, már jó ideje foglalkoztatott a gondolat, aztán hipp-hopp, volt - nincs!
A verseket nem törlöm, mert azt már végképp nagyon sajnálnám, bár talán, egyszer, később erre is sor kerül.
Tegnap kisunokám 7. születésnapját ünnepeltük. Reggel letudtuk a szavazást, utána az egész napomat náluk töltöttem. Nagyon szép és jó játékokat kapott, sajnáltam, hogy az én gyerekkoromban nem voltak ilyenek, milyen jókat tudtam volna játszani velük! Azért az én játékaimmal is egész jól elvoltam. Emlékszem, voltak olyan kicsi gumibabák, azoknak varrogattam ruhákat és gombostűvel szúrtam a fejükbe masnit. :) Pár forintba kerültek és volt belőlük jó pár. Volt egy nagyon szép szobabútorom, amit a család egyik ismerőse készített nekem, faragott volt, kézzel festett. Ma is megvan még a szekrény meg az ágy, igaz, kissé kopottak, néhol a faragás is letöredezett, de még használható lenne, ha tetszene a "nagylánynak", de ő már más világban él...
A régi könyveimet viszont nagyon szereti, azokat én a lányomnak adtam, ő meg továbbadja az ő gyerekeinek. Két Benedek Elek mesekönyv mentett meg '56-ban. Amíg azokat olvastam és színeztem a képeket, addig legalább nem féltem.
Nagyon rossz helyen laktunk, közel a Nyugati pályaudvarhoz, sok borzalmas dolog történt körülöttünk. Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy a házban az emberek mennyire összefogtak, segítettek egymáson. A közvetlen szomszédunk egy agglegény volt és bizony nem tartott otthon jóformán semmi élelmiszert. Váratlanul érte a forradalom, nem tudott felkészülni, így aztán nálunk lett kosztos. Nekünk sem volt sok, de ami volt, azt megosztottuk vele. Nagypapám a VIII. kerületből, a tűzfészekből, néha valóban az élete kockáztatásával, hozott nekünk rendszeresen kenyeret. Jaj, mennyi emlék... Van benne jó is, de ami rögtön eszembejut, ha '56-ról esik szó, az az írdatlan félelem, amit azokban a hetekben éreztem.
Mikor az MTV székház előtti borzalmat néztem, az a félelem újra rámtört. Nem akarom, hogy az unokáimnak is át kelljen ezt élniük! Nyugalmat, békét, csöndet szeretnék végre!

Szép álmokat, nyugodalmas jó éjszakát!

Menjünk Párizsba!

Luxembourg park

Most megint Párizsba vágyom. Nem nagy újság, hiszen nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe...

Vogézek tere ősszel.

Esterházy Péter

Érdemes elolvasni! Esterházy Péter véleménye a Magyarországon kialakult helyzetről.

Pege Aladár

Elhunyt Pege Aladár Kossuth-díjas bőgőművész, a nemzetközi kritikusok szerint a " a nagybőgö Paganinije ". 67 éves volt.

Pege Aladár gordonművészt, zeneszerzőt és tanárt aligha kell a hazai zenei élet ismerőinek bemutatni. 1969-ben, harmincévesen végzett a Zeneművészeti Főiskolán, később, 1975-től '78-ig tanult Nyugat-Berlinben, Rainer Zepperitz professzornál, aki Herbert von Karajan szólóbőgőseként játszott a Berlini Filharmonikusoknál.

1963 óta koncertezik. Igaz, akkor még a Zeneakadémián tanult, de rendszeresen fellépett az Egyetemi Színpadon, valamint vidéken. Már akkoriban párhuzamosan játszott klasszikus zenét és dzsesszt. 1964 óta rendszeresen ad klasszikus zenei koncerteket is. A ’90-es évek eleje óta évente két lemezzel rukkol elő: az egyik klasszikus, a másik dzsessz CD.1978 óta a Zeneművészeti Főiskola docense, ma már nyugdíjas docense. 1982-ben a New York-i Carnegie Hallban vendégszólista Herbie Hancock együttesében.

