Szerdai szivárvány (Babitsosan...)

Ez még tegnap történt. Belopózott a szobánkba egy kis szivárványgyerek!

Egy úrinő

nem siet, nem fizet és nem csodálkozik. Ezt a badarságot még ifjú koromban tanultam és per pillanat nem viselkedem úrinőként, mert csodálkozom.
Az még hagyján, hogy éjjel 2 órakor én itt püfölöm a billentyűket, előfordul az másokkal is, de hogy valaki ilyenkor költözik?! - na, ilyet még nem hallottam! Most hallok, ugyanis a szomszédunkba most költözik be éppen az új lakó, annak rendje és módja szerint: tárva-nyitva a kapu, hatalmas bútorszállítóból pakolnak ki apróságokat. Többek közt egy játék babakocsit, tehát gyermek, valószínűleg kislány is jön valamikor. Remélem, hogy őt nem most hozzák! Még ilyet...?! Azt azért a javukra kell írni, hogy eddig elég csöndesen csinálják. A végén nehogy az derüljön ki, hogy költözködőknek álcázott betörők járkálnak a lépcsőházban!
Áh, az nem lehet! Túl sok krimit nézek, igaz, hogy az élet sokszor rémisztőbb, mint a krimi.
Nnna, már dübörögnek! Még jó, hogy nem alszom, mert erre most tuti, hogy felébrednék és egy picikét mérges lennék. Így csak elképedve figyelem a történéseket, és azon morfondírozom, hogy az alattuk lakó vajon mit csinál?

Öröm ért :)

Igen, bizony! Kaptam egy ajándékot, mert nekem ez a díj ajándék. Klematisztól jött váratlanul, meglepetésnek. :) Nagyon köszönöm. Klematisz eljátszadozik vele, kicsit Oscar díjként kezeli, persze, nem komolyan, de érthető, hogy eszébe jutott, hisz azt is a napokban osztották ki. :)
Én csak annyit ígérek, hogy ezután is igyekszem megfelelni a kapott díjnak. Nem szeretném, ha csalódna bárki, aki olvasgatni jár ide.

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket."

Eredetileg nyolc bloggert kéne megjelölni, de én csak 1, azaz egy kismackónak szeretném adni, Vackornak. Aki ismeri őt és a blogját, biztosan egyetért velem! :)

Sziluettek

Szombat reggeli városkép

Halihó! Még mindig hó!

Február, itt a nyár? Ugyan már...!

Hír..., na az nincs!

Ami nem megy..., az bizony nem megy. :) Nem is erőltetem, minek?
Írni nincs mit, de kicseréltem a fejlécet. Az megy, most a mindenféle csöndes bíbelődések ideje van. Ez a bejegyzés is csak azért, hogy jelezzem, még élek...

Nünüke most

Egy napokban készült fotó, és ígérem, hogy nem zargatom többé az olvasóimat Nünükével! :) Szegényke, nagyon meglepődött!
Elnézést a kihagyásért, nincs semmi komolyabb oka, csak találtam egy olyan elfoglaltságot, ami most nagyon leköt. Mindenféle képkeretet gyártok, nem fából, hanem itt a számítógépemben. Nagyon jó szórakozás, főleg, mert előbb meg kellett fejteni a mikéntjét! Na, az volt a legjobb! :) Melyik szám mit jelent, milyen lesz a kép, ha az egyik számot megváltoztatom? Szeretek ilyesmivel bíbelődni, egész éjszakákat töltöttem az utóbbi napokban ezzel. Most, hogy már megfejtettem a rejtvényt, rajzolom, illesztem, nézegetem, aztán majd csak jó lesz valamikor valamire...
Legközelebb, ha a lányom elküldi a képeket is hozzá, írok egy kiállításról. Én nem láttam, csak ő, de olyan jópofa neve van, hogy muszáj róla írni! A lopótök csodálatos világa! Na ugye, hogy nem semmi! :)))

(Később: Képek még nincsenek, de találtam a neten ismertetést, így már nem is írok róla. A linkre kattintva megtalálható.)

Már nagyfiú!

Közkívánatra, íme Nünüke, mikor még kicsi volt és a lányoméknál lakott. Itt éppen Kicsilány kényezteti. :) Világosabb a bundája, mint a testvéreié és nálunk még tovább világosodott. Ő Kicsilány kedvence, de mivel Nünüke fiú, nem maradhatott náluk, így is maradt még 3 hörcsögük. A többieket átvette egy kisállat-kereskedő, aki nagyon megdícsérte őket, hogy milyen szép, egészséges hörcsögöket neveltek fel a babszemekből.

Melegfront

Nem szeretem. Álmos vagyok, fáj a fejem, nyűgös vagyok és nem vagyok normális!
Holnap kocsonyát főzök, hát normális vagyok?! Hát nem. Mindegy, a hús és minden hozzávaló rendben sorakozik a hűtőben, úgyhogy nincs mese, meg kell főzni. Mostanáig (amíg hideg volt) nem tudtam rászánni magam, most aztán úgy kell nekem! Bízom az északi fekvésű konyha hidegében, bár eddig ki nem állhattam, de ebben az esetben jól jön. Elég sok bőrke is van, remélem, szépen megdermed a kocsonyalé és remegős lesz és finom és nagyon fogok neki örülni másnap, hogy megcsináltam!
Nem tudom miért, hiszen a frontok állandóan jönnek, mennek, de nekem a mairól jutott eszembe egy régi este, a 70-es évek végéről. Egyetemi Színpad, sok fiatal, várjuk az előadás kezdetét. Közöttünk álldogál egy feketébe öltözött, vékony fiatalember, ő az előadó. Cseh Tamás. Az előadás pedig a Frontátvonulás...

(A Frontátvonulás szövege, ha valakit érdekel, itt található)

Nünüke háza tája

Itt lakik. Ezen a képen pont ő nem látszik, de nappal szinte állandóan alszik ott bent a házikójában. Néha álmosan előbújik, eszik valamit, iszik és már megy is vissza durmolni. Délután aztán felébred rendesen és akkor kerekezik, szaladgál, hordja be a tartalékot a házába, éli az életét. Rengeteg magot halmoz fel és mikor kitisztítom a ketrecét, megsértődik, hogy eltüntettem a zsákmányát. Olyankor bevonul az egyik sarokba és még hátat is fordít nekünk. :) Persze, reggelre megbékül és folytatja a gyűjtögetést. Már nagyon megbarátkoztunk, természetét meghazudtolva, ő nem harap és olyan nagy lelkinyugalommal terül el a tenyeremben, mint aki biztos benne, hogy szeretik! (Nahát, hogy honnan tudja?! - egyébként jól tudja!) Nem akar elmenni a kezemből, néz rám a kis fekete gombszemével és nagyon hálás a símogatásért. Olyan csöpp kis szörgombóc! :)