Tavaly júliusban még állt az a kicsi lapos tetős, teraszos ház, megszoktam, hogy ott áll és fölötte látni lehetett a hegyet, mögötte a fát. Aztán októberben már bontották, a fát is kivágták, mindkettőért fájt a szívem. Közben tél lett, szakadó hóban is építkeztek, emelték az új házat. (Arról is vannak fotók, valahol lejebb megtalálhatók.)
Ma így néz ki a ház és a táj. Talán, ha kizöldülnek a fák, jobban fog mutatni, de egyelőre nagyon barátságtalan szemmel nézegetem. Eltakar egy darab eget és jó pár napnyi naplementét... (Ne legyek már ilyen önző, elvégre maradt még bőven a látóhatárból és valakiknek kellenek azok a lakások! Csak hát..., mégis zavar, nem tehetek róla.)
Megértelek... Jó lenne valami biztos és megváltozatlan az életünkben. Legalább az ablakon kinézve láthassa az ember napra nap ugyanazt. Meg már egyre inkább ragaszkodnánk a megszokotthoz, megszeretetthez:) A kivágott fákról nem is beszélve, az nagyon fájó tud lenni.
VálaszTörlésÉs ha már muszáj volt odaépíteni, lehetne legalább egy emelettel alacsonyabb, úgy még tán a tájba is jobban beleillene. :(
VálaszTörlésVan ebben a házban némi csalafintaság ám! Az utca felől nézve két emeletes, de oldalról, akárhogy is nézem három. Lejtőre épült, van neki egy földszintje (itt a képen nem nagyon látszik) és 1, 2, 3 emelete, vagy én nem látok már jól?!
VálaszTörlésEbben a körzetben egyébként építési tilalom van, csak emelet-ráépítés engedélyezett és nem lehet két emeletesnél magasabb a ház. Most erre mit mondjak? Vajon ki engedélyezte? És miért?!