1964-ben a prágai dzsesszfesztivál Virtuóza, 1970-ben a montreux-i dzsesszfesztivál "Legjobb európai szólistája" lett. Főbb hazai elismerései: 1977-ben Liszt Ferenc-díjjal tűntették ki, 1986-ban érdemes művész lett, 1999-ben Budapestért Díjat vehetett át, 2002-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.

Értékek

Egyszer egy ember egy gyönyörű márványszobrot ásott ki a kertjében. Elvitte egy műgyűjtőhöz, aki imádta a gyönyörű holmikat. Az ember eladásra kínálta a szobrot, a műgyűjtő pedig magas áron meg is vásárolta. Ezután elköszöntek egymástól.

Az ember, ahogy hazafelé ballagott a pénzével, így gondolkodott: "Milyen sok életet jelent ez a pénz! Hogy adhat valaki ennyit egy halott kődarabért, amit már ezer éve eltemettek és elfeledtek?"
A műgyűjtőnek, ahogy a szobrot nézegette, ez járt a fejében: "Milyen szép! Milyen élő! Álmodó lélek, amely ezerévnyi álomtól friss és édes. Hogy adhat oda valaki egy ilyen gyönyörűséget némi halott, álmoktól mentes pénzért?"

(Kahlil Gibran)

Jó éjt!

Mindjárt én is elalszom, megyek is... Szép jóéjszakát!

Éjszaka a Rákóczi úton

A keddről szerdára virradó éjszakán nem követtem az eseményeket a TV adásában, úgy gondoltam elég lesz, ha reggel tudom meg az újabb híreket. Jól gondoltam.
Ami itt történik, az számomra felfoghatatlan és tőlem nagyon idegen. Békepárti vagyok.
Azoknak, akik éjjel az utcákon törnek, zúznak, úgy látom, ismerős a helyzet. Vannak nagyon rutinos randalírozók, akik eltakarják az arcukat, nekik nyílván vannak már tapasztalataik, tudják, hogy így nehezebb beazonosítani őket. Vannak fiatalok, szinte gyerekek, akik még a kamerába is néznek, integetnek, nevetgélnek, fel sem fogják, hogy mit művelnek, csak jó buli, ki lehet élni az összes elfojtott agressziót.
Vajon a szüleik látják őket? Ha igen, akkor miért nem szólnak nekik, hogy gyere haza fiam, ne csináld, nem szabad! Vagy ők is ott dobálják a köveket, gyújtják fel az autókat, törik be az üzletek kirakatait, vagy épp egy kis polszki ablakát?

Éjszaka az MTV székház előtt

No comment!

A házasságról

Hajnalban kiderült, hogy mások is azzal a problémával küszködtek, amivel én. Arra jó volt, hogy megtudtam, nem az én készülékemben van a hiba. Később kijavították a "fogalmamsincsmit" és végre hozzájutottam a blogomhoz! Nem mentem vele sokra, mert olyan hajnal volt már, hogy inkább aludni mentem. Ezt csak az előző bejegyzésemhez fűzöm, mert így teljes a történet.

***

Kahlil Gibran: A PRÓFÉTA (részlet)

...És a Házasság, Mester?
És ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.

(Révbíró Tamás fordítása)

Az a másik... blog :(

Megáll az eszem! Nem tudom, hogy már megint mi van a másik parton, de nem tudok bemenni a saját blogomba!
A blogringbe, statgépbe megfelel a nevem, jelszavam, de ha a blogba akarok belépni, azt írja ki, hogy hibás a név vagy a jelszó!!! Hát én most ezzel mit csináljak?! Netán időközben szenilis lettem és nem jól emlékszem a dolgokra?
Az is lehet, hogy ők variálnak megint valamit? Fogalmam sincs, de a pohár lassan úgy tele lesz, de úgy, hogy, hogy...
Holnap reggel újra megpróbálom, ha nem megy, akkor tessék engem itt keresni. Itt még beengednek.

