Orvosnál (viccek)

Tegnap kaptam emilkében vicceket. Én mosolyogtam rajtuk, hátha másnak is jobb kedve lesz tőlük. Mást most amúgy sem tudnék írni, nem sok történik velem, velünk. Örüljek-e, vagy búsuljak miatta...? - talán inkább örülök... Na, szóval a viccek:

- Uram, Önt meg kell műtenünk!
- Azt már nem! Akkor inkább meghalok!
- Ó, az egyik nem zárja ki a másikat!

Az orvost felcsöngeti egy izgatott férfi az éjszakai álmából.
- Doktor úr, azonnal jöjjön, a feleségemnek szörnyű fájdalmai vannak! Azt hiszem vakbél...
- Feküdjön vissza nyugodtan! A feleségének a múlt évben vettem ki a vakbelét és még soha nem hallottam olyat, hogy kiújult volna!
- És olyanról nem hallott a doktor úr, hogy valaki újra megházasodott?

Haldoklik az öreg paraszt és a városi rokona megkérdi:
- Hívjak orvost?
- Nem kell, fiam. Mi itt falun, természetes halállal szoktunk meghalni, segítség nélkül!

- Pista bácsi, most megmérem a vérnyomását.
- Nagyon muszáj? A múlt héten mérte, doktor úr!
- És akkor mennyi volt?
- Egy ezres!

Mai madarak

Balladai homályban gubbasztó három varjú.

Icinke-picinke, de nem cinke, sajnos! Sokan vannak és csivitelnek a kopasz fán, be nem áll a csőrük. :)

Ő pedig a hűséges fekete rigó. Jön minden évszakban, most is megérte neki erre téblábolni, egy egész bokor bogyó várta.

Varjak nélkül

Délelőtt, kék ég, napsütés..., most nem is kell több! :)
A délutáni napsütésben jól látszik a Nemzeti Színház sokat vitatott épülete.

Eredetileg ma a fiamékhoz kellett volna mennünk, de a két kis prücsök megbetegedett, elmaradt a vendégeskedés. Nekik sem tesz jót, ha nem pihenhetnek rendesen és bevallom, azt sem szeretném, ha mi szednénk össze tőlük valami torokfájós, lázzal járó kórságot! Hétfőn, ha igaz, jönnek a lányomék, de már ezt is óvatosan mondom, remélem náluk nem jelentkezik semmiféle vírus! Névnapot ünnepelünk, betegen nem lehet azt sem.
Még egy rövid, de annál fontosabb hír az iskolából: mindkét gyermek felmérői nagyon jól sikerültek! :)) Kislegény a tanulásban követi a hagyományokat, Kicsilány után most ő is nagyon jól tanul! Megy a versengés, hogy melyikük a jobb tanuló?! :)

Madarak

Varjak gyülekeznek..., egyik nagy filmélményem volt Hitchcocktól a Madarak...

Ködös minden: a táj, a jövő...

Lehet, hogy volt, de én nem emlékszem ilyen ködös, szürke télre. Elvesztek a színek. Elvétve akad pár őszről megmaradt levél, aranyos színekben őrzik még az őszi napsütést, de a többi...! Kék eget és tobzódó színeket szeretnék már látni! A hideg nem zavar, de ez az egyhangú szürkeség, ez nagyon!

Régen is volt jégpáncél...

Ma örültünk, hogy tegnap elintéztünk minden olyan dolgot, amihez utcára kellett menni.
Elnéztem az ablakból az úttesten tipegőket, néha még egy bátor, vagy inkább vakmerő autós is elhaladt araszolva a házunk előtt. Itt minden utca hol fel, hol lemegy, kanyarog beláthatatlanul, jégpáncél mindenütt, kész életveszély ilyenkor a közlekedés.
Érdekes, mikor még dolgozni jártam, ilyen körülmények között is eljutottam a munkahelyemre! Hogy hogy csináltam...?! :)) (A választ tudom ám!)
Azért örülök, hogy nem jött ma telefon, mert ebből tudom, hogy minden rokonom és ismerősöm még egyben van! Holnap is legyen így, és ne legyen ónos eső, vagy ha mégis, akkor húzzatok zoknit a cipőre!

Kicsit később: fellázadtam, legalább a blogomban ne legyen tél! - és láss csodát! - plusz 1°-ot mutat a hőmérő! Ha én ezt előbb tudom... :)

Ez meg itt Apó születésnapja! :)

Mivel elmúlt éjfél, mondhatom. Nem hiszek a csillagjegyekben, de nálunk bejön. Ő bak, én bika vagyok, minden csillagjós szerint összeillő párt alkotunk. :)
Tegnap este itt volt a család egyik fele köszönteni, az ő részéről a fia és az unokák. A fia közel annyi idős, mint én vagyok! Az unokák is 29 és 26 évesek, így van kettőnknek együtt 7 unokánk. Előbb utóbb fiatal dédi is lehetek... :) Olyan nagy a család, hogy egyszerre be sem férünk mindannyian ebbe a pici lakásba. Jó, tudom, sok jó ember kis helyen..., de akkor meg sem lehet mozdulni. Elosztjuk az ünneplést, bár egyszer azért jó lenne egy naaagy, közös bulit rendezni. Húúú, mi lenne ott! Majd javaslom Apónak és már látom is a fejét, hogy milyen képet vág hozzá! Nem szereti a nagy felhajtást, pedig most jobban tűri, mint fiatalabb korában, mellettem edződik a drága.
Talán a 100. születésnapján... :) Számítok rá, úgyhogy Apókám, addig még bírd ki és ha kérhetem, tegyél rá még pár évet, jó?

