Rendeződtem

Na, végre! Megint jól érzem magam a bőrömben.
Beszélgettem a lányommal, elgondolkoztam a dolgokon és pszihológus nélkül - bár a lányom egész jól beválna annak is - kibogozódtam a lelki csomóimból. Megkönnyebbülés nekem is, de Apónak főleg! Úgy ment aludni, hogy most biztos nem fog álmodni semmit, mert végre nyugodtan hajtja álomra őszülő fejét. (Ezt én mondom így, nem Ő!)
Utálom, hogy ilyen apróságokon is ennyire ki tudok akadni. Pedig tudom, hogy másoknak sokkal nagyobb és komolyabb problémákkal kell küszködniük. Talán még nincs késő a változáshoz...