Szép Ernő: Eszmélet (részletek)

"Mit kéne az emberekkel mívelni. A rosszaság, vagyis a butaság tán csak betegség, hiszen nincs abnormálisabb valami, mint hogy nem csudálkozik, nem élvezi a természetet, a Teremtést valaki, mint hogy nem tart itt valami szûntelen ünnepet, aminek nem kell munkaszünettel járni, sõt amely ünnepnek szépséges érzetében annál könnyebben, vígabban, vigasztalódottabban végezheti a dolgát. Nem lehet természetellenesebb valami, mint hogy ne legyen elfogódott az ember a hozzá hasonlatos élõlényhez közel, hogy ne eszmélje annak is a gondjait, a vágyait, a halálra való rendeltetését. Az a Carrel professzor megállott a kutatásai végeztével. Pedig a test és lélek egységének a konkluziója csak az lehet, kisütni, hányadik agykéregben, melyik dúcban, mirigyben fészkel a szerencsétlen betegség, az ember butasága. S ezt gyógykezelni vagy kioperálni. De lehetne egyebet is próbálni. Altatófélét feltalálni, azt minden embernek folytonosan adagolni, tompítsa el a butaságot; lassankint ki is irthatja."

---

"Mindennap legalább egyszer az eget körülnézni. Mindennap végigpillantani a fákon. Mindennap megtapogatni, szagolni valami virágot. Mindennap legalább egy pohár jó kis zöldszilvánit felszürcsölni. Mindennap diskurálni egy pofára valót egy kedves emberemmel. Mindennap egy bájos leányt beinni a szemembe. Minden lefekvéskor egy pár kedvenc verset elolvasni."

---

"Egyetlen nyelv milyen beláthatatlan alkotás. És van százmegszáz nyelv, ezermegezer nyelvjárás, tolvajnyelvek vannak; milliómegmillió szó, milliárd, mind egy-egy parányi költemény. Egy-egy ötlet mind a szó, találmány. Oda vagyok!"

---

"Újságot olvas a szigeti padon egy nõ. És fel nem sikolt!"

---

Megjelent a Nyugat 1941./8. számában

Az élet... (Kahlil Gibran)

Az élet öregebb, mint minden, ami él; a szépség már szárnyalt, mielőtt a szép fogalma megszületett volna a Földön, és az igazság igaz volt már kimondása előtt is. Az élet énekel hallgatásunkban és álmodik, ha szunnyadunk. Még amikor levertek és csüggedtek vagyunk is, az élet bennünk örvendezik. És ha sírunk, az élet mosolyog a napon, és szabad akkor is, ha mi rabláncon vagyunk.
----------

Hogyan nyithatnám fel a szívemet, összetörés nélkül? (Kahlil Gibran)

Szép álmokat, jó éjszakát!

Charles Aznavour...

Ez...?

...vagy ez?

Blog-születésnapi köszöntő

Tyria! Blogod születésnapja alkalmából, torta helyett fogadd szeretettel:


Ráadás!

Bobby Solo

Most kihasználom az alkalmat, hogy nem tudom ugyan, miért, de működik a rádió. Bikfic, ezt kimondottan neked teszem be! A múltkor ezt emlegetted, ha jól emlékszem. :)

Nálunk a gimiben, a nagyszünetben mindig volt egy kis műsor. Az egyik lány imádott énekelni, mi meg boldogan hallgattuk, még táncoltunk is. Arra azért vigyáztunk, hogy nehogy egy arra sétáló tanár meghallja! Kaptunk volna intőt, az biztos! Úgy hívták a gimnáziumot: kommunista zárda, egyébként a tisztességes neve: Veres Pálné Leánygimnázium volt, mert mikor én ott koptattam a padot, még csak lányok jártak oda. Mikor mi negyedikesek voltunk, akkor az elsősök már vegyes osztályban kezdtek. Nagyon furcsa volt nekünk és a tanároknak is. A mai gyerekeknek ez már történelem...

