2007. július 16., hétfő

Hévíz? Iyen hőségben? Nem is lenne rossz!

Zenél a telefon, az új, a vezeték nélküli. (Azért kaptam, hogy legalább a lakásban ne legyek olyan helyhez kötött!) Felveszem, egy kedves női hang engem keres és felajánl nekem meg a páromnak - kedvezményes áron - egy mostanában nagyon divatos, masszírozással és mindenféle egyéb jóval kecsegtető hétvégét Hévízen.
Aztán tisztázzuk a korokat és én még beleférek a tóligbe, de Apó nem. A szolgáltatás kedvezményes áron csak a fiatalabbaknak jár, az idősebbek ne flancoljanak, örüljenek, hogy még élnek. Minden ilyen jellegű telefonhívásnak ez szokott a vége lenni, ami - bevallom, néha nagyon jól jön, mert lehet rá hivatkozni és elhessegetni a hívatlan hívót, de akkor is...!
Nem a kedves hangú hölgy tehet róla, ő csak a dolgozik és próbál megélni.
Hosszas noszogatásra és némi gondolkodás után találtam a családban egy olyan házaspárt, akik megfelelnek a kritériumoknak és elég vállalkozó kedvűek - talán rá is érnek -, hogy ilyen kedves invitálásnak eleget tegyenek. Nem tudom a további fejleményeket, remélem, nem szidják a felmenőimet...
Más nem történt. Egész nap bezárt ajtók, ablakok, leengedett redőnyök mögött vártuk az enyhet adó estét. Az este el is jött, de az enyhülést nem hozta magával. Azért kinyitottuk a "boltot", hátha erre csavarog egy csöppnyi, huncut szellőlány és körülnéz minálunk. Addig meg az öreg ventilátor lapátjai csapják itt nekem a szelet. Na ja, aki már csak épphogy belefér a tóligba, örüljön ennek is! :)

4 megjegyzés:

  1. :-)) ez a kis történet most a hab a kávémon. Milyen jó is, hogy így látod :-)

    VálaszTörlés
  2. Örülök Meta, hogy a kávéd mellé egy könnyű habmosolyt tudtam varázsolni. :))

    VálaszTörlés
  3. Hát, Mila, tényleg, tanulnom kell tőled. engem is megvidámítottál.
    :-))

    VálaszTörlés
  4. Kac, ne mááá! Tudod jól, hogy én hozzád járok nevetni. :))

    VálaszTörlés