2012. december 31., hétfő

Áprily Lajos:

DECEMBER VÉGÉN

Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idő-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal fonalát.

2012. december 30., vasárnap

Búcsú és várakozás

Még csak a kapu felé bandukol a kertben 2012, az Öreg, de a kapun kívül már ott toporog az Ifjú: 2013, várja, hogy végre bejöhessen, hozza vállán a meglepetések batyuját. Nem tudom mit rejteget, jövőre ilyenkor már sokkal okosabb leszek.
Nagyon remélem, több az öröm abban a batyuban, mint volt az idén.
Menjen az öreg, nem bánom, nem sírok utána, vigye csak zsákjában minden bánatom, de az örömöket nem adom, de nem ám! - viszem magammal, könnyű teher, elbírom míg élek...
Én is, mint az Öreg, bandukolok az úton, köszöntöm az egymást követő éveket, az embereket: a szembejövőket, a párhuzamosan haladókat, a velem együtt tartó utazókat. Egyikük-másikuk lemarad, van, aki előresiet, van, aki utolér és van, aki végleg búcsúzik és én csak megyek, viszem a magam batyuját, tele örömmel, bánattal, reménnyel...
Nem teszem le, nem tehetem le. Majd, egyszer..., az egyik év zsákjában az lapul.

Dsida Jenő: SOHASEM TUDOM MEG

Csak pihenek egy kicsit a gesztenyefa
virághullása alatt, a méhek bódító
zümmögésében, mert megfáradtam és
szédít az álom és ég a szemem.
Vándortarisznyám mellettem nyugszik,
minden ág meghajlott és letört alatta,
felsebezte vállamat, most itt pihen
oldalam mellett és nézem sokáig:
Nem tudom, mi van benne, valami
megbízatás, világokat rendítő titok
lezárva s lepecsételve hét pecséttel.
Vagy csak iromba gyémánt, súlyos aranytömb,
talán csak ólom és fekete szikla,
mit tudom én, - nekem el kell vinnem
és át kell adnom fáradtságos vándor-útam
végén. Akkor egy mosollyal elbocsátanak
pihenőre és soha, soha sem tudom meg:
mit hurcoltam egy életen keresztül.

2012. december 24., hétfő

Ünnepi hangulat

Boldog, békés, szép Karácsonyi Ünnepet kívánok!

2012. december 23., vasárnap

Ködbe és múltba...

... veszett hóesés. Napközben még majdnem vízszintesen hasította a levegőt a porhó, most pedig látom az időjárás-ablakocskában, hogy eső esik. Nem tudom, ónos vagy csak "vizes", de holnapra nem hiányzik a csúszda, mert akkor hogy megyünk le a városba ünnepelni? Márpedig nagyon várnak minket és mi is nagyon készülünk.
A sütés-főzés kész, holnapra alig maradt valami. Nagyon remélem, hogy nem felejtettem el semmit és az időjárás sem gonoszkodik velünk. :) Pont Karácsonykor? - igazán nem volna szép.
No, majd meglátjuk...

2012. december 11., kedd

Ég a város a hegy mögött?

Nem, csak a decemberi naplemente ilyen tüzes. Meleget nem sokat ad, de fénye mégis a nyár forróságát idézi. A természetnél nincs zseniálisabb művész. :) A naplemente, lehet, giccses és mégis örök téma. Én sem tudok ellenállni, ilyenkor gyorsan elő a masinát, és kattintgatni kell, nem tudom kihagyni!

2012. december 5., szerda

Amikor a zene a lelkemet simogatja...