Paul Anka

Naháááát! Sikerült egy régi-régi kedvencet elhozni a RadioBlog-ból:

Talán van remény

Kikapcsoltam, bekapcsoltam, most jobb! Most pedig, mint ki jól végezte dolgát, megyek más tájakra, de nem melegebb éghajlatra! :)

Nekem gyanús a gépem...

"Töröm, töröm okos fejem,
de nem tudom, miként legyen."

Lassabb lett minden, de nem tudom, hogy nálam van már megint gubanc, vagy ez a sok változtatás lassítja a blogokat.

Hiba, hibácska...

Nem tudom, mi az ördög lehet már megint, de a BlogRadio nem akar együttműködni a keresőimmel! Tanácsot kaptam: telepítsem újra a FireFox-ot, de az sem ért semmit, különben is az Internet Explorer sem szereti ezt a rádiót. Sokkot kapnak tőle és bezárulnak.
Ez azt jelenti, hogy zene onnan mostanában nem lesz. Talán rájövök, hogy mi a baj... Sajnálom, mert egész jó, ritkán halott számokat is találtam ott.

Jó éjszakát!

Egy kis változatosság

Ma megyek a gyerekekhez..., tirararam, tam, tam.

Meglepetések, utólag

Most nagyon sajnálom, hogy nincs olyan masinám, amivel egész közeli fotókat lehetne készíteni! Kaptam egy kézzel festett, gyönyörű bögrét: Ősztündér varázspálcájával megérinti a fákat, csodálatos őszi színkavalkád... Ebből nem is szabad inni, olyan szép! :) Majd nézegetem.
Olvasnivalót is kaptam. Nyáron nagyon megtetszett Lawrence Block stílusa, meglepetésként most egy másik: A betörő, aki parókát viselt. Még nem kezdtem el, tartogatom egy kicsit, ne fogyjon el túl hamar. Sajnos, nem valami vastag könyv!
Holnap délután megyek játszani! - az unokáimra fogok vigyázni, míg mamikájuk szülői értekezleten csücsül és okosodik. Nekem jó lesz, de neki...?! Jaj, én nagyon nem szerettem a szülői értekezleteket, és a fogadóórákat sem! Muszájból elmentem, de annyi zagyvaságot tudtak a kedves szülők kérdezni, beszélni, hogy majd megölt az unalom, meg a méreg, hogy ez alatt az idő alatt sokkal értelmesebben is tölthetném az időt.
Azért ennek a kornak is megvan a maga szépsége, például már nem kell ilyen helyekre járnom...

Most jutottam el ide...

Páromat tegnap nem fújta el a szél, nem fázott meg, csak át. Még ma is úgy bújt be az ágyba este, hogy de jól fog esni az alvás a jó meleg paplan alatt, mert szinte kihűltek a csontjai.
Két nagy sporttáska ruhát, ágyneműt szállított haza, de legalább nem kell újra lemennie. Én meg ismét mostam, mostam és mostam. Egyszer talán vége lesz, mert még mindig van szennyes. "Ágnes asszony a patakban..." Jó, hogy már nem patakban kell mosni! :)
Holnapra szép időt jósoltak, legalább gyorsan meg fognak száradni és akkor még vasalni is kell, meg a fejemet valahogy rendbehozni, mert a hajamra már rá sem tudok nézni!

Ma van a nyitóbuli a Tandemben! Kár, hogy én már a korom miatt, no meg egyéb fontos teendőim is akadtak, nem tudtam elmenni. Biztos nagyon jól érzik magukat, mert Metánál olvastam valami ilyesmit.

Juj, de hideg van odaki!

Irgum-burgum, szedtevette-teremtette!!! Hát hogy lehet ilyen hideg augusztus végén?!

