2007. szeptember 1., szombat

A borsó bosszúja

Ebédfőzés, fűszeres, mustáros pulykamell, mellé egyik kedvenc köretem: vadrizses, zöldséges rizs.
Gondoltam, gazdagítom valami szép, élénk színű zöldséggel, hogy még kívánatosabb legyen, elővettem egy zsenge zöldborsó konzervet, kinyitom, hááát... Szép zöld helyett ronda, szinte fehérre sápadt borsók szemeztek velem. Egy nagyon kis ideig tépelődtem, hogy mi légyen sorsa ennek a zsenge helyett igencsak öregecske borsónak, aztán laza mozdulattal kidobtam a szemétbe. Olyan csúnya volt szegény, hogy még egy nagy adag majonéz sem tudta volna megszépíteni! Bosszúból, a doboz fedele alaposan ellátta a mutató ujjam baját. Rohanás az elsősegély-ládikóhoz, miközben apó magyarázza, hogy a múltkor ő is..., pont így, csak még jobban... Na, neee! Én itt mindjárt elvérzek, ő meg ahelyett, hogy segítene, ecsetel. Elláttam a "sebet", vissza a konyhába, rohanvást, mert ugye mindjárt leég a rizs. Közben megforgatom a pulyka-alkatrészeket is, akkor meg a fűszeres olaj spriccel rám! Már megint nem kötöttem magam elé kötényt! Irány a fürdőszoba, mentsük, ami menthető. Nem volt menthető, a pacák maradtak, kicsi, nagy, mind!
Mikor végre elkészült az ebéd, már nem is volt kedvem enni.
Az öreg zöldborsó persze biztos jót kuncogott a szemetesben. Azért később majd megkóstolom. Az ebédet. Azt. :)

3 megjegyzés:

  1. Borika legközelebb zacskós borsót vegyél! :-)

    VálaszTörlés
  2. Biztos nagyon finnyás vagyok, de mióta kis megfagyott csigákat találtam a zacskós borsóban, azóta valahogy nincs kedvem a mirelit borsóhoz. A frissről már rég leszoktam, az a sok héj! - meg abban is van kukac. :)

    VálaszTörlés