Szaladnak, sőt, nekünk már rohannak. Minden történés olyan, mintha csak tegnap lett volna, aztán számolgatunk és kiderül, hogy bizony, sok-sok éve már... Gyerekként az évek vánszorogtak, milyen hosszúnak tűnt egy iskolaév, vagy a szünidő - mennyi minden belefért! Most meg? - gyorsan múlnak a napok, az életünk "mint egy fáradt szélmalom".
Apó születésnapját ünnepeltük tegnap.
Isten éltesse jó egészségben! :)
VálaszTörlésIsten éltesse sokáig!!!! :-))
VálaszTörlésIsten éltesse "apót"!
VálaszTörlésés:
ugyanezeken a gondolatokon sopánkodok újabban én is! Hogy egyre gyorsabban telik (telünk?):( Én azzal magyarázom, ezt az optikai? csalódást, hogy legalább is én, egyre lassúbb vagyok!:(
és sehogyse tudok belenyugodni....
nekem egy nap 24 órája annyira nem elég,hogy az alvásidőből lopogatok el -pdig ez nem megoldás, sőt... de mit lehet tenni!?
Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat, átadom Apókámnak. :)
VálaszTörlésAliz, én is az alvásidő kárára teszek-veszek-rendezgetek, de valahogy így sem haladok. Néha emiatt elkeseredem, de a helyzet akkor sem lesz jobb, sőt! - a szomorkodás csak rosszabbá teszi. Az idő, mint tudjuk, relatív. Hogy miért gyorsul fel idősebb korban? - ha tudnám a választ (gondolom, a filozófusok erre is találtak már magyarázatot), az sem segítene. Nem tehetünk mást, bele kell nyugodni, még ha nehezen is...
Rossz, nemszeretem érzés. Mostanában amúgy sincs jó kedvem...
hm... de legalább az némi vigasz, hogy nem vagyunk egyedül ebben?:)
VálaszTörlés(én mindent a lassulásommal magyarázok, de lehet hogy a "szomorodás" az oka lassulásnak? illetve oda-vissza egymás okai-okozatai? akkor meg Mülchausen báró mintájára saját hajunkál fogva kellene magunkat kihúzni(?!) :)...
:)))
VálaszTörlésÚgy, ahogy mondod (írod)! :)
Isten éltesse Apókát, jó egészséget és boldog éveket mindkettőtöknek.
VálaszTörlésCsupacska, nagyon szépen köszönöm, Apókám nevében is. :)
VálaszTörlés