Emlékeimben úgy él ez az időszak, hogy amikor ősszel iskolába kellett menni, akkor mindig nagyon jó idő volt, és mi majd' megfőttünk az évnyitón, nem is beszélve az utána következő tanítási napokról! Gyönyörűen sütött a Nap, mi meg az osztályban arról ábrándoztunk, hogy mi mindent lehetne kezdeni az időnkkel, ahelyett, hogy bent ülünk a meleg tanteremben... Tényleg, most jut eszembe, hogy az elején csak mindenféle felmérőket írtunk, hogy lássák, hol tartunk, ki mit felejtett a nyáron?

Lassan olyanok leszünk (vagy csak én?), mint az angolok. Fő téma az időjárás. Már nem csodálkozom rajtuk, mert amilyen régen volt a ködös Albion, hát... nem meglepő. Amikor (nagyon régen) én arra jártam, 22 fokban strandruhában járkáltak, mi meg pulóverben sétálgattunk, és még úgy sem volt melegünk. Azóta ott is felborult az időjárás, szerintem, a híres londoni köd sem létezik már. Szmog! - az igen. Mondom ezt úgy, hogy nem jártam ott, hú, már meg nem mondom hány éve! Már nem is fogok...
Fotót nem tudok mutatni erről az útról, mert ex-férjem úgy fényképezte végig az Angliában töltött időt - nem volt sok, csak egy hét -, hogy a gépben nem volt film. Akkor még nem olyan fotómasinák voltak, hogy film nélkül el sem lehet kattintani. A meglepetés akkor jött, amikor ki akarta venni a filmet! Pedig micsoda jó képek lehettek volna!

Szép út volt..., leszámítva a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket, ami az akkori kettős érdeklődési körének különbözőségéből fakadt. Budapest-München-Párizs-Brüsszel-London-Birmingham és vissza. Autóval, mi skodával mentünk, Brüsszelben Anyukámék csatlakoztak hozzánk egy trabanttal. A skodát az öreg kontinensen hagytuk, és a trabant "röpített" bennünket tovább Angliába. Volt is közönségünk egész úton! Nem csodálom, ritkán láttak olyan szépséget. :)

Nahát, hova nem jutottam a rossz időtől! Közben kint szélvihar dúl, de sebaj! Miket nem mondok! - igenis baj! Szegény párom, ma ment le Szántódra, hogy az otthagyott ruháknak legalább egy részét elhozza. Meg fog fagyni!

Váratlanságokkal...

...van tele az élet. Én pedig, ahogy öregszem, úgy viselem egyre nehezebben a váratlan történéseket. Elég egy csekélység, ami másképp alakul, mint ahogy terveztem, és akkor én már úgy érzem, hogy minden összekuszálódott. Aztán kiderül, hogy nem, nincs semmi baj, de az első reakcióm mindig az ijedtség, hogy most aztán mi lesz?
Szeretem a biztonságot, szeretem tudni, hogy miként alakul a másnapom, előre tervezek. Nem az a fontos, hogy óráról órára meglegyen a program, csak a napi teendőket tervezem meg, és ha az felborul, akkor rosszul érzem magam. Nem vagyok egy csöppet sem rugalmas, pedig a vicc az, hogy én igyekszem, és néha "hősnek" érzem magam, ha valami előre be nem tervezett esemény kapcsán nem zuhanok magam alá!
Ennek az eszmefuttatásnak természetesen oka van, mert holnap (ma!) váratlanul, 1 nappal előbb jönnek az unokáim, akiket imádok, szeretem, ha itt vannak, és mégis... Rögtön az jut eszembe, hogy van-e itthon minden amit szeretnek, hogy holnap (ma!) bele kell húzni, hogy felborul az egész heti programom..., pedig nagyhirtelen már át is szerveztem a dolgokat, és nem szakadt le az ég!
Mellettük nincs mese! - muszáj rugalmasabbnak lennem, akár tetszik, akár nem! Pedig de utálom! Mit meg nem tesz az ember az unokáiért!
Most 2-3 napig nem nagyon tudok jönni, de majd igyekszem, hátha mégis belefér az időmbe egy kis irkafirka.

