Hibiszkusz

Hibiszkuszunk ledobálja az éppenhogy kinyíló virágait. Tudja valaki, hogy miért műveli ezt szegény? Talán túl melege van? Locsolom rendesen, de hűteni nem tudom. Az erős napfénytől is óvom, mégis ilyen öngyilkos akcióba kezdett. Pedig olyan szép!
(A képen nem ő van, de nagyon hasonló.)

Párizsi üzenet

Rhumel küldött Párizsból sms-t. Akkor épp a Palais Royal kertjében volt.

Már megint Párizs!

Nem tehetek róla, de Rhumel utazása teljesen Párizs felé viszi a gondolataimat. Most is egy szép számot hoztam, természetesen Párizsról, ahova míg élek visszavágyom!

Tegnap, ma...

Tegnap nem írtam, nem jöttem, mert nagyon meleg volt, és a gépem nem légkondicionált szobában van, úgyhogy kissé lelassult a lelkem. :)
Meg kicsit megijedtem. Az elmúlt héten kétszer is eleredt az orrom vére. Tegnap elég nehezen állt el. Hűtöttem magamat kívül-belül, aztán végre sikerült, de nagyon nyugtalanul aludtam, állandóan attól féltem, hogy éjjel is megismétlődik, s még a végén úgy járok, mint a nagy hun vezér: Attila. Nem is beszélve az ágyneműről! :)
Hülyeségeket álmodtam, többek között a kisunokámat fent felejtettem a buszon, és már egy másik buszon ülve vettem észre. Nem kívánok senkinek ilyen álmot! Rémes volt!
Remélem, a mai éjszakám jobban alakul.
Hűvösebb van, és még ha átmeneti is, de jól jött ez a kis felfrissülés! A sok beázás, áramszünet, villamosok, vonatok leállása azért nem kellett volna!

Újra Piaf...

Rhumel! Kimondottan a te kérésedre, íme:
Remélem, még lesz annyi időd az indulás előtt, hogy meghallgasd!
Nagyon jó nyaralást kívánok!

(Mikor ezt írtam, tiszta volt az ég..., még nem olvastam az üzenőboxban levőket, de próbálj kikapcsolni, nagyon kéne az már neked!)

Edith Piaf

Hőhullám Budapesten!

...és egész Európában, én meg itt köhögök már csaknem egy hete. Nem elég, hogy a melegtől nem alszom jól, mire végre álomba szenderülnék, rám jön egy köhögési roham. Hát lehet így pihenni?!
Elnézem az előző bejegyzés őszi képét, nem bánnám, ha már szeptember felé járnánk, talán akkor már az idő is kellemesebb lesz.
Ez, ami most van, nem jó sem embernek, sem állatnak, sem növénynek..., tényleg, jó ez egyáltalán valakinek?
Egész nap olyan csöndes a kert, még a madarak is elbújnak, a cicák sem jönnek elő, csak este. Akkor esznek valamit, isznak és már újból valahol a hűvösebb bokrok között lustálkodnak. Ha a lustálkodást nézzük, akkor már én is macska vagyok. :) Ebben a melegben vagy reggel, vagy késő este tudok bármit is csinálni. Napközben én is pihegek, mint a madarak, ja, ...és köhögök...

Hulló levelek...

Jó, ha van...?

Időnként elgondolkodom, hogy érdemes-e ezt a blogot és a másik mindenféléset életben tartani? Persze, írok ezt-azt, de rájöttem, hogy nagyon tartózkodó, zárkózott vagyok, nem tudok kitárulkozni, nem írom le a lényeget... Felületes, csak a felszínt érintő bejegyzéseim vannak. A versek, bár sokan talán nem hiszik, sokkal többet árulnak el rólam, mint az úgynevezett személyes blogok.
Azért jó, ha néha azt a keveset is, ami kikívánkozik belőlem valahova le tudom írni, ezért nem szüntetem meg a blogokat.
A versekkel - a költők szavaival - mindent ki tudok fejezni, amit csak érzek, és én szemérmesen a háttérben maradhatok.

Párizs, Yves Montand

Carlos Santana

Az egyik nagy kedvenc!

Zelk Zoltán:

LEHEL-TÉR

Mintha vonatból a tájra,
hegyek, rétek bársonyára,
olyan boldogan nevetve
bámulok a villamosból
erre a szép krumplihegyre!

Micsoda táj! Hegye! dombja!
Krumpli! retek! hagyma! gomba!
tisztáson a lombok árnya,
az se olyan bársony, mint e
hajnalban szedett vargánya!

Hát a ringló! hát az alma!
hát a barack sárga halma!
s hogyha még csak mutatóba,
zöld káposzta-csúcsok mögött
épül már a dinnye dombja!

Micsoda táj! s mennyi tájból!
mennyi kertből! mennyi fáról!
alig rebben még a reggel,
gyüjtik, hordják már a tájat
vagónokkal, szekerekkel!

Egy tenyérnyit Jászberényből,
egy szekérnyit Kecskemétről
és Ceglédről s tán Zalából -
mit a nyár kagylója izzad,
idecsurog teli zsákból!

Egyik zsákból másik zsákba -
Bogdán néni kosarába!
Viszi haza. S nem is látja,
hogy egy sárgadinnye, mint a
gyerek, szaladna utána!

Nincs jó kedvem...

Csak elvagyok, mint a

Kenyér, bor, gyümölcs

Mosás

Ez lesz a holnapi programom. Ezt szeretem, mert míg a gép mos, én tudok mással is foglalkozni. Emlékszem még arra az időre, amikor forgótárcsás mosógéppel mostam és állandóan figyelni kellett, kiszedni, betenni az új adagot, kádba hajolva öblögetni, csavarni, majd végül centrifugázni. Nem bánom, hogy már nem így kell... :) A teregetést még kézzel kell csinálni, de az a legkevesebb.
Nagymamám még teknőben mosott, kékítőt használt, mint József Attila édesanyja..., és egész nap csak mosott és mosott... Brrr!

Páty

Némely, nagyon kedves félcédülás társaim ma Pátyon találkoztak. Remélem, nagyon jól töltötték az időt, sokat beszélgettek, nevettek és fényképeztek.
Én, talán már sosem fogom megismerni őket személyesen, bár bevallom, ez nálam nem is számít. Írásaikból egész jól megismerhettem őket, fotók készültek róluk, úgyhogy a nevekhez arcokat is tudok társítani.
Sajnos, a körülményeim nem olyanok, hogy csak úgy elinduljak kirándulni. Messze van már az az idő, amikor még 20-25 km-eket minden probléma nélkül legyalogoltam. Fáj a derekam, a lábam, ha meleg van, az a baj, ha hideg van, akkor meg az. Párom, aki itthon maradna, nnna, ő sem problémamentes! Áhhh! Nem is akarok ezzel foglalkozni!
(Jól van, megteheted, hogy nem gondolsz a bajokra, de azok akkor is vannak! - úgy ám, kisbarátom! Hm, hm..., ühüm.)