Mama születésnapja

Ez az arca kísérte kicsi gyermekkoromat, később már más volt, de erre olyan jó emlékezni. Ez a kép van a szoba falán, minden nap így mosolyog rám amíg csak élek.

Az 5 könyv helyett:

Faludy György: GUTENBERG GALAKTIKÁJA

Marshall McLuhan emlékének

Az ember hírt, történést, nézetet
csak hallomásból tudhatott követni,
amíg az első, százezres tömegcikk,
a nyomtatott könyv, meg nem érkezett.

Az auditív vizuálissá tisztult:
így olvasták Erazmust, s szinte látták
Vespuccitól Kolombus utazását,
de sokfelől nézték a hitet s Krisztust.

Majd Voltaire, a regény s a vers szerelme,
szép s torz eszmék. Mindez a mélybe megy le,
s mit ér, ha a tv ellen kiállna

a könyv? A köznép, a közhely, a maszlag
győzelmeskedik. Lassanként elhamvad
Gutenberg szikrázó galaktikája.

(Budapest, 1990)

Ez van

Tegnap érzékeny búcsút vettem a karácsonyfától. Nagyon is érzékenyet! A kezeim, főleg a jobb, olyan érzékeny lett, hogy még az ajtókilincs lenyomása is fájdalmasan érinti, nem is beszélve az egér mozgatásáról. Hát még a derekam! Kripli vagyok. Régebben kezdődött, még az ünnepi készülődésekkor, már akkor éreztem, hogy nem tesz jót a krémek kevergetése, pedig amit lehetett, robotgéppel kevertem.
Na, mindegy, ma, lefekvés előtt jöhet a kis chi, a derekamnak biztos jobb lesz, a kezeimet meg próbálom pihentetni. Ez utóbbi a nehezebb feladat, valahogy mindig akad halaszthatatlan tennivaló. Ki érti ezt?
Este még Nünükét is tisztába kellett tenni, most nagyon élvezi a tiszta ketrecét, egyfolytában mókuskerekezik, zörög, Apó szerint, mint egy aszfalttörő, de szerintem ez enyhe túlzás. :) Bár, ki tudja? - lehet, ha engem ez a zaj ébresztene fel a legszebb álmomból, én is osztanám a véleményét. Javasoltam már, hogy hozzuk ki a kisszobából, de azt nem akarja, hát akkor meg tűrnie kell, mert Nünüke éjjel "dolgozik", nappal jókat alszik.
Hétvégén megyünk Érdre, aztán Apót ünnepeljük és még Kicsilány névnapja is ebben a hónapban van. Mozgalmas január! Lassan annyian vagyunk, hogy minden hónapra jut valakinek valamije. :) Én jelenleg pihenni szeretnék leginkább!

Szeretettel valakinek...

Ezt a képet a meglevők közül bogarásztam ki, de lesz majd jobb is! Mostanában csúnya, szürke köd és szmog teríti be a tájat, de azért ott a bal alsó sarokban felfedezhető a Park. Sajnos, ez nem a szebbik fele, de innen ez látható. Majd, ha süt a Nap és tiszta lesz a levegő, kicsit arrébb megyek, hátha onnan szebb lesz a kép! :)

Kicsit később:
Ezt is találtam, ez 3-án készült délután, még a Nap is sütött, de a Park itt sem lett szebb. Vadászni fogok rá, ígérem! :)

Buli volt!

Na végre! Eljutottam ide is.
Nagyon jól sikerült a mi kis gyerekcentrikus szilveszteri mulatságunk! Tv csak éjfélkor volt, amikor meghallgattuk a himnuszt, egyébként szólt a zene (kemény rock - Kislegény kedvéért, funky - Kicsilánynak és persze mindkettő Mamikának, nekünk Apóval már nem jutott, de az igazság az, hogy nem akartam őket sokkolni a mi kőkori zenéinkkel!) :)
Táncoltak, énekeltek, ettek-ittak, időnként dudáltak(tunk), vígan voltak(tunk). Bólét is csináltunk - alkoholmenteset! - volt hozzá vidám kis esernyő, jópofa szívószállal. Fogyott a fagyi is, a gyümölcs, a sajtos süti, ropi, mogyoró, csak virslit nem kért senki... Éjfélkor kölyökpezsgővel koccintottunk és Mamika kinyitotta a meglepetés pezsgőt, ami nagy durranással teleszórta a szobát színes konfettivel. :) Nagy ováció fogadta a tűzijátékok kezdetét, majd ez a lelkesedés a tűzijátékok számának növekedésével csökkenni kezdett, jóból is megárt a sok és még 1/2 2-kor is durrogtattak.
Apó éjfél után elment aludni, mi még tartottuk a frontot, a két gyerek olyan jól érezte magát, hogy úgy nézett ki, reggelig le sem fognak feküdni. 2 óra körül (Kislegény még soha nem maradt fent ilyen sokáig!) aztán végre fáradni kezdtek és 3 órakor már mindenki ágyban várta a szép álmokat.
Másnap reggel 10 körül ébredtünk (nem is rossz!), az egész napot együtt töltöttük, szépen esett a hó, finom volt az ebéd, sokat játszottunk, beszélgettünk, aztán késő délután felszedték a horgonyt és elvitorláztak haza.
Én még "sikeresen" szétdurrantottam egy konfettivel töltött lufit, azt még nagyjából összeszedegettük és azóta egyfolytában pihenünk... :)
Ha minden összejön, akkor jövőre(idén) velük, ugyanitt! :)))