Juhász Gyuláról

Igen, aki olvasgatja a verses blogjaimat, az már észrevehette, hogy mostanában sok Juhász Gyula verset írok be.
Nemrégiben vettem elő a teljes gyüjteményt és olvasgatva olyan versekre bukkanok, amik annak idején - gondolom, túl fiatal voltam még - nem fogtak meg, most viszont csodálattal olvasom, nem tudok betelni vele!
Régebben az Anna-versek nyűgöztek le, gyönyörűek, és koromnál fogva a szerelem nagyon fontos volt számomra. Ma már az élet egyéb oldalai is nagyon mélyen érintenek, s ha találok olyan verset, mely közel áll az én természetemhez, életfelfogásomhoz, ráadásul csodálatosan megírva, hát ott én csak hallgatok, hiszen mindent elmond a vers!

Juhász Gyula: TESTAMENTUM

Nektek hagyom, ha innen elmegyek
E búcsúzót, jövendõ emberek!

Ha emlékeztek, mit daloltam én,
Ne kérdezzétek majd, ki voltam én.

Nem a pacsirta fontos, csak a dal,
Mely a nem múló, szent összhangba hal.

Én botorkáltam, s botlottam sokat,
De nem szûntem dúdolni dalomat.

Szomorú volt a versem, jól tudom,
Csüggedten álltam sokszor féluton.

Én vétkem, én nagy vétkem, érezem,
Hogy nem láthatta könnyemtõl szemem

Sokáig a fölpirkadó napot:
De ti ezen ne csodálkozzatok!

Ha én a gyöngyvirágos hant alatt
Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt,

Kívánom és ez testamentumom,
Akarom én, ez így is lesz, tudom:

Hogy meg ne értse többé senki sem,
Miért vérzett el lassan a szivem,

Miért volt nékem fájó, ami szép,
S a fiatalság tavaszi izét

Miért érezte fanyarnak a szám,
S az asztal végén, vidám lakomán

Mért sírtam én, mint az elátkozott:
Ne értsétek meg azt, ti boldogok!

Plútó, megmérettél...

A Plútó a Naprendszer legkülső és messze a legkisebb bolygója.

• Naptól mért átlagos távolsága: 5,913,520,000 km (39.5CSE)
• átmérõ: 2320 km
• tömeg: 1.32e22 kg

Ez volt eddig. Mától a Plútó nem bolygó! Nem ám, mert túl kicsi, és nem úgy viselkedik, mint ahogy azt egy bolygótól elvárnánk! Pályája olyannyira megnyúlt, hogy időnként a Neptunusznál közelebb kerül a Naphoz, pályasíkjának a Nap egyenlítőjével bezárt szöge jóval nagyobb mint a többi bolygóé. Ráadásul a Plútó jóval kisebb mint gondolták felfedezésekor, mert mint később kiderült, a mi Holdunk is nagyobb nála.

Az IAU (Nemzetközi Csillagászati Unió) idei prágai kongresszusán egy szakértői bizottság, hosszas vita után javasolta a Plútó trónfosztását. A 75 országból érkezett 2500 csillagász szavazása alapján a Plútót mostantól hivatalosan törpebolygónak nevezik.

Tehát, mostantól nem kilenc, csak nyolc bolygó kering a Nap körül.

De a Föld azért még forog...

Újra itthon!

Megjöttem.

Furcsa egy nyaralás volt, az már biztos! Semmi sem úgy alakult ahogy terveztem, és én bika vagyok! Ezzel el is mondtam mindent. Aki ismeri a bika jegyében születettek természetét, az tudhatja, hogy milyen megrázkódtatásokkal járhatott az eltelt pár nap.
Azért nem panaszkodom, így is jó volt, csak kicsit csöndesebb, nyugisabb lehetett volna.
Olyan volt az egész, mint egy átjáróház. Emberek, gyerekek jöttek-mentek, csak én voltam állandó. Akkor is, amikor az ég zengett és akkor is, amikor hétágra sütött a Nap, és 35°C volt árnyékban. Na, a sok melegre nem panaszkodhatom, mert nem nagyon volt benne részünk, a hideg annál többet vendégeskedett nálunk... Még be is kellett fűteni, úgy ám! Ennek ellenére mégis megfáztam, még most is dáthás vagyok, de a tünetek azt mutatják, hogy kifelé megyek belőle.
Elromlott a villanyrezsó, leverte az órát, persze még időben rájöttem, hogy mi a gond, mert különben a melegvíznek is búcsút mondhattunk volna. Egy ősrégi barackfa, mely csak apukám miatti tiszteletből álldigál még mindig, elhagyta az egyik ágát: barackostul letörött. Ezt nem bántam, pedig úgy amúgy én nagyon szeretem a fákat, de ahogy ez szegény kinéz..., hát..., szóval nem kár érte.
Lányom a kaktusz bimbai helyett a tuják tetejét nyírta le, mert szerinte azok miatt nincs fény a teraszon. Bummm. Ezzel csak azt érte el, hogy nem fognak az égig nőni, de majd jól megbokrosodnak, akkor majd nyírhatjuk körbe.
Az egész kert olyan, mint egy erdő, melynek közepén van egy icipici napsütötte tisztás. Ott néha még napozni is lehet. A kert körül, kint, a járda mellett van vagy 12 diófa. Ezzel azt hiszem, el is mondtam mindent. Akkor mit számít az a pár tuja?
Mondogatjuk apukámnak, hogy talán nem nekünk kellene egy új esőerdőt gondozni, de ő a 85 évével már ragaszkodik a megszokott fáihoz. Csak azt felejti el, hogy amikor ezeket ültették, akkor még kicsik voltak, nem ért össze a lombjuk, a kertben sem volt égigérő fenyő, lépcsőt beborító tuja és fenyőre, házra, kerítésre tekeredő szőlőlugas. Van még sövény is kívül, belül, biztos, ami biztos alapon, pár betegeskedő meggyfa, szilva, ami még soha nem hozott normális termést, de jó, ha van. Néhány barackfa is akad. Kicsi telek, kicsi ház, kicsi hinta, kicsi medence, kicsi emberek. Nagyokat és kövéreket nem hívunk, mert úgysem férnének el.
A gyerekek viszont nagyon jól érzik ott magukat, van sok bogár, madár, mókus, vakond... El is határozták, hogy amíg élnek, soha nem fognak máshol nyaralni!
Azért azt megnézném... Hátha lesz még rá időm...

Variációk nyaralásra :)

Ember tervez...

Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről. (Woody Allen)

Szombatról vasárnapra virradóra csörgött a telefon, lányom hívott Szántódról, hogy rettenetesen fáj a torka, bedagadt a mandulája, lázas, másnap jönnek a gyerekek és nem tudja őket ellátni. Mit tehettem? Vasárnap délelőtt összepakoltam a legszükségesebbeket és délben irány a Déli pu. Délután 4 órakkor már ott is voltam, 6 óra körül befutottak a gyerekek.
Nos, én azt terveztem - meg az egész család - , hogy 7-én indulunk nyaralni. Tegnap este jöttem vissza, mert hál' Istennek és az orvosnak, lányom már egész jól bírja a gyűrődést. Azért egy majdnem 7 éves és egy 5 éves lurkóval nem akármi az élet!
Fő, hogy jobban van, én meg most pihenem ki a fáradalmakat és mosok, vásárolok, készülök az igazi nyaralásra, mert hétfőn újra utazom, de akkor már kb 2-2 és fél hétig maradok. Ezt tervezem én...
Aztán kiderül, hogy mi lesz belőle?!
Lehet, hogy Isten már most jókat somolyog magában?